A címben feltett kérdés igen csak költői. A történelmet ismerve talán mindenki aláírta volna az egy pontot a mumusnak számító Kecskemét otthonában, de jelen helyzetünkben megkérdőjelezhető ennek értéke. A meccsnek voltak pozitív és negatív momentumai egyaránt, erre majd később kitérek. Kérdést kaphattunk arra is, hogy mit érünk Coulibaly nélkül.
Mindenek előtt kezdjük azzal, hogy először volt „szerencsénk” az MLSZ új beléptetőrendszerét tesztelni, mely során jegyvásárláskor regisztráltatni kell magunkat, név, lakcím formájában, személyi igazolvány felmutatásával, mely után névre szóló jeggyel juthattunk be újabb igazolványfelmutatás kíséretében. Ez már önmagában lelassítja és nehézkessé teszi a bejutást, de mivel nem voltunk észveszejtően sokan, így nem késtük le a kezdő sípszót. Mindenesetre fel lehetne tenni a kérdést az MLSZ-nek, hogy ez a legégetőbb probléma jelenleg a magyar focival, és hogy ettől lesz-e vajon több néző a stadionokban? A kérdés ismét költői. De térjünk át a lényegi dolgokra, azaz az idei év első bajnokijára.
Még tegnap olvashattuk a hírt a honlapunkon, hogy kimaradt az utazó keretből Coulibaly, aki az edzéseken és meccseken mért adatok alapján jelenleg a leggyengébb formában lévő csatárunk, és a stáb sem elégedett vele, de külön kihangsúlyozták, hogy nincs köze a szerződéshosszabbításos ügyéhez. Higgyük ezt el. Az azonban nehezebben hihető, hogy egy rossz formában lévő Coulibaly nem jobb megoldás, mint a többi felhozatalunk támadó poszton. A kezdőcsapat ezen kívül a várt felállást hozta, Rezes ezúttal is új szerepkörében, a csatárposzton kapott lehetőséget.
Az első félidőt elég biztatóan kezdtük, és reménykedtünk, hogy sikerül egy gyors góllal magunkhoz ragadni az előnyt, ami után egy okos futballal lehozhattuk volna a meccset. Helyzeteink igaz így is többnyire átlövésekből illetve pontrúgásokból voltak, ezek elpuskázásában Bódi, Czvitkovics és Rezes jeleskedett. A fölényünk azonban a 25. perc tájékára alább hagyott, és kiegyenlítetté vált a játék. A támadásaink rendre elhaltak a középpályán a statikus és lassú adogatásunk eredményeként. Nem láthattunk szélen való elfutásokat, ami a fő fegyverünk évek óta. Pölöskey végig őrlődött a védők gyűrűjében, és többnyire a bal szélre kihúzódva próbált alkotni valamit, ami rendre sikertelennek bizonyult. Középen érthetetlen módon Rezes várta a beadásokat, amik ha valahogy be is jutottak a tizenhatoson belülre, rendre elkerülték az ott helyezkedő játékosokat.
A második félidő elején kis túlzással azt a Lokit láthattuk, amely tavaly ötös vereségi szériát produkált, rövid téli álmunkból azonban szerencsére hamar felébredtünk, de onnantól már nem tudtuk egyértelműen a Kecsóra erőltetni az akaratunkat, és a maradék idő inkább szólt a mezőnybeli szenvedésről, mintsem a nagyobbnál nagyobb Loki rohamokról. A vége igazságosnak mondható döntetlen, amivel kérdés, hogy mire megyünk. A bajnoki címről lélekben már lemondtunk, és az ETO tegnapi győzelmével ez még jobban távolodott.
És akkor térjünk rá azokra a bizonyos pozitívumokra és negatívumokra. A csatárpárosunk produkciója finoman szólva is hagy kivetni valót maga után. Kérdés, hogy az úgymond gyenge formában lévő Coulibalyval mire mentünk volna. A középpályánk Ramost kivéve nagyon gyengén muzsikált, az alibizésből Czvitkovics vette ki a részét a legjobban. A védelmünk most rendben volt, bár volt egy tizenöt perces időszak, amikor igen csak zavarba hozhatónak tűntek. És amit pozitívumként ki lehet emelni, az Szécsi és Ferenczi játéka, akik végre nem időhúzó szándékkal álltak be. Szécsi rögtön fél órát kapott, ami alatt kis túlzással hasznosabban játszott, mint Pölő, kár a végén azért az elpuskázott nagy lehetőségért, rögtön hős lehetett volna első komoly tétmeccsén. Ferenczi most nem alkotott maradandót, de a későbbiekben több lehetőséget kapva élni fog vele.
Pontozás
Verpecz: Magabiztos volt, több nagy védést is bemutatott a meccsen, rajta semmi nem múlt. 7
Nagy: Visszafogott teljesítményt nyújtott, a támadásokhoz nem lépett fel jól, védő feladatát viszont többnyire megoldotta. 6
Mészáros: Stabil volt, lefutni továbbra sem tudja senki. 6
Simac: Róla is elmondható, ami Mészárosról, többször fellépett a támadásokhoz is. 6
Korhut: Nagyhoz hasonlóan a támadásoknál kevesebbet nyújtott, átlagos teljesítményt hozott. 6
Bódi: Az akarattal nem volt gond, az első félidőben még jól is játszott, a második végére viszont beleszürkült a mezőnybe. 6
Ramos: Mezőnyben a legjobb játékosunk volt, rengeteg labdát szerzett, és néhány kivétellel jól is játszotta meg azokat. 7
Czvitkovics: Ezt a Czvitkovicsot nem hiányolta senki Belgiumból, a tegnapi produkciója nagyon gyenge volt. Kevés futás, pontatlan passzok, alibi játék, két jó lövésre futotta tőle, az is pontrúgásból volt. 5
Szakály: Talán pont Cicó miatt, de ő is hozta a nem hiányolt alibi játékot, ketten nem szabad, hogy egyszerre pályán legyenek. 5
Pölöskey: Az első félidőben ha labdát kapott, azzal általában az oldalvonal felé cselezett, és többnyire bedobás lett az akció vége. Hiába az edzőmeccseken mutatott jó formája, élesben kellene bizonyítania, hogy helye van a csapatban. 5
Rezes: A másik kérdőjel, új szerepkört kapott Kondástól, de nem igazán brillírozott, igaz legalább helyzetbe tudott kerülni, csak elpuskázta. 6
Szécsi: Örömteli a pályára lépése, remélhetőleg sok lehetőséget fog kapni tavasszal. 6
Ferenczi: Ez róla is elmondható, tegnap nem kapott sok lehetőséget, így nem is volt ideje kibontakozni, tőle is sok pályára lépést remélünk.
Sidibe: Elképesztő módon leépült, már ősszel sem volt az igazi, de mára teljesen hasznavehetetlen, talán egyetlen haszna, hogy az előreívelt labdákat le tudja fejelni, és meg tudja tartani. Ezzel a játékkal még a jelenlegi csatársorunkba sem fér be.
A mérkőzés összefoglalója
