Úgy tűnik hiába várjuk, hogy végre egyszer kijöjjön a lépés, s brillírozva nyerjünk egy meccset. Igaz túl sok reményt nem tápláltunk, hogy mindez pont a Győr ellen fog bekövetkezni, de azt álmomban sem gondoltam, hogy semmit sem tanulunk a legutóbbi két Győr elleni összecsapásból. A labda ugyan nálunk volt többet, de mégis Csertői Aurél tanítványainak akarata érvényesült. A mai matiné tanulsága, hogy már a 2. helynek sem mi vagyunk az első számú favoritja.
Ha van valakinek az ismerősi körében szívbeteg, akkor nyugodt szívvel ajánlja ennek a találkozónak az első fél óráját a figyelmébe, terápiaként. Az a periódus – miután az ember a bőséges ebédet néhány sörrel lekísérte – az utolsó lökést szolgáltatta a délutáni sziesztába merüléshez. Hussar kolléga nagyszerűen felvázolta a beharangozóban, hogy a három pont megszerzésének érdekében, mire szükséges összpontosítani. Ehhez képest vajmi kevés dolog valósult meg az említettekből. Mintha nem is játszottunk volna már két olyan meccset a riválissal, amelyeken még gólt sem sikerült szerezni. Az odáig rendben lezajlott, hogy a hátsó sor szépen járatta a zsugát egymás közt, mintha csak cicáznának, megpróbálva kicsalogatni az óvatos duhaj győrieket. Csakhogy a vendégeknek esze ágában sem volt feladni a jól kialakított védvonalakat, saját térfelüket megszállva ásítozva nézték a mieink hátsó gurigázását. Csertői remek érzékkel döntött végül a 4-5-1-es hadrend mellett, aminek hatására egy csiga lassúságával játszottuk át a pálya közepét. Nekünk ellenben nem sikerült megtorpedózni a Pilibaitis-Alekszidze összeköttetést, valamint a „majd lesz belőle valami” típusú beíveléseket szintén nem tudtuk elkerülni. A vetélytárs teljes mértékben annak a tudásnak a birtokában futballozott, ahogyan – a mostanság amúgy se túl életerős játékunkat – meg lehet fojtani. Egyetlen egyszer sem találkoztunk megbomlott győri elhárítással az első játékrészben. Mire felértünk az ellenfél tizenhatosáig, már visszarendeződött védelem fogadott minket. Hiányoztak a jó egyéni teljesítmények, az átlövési kísérletek, a szélső betörések, a védők mögé tudatosan bejátszott ütempasszok. Fehérék viszont nem vártak hiába az általunk elkövetett hibákra, a kapunk előterében eladott labdák okoztak meleg pillanatokat. Isten igazából felhördülni csupán a 35. percben kellett, amikor Bernáth tekert középre jobbról, Szakály megszelídítette a játékszert, majd leültette őrzőjét, ám aztán az oldalhálót találta el. Sejtettük eddig is, hogy Laczkó távozásával a bal oldali támadópotenciál csorbát szenved, ám mindig fájdalmas az ilyenekkel ténylegesen szembesülni. Mardare komótosan vezetgette fel a labdát, lendület nélkül kényszerült cselekbe bonyolódni, avagy homálypasszokat hajtott végre. 
Úgy éreztem, azt tartja elsősorban szem előtt, hogy ne veszítsen labdát kritikus helyen, s ne lehessen játszi könnyedséggel mögé kerülni. Nem bánta senki, hogy a játékvezető a 45 perc leteltével azonnal véget vetett az első felvonásnak. A szünet után Szakály átment a jobb oldalra, Illés kihúzódott a bal szélre, Bódi pedig bement középre. Más felfogásban kezdtünk rohamozni, amit rögtön az első percben Bódi lökete nyomatékosított. Majd váratlanul büntetőhöz jutottunk. Egy pontrúgás után Pilibaitis teljesen feleslegesen lerántotta Szakályt, a megítélt tizenegyest Czvitkovics magabiztosan váltotta gólra. A kezdeti lelkesedés azonban tiszavirág életűnek bizonyult, mert utána a megszokott mederben folyt tovább a játék. Sőt, az Alekszidze-Dinjar-Pilibaitis hármas egyre több bonyodalmat okozott a bizonytalan hátsó sorunknak, így egyáltalán nem nyugodhattunk meg. Az 59. percben be is ütött a ménkű, Ji-Paraná előrevágott labdáját elszámolta Komlósi, így Dinjar zavartalanul léphetett ki, s okos megoldással egalizált. Majd alig néhány perc múlva, újra rezdült a háló, ám a játékvezető les címén érvénytelenítette a találatot, teszem hozzá jogosan. Mindez azonban mit sem változtatott azon a tényen, hogy rettentően szenvedtünk a pályán. Jól mutatja, mennyire nem tudtuk zavarba hozni a győri hátsó alakzatot, hogy lövéseink döntő többségét könnyedén blokkolták. Többnyire ki sem kellett mozdulniuk az egyenként lefedett zónájukból, így eltolódásról szó sem lehetett. A hajrára aztán a totálisan impotens Illés helyére Kabát állt be, de fordulat nem állt be a játék képében. Mentünk előre gépiesen, de nem érződött, hogy bennünk lenne a győztes gól. Maradt a semmit sem érő 1 pont. Unalmas, temérdek technikai hibával tarkított összecsapáson, nem érdemeltünk győzelmet őszintén bevallva. A nézőtéren jó páran rosszallásukat fejezték ki amiatt, hogy Scasny mindössze egy változtatást eszközölt, de szerintem nem volt ütőkártya a kezében. Kit hozhatott volna be, az építkezéshez fogalmatlan Ramost, a teljesen formán kívüli Yannickot, vagy a nem száz százalékos Salamit? Nem múlt ezen az égvilágon semmi, ha reggelig játszunk, akkor se szerzünk újabb gólt, főleg nem akcióból. Ebben a mai meccsben, taktikai elképzelésben, játékosok által mutatott formában nem volt benne több. A baj mindössze annyi, hogy ha egy ilyen meccset nem tudunk megnyerni hazai környezetben, akkor mi lesz az Üllőin, mi lesz a szárnyaló Vasas ellen, vagy az otthon mindig veszélyes Zalaegerszeggel szemben. A csapat füttykoncert, illetve ku.va gyenge rigmusok közepette vonult be az öltözőbe. Elszakadt a cérna a nézőknél. Kritikával illetni mindenképp muszáj az ilyen produkciót, de bántani szerintem felesleges a társaságot. Ez a garnitúra a Bl- és EL-szerepléssel a csúcsra járt, s most elfáradt, ellaposodott. A védelem különösen törékeny. Szembe kell nézni az átépítés elkerülhetetlen mivoltával, ami minden csapat életében eljön egyszer. A ráncfelvarrás már nem elég.
Taktikai érdekességek
– A győri játékosok a pálya hosszanti irányában áthatolhatatlan erődöt képeztek, kiszámítható oldalpasszokra kényszerítve a mieinket. A beadásokat azonban számottevő létszámfölényben várták a büntetőterületen belül.
– Csertői a 4-5-1-es felállásért cserébe szabad kezet adott Dinjarnak, aki a pálya minden pontján feltűnt. Kiszámíthatatlan mozgásával összekuszálta sorainkat, semlegesítését precíz váltások biztosították volna. Koltai jóval defenzívebb instrukciókat kapott, így Dinjar bármerre kószált, a négy ember, s ezáltal a stabilitás folyamatosan megvalósult a centrumban.
– Komlósi a fejjátéka miatt kapott szerepet, s talán Simac sem volt makkegészséges. Mindenesetre nagyon rosszul sült el a húzás. Alekszidze lekötötte Mijadinoszkit, így a jobbról induló Dinjar, valamint a fellépő Pilibaitis folyton dilemma elé állította, az amúgy is nehézkes bekket. Már rögtön a 10. percben csúnya taktikai faultot követett el ebből kifolyólag.
– Ji-Paraná és Kiss tulajdonképpen mindvégig egy hozzávetőleg 20×5 méteres sávban mozgott, így sosem borult a taktikai fegyelem, s főképp nem nyílt terület a pálya középső szektorában.
– Czvitkovics és Illés személyében két kreatív játékosnak szavazott bizalmat Scasny, hogy mozgassák a csapatot, ám egymást oltották ki, mivel gyakran egymás közvetlen közelében helyezkedtek. Hiába lőnek jól mindketten, egyetlen árva próbálkozásuk sem akadt az első félidőben, pedig Illés följebb osonhatott volna, megosztva legalább a hátvédek figyelmét.
Ami tetszett
– Scasny betette a kezdőbe Bódit és Verpeczet jelezve, hogy érdemes megszakadni a Ligakupa meccseken is, mert bárki egy csapásra bejátszhatja magát a kezdőbe.
– Bódi több remek egyéni megmozdulással örvendeztette meg a publikumot.
– Komlósi ezúttal nem vagdalta előre céltalanul a labdákat.
Ami nem tetszett
– Alekszidze a kelleténél többet találkozott a labdával, jó pozícióból kiharcolva szabadrúgásokat. Előfordult, hogy négy játékosunkat is megbolondította. Annyira tartottunk tőle, hogy sarokrúgásoknál olykor négy ember felügyelte. Így a kipattanókat nem tudtuk begyűjteni.
– Többször abszolút feleslegesen kitettük szimplán taccsra a bőrgolyót, senkitől sem zavartatva.
– Nem sok ígéretes elfutásunk akadt a széleken, ám amikor mégis, akkor a bepasszok dühítően gyatrán lettek kivitelezve. Érthetetlen helyekre postázták a feladók.
– Nehéz lenyelni, hogy ilyen nehéz a sorsolásunk, mégis csak az utolsó 5 percben rohamoztunk mindent egy lapra feltéve. Jelen helyzetünkben, a döntetlen otthon vereséggel ér fel.
– Néhány játékosunk az elvégzett szöglet után csak sétálgatott visszafelé, mint akik jól végezték dolgukat. Ez egy komolyabb bajnokságban nem férne bele. Azért egy középpályás kocogjon már vissza minimum a félpályáig.
Percek, események
13. perc: Coulibaly bal oldali beadásáról maradt le centikkel Bódi a kapu előterében.
35. perc: Bernáth jobb oldali beívelése uán a labda elszállt Coulibaly feje fölöt, így került a hosszú oldalon érkező Szakályhoz, akinek még egy lövőcselre is volt ideje, amivel elfektette védőjét, ám balról, kilenc méterről csak az oldalháló találta el.
45. perc: Dinjar adta be a labdát balról, de az érkező Koltai öt méterről nem tudta azt jól eltalálni, így végül csak a kapu mellé helyezett.
46. perc: Bódi lövését kellett kiütnie Sztevanovicsnak.
49. perc: Büntetőhöz jutott a Loki, miután Pilibaitis a 16-oson belül lerántotta Szakályt. A győri játékos sárga lapot is kapott az eset után. Az ítéletvégrehajtó Czvitkovics volt, aki a jobbra vetődő Sztevanovics helyére, a kapu közepébe lőtte a labdát.
53. perc: Dinjar baloldali beadása után a hosszú oldalon érkező Kisshez került a labda, aki nyolc méterről, kissé kiszorított helyzetből bombázott centikkel a jobb oldali kapufa mellé.
59. perc: Egyenlített a Győr. Ji-Paraná ívelte előre középen a labdát, amire Dinjar csapott le, s kilenc méterről, elegáns mozdulattal emelte azt Verpecz kapus fölött a léc alá.
74. perc: Czvitkovics készítette le a labdát Kabátnak, aki 18 méterről kapásból alig lőtt a kapu fölé.
Pontosztás
Verpecz – 6: A gólról nem tehetett, kevés tennivalóját magabiztosan oldotta meg.
Bernáth – 5: Nehéz róla rosszat mondani, hiszen a hozzáállására nem lehetett panasz. De tárgyilagosan nézve felemás meccset tud a háta mögött. Az első félidőben nem nagyon tudták átjátszani, sőt egy óriási mentés is fűződött a nevéhez. A második játékrészben azonban 2-3 alkalommal nagyon könnyen mögé kerültek, s középre tett labdái borzalmasak voltak, nem egyszer ellenfelet találtak. Majd a végén bemutatott ügyes megelőző szereléseket.
Komlósi – 4: Vicc kategória, hogy ő még válogatott lehet. A labdákat most nem szórta el, de számtalanszor könnyen átjátszották. A lendületből érkező Dinjaral szemben esélye sem volt. Az első félidőben jókora bakija után Bernáth segítette ki. A győri gól előtt csúnyán elszámolta a labda ívét.
Mijadinoszki – 4,5: Ő is nagyon hektikus. Ma megint nem állt a helyzet magaslatán, nem rajta múlott, hogy nem kaptunk több gólt. Jó néhányszor ellenfélhez játszotta a labdát a kapunktól 20-25 méterre, ami életveszélyes.
Mardare – 5: Ő sem ment a szomszédba bosszantó technikai hibákért, de védekezésben alapvetően ellátta a feladatát. Oldalán elenyésző számú akciót futtatott végig a Győr. Előrefelé viszont körülményes volt, s az ő beadásait is inkább jobb feledni.
Varga – 4: Ez nagyon nem az ő meccse volt. Igazából csak lézengett a pályán, kevés támadást akasztott meg, szokatlan egyszerűséggel jutottak túl rajta a vendégcsapat játékosai. Megsínylette, hogy a héten pusztán egyszer tudott együtt készülni a társakkal.
Bódi – 6: Üde színfoltját jelentette az összecsapásnak hazai oldalról. Hajtott, vállalkozott, akció közelben helyezkedett, s néhány szívmelengető cselsorozatra is futotta. Ugyan ő sem maradt adós bugyuta megmozdulásokkal, de újfent jelezte, hogy helye van ebben a csapatban.
Czvitkovics – 5.5: Nem éreztem igazán élesnek. Kissé álmosan mozgott, így természetesen nem tudott megfelelő ritmust diktálni a társaságnak. A forintos labdák hiányoztak tőle, s a végére kedve szegetté vált. A büntetőt azonban higgadtan értékesítette, ami hozott a konyhára egy pontot.
Illés – 3.5: Nem találta a helyét az együttesben. Óriási elánnal vetette magát harcba, de ténykedése nem hozott nettó hasznot. Keveset találkozott a labdával, hosszú periódusokra teljesen eltűnt. Nem véletlen cserélte le őt a mester.
Szakály – 4.5: Pedig az első felvonásban akadtak fineszes megmozdulásai, ám aztán fény derült rá, hogy továbbra sem sikerült kikecmeregnie a gödörből. Percekre kivonta magát a játékból, s ha nála volt a játékszer, akkor se találta a rést a győri pajzson, lövései fennakadtak a dzsumbujban. De legalább összehozott egy tizenegyest, illetve most nem pattant meg rajta szerencsétlenül a labda.
Coulibaly – 5.5: A mezőnyben nem játszott rosszul, betartotta az utasításokat, megtartotta a labdákat. A tizenhatoson belüli párharcokkal viszont nem boldogult, egy az egyben nem tudott kapura fordulni, s inkább feldobta magát.
Kabát – 0: Nem töltött elegendő időt a pályán az értékeléshez. Egy lövéssel jelezte jelenlétét.
A kollegialitás jegyében a rivális szemszögéből: Győri ETO
(A kép forrása: nso.hu)
