LOKOMOTIVBLOG | A DVSC SZURKOLÓI BLOGJA

Nincs már kérdés

vidilokikepKüzdöttünk, olykor csúsztunk-másztunk, de egyetlen pillanatig sem volt reális esélyünk a győzelemre. Azok az apró nüanszok, amelyek korábban a mi javunkra döntöttek, ezúttal a Videoton pártjára álltak. Ezen az estén ugyan nem sziporkázott a Mezey-legénység, de kétségtelenül megdolgozott azért, hogy végül némi szerencsével, de az utolsó szálkát is eltávolítsa a bajnoki serlegről. Olyan meccset nyert meg a Fehérvár, amelyet csak egy bajnok képes. Az idei kiírást kiütéssel nyeri a Vidi, mert ez már nem az a csapat, amelyik a célegyenesben megroppan a teher alatt. Tovább után minden, amit tudni érdemes a 20. forduló csúcspárharcáról.

lokimeccs1Végül sem Kabát, sem pedig Simac nem tudta vállalni a játékot. Így Coulibaly gyakorlatilag utolsó esélyét kapta, hogy a szezon végén ne vasvillával kergessék el Debrecenből. Yannickot a múltkori gyér produkciója miatt a kispadra száműzte a szakmai stáb, míg a védelem bal oldalán bemutatkozhatott a nagyérdeműnek Stefan Mardare. A Videoton összeállítása viszont nem szolgált meglepetéssel. Liptákék nem lacafacáztak, azonnal nekünk estek, meglovagolva az elmúlt meccseken szerzett lendületet, illetve kiszolgálva a mérkőzést a helyszínen megtekintő fehérvári drukkereket. Nincs mit szépíteni az első 20 percben csak nyomoztuk a labdát, olyan benyomásom támadt, hogy csupán idő kérdése mikor hintenek egy sima hármast. Előre kószálásainkat nem nevezném támadásnak, amelyek maximálisan kimerítették az esetlegesség fogalmát. Maga Columbo nyomozó foga is beletört volna, ha azt kell kideríteni, mit akarnak játszani a piros-fehérek. A Vidi egészen a saját tizenhatosunkig letámadott, komoly presszió alá helyezve védőinket. Felívelt labdáink pedig mintha egy falról jöttek volna vissza. A fehérvári játékosok rengeteget ütköztek a felezővonal közelében, s minden kritikus párharcot megnyertek, ezáltal szinte állandóan a mi térfelünkön zajlott a játék. Fő törekvésük arra irányult, hogy lélegzetvételnyi időhöz se jusson felforgatott hátsó alakzatunk. Labdaszerzést követően villámgyorsan átjátszották a pálya közepét, sorjáztak a kiugratási kísérletek, erőltették a játékszer védők mögé juttatását. A Vasziljevics-Alves-Lencse hármas permanens számtalan galibát okozott, permanens helyváltoztatásaikat alig tudtuk lekövetni, így kis milliószor last minute sikerült elhárítani a veszélyt. Andics távoli bombája, valamint Lencse két kilépése jelezte, a Videoton mihamarabb szeretné megrendíteni együttesünket. Hiába volt azonban nyomasztó a fehérvári fölény, többször úgy éreztem, hogy tartanak a mieinktől, ezért a jobbnál is jobb helyzeteket kerestek. Lencse, miután senkitől sem zavartatva léphetett ki, valószínűleg 10-ből 10-szer ellövi egy Szolnok ellen, ám ezúttal a passzt választotta, ami egyenlő volt a felszabadítással. A mieink előrejátékának koncepciója a Coulibaly-Czvitkovics-Illés háromszögön alapult volna, ha támadónkat nem döngöli földbe, a rá jutó három fehérvári hátvéd. 20 perc után jöttünk ki először a szorításból, akkor áttevődött a játék néhány perc erejéig a Videoton ketrece elé. Czvitkovics előbb Illés jobb oldali beívelését próbálta meg kapura ollózni, majd 16-ról vállalkozott lövésre. A nehéz periódus átvészelésével kezdtünk lábra kapni, s a játékrész végére már nem kellett állandó jelleggel a karfát szorítani, kiegyenlítetté vált a játék képe. Sőt, Cicó közel 30 méterről leadott próbálkozása kis híján beakadt a jobb felsőbe. Összességében a Videoton egyértelműen ránk tudta erőltetni az akaratát, gyakran 8 emberrel támadva, de megúsztuk kapott gól nélkül.

vidimeccs1A második felvonásban már Elek Ákos futott ki a gyepre, mivel Polonkai nem tudta folytatni a játékot. Eleken azonban látszott, hogy még nincs száz százalékos állapotban, így kissé megbomlott az a stabilitás a pálya centrumában, ami jellemezte a riválist az első játékrészben. Másrészt végre tudtunk párharcokat nyerni a Vidi térfelén, harmadrészt Mardare feladata már nem pusztán Gosztonyi őrzésére korlátozódott. Negyedrészt Illés és Coulibaly rendkívüli mértékben feljavult. Ötödrészt a Videoton ráeszmélt, hogy nem eszik olyan forrón a kását, meg igazából nekik a döntetlen is tökjó eredmény. Mindez együtt azt eredményezte, hogy átvettük a játék irányítását a szünet után, sőt kétszer is csak a kapufa választott el minket a vezetés megszerzésétől. Mindkét esetben hatalmas mázlival maradt érintetlenül a hazai háló. Majd egy újabb kényszerű csere borzolta a fehérvári kedélyeket, Vasziljevicset Szakály Dénes váltotta. Két percre rá mindez a felejtés homályába veszett. Egy már-már szokásosnak mondható megpattanó labda Lencse elé csorgott, aki könyörtelenül kilőtte a bal alsót. Scasny azonnal reagált, a besárguló Ramos helyén Salamit dobta harcba, s átálltunk két csatáros játékra. A nézőtéri fieszta nem tartott sokáig, egy hatalmas bakit Coulibaly büntetett meg, aki okos megoldással egalizált. Majd a megsérült Bernáth helyét Nikolov foglalta el. Úgyhogy ő már csak a padról nézhette végig, hogy a három pontért indított offenzíva helyett, ismételten futhatott az eredmény után az együttes. A változatosság kedvéért pontrúgást követően kapituláltunk, Alvesről ugyanis elfeledkeztünk a hosszún, aki köszönte szépen, s gyönyörű mozdulattal bólintott a hálóba. Az utolsó negyedórában minden energiát mozgósítottunk az egyenlítés érdekében, de a Videoton már nem engedte ki a kezéből a győzelmet. A találkozó egészét tekintve nem érdemtelenül szerezte meg a három pontot a Videoton. Az első játékrész közepes iramot, és óriási taktikai harcot hozott. A második félidőben megélénkült a találkozó, s többnyire kifejezetten élvezetes játék alakult ki. Küzdelmes meccsen megnehezítettük a vetélytárs dolgát, de ez mit sem változtat azon, hogy nincs más hátra, mint gratulálni az ellenfélnek történetük első bajnoki címéhez. Begyűjtötték az utolsó skalpot is, úgyhogy kérdés már nincs…

 

Taktikai érdekességek

– Akármit is tervezett Scasny a meccs előtt, azáltal, hogy a csatárokon kívül a két szélső is már a tizenhatosunk előterében agresszívan letámadott, arra kényszerültünk, hogy átíveljük a félpályát.

– Andics kvázi középpályást játszott támadásban, emiatt Szakálynak folyamatosan szemmel kellett őt tartania, lekövetni a felfutásait, amivel gyakorlatilag kikapcsolta őt Mezey György a játékból. Az ellentámadásoknál szerettünk volna átmenni 4-3-3-ba, de így ki lett húzva az elképzelés méregfoga. Olyannyira sikeresen valósult meg mindez, hogy Szakály Andicsról sárgult be, majd a Videoton második gólja előtt szintén ő faultolt a hátvéddel szemben.

– A felíveléseknél értelemszerűen óriási szerep hárult Coulibalyra, de mindenki tisztában van korlátozott technikai képességeivel, ebből kifolyólag elsősorban Lipták és Vaskó a lehető legközelebb helyezkedett hozzá halálra ítélve a fejpárbajokban. Másrészt már a labdaátvétel pillanatában gyötörni kezdték, esélyt sem adva neki a kapu irányába fordulásra.

– Scasny úgy próbálta ellensúlyozni Coulibaly gyengeségeit, hogy a munka dandárját Czvitkovicsra bízta volna. Egészen pontosan amikor Kulabá visszalépett labdáért magával vonva a védőket, Cicó azonnal beindult a helyére, s támadónknak nem lett volna más dolga mint elé, vagy a balról befelé induló Illés elé pörgetni a zsugát. Ehhez viszont nem ártott volna, ha csatárunk képes megfordulni a bekkek szorításában.

– Andics lekötötte Szakályt, így hiába játszott módfelett offenzíven, játékosunk nem tudta kihasználni a mögötte nyílt területet. Ezért az első játékrész derekától Illés egészen átmozgott a jobb oldalra, hogy betöltse ezt a funkciót, s megjátssza az Andics mögé betett labdákat.

– Játékunk alapköve a labda minél többszöri eljuttatása lett volna a Coulibaly-Czvitkovics-Illés által felvett háromszöghöz, majd onnan ritmusváltással szervezni az akciókat. Ám az alakzat belefutott a Vaskó-Lipták-Lázár-Polonkai-Sándor-Gosztonyi alkotta tölcsérbe. A labdás embert legalább két, de olykor három ember fogta közre, amit szűrőink fellépése sem tudott orvosolni, így a törekvés hamvába halt.

Ami tetszett

Küzdőszellemünkre nem lehetett panasz, megvolt a tűz a srácokban, akik egyetlen pillanatig sem adták fel, nem egyszer önfeláldozóan vetődtek a labda után. Az más kérdés, hogy ha mindig ilyen lett volna a hozzáállás, akkor nem szedünk össze ilyen tetemes ponthátrányt.

– Coulibaly nekem sem a szívem csücske, de azt el kell ismerni, hogy ez alkalommal az első félidei súlytalansága nem elvette a játékkedvét, hanem még intenzívebb erőbedobásra ösztökélte. Elképesztő mértékben feljavult a második félidőre. Érthetetlen, miért kellett ennyit várni erre a mentalitásra.

– Czvitkovics példaértékű vállalkozószellemét kiemelném, mert pontosan ezt hiányoltam az előző találkozón. Karmesterünk egy pillanatra sem lankadt, több átlövésre is ragadtatta magát, amik bizony egyáltalán nem voltak veszélytelenek.

Ami nem tetszett

– Ilyen megszeppent kisgyerek módjára nem lehet meccset kezdeni, nagyon könnyen már az elején megégethettük volna magunkat.

– Hihetetlen, hogy Komlósinak miért esik ennyire nehezére a biztosat választani. Buta módon eladott labda a saját térfelünk közepén, illetve céltalanul előrevágott labdák tömkelege.

– Ramos számtalan mozdulata karatejeleneteket csempészett a futballpályára, tényleg a tűzzel játszik szinte minden egyes meccsen, szerencsére sárgája után a szakmai stáb lekapta a pályáról. Így hiába a hasznos rombolás.

– A Honvéd ellen két gólt kaptunk pontrúgásból, s azt sem kellett elvileg külön a játékosok fejébe verni, hogy Alvesre egyfolytában figyelni kell. Erre hogyan kapjuk a vesztünket okozó találatot…

– Továbbra sem látszik kristálytisztán, hogy akkor konkrétan milyen stílust kívánunk magunkra ölteni. Túlságosan kevert kép rajzolódik ki, mintha a játékosok csak foszlányokat vennének ki a mester szavaiból. Mindenesetre a cseh szakember öt meccset mondott a tapinthatóvá válásra, a következő fordulóban lejár a határidő.

Percek, események

9. perc: Andics 18 méteres próbálkozása túlságosan kifelé kanyarodott, így bőven elkerülte a bal felső sarkot.

11. perc: Lencse kapott jó indítást, betört a 16-oson belülre, majd Mijadinoszki mellett az ötös jobb sarkáról a jobb felső sarok fölé lőtt.

14. perc: Vasziljevics17 méteres lökete Komlósi hátsó fertályáról vágódott le.

17. perc: André Alves bal oldali beadása vágódott Komlósi fejéről saját kapujának irányába Vasziljevics előbb kicsit megtaszította Novakovicsot, majd a kapus kezéből kieső labdát a kapuba sarkalta, de Németh játékvezető természetesen lefújta a kapustámadást.

25. perc: Illés jobb oldali beívelését pedig Czvitkovics próbálta meg kapura ollózni, kevés sikerrel.

26. perc: Az akció végén Czvitkovics lőtt a 16-os bal oldaláról kapu fölé.

39. perc: Czvitkovics 30 méteres lövése kerülte el centikkel a jobb felsőt.

43. perc: André Alves 19 méteres lövése az ötösnél felpattant, ez pedig kis híján megtréfálta Novakovicsot, de sikerült a léc fölé ütnie a labdát.

55. perc: Illés bal oldali beadását Coulibaly továbbította kapura, a fehérváriak azonban szögletre mentettek. A sarokrúgás után nem alakult ki helyzet.

56. perc: Czvitkovics 27 méteres szabadrúgása pattant a jobb oldali kapufára, a kipattanót Ramos nem érte el, Coulibaly viszont igen, kapura is továbbított, de a bevetődő védőről szögletre pattant a labda. Óriási mentés volt.

61. perc: Szakály Dénes lövésszerű beadása pattant meg Szakály lábán, amelyet követően Lencse 6 méterről, egy fordulást követően a bal alsóba lőtt.

65. perc: Egy védelmi hibát követően Coulibaly teljesen egyedül léphetett ki a labdával, majd 17 méterről egy testcselt követően Bozsovics bal oldala mellett a jobb felsőbe csavart.

72. perc: A beívelt szabadrúgást a hosszú sarkon lévő André Alves csukafejessel küldte kapura, Varga már csak belefejelni tudott, menteni nem, így a labda a bal felső sarokban kötött ki.

76. perc: Czvitkovics 23 méteres ballábas lövése a jobb oldali kapufa külső széléről pattant az alapvonalon túlra.

Pontosztás

Novakovics 6: A gólokról most sem tehetett, a kapujából rendre jó ütemben mozdult ki. Ettől függetlenül nem tudom milyen átok sújtja a debreceni portásokat, de elég furcsa mozdulattal próbálta semlegesíteni Alves egyik lövését, ami kis híján a kapuba hullott.

Bernáth 5: Erejét teljes mértékben felemésztette a védekezés, ráadásul jóval több  olyan akció futott az ő oldalán, amelyek után zavar támadt a mátrixban. Bemutatott jól kivitelezett szereléseket, de tud ő ennél hasznosabban játszani.

Komlósi 5: Ahhoz képest, hogy fordulékonysága és sebessége nem említhető egy lapon a Videoton támadóiéval nagyobb hiba nélkül lehozta a meccset, sőt többször is önfeláldozóan vetette magát a bőrgolyó elé. Jobbat mégsem tudok adni, mert idegtépő megoldásokat választott előre játékban. Ezen a meccsen is kapott egy labdát a saját térefelünk közepén, amit engedett-engedett maga elé, majd eladta középen, hogy aztán megszakadva korrigáljon.

Mijadinoszki 6: Sokat ostoroztam az elmúlt hetekben, de ezúttal egy szavam se lehet rá. Ha kellett sallangmentesen elrúgta, ha kellett okosan megjátszotta az üres területre, s emellett rengeteg labdát elfejelt. Végig egyenletesen teljesített, stabil pontja volt a védelemnek.

Mardare 6: Így elsőre nagyon korrekt produkciót nyújtott. Gosztonyi nem sok emlékezeteset csinált mellette, majd mikor a második félidőben úgymond szabadjára engedték, akkor bizonyította, hogy a támadások segítéséhez sem fogalmatlan. Sokkal többet nem várhattunk.

Ramos 4: Rettentően kellemetlen a játékstílusa, de neki nem szabad 45-60 percnél többet a pályán töltenie. Az első 20 percben ráadásul alig akasztott meg támadást, aztán ugyan feljavult, de ezzel párhuzamosan megint számtalan labdát elszórt, s a testi épséget sem kímélte.

Varga 5: Az első félidőben, különösen annak első periódusában most rajta is úgy mentek át, mint kés vajon. A második félidőben már hatványozottan jobb volt, jó pozícióban kaparintott meg labdákat, de nála magasan van a léc. Rengeteget futott, de a megszokottnál alacsonyabb hatásfokkal dolgozott.

Szakály 5: Ahogy korábban írtam Andics teljesen kivette a támadásokból, s kettejük párharcában alulmaradt. Ráadásul az ág is húzza, hiszen két héten belül másodszor pattant meg rajta kedvezőtlenül a labda. Egy jól játszó Lokihoz, kategóriákkal jobb Szakályra van szükség.

Czvitkovics 6: Magasan a legjobb idegenbeli teljesítménye volt. Átérezte a találkozó súlyát, szenvedéllyel élte meg a meccs minden egyes rezdülését. Aktív volt, vállalkozott, sok szabadrúgást kiharcolt, igyekezett hátára venni a csapatot, s ténylegesen vezéregyéniség lenni. De nem nyerheti meg mindig ő a meccset.

Illés 5,5: A pálya minden pontján feltűnt, a második félidőben általában már rendszeresen megjátszható is lett, s a bal oldalunk veszélyesebbé vált, de én valahogy hiányoltam belőle a spirituszt.

Coulibaly 6: Ez az a Coulibaly volt, aki minden hibájával együtt is a csapat hasznára tud válni. Az első játékrészben pályán sem volt, aztán viszont több test-test elleni párviadalban felül kerekedett, jól mozgott be az üres területekre. Egy parádés csellel ültette le Lázárt rögtön a második felvonás elején. Valamint higgadtan kimozgatta Bozsovicsot, és okos gólt szerzett.

Salami 4: Szaladgált, leizzadt, de sok látszata nem volt most a beállításának.

Nikolov és Fodor 0: Nem töltöttek elegendő időt a pályán az értékeléshez.

(A kép forrása: dvsc.hu)