Ha visszagondolok a vasárnap délutánra, csak ez a két szó jut eszembe, amivel jellemezni tudom a csapat teljesítményét. E szakkifejezést még a Mortal Kombat c. klasszikus Sheng Sang nevű szereplőjétől tanultam, aki akkor használta ezt, amikor két küzdő fél közül az egyik hatalmas fölénnyel győzte le a másikat. Márpedig most – mondhatni végre – ez történt. Mint ahogy a Pápa ellen, most sem erre készültünk, ám ezúttal pozitív volt a csalódás. A pontokra a túlélés okán – igaz ez a csapatra és az edzőre egyaránt – talán az Újpestnek lett volna nagyobb szüksége, mégis azt mondhatjuk, hogy a lehető legjobbkor ütöttünk ki egy olyan ellenfelet, amely otthonában hagyományosan gyatrán szereplünk.
Talán ezért, talán nem, de az volt az érzésünk, hogy az UTE kezdettől fogva lebecsül minket. Ennek ékes bizonyítéka volt például a hazaiak hangosbemondója, aki nemhogy a három pont megszerzését, de egyenesen nagyarányú győzelmet vizionált számukra, s eme elvárás realitásának alátámasztására képes volt évtizedekkel ezelőtti végeredményeket előcitálni. Meg kell hagyni, a statisztika – egyelőre – tényleg mellettük szól, s talán ebben az ún. Szpisljak-faktorban – ti. hogy majd a régi pályaedző jól elintéz minket, hiszen az évek során volt alkalma kikémkedni a taktikánkat – is volt némi bizodalmuk. Viszont ahhoz sem férhet semmi kétség, hogy hosszú évek óta mindenben fölötte állunk a liláknak. A játékoskeret és az elvégzett munka mennyiségében és minőségében, az elmúlt szezonok során szerzett hazai és nemzetközi rutinban, önbizalomban, közelmúltbeli sikerélményekben, melyek persze mind összefüggenek egymással, s egy kicsit mindegyik feltétele is a többinek. Bár az ellenfél költségvetése nem ismeretes előttünk, talán az az egyetlen, amiben még felveszik velünk a versenyt. Márpedig ennek a hatalmas különbségnek előbb-utóbb az eredményjelzőn is meg kellett jelennie.
Ám ezek tükrében is meglepetés a végkifejlet. Okkal hihettük azt, hogy az újpestiek mindent bele fognak adni, hiszen a tabellán fölöttük is, alattuk is kettővel mindenki tudott pontot szerezni. Ők tehát abban a tudatban léptek ellenünk pályára, hogy a fordulóban helyezést már nem javíthatnak, számukra az egyetlen előrelépés, ha nem lépnek hátra. A Győr zalaegerszegi sikere miatt viszont mi is győzelmi kényszerben voltunk, és nem igazán lehetett megjósolni, hogy ez milyen hatással is lesz ránk. Mindenképpen egy szoros, küzdelmes, sportszerűtlenségekkel tarkított (a közelmúlt tapasztalatai alapján) összecsapásra volt kilátás.
Ennek dacára gyakorlatilag az első perctől a kezünkbe vettük a gyeplőt, s azt nem is engedtük el a lefújásig. Roppant agilisan kezdtünk, a Székesfehérváron már alkalmazott labdaszerzési taktikánkra a hazaiak ezúttal sem számítottak, s hamar kiütközött, hogy itt nem olyan szervezett a védekezés, mint a Videotonnál. Az első gólt tulajdonképpen most is a kapus hozta össze, de a tény, hogy erre most a 64. helyett elég volt a 9. percig várni, üdítő hatást gyakorolt a fiúkra.
Ezek után már nem volt akadálya annak, hogy kibontakozzunk. Támadásainkat többnyire a jobb oldalon vezettük, Nagy Zoli folyamatos támogatásának, ill. a ritmusváltásokkal kombinált rövid passzos játéknak hála hamar eljutottunk az ellenfél tizenhatosáig. Persze innen sem volt mindegy, hogy középen erőltetjük a dolgokat, vagy kitesszük szélre a labdát, hogy onnan jöjjön a beadás. Mindkettőre akadt példa, de túlnyomó többségben az előbbi volt megfigyelhető. Ez azért bizonyult szerencsésnek, mert a lilák két belső védője simán felvette magasságban a versenyt Coulibaly-val, ezzel szemben egészét tekintve az újpesti védelem igen szellős volt, nem vették fel az embereket, s a reakcióik is gyakran elkésettek voltak. Így a földön passzolgatva könnyedén kijátszhattuk őket. Remili gyengén védekezik, vele szemben egy kifejezetten offenzív felfogású Bódi került, aki ezúttal simán hozta őszi formáját. Litauszkit szinte kivettük a védvonalból, mivel az erejét teljesen lekötötte a mélységből, szélről induló Nikolics szemmel tartása, társa kisegítése. (Más kérdés, hogy Niko a 2. gól előtt úgy beszopatta, mint Rocco a kezdő kurvát.) A helyén támadt űr remek ajándéknak bizonyult Coulibaly számára. Litauszki dolgát egyébként nagyban nehezítette, hogy Simon egyáltalán nem jeleskedett a védekezés terén, sőt még elvesztett labdáit sem próbálta visszaszerezni.
A támadásokat mégis inkább itt vezették, pedig a bal oldal mellett szólhatott volna az is, hogy a még vissza nem ért Nagyot megpróbálják lekontrázni. Valószínűleg Remili siralmas előrejátéka volt az oka, hogy nem így történt. A hazai mezőnyben kiemelkedően masszív középpályánk ellenére Szpisljak a szerény képességű Eninfult szánta irányító szerepkörbe, ami nem sült el túl jól. Kabát, valamint Rajczi alig kapott labdát, Varga, ill. a többi védőnk olvasta a fővárosiak játékát. Korhutnak szinte meg sem kellett izzadnia, csak lekapta Simon elől a labdát, s azzal Nikolics már robogott is előre. Bajunk csupán az első játékrész második felében adódhatott volna, ekkor volt néhány beadás, melynél csak a hazaiaknak, és persze Novakovicsnak köszönhettük a változatlanul kedvező állást. A szálló labdáknál egyszerűen elfelejtünk védekezni. Érthetetlen, hogy egy egyébként stabil védőfal hogy eshet ily módon kvázi a saját csapdájába, a Pápa ellen mind a két gólt így kaptuk. (A beívelésekkel kezdeni kell valamit, mert így bajok lesznek a csak ezekkel operáló ETO otthonában!)
A második félidő úgy kezdődött, ahogy az első véget ért. Nem is tudom hirtelen, mikor fordultunk 45 perc után 0-3-mal idegenben. Nem mostanában, az biztos. A lila-fehéreknek közük nem volt a labdához. Az egyéni párharcokat sorra nyertük nemcsak védekezésben, hanem támadásban is. Bódi annyiszor etette meg Kiss Zolit, ahányszor nem szégyellte. Olyannyira nagy volt a fölény, hogy a 65. perctől megengedhettük olyan játékosok beállítását, mint Illés (Korhut helyett), Rezes (Selim helyett), vagy Farkas Balázs (Coulibaly helyett). Hogy most se hozzunk le nullára egy meccset, – a vasárnapit megelőző 5 alkalomból ez csak egyszer sikerült – arról Illés gondoskodott egy buta szabálytalansággal a tizenhatoson belül. Simon Krisztiántól már épp elpattanni készült a labda, mikor játékosunk teljesen feleslegesen odarúgott.
Az ítélet jogossága nem volt kétséges. Nem úgy, mint egyébként 0-3-at követően szinte végig. Amíg kérdéses volt a meccs kimenetele, nem igazán lehetett panaszunk Szabó Zsoltra, ám utána kissé meggondolatlanul mutogatta nekünk a sárgát.
Mindent összegezve kijelenthető, hogy magasan a tavasz legjobb játékával rukkoltunk elő, ezúttal egy pillanatig sem lankadtunk, nem álltunk le, igyekeztünk annyi gólt rúgni, amennyit csak tudunk. (Hasonló szellemiséggel a Pápát is lerendeztük volna.) Az adrenalinról meg az akaratról meg csak annyit, hogy Nagy Zoli még 1-5-nél is úgy vetődött bele a lövésbe a 90. percben, mintha ezen múlna a bajnokság. Megaláztuk az Újpestet, s egyes periódusokban hazai pályát varázsoltunk a nézőtéren is, ami egy felejthetetlen fiesztába torkollott.
Percek, események
9′: Balajcza kirúgása Nagyot találta meg, majd az ő indításával Coulibaly robogott a kapu felé. A kifutó kapust simán kicselezte, aztán kapura tekert, ahol Lipták nem tudott menteni, és az elé pattanó labdát az érkező Szakály 1m-ről bebólintotta. 0-1
22′: Nikolics ment el a bal szélen, aztán ballal középre ívelt, Bódi pedig gyönyörűen pöccintett a hosszúba. 0-2
40′: Bódi etetett meg két újpestit jobb oldalon a tizenhatosnál, beadását pedig Adamo kapásból helyezte a gólvonalon túlra. 0-3
42′: Kabát lőtt a tizenhatos előteréből, de Novakovics kitolta szögletre.
58′: Varga kapott sárgát egy teljesen vétlen, mezőnybeli kezezésért.
60′: Adamo kapta Józsikától a bogyót a bal oldalon, aki Kiss mellett simán elvitte, aztán éles szögből a hosszúba gurított. 0-4
74′: Szakály középre ívelt, Simac lekészítette a labdát Bódinak, aki bár erőtlenül lőtte meg, az így is utat talált a kapuba. 0-5
81′: Tizihez jut az UTE. Illés Gyula hátulról buktatta Simont, sajnos ez büntető. Illés a sárgát is megkapta. Kabát meg belőtte. 1-5
Pontosztás
Novakovics – 6: Ezúttal nem volt sok dolga. Egyszer kellett fognia egyet a röviden, azt szépen kitolta, és most többnyire a kiadásai is pontosra sikerültek.
Nagy Z. – 7: Sokat segítette a támadásokat. Nem tudott ugyan mindig visszaérni, de ebből szerencsére nem lett gubanc. Ha viszont a helyén volt, nem tudták magukat átverekedni rajta. Szívét-lelkét beletette a játékba, igazán boldognak látszott a lefújás után.
Simac, Mészáros – 6: A kapu előtti helyezkedésben nem ártana fejlődni, ha fentről jön a labda, mintha minden megszűnne számukra. Pinyőék ellen cumi lesz, ha ez így marad.
Korhut – 7: Ki az a Simon Krisztián? – kérdezhetné Misi, s nem is lehetne illetlennek tartani érte. Egy szögletre mentés volt a legrosszabb pillanata, egyszer még egy esernyő is belefért a támadóval szemben.
Bódi – 9: Szerzett két gólt, s adott egy gólpasszt. Végig nagy kedvvel, önbizalommal játszott. Jó volt viszontlátni az őszi énjét.
Selim – 7: Önzetlenül, passzok tömkelegével segítette a társakat. Üde színfolt itthon ez a játékos. Megérdemelne már végre egy gólt!
Varga – 8: Látott már ő durvábbat, de nem elhanyagolható, hogy kiválóan oldotta meg Eninful semlegesítését, s úgy általában jól segített be mindenhol, ahol kellett. A 4.-nél ő adta a gólpasszt.
Szakály – 8: Igazi kapitány módjára megadta az alaphangot az 1. góllal. Utána visszább vett, inkább a pálya több pontján töltött be kisegítő szerepet.
Nikolics – 8: Bár az 5. percben még szidtam, mikor ziccerben elhibázott egy fejest, utána csak tátottam a szám, ahogy elvitte bal szélen a labdát, s Bódi elé tálalta. Helyezkedésével folyamatosan összezavarta a hazaiak védelmét. Jóllehet, szemmel láthatóan nem ilyen küldetéssel került a kezdőbe, azért hiányzik a gól.
Coulibaly – 9: Két gól, egy gólpassz. Nem hagyott ki ziccereket, lehetőségeit jó %-ban használta ki. Gólja(i) megszerzése sokat segített abban, hogy az önzetlenség se maradjon el. Érik a gólkirályi cím.
Illés – 3: Abszolút fölöslegesen összehozott egy büntetőt, plusz besárgult. Ha hozzá került a labda, tuti zsákutca volt, nem tudott vele mit kezdeni. Kevés.
Rezes – 5: Nagyon akart bizonyítani, de most sem jött össze. Jött a nyögés is, egy sárga lap személyében, mely szerintem ismét csak túlzás volt. Egy labdavesztést követően elütött egy lilát, de semmi szándékos nem volt benne.
Farkas – 3: Kapott vagy tíz percet, de mintha ezalatt meg is sérült volna. A kezdeti lendület alább hagyott, és Eli bá’nak is intett valamit, ami húzódást sejtetett. Fogy a türelem.
(képek forrása: dvsc.hu)
