LOKOMOTIVBLOG | A DVSC SZURKOLÓI BLOGJA

Európára hangolva

20091025videotondvsc464A tavasz legérdekesebb ütközete kerül sorra vasárnap Székesfehérváron, amikor is a honi hadszíntér két elit egysége feszül egymásnak. Mindkét oldalon rendezett a pénzügyi háttér, mély a játékoskeret, s nem adják alább a bajnoki címnél. A szuperrangadóként beharangozott mérkőzés pikantériáját azonban nem ez, s nem is a tabellán elfoglalt helyezés adja, hiszen a bajnokság végkimenetele szempontjából egyáltalán nincs döntő jelentősége a találkozó eredményének. Sokkal izgalmasabb abból az aspektusból, hol tart egymáshoz képest a két legerősebb, ám totálisan ellentétes modellt követő gárda. A Videoton nem titkolt célja, hogy megfosszon bennünket a domináns szereptől, mi ellenben szeretnénk azt bebetonozni. Két gyökeresen különböző koncepció, amely ugyanazt a szándékot tükrözi, ütőképessé válni a nemzetközi porondon, s felzárkózni az európai középmezőnyhöz. Melyik kerekedik felül?

Paulo Sousa személyében kétségkívül egy egyéniséggel gazdagodott a magyar futball. Kinevezése felkavarta az állóvizet. Teketóriázás nélkül szedte ízekre a bajnokcsapat gerincét. Szélnek eresztette a válogatott védőjét, egy másik állandó kerettagsággal bíró játékos pedig a padon találta magát. A magyar foci reményteli tehetsége nála olykor a keretbe se fért be. Nem is váratott sokáig magára a kritikák áradata, akivel csak lehetett, mára összetűzésbe került. Bátran konfrontálódik annak érdekében, hogy levegye a terhet játékosai válláról. Elképzelései döcögősen öltöttek testet, ám az általa megálmodott játékstílus ismertetőjegyei egyre inkább tetten érhetőek a Videoton játékában. A magyar játékosok közül igazán csak azokban bízik, akik megfordultak külföldön is. Az általa kérvényezett légiósok játéktudása meglehetősen vegyes képet mutat. Némelyik nem üti meg egy magyar élcsapat szintjét, mások nem emelkednek az átlag fölé, néhányan viszont húzóemberré nőtték ki magukat.

Sousa játékrendszere egy olyan 4-2-3-1-es szisztéma, amely adott esetben flexibilis átmenetet biztosít a 4-3-3-as felálláshoz. Ebben kulcsszerepet játszanak a sokoldalú, lendületes szélsői, akik képesek elfutásokkal operálni, de akár kombinatív összjátékot is kezdeményezni a pálya hosszanti tengelyében. Összetett szerepkörről van szó, nem véletlen, hogy Sousa hosszas kísérletezés után találta meg a megfelelő személyeket erre a posztra Walter Lee és Filipe Oliveira személyében. Elsődleges feladatuk a középpályássor és a szélső védők között kínálkozó üres területek bejátszása. Tóth Balázs felel a rombolásért, míg Mitrovics amolyan mélységi irányítóként funkcionál. Torghelle kellemetlen harcmodorával fárasztja a védőket, réseket teremtve a beinduló Sándor György számára. A portugál tréner a fáradó ellenfél ellen ezt a nyomást szokta megfejelni Nikolics csatasorba állításával. Mozgékony és labdaügyes játékos révén a pálya bármely szegletében könnyedén lép be a játékba, emellett remek hatásfokkal értékesíti a helyzeteit. Sousa gyakorlatilag a meccs utolsó harmadában pályára lépő nyerőemberként foglalkoztatja. Gyakori figura a Vidinél, hogy a visszalépő Nikolics helyére beindul Sándor, többször került már így ziccerbe.

A védősorban eltiltás miatt nem számíthat sem Brachi, sem pedig Vaskó Tamás szolgálataira a portugál mester. Így nélkülözhetetlennek tűnik annak a Héctor Sancheznek a reaktiválása, aki korábbi ténykedése alapján időzített bombának minősül. Középen masszív duót alkot a Vinicius-Caneira páros, különösen előbbi kelti kitűnő képességű hátvéd benyomását, aki ráadásul az ellenfél ketrece előtt is feltalálja magát. A fiatal Szolnoki Roland Felcsútról került fel az első kerethez, s az első két tavaszi fordulóban nem érhette panasz a teljesítményét, így megragadhat a kezdőben.

Szemet gyönyörködtető, frenetikus latin futballról továbbra sem beszélhetünk a Videoton esetében. Ugyanakkor az idei eredményeik árulkodóak, az ősszel látott kollektívánál ez már egy kiforrottabb, sokkal jobban összerakott csapat, amely rendkívül kevés gólszerzési lehetőséget engedélyez a riválisnak. Képes bárki ellen irányítani a játékot, s jóval koncentráltabb a kritikus szituációkban. Az előző fordulóban a Diósgyőr játékát teljesen megölték, s tulajdonképpen simán söpörték be a három pontot.

dvtk vidi

Mi a legfőbb értékek megtartása mellett inkább a hátországhoz nyúltunk. Saját nevelésű fiatalok kerültek beépítésre, s jutottak rögvest meghatározó szerephez. Nem a légiósok élveznek elsőbbséget, s eleve csupán a szükséges posztokra érkeztek próbázók egy komplexebb szűrést követően. Visszatértünk a jól bevált 4-4-2-es hadrendhez. Homogénebb és egységesebb gárda alakult ki, amely jobban kontrollálja a pálya minden területét, magabiztosan produkálja a begyakorolt sematikus elemeket, s mentálisan erős, így rendre győztesen kerül ki a lélektani fordulópontokból. A mostani rangadó nagyon komoly visszacsatolási lehetőséget biztosít. A magyar kupaszereplők legnagyobb kihívása mindig abban áll, hogy a rendelkezésre álló rövid idő alatt sikerül-e átállni, s felvenni a szükséges ritmust. A meccs ragyogó esélyt kínál arra, hogy értékelhető módon mérjük fel, mennyire vagyunk távol a “versenysúlytól”. Ez a két csapat ugyanis képes lehet kihozni egymásból a maximumot, s nemzetközi mércével mérve is lüktető tempót diktálni. Viszonyítási alapot jelentenek egymás számára. A Videoton játékban egyenrangú ellenfele tudott lenni a Sturmnak, de fejben nem bírta a kilencven percet abban az iramban. Az őszi meccsen ugyan nyertünk, de őszintén szólva, a játék képét tekintve a fehérváriak akarata érvényesült, inkább ők domináltak. Ahhoz képest előrelépést várunk, ami legalább kiegyenlített mezőnyjátékot takar.

A Kecskemét ellen – főleg a második félidőben – a megszokottnál lazább volt a középpályás védekezésünk. Ezt a luxust Fehérváron nem engedhetjük meg magunknak. A Walter Lee-Sándor-Oliveira közti összeköttetés megbontása kulcsfontosságú feladat. A velük szembeni fellépés roppant fegyelmezett, összecsiszolt védekezést igényel, amit a Diósgyőr ellen láthattunk már a spanyol duóval szemben. A mostanság súlytalan Kulcsár helyett mi bedobnánk Ramost a stabilitás érdekében, de nem valószínű, hogy Kondás Elemér változtat a megszokott összeállításon. A szélső védők terén minőségi fölényt érzek a javunkra, ami akár meccsdöntő faktorrá léphet elő.

A két együttes 2010 tavaszán egy kimondottan színvonalas, élvezetes összecsapást vívott egymással. Az óriási tét akkor nem nyomta rá a bélyegét a találkozóra. Most nyugodtabban készülhetünk, de hasonló folytatásban bízunk. Lépéskényszerben a Videoton van.

(A kép forrása: nepstadion.blog.nepsport.hu)