Még az előző év decemberében említettem egy kommentben, hogy csinálok egy posztot a leendő stadionunkról, illetve az azt körülvevő találgatásokról, lehetséges megoldásokról, beleszőve a lehető legtöbb fellelhető információt. Bár abban a bizonyos hozzászólásban egy héten belüli időpontot említettem, sajnos csak most jutottam el a megvalósításig. De hát jobb későn, mint soha, és remélem, a kedves Olvasó is így lesz ezzel a cikk után.
Kezdetek
Debrecenben senkinek még csak eszébe sem jutott egy új stadionról vizionálni egészen 2005-ig. De ekkor sem a klub történetének első bajnoki címe volt az, ami kiváltotta egyesekből a vágyat valami elérhetetlen iránt, hanem a Hajduk Split BL – selejtezőből való kiütése utáni sokk és felháborodás, amikor kiderült, hogy a Manchester United ellen tulajdonképpen két idegenbeli találkozó vár ránk, hiszen a hazait Budapesten kell játszani.
Ekkor még azt hittük, hogy ez egyike az angol élklub sztárallűrjeinek, s fogalmunk sem volt arról – persze lehet, hogy valójában volt, akinek volt, én most csak a nagy átlagra gondolok, benne saját magammal –, hogy bizonyos nemzetközi meccsek megrendezése szabványok meglétéhez kötött. Olyan találgatások is napvilágot láttak, miszerint a MU játékosainak derogál végigülni egy két és fél órás busz- vagy vonatutat a ferihegyi földet érést követően vagy például nem hajlandók egy olyan színvonalú öltözőben ruhát cserélni, mint a miénk. Akadtak, akik ebben is pozitívumot láttak, mondván, azért kell a fővárosban játszani, mert Debrecenben nem jutna jegy minden érdeklődőnek.
Akármelyik is igaz, vagy egyik sem, esetleg mindkettő, vitathatatlan tény, hogy a Loki pályája nem felelt meg az UEFA követelményeinek, s ez azóta sem változott.
Természetesen Fergie-ék jól elpáholtak minket, s akkor úgy tetszett, az egész BL szenzáció csak egy múló pillanat. Azonban ahogy múltak az évek, a bajnoki címek meg jöttek, s az átlagos nézőszám is kezdett kimozdulni a holtpontról, mind több emberben született meg a felismerés, hogy nem egy szexuális élmény sárban és sötétben kifelé botorkálni az erdőből, ha az időjárás vagy az évszak úgy hozza. Főleg úgy nem, hogy a vendégszurkolóknak 10 m-re van a kivilágított, aszfaltozott utca. Az élet kis örömei, mondhattuk volna. De nem mondhattuk. Igazából mindenki úgy volt vele, hogy ez legyen a legkisebb bajunk, de azért a fontosabb megnyert hazai rangadók, valamint az idényzáró bajnokik közben és után már el-elhangzott a később rendszeressé váló „Lajos, építs stadiont!” rigmus. Mint később kiderült, van is miért azt megépíteni.
Variációk egy témára
Az elhatározás az önkormányzati elöljárókban is megfogalmazódott, na de miből és hogyan, meg leginkább hova? Meglepő módon az első két kérdés látszódott a legkönnyebben megoldódni. A városvezetés azzal számolt, hogy megnyerjük a 2012-es EB rendezési jogát, s minden megoldódik állami, illetve FIFA-pénzből. Ha esetleg mégsem, az önkormányzat vállalta – amolyan programpontként –, hogy saját pénzből felhúz egy stadiont ugyanúgy 2012-re, csak nem egy 20, hanem egy 15 ezreset. Igaz, utóbbi eshetőség eléggé valószínűtlennek tűnt már akkor is. A köztudatba viszont bekerült a téma, s többféle ötlet is született a megoldásra.
1. Oláh Gábor utca
A legelső gondolat egyben a legegyszerűbb is volt: felújítani azt, amiben most is játszik a DVSC. Ez azt jelentette volna, hogy kiszélesítik és megmagasítják az Oláh Gábor utcai stadiont, hogy több szék férhessen be, a végén pedig befedik valahogy a lelátókat. Valószínűleg a pálya körül lévő ösvények is kaptak volna valami szilárd burkolatot, hogy ne kelljen sárban tapicskolni. Nem ez a terv valósult meg, s okkal mondhatjuk: hál’ Istennek! Ez ugyanis meglehetősen rövid távú megoldás lett volna, figyelmen kívül hagyva számos környezetvédelmi, logisztikai és infrastrukturális szempontot. Ráadásul a környékbeli lakosok így sem zárják szívükbe a meccsnapokat, el lehet képzelni, mi lett volna, ha dupla annyi ember kiabál 50 méternyire az ablaktól. S ha még csak a kiabálás lenne a legnagyobb baj…
2. Vágóhíd utca
Miután az első verzió a kukában landolt, felmerült a Vágóhíd utcai pálya rekonstrukciója, amely az 1993-as szezon utolsó meccséig megalakulásától kezdve a DVSC helyszínéül szolgált. (Korábban több futballklub is működött a városban, ezzel magyarázható a stadionok viszonylag nagy száma.) Ezt a lehetőséget annyira komolyan vették a városházán, hogy a MÁV-tól meg is vettek egy szomszédos telket, biztosítandó a szükséges teret az építéshez és a későbbi működéshez. Ám a rendelkezésre álló terület még így is kevésnek bizonyult, s egyéb, megközelíthetőségi aggályok is felmerültek, ezért a Vágóhíd utcai sporttelep felújítása is eltűnt a süllyesztőben.
3. Tócó-völgy
A terület előnye, hogy abszolút a város szélén található, s meg lehetne építeni úgy a stadiont, hogy semmiféle negatív hatással ne legyen a környékbeli lakóövezetre, ráadásul egyetlen fát sem kellene kivágni és parkolónak meg mindenféle kiszolgálóhelyiségnek lenne hely, mivel a kiszemelt helyszín gyakorlatilag puszta. Ebből következik, hogy e konstrukciónál sokkal mélyebben zsebbe kell nyúlni, itt nem elég csak felújítani. Valójában egy sportnegyed valósulhatott volna meg a már létező Jégcsarnok társaságában, amitől a semmivé foszló EB álom repített minket messze. (Kinézete megegyezett volna a Vágóhíd utcaival, csak a helyszín lett volna más.)
4. Nagyerdei Stadion
Jelenleg ez a legnagyobb befogadóképességű létesítmény a cívisvárosban a maga 22 ezer férőhelyével. Legalábbis ennyien tomboltak itt, mikor a Loki 1993-ban kiharcolta a feljutást az Eger SE ellen. Azóta sok minden felépült, megszépült a településen, a Virágkarnevál helyszínéül is szolgáló Nagyerdei Stadion azonban maradt a régi. Vagyis még az sem, merthogy folyamatosan pusztul, s ma már a tribünt leszámítva nem érdemes bármelyik részére a lelátónak úgy leülni, hogy ne tennénk egy újságot vagy plédet magunk alá. A jobb sorsra érdemes stadion még szerepelt a 2000-es évek elején induló stadionrekonstrukciós programban, hogy aztán a győri, az Üllői úti, vagy a székesfehérvári katlanokhoz hasonlóan szépen ki is kerüljön onnan. Kálváriája elég hosszúra nyúlik, fel akarták újítani a 2008-as – mert ugye arra is pályáztunk –, majd a 2012-es EB-re is, de hát ha nincs EB, nincs stadion. Megtanultuk a szlogent…
5. Futottak még
Szóba jött még a repülőtér, valamint a Gázvezeték utcai salakmotorpálya átalakítása is, ezek azonban még a látványtervig sem jutottak el. (Illetve eljutottak, annyiban, hogy az előző képet számítógéppel ráillesztették a környékre, hogyan is mutatna.) Arról nem is beszélve, hogy mindkettő használatban van.
Megtörik a jég
A fordulópontot természetesen csapatunk Bajnokok Ligája szereplése jelentette, s biztosan sokan emlékeznek az akkor még csak aspiráns jelenlegi kormányfő tévés nyilatkozatára, miszerint kormányra kerülése esetén megépül az új oroszlánbarlang. Politikai irányba nem is mennék el, a gúnyolódóknak legyen elég annyi, hogy minden debreceni elismeri – bár soha nem is tagadta –, hogy nem véletlen az időzítés. A legfontosabb tehát, hogy belátható időn belül lesz új stadion, s néhány részletkérdésben sem várható már változtatás. A leglényegesebb, hogy végül a Nagyerdei Stadion kerül felújításra, a tervek szerint rövidesen el is kezdődnek a munkálatok. Érdemes tudni, hogy ez csak jogi értelemben felújítás, gyakorlatilag új stadiont kapunk, kb. 20 ezer férőhellyel, melyhez az állam két év alatt (2011 és 2012) összesen 12,5 milliárd, tehát nettó 10 milliárd Ft-tal járul hozzá a központi költségvetésből. Az állam és Debrecen városa közös céget hoznak létre a beruházásra, melybe az önkormányzat a telket és a meglévő stadiont apportálja, ezek értéke mintegy 1,5 milliárd Ft. A megvalósulást követően e cég feladata lesz a működtetés is, melyben a „központi” állam és a helyi önkormányzat 10:1,5 arányban (tehát vagyoni hozzájárulásuk figyelembevételével) osztoznak majd a tulajdonhányadokon. Ám a valóságban ebből kevés fog látszani, a társaság élére ugyanis mindkét oldalról egyenlő számú tagot delegálnak majd a felek, egyenlő jogkörrel. Így a stadionnal kapcsolatban semmi sem történhet majd a másik fél beleegyezése nélkül, mindenhez teljes egyetértésre lesz szükség. Ez azért jó, mert ha úgy hozza a sors – de leginkább a politikai váltógazdálkodás –, hogy a kormányon levő párt kedvenc színe vagy virágja nem ugyanaz lesz, mint a hajdúsági megyeszékhely elöljáróié, akkor se pusztuljon le, hulljon szét, privatizálódjon, kerüljön illetéktelen kezekbe stb. a Tiszántúl legsikeresebb futballklubjának otthona. Abból a szempontból persze rossz, hogy ha patthelyzet alakul ki, akkor meg semmi nem történik majd, de bízzunk ennek elkerülésében, meg azért az esélyt is illik megadni. A szándék olyan komoly, hogy a projektről két kormányhatározat is született [1203/2010 (X.5.) ill. 1262/2010 (XI.30.)]. Ha az ezekben foglaltak teljesültek, már a projektcégnek is létre kellett jönnie. (A cégalapításon kívül ezekben csak a juttatandó összeg szerepel még konkrétumként.
A tervezéssel a városi főépítészt, Kováts Ákost bízták meg, aki elvileg több mint 10 európai stadiont tanulmányozott, hogy a lehető legjobb és legtestreszabottabb fészkünk legyen. A legutóbbi információk szerint vagy a nijmegeni, vagy az alkmaari csapat pályáját fogjuk tulajdonképpen adaptálni, mint ahogy történt az a Főnix csarnok esetében is. Ez azt jelenti, hogy lemásolunk egy már létező komplexumot, az egyes hibákat persze kihagyva belőle. Ez a két stadion ugyanis környezetében és elhelyezkedésében sok rokonságot mutat a leendő debrecenivel. Ennek megfelelően egy család- és környezetbarát, többfunkciós, jó megközelíthetőséggel rendelkező és a városképbe illeszkedő létesítmény jönne létre nyugat-európai szolgáltatásokkal és kiszolgálóegységekkel. Fontos, hogy az új építmény a régiénél kisebb alapterületen jön majd létre, így a parkolókat is lesz hová tenni.
Ha az én tehenem megdöglött, dögöljön meg a szomszédé is; avagy minek egyáltalán nekünk stadion?
Itt most nem kezdenék bele mindenféle hittérítő dumába, hogy nálunk van ennek a legnagyobb létjogosultsága és jelenleg klubfoci terén egyedül próbáljuk tartani Magyarország zászlaját az óriási szélben, ehhez pedig elengedhetetlen egy stadion stb. Nem, ilyen szövegekre nincs szükség, mert aki erre eddig nem jött rá, az nem most fog, s a posztnak sem ez a célja. Inkább csak annyit szeretnék elérni, hogy ne legyenek ellenséges hangok a leendő stadionunkkal kapcsolatban. Már előre látom – bár ne lenne igazam –, hogy majd jön az FTC meg az UTE hozzánk 3-4 év múlva és szabályosan széttépi a vendégszektort, hogy ez jár nektek, nem stadion. Pedig az övéiket is ugyanúgy állami pénzből csinálták meg. Igaz, az 1974-es Üllői úti renoválás idején még nem is volt más pénz, csak állami. De ha nem megy füstbe a stadionrekonstrukciós program, megint csak abból újult volna meg.
És vegyük észre, hogy állami segítség nélkül nem megy. ZTE, Vác, Dunaújváros, UTE, és még sorolhatnám. Persze lehet jönni, hogy nekik egyből utána leáldozott, mi is ezt akarjuk? Nem, nem ezt akarjuk, de nem is lesz. Ezekben az esetekben nem volt biztos háttér, tisztázatlanok voltak a csapat körülményei stb. Nálunk ilyenről szó sincs.
Meg hogy csinálja meg Szima magának, ha kell neki. Stadler megcsinálta, akkor az volt a baj. Most nem a pénz eredete a lényeg, hanem hogy amikor ő ebbe belefogott, akkor meg mindenki őt szidta. Sose jó semmi?
Meg hogy először Bp.-re egy rendes nemzeti stadiont és aztán a vidék. Merthogy Magyarország vízfejű és csak a főváros vihet minket előre, ott van a gazdaság motorja. Na de kérem szépen, mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás? Azért vízfejű az ország, mert Budapesten történik minden, vagy azért termelődik ott rendre a GDP 30-35%-a, mert vízfejű az ország? TÖK MINDEGY! Ebből a szempontból legalábbis. Természetesen én is azt szeretném, ha egy csapásra minden megoldódna, de ez nem lehetséges. Csak szépen fokozatosan. Remélhetőleg mindenki hamar sorra kerül. Most mi vagyunk a következő fokozat. Miért akkora baj ez? Szeretném, ha mindenki tudná, hogy a debreceni stadionépítés nem egy újkeletű, légből kapott ötlet, meglovagolva a helyi futball-lázat amíg ki nem huny, hanem egy hosszú évek óta tervezett, komolyan átgondolt projekt, aminek akkor is lesz haszna, ha a hétvégéken nem lesz zsúfolásig tele a nézőtér.
