LOKOMOTIVBLOG | A DVSC SZURKOLÓI BLOGJA

Gyerekkor nélkül is karmester

 

Nos, azt kell mondjam, hogy ezzel a bejegyzéssel egy kisebb álom valósult meg. Nem akarok érzelgősködni, sem közhelyeskedni, annyit azonban leszögeznék, hogy nagyon sokat jelent számunkra, hogy a Loki egy játékosával, sőt egyből a csapatkapitányával készíthettünk interjút. Az „egyből” határozó nem véletlen, hiszen kezdeményezésünk hagyományteremtő jellegű, új rovatunkkal havonta fogunk jelentkezni.

Első alanyunkat, Bernáth Csabát faggattuk emlékeiről, jelenéről, jövőjéről, válaszaiban pedig meglepő közvetlenséggel fejti ki véleményét. Nem is tartjuk fel tovább a nyájas Olvasót, jöjjön a lényeg!

Mesélj nekünk a DVSC-ben eddig átélt legkellemesebb emlékedről/élményedről!

Az 1997-es bemutatkozásom az NBI-ben. Még Garamvölgyi Lajos volt az edzőnk – Isten nyugosztalja -, hazai pályán kikaptunk 4-1-re, ezután a tréner lemondott, én viszont ünnepeltem az öltözőben, hogy megvan az első élvonalbeli meccsem. Ezen kívül természetesen szívesen emlékszem vissza az elmúlt évek bajnoki címeire is, főleg a 2.-ra és a 4.-re, mert ezeket az utolsó fordulóban nyertük meg, és megtudva a többi találkozó eredményét, már a pályán tudtunk ünnepelni. Ide sorolhatók még a külföldi ellenfelek elleni nagyobb győzelmek: a Sampdoriával szembeni 2-0, illetve a még 2001-ben a Bordeaux-val hazai pályán játszott UEFA-kupa visszavágón elért 3-1, amikor egy hajszálon múlt a továbbjutás és láttuk a franciák arcán a pánikot. De a legszebb emlék mégis csak a legelső fellépésem.

Pályafutásod során mennyire foglalkoztatott Téged a külföldre igazolás gondolata?

2004 tavaszán volt egy nagyon jó periódusom, aminek hatására több külföldi klub is megkeresett, és végül az akkor élvonalbeli belga Royal Antwerphez írtam alá, de utólag visszanézve nem volt jó döntés. Nem voltam elég körültekintő, így nem vettem észre, hogy már leszállóágban van a csapat és tulajdonképpen csőd közeli állapotba került. A szezon végén ki is esett. Abból a szempontból jó volt, hogy 15 bajnokiból 13-on játszottam, viszont fizetést nem nagyon kaptunk, plusz az edzőket is úgy dobálták, mint a rongyot – fél év alatt 3-mal dolgoztam együtt. Fél év után úgy éreztem váltanom kell, Szima Gábor pedig megkeresett és hívott vissza, amit elfogadtam, és azóta is itt vagyok.

Korábban is gondoltam rá, hogy érdemes lenne külföldre menni, de hamar beláttam, hogy nincs sok esélyem. Az én posztomra [jobbhátvéd – a szerk.] ugyanis ritkán vesznek játékosokat a klubok, inkább azokat preferálják, akikből sok pénzt lehet később kivenni – csatárok, középpályások -, vagy akikből kevés van – ballábasok – , a jobb oldali védőket általában kinevelik.

Válogatottbeli szerepléssel sem tudtam javítani a kilátásaimon: egyszer még Matthaus idején, mikor játszottunk a németek ellen és nyertünk 2-0-ra, már ott álltam az oldalvonalnál, hogy becseréljenek, de mire beálltam volna, lefújták a meccset.

Most már viszont csak az érdekel, hogy a Debrecennel minél sikeresebb legyek.

Egy profi futballista életében mindig nagy megtiszteltetés, ha csapata vezére lehet a pályán, vagy akár azon kívül is. Te milyen vérmérsékletű csapatkapitánynak tartod magad?

Nehéz erről beszélni, mert sosem szoktam magam nyilvánosan értékelni. Engem egy törökországi titkos szavazáson választottak meg a játékosok, így élvezem a bizalmukat, és ez a legfontosabb. Szerintem minden idők legjobb Loki-csapatkapitánya Sándor Tamás volt, én viszont nem vagyok az a karakter, mint ő. Ahol kell, igyekszem képviselni a csapattársakat, pályán és azon kívül egyaránt. Van egy helyettesem Czvitkovics Peti személyében, Dombi Tibi véleményét pedig amúgy is mindig kikérem. Így ketten-hárman próbáljuk terelgetni a gárdát. Egyébként előfordult már, hogy felemeltem a hangom az öltözőben. Akkor kerül ilyesmire sor, ha valakinek nem megfelelő a hozzáállása, vagy a pályán alakul ki valamilyen belső konfliktus, amit mindenképpen kezelni kell.

A BL során sikerült valakivel mezt cserélned?

Igen, de főleg cserejátékosokkal, mivel magam is csupán 30 percet játszottam a 6 meccs alatt. Ilyenkor nem az a lényeg, hogy azonos poszton játsszon, vagy sztár legyen, hanem hogy emlékbe tudjak szerezni egyet. De nemcsak a BL-ben sikerült dresszt váltani, minden nemzetközi meccsről van ugyanis mezem. A példaképem amúgy Dani Alves a Barcelonából. Olyan mintha tüdőből is lenne neki vagy négy, de szívből is legalább kettő. Utóbbiból egy a magánéletre, egy pedig kizárólag a futballra. Őt tartom a legjobb játékosnak ezen a poszton.

Mi volt az a plusz, amivel 2009-ben a csapat korábbi önmagához és az egész magyar mezőnyhöz képest ki tudott emelkedni?

Először is: ehhez kellett Platini új rendszere, ami miatt nem csatlakoztak be a nyugati nem bajnok csapatok, mi pedig tudtunk élni a kapott lehetőséggel. Másodszor: ahhoz, hogy egy magyar csapat oda tudjon érni a BL-be, hatalmas szerencse kell a sorsolásnál, a párharcokon pedig minden játékosnak topon kell lennie. Nekünk minden összejött: a svédeket a jó játékkal és a 40 fokos meleggel sikerült itthon megfogni, kint pedig kiharcolni a továbbjutást, a Tallinntól egyértelműen jobbak voltunk, még ha nehezen ejtettük is ki őket, a Levszki ellen pedig már óriási motiváció dolgozott bennünk. A Szófia igazából képtelen volt reagálni a hatalmas góljainkra…

Úgy hírlik, nagyon szívesen dolgoztok együtt az új stábbal. Mik a benyomásaid lassan 4 hónap elteltével? Miben más Scasny, mint Herczeg András?

Herczeg Andrásról mindent elmond, hogy a klub legsikeresebb időszakában – az utóbbi 6 évben – végig itt volt, először pálya-, majd vezetőedzőként. Egy edzőt pedig az elért sikerei határoznak meg. Zdeneket is nagyra tartom mind emberileg, mind szakmailag. Sokszor hallom, hogy kérdezik róla a társakat, és mindenki csak jót mond. Törődik a játékosokkal, meghallgatja a problémáikat, és próbál azokon segíteni. A munkakapcsolattal semmi probléma, nyelvi gondok sincsenek, hiszen mindannyian beszélünk legalább társalgási szinten angolul, Zdenek négy nyelven – angol, német, görög, cseh – perfekt, de ha mégis lenne valami, Meszlényi Tibi szlovákiai magyarként teljesen át tudja adni a dolgokat.

Ennek ellenére az eddigi tavaszi eredmények nem látszanak igazolni a mester elképzeléseit…

Zdenek Scasny-nak nagyon nehéz dolga van. Nem kellően motiváltak a játékosok, nem sikerült mindenkit leigazolni a télen, akit akartak, ráadásul mentek is el. Ehhez jött még egy-egy sérüléshullám, meg az, hogy a szerencse is elpártolt tőlünk. Törvényszerű volt, hogy a többévnyi szárnyalás után lesz egy olyan, amikor semmi nem jön össze. Zdenek egyébként rendkívül felkészült szakember. Nem véletlen, hogy az is  pozitívan nyilatkozik róla, aki nem játszik nála. Ő szeretne egy látványosabb játékstílust kialakítani, ám ehhez nincsenek meg a körülmények. A kezdeti 2-3 bűnrossz meccs után egyébként már szemmel látható a javulás hétről-hétre, ebből pedig arra lehet következtetni, hogy Zdenek munkája hosszú távon biztosan sikeres lesz.

Miért van ekkora szakadék az idegenbeli és a hazai teljesítmény között?

A futballban egy dolgot kell tudomásul venni, ha az egyik csapat tudásban, technikában felülmúlja a másikat, mindez semmit nem jelent, ha agresszivitásban alulmaradnak. Amennyiben egy kis csapat agilis, és jobban akarja a győzelmet, akkor a nagy csapatot simán meg tudja verni. Tehát szerintem ez motivációs gondokra vezethető vissza.

Mit szólt a csapat a Coulibaly-féle incidenshez?

Azért nehéz erről beszélni, mert ő azt mondta, hogy ilyet nem nyilatkozott, a francia újság viszont nem helyesbített. Így a 100%-os igazság valószínűleg már nem fog kiderülni. Velem is előfordult már, hogy elferdítve közölték le egy-egy nyilatkozatomat, és így az teljesen más hatással volt a nyilvánosságra. Állítása szerint ő valami hasonlót mondott, de nem ilyen súlyosan. Ha ezt elhiszem, akkor nem bántom, de ha nem, akkor ez sportszerűtlenség volt a részéről. A klubtól egyébként megkapta érte a büntetését. Amúgy is érdekes figura ő. A Loki előtt egy belga másodosztályú csapatban (épp a Royal Antwerpben) játszott, előtte pedig targoncásként dolgozott 2 évig egy bevásárlóközpontban. Ezután ugrott egyet a BL-be, ahol volt egy nagyon jó éve, öröm volt látni ahogy szívvel-lélekkel hajt és küzd. Aztán lehet, hogy el akart volna igazolni, csak nem tudott, és ezért van benne egy kis keserűség. Valószínűleg a télen elbeszélgettek vele, mert most újra egyre jobb. Amíg az ember focizik, addig a pályán kell hajtani, utána jön a többi. A sértődés nem vezet sehová.

Te, mint játékos, hogy gondolod, mivel lehetne megállítani és visszafordítani a fogyó nézőszámot a magyar stadionokban?

Sajnos az emberekben a magyar futball nagyon negatívan van beállítva. Ha a színvonal emelkedne, menne vele a nézőszám is, de ez pénz nélkül nem lehetséges. Nem a játékosoknak kell több pénzt adni, hanem infrastrukturális fejlesztésre lenne a legnagyobb szükség. Az a baj, hogy mi ugyanott tartunk, mint 30 éve, mikor még egy szinten voltunk Európával. A Nyugat viszont felfedezte a futballban az üzletet. Építettek stadionokat, sok üzletember beszállt stb., nálunk meg nem történt semmi. Pár éve a Bozsik Stadionban ugyanaz a gyep volt, amin még szegény Öcsi bácsi játszott. A magyar szurkoló is szívesebben kimenne egy olyan stadionba, ami fedett, nem dől rá a WC és a büféből is visszaér a meccs vége előtt; esetleg van valami zene, vagy felvezető meccs és az egész délutánját el tudja ott kellemesen tölteni. Játszani is szörnyű, ha csak lézengenek a lelátón. 20.000 szurkoló előtt egyszerűen nem érzel fáradtságot és alig várod, hogy csinálj valami jó dolgot és tapsoljon neked a tömeg. A másik dolog, hogy sokan irigyek ránk, mondván mennyit keresünk és nem csinálunk semmit. A lehetőség mindenki előtt adott, hogy focista legyen. Miért szidja az, akinek nem volt hozzá tehetsége azt, aki eljutott NBI-es szintre?! Mikor ebből elegünk lett, kihívtuk ezeket az embereket egy közepes erősségű edzésre, de már a melegítés végén közölték, hogy nem bírják tovább. Sokan azzal sincsenek tisztában, hogy nekünk nincs/nem volt gyerekkorunk. Legyen az téli, vagy nyári szünet, -18 vagy +38 fok, nekünk menni kell(ett) edzésre. Azért is kockázatos ez a pálya, mert a statisztika szerint 100 lurkóból lesz 1 NBI-es labdarúgó. Ha már itt tartunk, nagyon kevés a futballozó kiskölyök. Hollandia harmadekkora ország, de háromszor ennyien űzik a sportot. Nem mindegy, hogy 50.000-ből vagy 150.000-ből kell választani. Azt már nem is mondom, hogyha nekünk rosszak a feltételeink, a kissrácok hol és hogy edzenek. Vagy 3-4 éve, mikor foglalkozás előtt összefutottunk egy ifi-edzővel, kérdeztük, hogy na, mi lesz, mire mondja, hogy futás. Mondtuk neki, hogy játszatni kéne inkább őket, erre azt válaszolta, hogy nincs labdájuk. Böőr Zolival gyorsan elmentünk venni 2 lasztit, azok úgy örültek, mintha BL-t nyertek volna. Akkor döbbentünk rá, hol is tartunk.

Kicsit könnyedebb kérdés, tekintve hogy a csapat magja már jó ideje együtt van, milyen az öltözői hangulat? Van mókamester? Változott Dombi és Sándor viszonya azzal, hogy utóbbiból edző lett?

Persze, hülyéskedni mindig szoktunk. Például egymás fejéhez vágjuk a sportszárat, aztán a másikra fogjuk, vagy kajánál megsózzuk a másik vizét, ha elfordul stb. Kimondott mókamester nincs, mindenki tréfál mindenkivel. Kettejük viszonyára szerintem semmilyen hatással nem volt Tamás új státusza.

Az idegenbeli túrák alkalmára van valamiféle egyedi szertartás, babona, rendhagyó szokás?

Nem igazán. A buszon szoktunk filmet nézni, amit általában én viszek, ezért ha pont nem megyek, szokták mondani, hogy legalább a DVD-t odaadhattam volna. Talán annyi, hogy mindenkinek van helye a buszon, és a szobatársi viszonyok is kialakultak már. Ebben egyébként most volt változás, mert én eddig mindig az eligazoló Kiss Zolival voltam, aki így jól ki*aszott velem. Azóta Dombi Tibivel vagyok egy szobában, mert ő meg az eltiltásig Mészárossal lakott a túrákon. Ám mivel Mészáros edz, párban megmaradtak, Laczkó Zsolti eligazolásával azonban Cicó „felszabadult”, így a páros gyakorlatokon vele szoktam lenni, mert előtte itt is Zoli volt a társam. Nagyon régen, ifiben meg serdülőben pedig a most technikai igazgatóvá kinevezett Frida Feri.

Amikor nem edzésen gürcölsz, vagy a pályán gyötröd a csatárokat, mivel töltöd az idődet?

A feleségem feszített munkatempója miatt a szabad hétvégéket próbáljuk együtt tölteni, pl. kirándulással. Nagy hobbim még az állatok, imádom őket. Nagyon büszke vagyok az újonnan létesülő állatotthonra, ami az általam alapított egyesület segítségével fog megépülni. Több debreceni kötődésű közéleti személyiséggel 2 év alatt elértük azt, hogy egy új, a városhoz méltó intézmény valósulhasson meg. Ezen kívül imádok még horgászni, de sajnos erre kevés időm jut, kb. már egy éve nem voltam.

Mik a jövőbeli terveid?

Ezzel még nem nagyon foglalkozom. Szeretnék még jó pár évet eltölteni futballistaként, de persze tudom, hogy nem lehet a végtelenségig húzni. Tavaly végeztem a TF sportvezetői-sportszervezői szakán, ezen kívül járok angolra, 1-1,5 éven belül szeretném tökéletesen megtanulni. Ha majd lesz valami konkrét lehetőség, egy szakirányú képesítést lehet, hogy szerzek az adott területen. Egyelőre annyi biztos, hogy Debrecenben képzelem el a jövőmet.

Köszönjük az interjút!

 

Neked pedig, kedves Olvasó, hogy elolvastad ezt a cikket. Szeretnénk felhívni rá a figyelmed, hogy megtisztelő kommentjeidben szívesen várjuk javaslataidat a következő alanyunk személyére, illetve a neki felteendő kérdésekre vonatkozóan! Jelen poszt írásához azért nem igényeltük gáláns közreműködésedet, mert sokáig kétségek gyötörtek minket a kivitelezést illetően, és egy nem várt kudarc esetén nem akartunk volna a csalódottság feneketlen tavába taszítani.

Üdvözlettel: A Szerkesztők