A rémálom valósággá vált, kritikán aluli produkció és vereség. Nem mutattunk semmit, ami jellemzett minket az elmúlt szezonban. Hol van a csapatszellem? Az akarat? A küzdés? Ez már nem egy sörmeccs, ahol ellébecolunk, ténfergünk jobbra-balra, ez már a Bajnokok Ligájának selejtezője. Sikeresen megbotlottunk az első lépcsőfokban, a kérdés pedig az, hogy pofára is esünk vagy képesek vagyunk felegyenesedni, visszanyerni az egyensúlyt és magabiztosan továbblépni?
Az átmeneti vereség nem egyenlő a kudarccal, mert tudunk a keddi pocsék teljesítménynél jobban is játszani. Úgy, ahogy egy veretlen bajnoknak és kupagyőztesnek illik. A győztes gondolkodásmód segíthet át minket ezen a nehézségen. Meg kell állapítanunk a határozott célt – a Skenderbeu legyőzése több góllal -, amelyet magunkban nagyon erős vággyá kell fejlesztenünk, majd pedig kedd este Nyíregyházán a tettek mezejére kell lépnünk. Szurkolók, játékosok és edzők egyaránt. Nincs kivétel, kibúvó vagy kifogás. A sikerért áldozatot kell hozni, de a kemény és kitartó munka, a határozottság meghozza majd gyümölcsét.
A Notre Dame amerikai futballcsapatot többször is sikerre vezető edző, Knute Rockne a következő filozófiát vallotta: „A nyertest mindenki imádja, a vesztessel nem törődik senki.” Tökéletesen tükrözi a helyzetünket, egyszerűen nyernünk kell. Ehhez az első lépés az eltökéltség. El kell kötelezni magunkat a céljainkért, és akkor nem szabhat gátat semmi sem; se az albán ellenfelünk, se mások kétkedése. Mi csak azt akarjuk látni a pályán, ami minden sportban, így a futballban is elengedhetetlen: a mindent lebíró akaratot és a végsőkig való küzdést. Ezt várjuk el, nem mást. A csapat nem lesz egyedül, a szurkolók végig mögöttük lesznek, ki hangosabban, ki csendesebben, de a cél közös. Emlékezzünk a májusi kupadöntőre, abból erőt meríthet szurkoló és játékos.
A következő két mondatot jól jegyezze meg mindenki: A siker nem szorul magyarázatra. A kudarcot nem igazolja semmilyen alibi.
(A kép forrása: dvsc.hu)
