LOKOMOTIVBLOG | A DVSC SZURKOLÓI BLOGJA

A türelem rózsát terem

qw1Hányszor, de hányszor hallottuk ezt a mondást? Ahogy nekünk mondják, vagy ahogy éppen mi használjuk. Némelyeknek már az idegeire megy, de erre a meccsre mi mást lehetne mondani? Tökéletesen lefedi a szólás a mai kilencven percet, mert okosan, fegyelmezetten játszva, a Videoton teljes mezőfölényét megakadályozva nyertük meg a rangadót.

Hiába ékelődik a Győr a két csapat közé a tabellán, ez a két legerősebb klub Magyarországon, amelyek csatáját szuperrangadóként, egyesek bajnoki döntőként hangoztattak. Az előbbi – már így utólagosan is – elfogadhatónak, az utóbbi kicsit túlzásnak tűnt. A rangadóra már hétfőtől készült edző, játékos és szurkoló egyaránt, a csapatok dominanciája a magyar futballban garantálta a felfokozott hangulatot, körítést. Az mindenesetre meglepő volt, hogy a minden csütörtökön jelentkező heti áttekintő futballhíradó több mint fél órát szánt a Ferencváros-Honvéd meccsre a másfél órás műsoridejéből, míg a miénkre egy percet sem. Mégiscsak a veretlen és a címvédő mérkőzéséről van szó.

A hét nagy része találgatásokkal telt, az elmúlt hét mérkőzését megnyerő Videoton vagy a harminchárom tétmeccse óta veretlen Debrecen fog győzedelmeskedni? Esetleg melyik csapat taktikázza el magát? Védekező vagy támadójáték? 4-2-3-1 vagy 4-4-2? Az összes felmerülő kérdésre, vitatható pontra választ kaptunk.

qw2Adamo küzd

A fehérváriak tiszteletet parancsolóan kezdték a tavaszt, mind gólokban, mind játékban, és az utóbbi a lényegesebb. Már a beharangozóban is foglalkoztunk ezzel, hiszen a középpályás fölény fontos láncszeme a Videoton játékának. A diósgyőri meccsükön látszott ez igazán, ahol a kreatív spanyoloknak esélyük sem volt átvenni az irányítást a pálya középső részén. A támadások, illetve a kontraakciók során a két gyors szélsőt üres területre indítja be Sándor vagy Mitrovic, amivel nekünk is meggyűlt a bajunk néhányszor. Sousa a szokásos 4-2-3-1-es hadrendben küldte pályára csapatát, Brachi pótlása okozhatott számára álmatlan éjszakákat, de aztán kiizzadta, hogy Oliveira a legmegfelelőbb helyettes. Kondás Elemér a csapatot végül egy másik felállásban küldte ki a megszokotthoz képest, habár nem abban, amire mi titkon reménykedtünk, de az ő megérzése vált be. A fent említett középpályás fölény kiharcolása végett a mi kezdőnkben Ramos is helyet kapott, mivel a Sándor-Mitrovic-Nikolic trió feltartoztatása, vagy legalábbis akadályoztatása a meccs egyik döntő tényezője. Ez így is volt, habár csak Varga volt egyedüli védekező középpályás, Yannick pedig a bal szélen kezdett. A kezdeti időszakban meg is látszott a középpálya gyengesége, a Videoton hazai pályán agresszívan kezdett, többször próbálkoztak mélységi passzokkal, amelyek zavart is okoztak a védelmünkben. Walter és Gyurcsó a vonal mellett helyezkedtek, Varga pedig nem volt elegendő az indítások megakadályozására. Nagy helyzetet nem sikerült kialakítani a hazaiaknak, veszélyes beadások és szabadrúgások után izgulhattunk egy kicsit. Támadásokban súlytalanok voltunk, Adamo magányosan harcolt, de amikor sikerült megtartania és levenni a labdát, akkor egy-két percig ott maradtunk a fehérváriak térfelén, és egy ilyen rövidebb periódus után jegyezhettünk fel egy veszélyes Selim szabadrúgást. A félidő legnagyobb helyzete Nikolic nevéhez fűződik.

A második játékrészre változtatott a Mester, egész pályás letámadást alkalmazott a csapat, ellentétben az első félidei biztonságos, „megszállom a félpályát” játékkal. Nem sokat változott a mérkőzés képe, a többet vállaló játékunkból az érezhető volt, hogy legalább helyzet lesz. Ennek első lépcsője volt az, hogy már a labdakihozatalnál megzavartuk a fehérváriakat, akik egyfajta spanyol stílusú támadásépítéssel próbálkoztak – tehát már a kapussal elkezdik – de ezek többségükben elég fapadosra sikeredtek. A középpálya is masszívabbá vált, habár a veszélyes hazai pontrúgások nem múltak el, de érezhető volt egy kisebbfajta lendületvesztés a részükről. Ekkor jött az az érthetetlen jelenet – számunkra tökéletes – amit Bozovic elkövetett, hosszabban boncolgatni nincs értelme, meg kell dicsérnünk Selim és Coulibaly letámadását. A gól el is döntötte a találkozót, hiába próbált meg mindent a Videoton, egyenlíteni nem sikerült. Torghelle és Kovács is bejött, de előbbi szokásos durvaságával, míg utóbbi színészi képességeinek csillogtatásával jelentkezett. Nálunk Ramos is bejött, stabilizálni a középpályát és felfogni a fehérvári rohamokat. A percek pedig csigalassúsággal folytak, de végül sikeresen vettük ezt az akadályt is.

Ezt már nevezhetnénk egyeduralomnak is (habár ezt lekopogjuk, mert a nagy mellény nem vezet semmi jóra), mert mindegy, hogy milyen a játék képe, mi behúzzuk a meccseket. Persze nem szabad elfeledni, hogy a Győr csak hat pontra van tőlünk, ők is veszélyesek még, megnyugodni csak akkor fogunk, ha őket is legyőzzük. Egyszer végre elérhetnénk azt is, hogy tisztelettel nyilatkozzanak és beszéljenek rólunk, mert megérdemeljük. Megsúgjuk, egyik nagy fegyverünk az alázat.

Percek, események

20. perc: Gyurcsó veszélyes szabadrúgása zúgott el nem sokkal a bal felső fölött.

22. perc: Selim tizenhétről megeresztett szabadrúgását fogta Bozovic.

36. perc: Nagy Zoli hatalmas mentése egy fehérvári beadás után.

45+2. perc: Tóth ugratja ki Nikolicot, Novakovic mentett.

64. perc: Bozovic cselezgetett, majd nemes egyszerűséggel Coulibalyhoz passzolt, ő pedig az üres kapuba. 0-1

80. perc: Varga egy szöglet után két méterről kicsivel mellé fejelt, pedig Bozovic nagyon rosszul mozdult ki.

Pontok

Novakovic: Testi épségét nem kímélve védte meg kapuját a góltól. 8

Nagy: Egyre jobban játszik, a két szélső védőnk megvan egy időre. A legnagyobb Vidi lehetőségnél hatalmasat mentett. 7

Simac: Határozott, magabiztos játék. Egy-két technikai hiba kellemetlen helyzetbe hozta. 7

Mészáros: Válogatott teljesítmény, bár két bizonytalansága volt. 7

Korhut: Kicsit visszafogottabb volt önmagához képest, de megtette, amit kell. 6

Varga: Ezzel a teljesítménnyel bőven Bundesliga szerződést fog kapni. 8

Bódi: Védekező játéka fontos, bár ma halványabb volt. 6

Selim: Hatalmas futómennyiség, rengeteget vállal és ez nagyon szimpatikus. Ha elveszti a labdát, addig meg nem áll, amíg vissza nem kerül a csapathoz. Utána se áll meg. 8

Szakály: Bal oldalt szerepeljen a továbbiakban, de most középen is határozott volt, bár a totyogást is többször láttuk. 7

Yannick: Valószínűleg napokat beszéltek vele, hogyan kell játszania. Meg is volt a hatása, bár volt egy-két eset, amikor visszaléphetett volna. 6

Coulibaly: Sokszor magányos farkas volt, a felívelt labdákkal nem tudott mit kezdeni. A labdára viszont úgy csap le, mint a vércse. 9

Rezes: Bódi helyére jött be, de sokszor középen mutogatott.

Ramos: Ilyen helyzetben be kellett jönnie, jól szállt be.

Nikolic: Nem sok ideje volt.

A mérkőzés összefoglalója

(A kép forrása: nso.hu)