LOKOMOTIVBLOG | A DVSC SZURKOLÓI BLOGJA

Nagyító alatt – III.

rezes4A szezonértékelő utolsó fejezetében azokat vesszük górcső alá, akik kölcsönben más klubnál szerepeltek. Milyen idényt zártak, mennyi játéklehetőséghez jutottak, s úgy alapvetően hozzájárult-e a fejlődésükhöz a vendégjáték? Hajtás után megadjuk a választ.

Korhut Mihály (Kaposvár)

Tíz találkozón kapott játéklehetőséget. A 20. fordulóban a Pápa ellen játszott először kezdőként. Akkor a védelem tengelyében szavazott neki bizalmat Sisa Tibor. A Vasas ellen szintén azon a poszton számított rá a mester. A következő fordulóban Pakson öt védős szisztémában játszott a Kaposvár, s Korhut a hátsó alakzat jobb oldalán találta magát. A hadrend maradt az MTK ellen is, de ekkor már eredeti posztján játszhatott, átkerült a balszélre. Meggyőző teljesítményt nyújtott, így Kecskeméten is kezdőként futhatott ki a gyepszőnyegre. Azon a meccsen viszont gyengén játszott, s már az 5. percben összehozott egy büntetőt. Ennek következtében Gujics visszavette a helyét, a Fradi ellen a kispadon foglalt helyet. A Honvéd és a Videoton elleni idegenbeli találkozókon csereként állhatott be. Az utolsó két fordulóban elszenvedett vereségnek pedig ismét kezdőként lehetett a részese. Összességében jót tett neki a kaposvári kiruccanás. Sok időt töltött a pályán, s bár nem tudott alapemberré válni, egyáltalán nem lógott ki a sorból. Egészséges rivalizálást folytatott Gujicsal.

Mohl Dávid (Kecskemét)

Egy mobil balhátvédet ismerhettek meg benne Kecskeméten, aki bátran kísérte a támadásokat, valamint remek rúgótechnikáját is szívesen alkalmazta. Számos pontrúgást vállalt magára, amelyek rendre veszélyesek voltak, s rúgott is egy hatalmas dugót szabadrúgásból. Nagy erénye, hogy védő létére egész jól tud kis területen lapos passzokkal operálni. Továbbá beadásai rendre veszélyt hordoztak magukban. Igazából az első meccse óta megkérdőjelezhetetlen volt a helye. Több kecskeméti szurkoló is úgy tartja, hogy ő a legjobb balbekk, aki megfordult a csapatnál, mióta feljutottak az élvonalba. Amit hibának lehet felhozni vele kapcsolatosan az talán a helyezkedése. Időnként nagyon el tudott kalandozni, amiből komoly hibák származtak. Ráadásul a szezon végére kissé kiengedett, s az utolsó 5-6 meccsén a megszokottnál jóval haloványabb produkciót láthatott tőle a nagyérdemű. Az összképet tekintve idei produktumát erős négyesre lehetne értékelni.

Szilágyi Péter (Vasas)

9 meccsen kapott szerepet eleinte csereként, majd a vége felé kezdőként. Sérülések nehezítették már a felkészülését is, és sajnos tavasszal szintén sok munkát adott a doktornak. Ebből kifolyólag nem tudta igazán kimutatni a foga fehérjét. Voltak jó meccsei, amikor elől biztatóan mozgott, s rengeteget brusztolt a védőkkel, helyet csinált az érkező középpályásoknak, de azért egy csatárnak illene gólokat lőnie. Ez idén nem igazán sikerült, pedig megvoltak ziccerei. Neki továbbra is állandó játékpercekre volna szüksége.

Rezes László (Vasas)

Ő jött ki a legjobban a kirándulásból. Oroszlánrészt vállalt a gárda tavaszi menetelésében. 12 meccsen lépett pályára a 14-ből. Kulcsszerep jutott neki az angyalföldiek támadásainak konfigurálásában. Lendületes, fantáziadús játékot mutatott. Nem túlzás kijelenteni, hogy ő mozgatta a kollektívát, s fazonszabászként funkcionált. Egy gólt rúgott, viszont az győztes találat volt az Újpest ellen. Egy szó, mint száz tavasszal a Vasas egyik legjobbjának bizonyult.

Balajti Ádám (Újpest)

A mieink elleni kényszerpihenőt leszámítva, valamennyi összecsapáson szóhoz jutott. Támadóként, illetve a középpálya jobb oldalán is számított rá Mészöly Géza. Végig érezte a mester bizalmat, s így az első öt meccsen kirobbanó formában futballozott. Az MTK ellen például győztes gólt szerzett. Aztán kissé visszaesett a teljesítménye, nem tudott kiemelkedni a mezőnyből. Az utolsó három fordulóra azonban újra remek formába lendült. A Balajti-Balogh-Lázár-Ahjupera négyes legálázta a Honvédot, s úgy összességében is elmondható, hogy kifejezetten jól megértették egymást. Nem csoda, hogy szeretnék, ha a következő szezont is náluk kezdené meg. Nevéhez három gól fűződik.

Máté Péter (Szolnok)

Alapembernek számított a szolnoki védelem tengelyében. A kölcsönszerződés egyik kitétele miatt ő is csupán a Loki elleni meccset hagyta ki. Örömteli, hogy két rendkívül zaklatott esztendő után végre nem hátráltatták sérülések, s ilyen sok időt el tudott tölteni a pályán. Ősszel átjáróháznak minősült a szolnoki hátsó alakzat. Hét alkalommal szedtek be legalább három gólt. Érkezésével stabilabbá vált az elhárítás, a második félévben számottevően kevesebbszer zörrent meg a kieső csapat hálója. A levegőben szinte korlátlan úr volt.

(Köszönet a Lila köd szerzőjének Nitro32-nek a Mohl Dáviddal kapcsolatban nyújtott segítségért.)

 

(A kép forrása: estihirek.hu)