LOKOMOTIVBLOG | A DVSC SZURKOLÓI BLOGJA

Kell egy Pölő-gól!

poloskeypeti

Tíz vereség nem szerencse kérdése. Nem csak azon múlik, hogy éppen ő és akkor belőtte-e a helyzetét. Nem egy ágba kell kapaszkodni, amely vagy eltörik, vagy nem. Egyszerű logikai gondolatmenettel: sok lehetőségből – fejesből, lövésből – egyszer a labda át fog jutni a gólvonalon.

Nem csak akkor játszunk jól, amikor győzünk, és nem csak akkor játszunk rosszul, ha veszítünk. A futball törvénye ez, és vannak a meccsek, amelyek kivételt erősítő szabályok. Tavalyi szezon, augusztus, Pápa. Rengeteg hazai – kimaradt – helyzet, de mi lőttünk két gólt.

Az Eger ellen se játszottunk jól, mégis nyertünk. Sidibe gólja is Coulibaly cselétől, a résbe való beindulásától függött. A tavasz folyamán nem látunk ilyet, és ha igen, általában csak egy embertől. A csapat legtöbbször a rugósfocira hasonlít, egy stabil ponton, illetve annak környezetében mozognak a játékosok. Hol vannak azok a bemozgások és védelem mögé ívelt indítások, amelyekből Bódi a Diósgyőr és a Pécs ellen is gólt szerzett? A kiugrások? A kényszerítők? A szélen való elfutások?

Szomorú, de nincs céltudatos játék. Nem határolható be sehova, nem felíveléses, nem sok passzos, nem letámadásos, nem labdatartásos, de még nem is kontrajáték. Időnként mindegyikből egy pici. Egy katyvasz.

Igaz, hogy nem megy. Nagyjából egy évvel ezelőtt ugyanez volt a helyzet. Akkor a stabil védekezés volt az elsődleges, ki lett mondva. Most ismét vissza kellene lépni odáig. Az erős védekezés betonpillér. Az útvesztőből kiút.

Erre támaszkodhat biztonságosan a középpálya, amely egyik része formáját akarja visszanyerni, a másik pedig szélsebesen gurul a lejtőn. Bouadla a kulcs, rajta látszik az a vezérjátékos szerep, amely irányt mutat, pontosabban ő fogja levezényelni a mérkőzéseket. Szakinak a bal oldalon a helye, de akár egy centerjátékot is képes lehet megoldani, mert a labdatartás és befejezés – fejjel, lábbal – is erőssége. A futás már nem annyira.

Rezes Laci rejtélyét még egy detektív szupercsapatba tömörülő Miss Marple, Poirot és Sherlock Holmes hármas sem tudná felderíteni. Hogyan is képes valaki ennyire szürke hegedűsként játszani, miközben ifistaként a spori csak a monogramját írta a cetlijére, hogy felférjenek a góljai? Képes zseniális megmozdulásra – tavaly Kispesten -, a lábát is szereti táncoltatni a labda körül, bár egyre kevésbé sikerül átbűvészkednie magát a védőkön. A konzekvencia az, hogy elöl nem hasznos. Talán szélső hátvéddé kellene átképezni.

nagybudi

Pölöskey Péternek gólt kell szereznie. Miért? Mert amikor megtette, akkor nem kaptunk ki, és ez számunkra akkora teljesítmény a tavasszal, mint a Kecsó hihetetlen győzelme szerdán. Pölőt Feczesinné – és itt most nem az összeházasításuk a cél, nálunk amúgy sincs erre törvényi keret – kell varázsolni, induljon jobbról, érkezzen a beadásra és fejelje be. Ahhoz képest, hogy leginkább egy birodalmi lépegetőhöz hasonlít, gyors, de passz előtt két-három ütemet is vár, és ezt még itthon is büntetik egy tímárkrisztiánnal – mai nyelvújító leckénk stílusosan ellenfelünkre is utal egyben. A felpasszolt labdák megtartásában és visszajátszásában is előrébb léphetne – mondjuk egyből három lépcsőnyi szintet – , de ebben a játékelemben egyik támadónk se mester. Azért még Coulibalynál is előfordul a lábának, vagyis a testmozgásának a labdára gyakorolt taszító hatása.

Ha Coulibaly kezdő, akkor kell mellé valaki, de ez nem feltétlenül a kétcsatáros felállást jelenti. Támogatójátékkal is lehet segíteni szélről, bár ha az nincs az előre meghatározott taktikában vagy csak szimplán halott az első perctől kezdve, akkor az egyetlen ék kísértetjátékos. Haladás-meccs, emlékszünk.

Csapatunk palingenezise még várat magára – remélhetőleg nyáron megtörténik -, de azt az erős alapot ideje lenne lerakni, amelyre építhetünk. Szürreális elképzeléseknek, mint a dobogó, helye nincs. Nem ez a cél, lassan már egy hónapja nem. Mit nyújt az első három hely egyike? Nemzetközi kupát? A Magyar Kupa megadja – már a döntővel is, amely valószínűsíthető. A presztízs miatt? A tavalyi dicsfény már rég kialudt.

Egy cél lehet: egy olyan játékrendszer kialakítása – legalábbis annak elkezdése -, amely a keretben lévő játékosok összes erényét kamatoztatni fogja, amellyel az ellenfeleket megfogjuk. Ez az, ami nem lehetetlen, ami reális terv, nem a Ferencváros, az MTK és a Videoton elleni győzelem, miközben a Haladástól, a Pápától és az Újpesttől kikaptunk.

És most meg jön a Siófok.

Kezdő: Verpecz – Nagy, Máté, Mészáros, Korhut – Czvitkovics, Selim, Ramos, Szakály – Coulibaly, Sidibe