A rovat keretén belül besült igazolásokat elevenítünk fel. Azok a korábbi labdarúgóink kapják ezt a díjat, akiknek a leigazolása célszerűnek tűnt, nagy remények fűződtek hozzájuk, ám nem tudták beteljesíteni a küldetésüket, sőt kimondottan leszerepeltek. Sorozatunk tizennyolcadik epizódjának alanya pedig nem más, mint Stefan Mardare.
A román játékos 1987. december 3-án született a romániai Bákón. Ifista karrierjét ott töltötte, majd első felnőtt csapataként is szülővárosa szolgált. Hamar lecsapott rá a Vaslui, még csak 19 éves volt, amikor elvitte őt a merészebb célokat szövögető csapat. Két évet töltött a Vasluinál, ahol stabil alapember volt, majd elvitte az egyik nagy fővárosi csapat, a Rapid Bukaret, nem kevesebb, mint 600 ezer euróért. A fővárosi egyesületben azonban nem kapott sok lehetőséget, első évében tizenhárom, a másodikban csak tizenegy bajnokin lépett pályára. A 2010-2011-es szezonban a csapata anyagi gondokkal küzdött, ahol a vezetőedző egyébként egykori játékosunk, Marius Sumudica volt. Állítólag nem kapta meg a fizetését, ezért szerződés szegésért beperelte a klubot, és ingyen igazolhatóvá vált. 2011 februárjában érkezett próbajátékra Debrecenbe.
Meglehetősen jó pedigréje volt, hiszen 14-szeres román U21-es válogatott volt, illetve állítólag annak idején a Newcastle is szerződtette volna. Alapvetően belső védő, de állítólag remekül tudott futballozni a balhátvéd posztján is. Végül néhány napos próbajáték után négy esztendőre írt alá csapatunkhoz, ahol akkoriban a cseh Zdenek Scasny volt a vezetőedző. Nagy reményekkel vártuk a játékát, hiszen azon a télen adtuk el Laczkó Zsoltot, míg Leandro egy évvel korábban távozott, így jó balhátvéd híján voltunk, az egyetlen opció Fodor Marci volt arra a posztra akkoriban. Viszont úgy érkezett ide, hogy gyakorlatilag már egy éve nem lépett pályára bajnoki mérkőzésen, a Bukarestben rendszerint csak a kispadon, vagy épp ott sem volt. Első bajnoki fellépése a 20. fordulóban esedékes Videoton elleni idegenbeli mérkőzés volt, de nem nyújtott maradandó teljesítményt, 2-1-es vereséget szenvedtünk. Ezt követően még zsinórban három bajnokin játszott, a Győr, az Újpest, valamint a Siófok ellen, a három mérkőzésen mindössze két pontot szereztünk.
A Siófok elleni hazai zakó után Scasny távozott, utódja Kondás Elemér lett. Jelenlegi trénerünk jobban bízott a Létavértesben, valamint a DEAC-ban korábban kezei alatt dolgozó játékosokban, így Mardare hamar a partvonal mellett találta magát. A szezon hátralevő hét bajnoki mérkőzésén már nem is lépett pályára, a kispadon is csak kétszer foglalhatott helyet. Maradt neki az NB2 a DEAC-cal, de csak három mérkőzésen lépett pályára, és egyáltalán nem bizonyította, hogy helye van a bajnoki keretben.
Arra van a kispad
Ettől kezdve csak Liga Kupa mérkőzéseken, valamint az NB2-ben a DEAC-ban lépett pályára, de játékával nem tudta meggyőzni a stábot, hogy helye van az első keretben, így bajnokikon még a padra sem fért oda. A következő szezon is hasonlóan telt, az őszi idényben egyszer fért oda a padra, a Magyar Kupában pályára lépett a Cegléd ellen, de kiállították. Az NB2-ben kilenc mérkőzésen lépett pályára, mérlege négy sárga és egy piros lap volt. Ezek után nem volt meglepő, hogy a téli szünetben el is köszöntünk tőle, így cirka egy év alatt távozott a klubtól. 2012 nyarán lecsapott rá az előző évi román bajnok Otelul Galati, de egyetlen mérkőzésen sem lépett pályára, és fél év után onnan is lelépett.
Pedig talán volt benne potenciál, és mindenki egy tehetséges védőt látott benne, akit később jó pénzért értékesíthettünk volna. Nem így sült el a dolog. Személy szerint egy jó mérkőzésére emlékszem, az is a Liga Kupában volt. Azóta visszaigazolt egykori klubjához, a Rapid Bukaresthez, ahol az előző szezonban hét mérkőzésen lépett pályára, tehát ott sem alapember. Így múlik el a világ dicsősége.
