LOKOMOTIVBLOG | A DVSC SZURKOLÓI BLOGJA

Büszkeségeink #6 – Igor Bogdanovics

Sorozatunkban a DVSC egykori legendás, elsősorban cívisvárosi kötődésű, profi pályafutásukat immár maguk mögött tudó, vagy annak végéhez közeledő labdarúgói előtt kívánunk tisztelegni, akik közül külön is kiemelkednek „aranygenerációnk” kilencvenes években debütált tagjai, de természetesen másokról is megemlékezünk majd. Sorozatunk hatodik alanya nem magyar származású, de már kilenc éve Magyarországon él, és számtalan sikerben volt része a Lokinál, nem más, mint Igor Bogdanovic.

A szerb játékos Újvidéken született 1974. szeptember 25-én. Profi pályafutását 1991-ben kezdte, és évekig jugoszláv csapatokban rúgta a bőrt. Megfordult számtalan csapatnál, közülük a Vojvodina érdemel említést, mint nagyobb csapat. Ekkoriban nem ment neki olyan jól a játék, négy év alatt négy csapatnál is szerepelt, összesen 59 mérkőzésen lépett pályára, melyeken 16 gólt szerzett. Első sikeresebb állomása a szintén jugoszláv FK Zemun volt 1995-ben, ahol két esztendőt töltött el, 52 bajnokin 16 gólig jutva. Felfigyeltek rá külföldi csapatok, így került 1999-ben korábbi EL ellenfelünkhöz, a bolgár Litex Lovecshez. Két felemás évet töltött Bulgáriában, összességében 33 mérkőzésen, 9 gól volt a mérlege. 1999-ben visszatért szülővárosa csapatához, a Vojvodinához. Pályafutása itt indult be igazán, három jó éve volt az újvidéki csapatnál, 99 mérkőzésen 37 gólt szerzett, és két alkalommal magára ölthette a Jugoszláv válogatott mezét ebben az időszakban. Nem csoda, hogy ezek után szerződtette őt az egyik legnagyobb múltú szerb csapat, a Crvena Zvezda. Két szezont töltött el a fővárosi csapatnál, de közel sem úgy sült el, ahogy tervezte, alig kapott játéklehetőséget. És itt jövünk mi a képbe, ugyanis 2004 februárjában Debrecenbe igazolt, először csak fél évre kölcsönbe.

igorbogdanovic2

Ha legutóbbi alanyunk, Kerekes Zsombor esetében három részre oszthattuk debreceni pályafutását, akkor ugyanezt megtehetjük Bogdanovic esetében is. Első debreceni korszaka tehát 2004-ben kezdődött. Ekkoriban a DVSC sikeresen menetelt az UEFA kupában, és hosszú idő után első magyar csapatként élte meg a kupatavaszt. 2004 tavaszán az FC Bruges elleni meccsre készült csapatunk, ekkor érkezett Bogdanovic a csapathoz, miután az ősszel Sumudica rejtélyes körülmények között elhagyta Debrecent. Az UEFA kupa meccseken nem léphetett pályára, itt eltöltött fél éve mégis parádésra sikeredett, hiszen a tavaszi szezonban hét alkalommal talált az ellenfelek kapujába. A szurkolók nagy örömére a nyáron sikerült megállapodni a Zvezdával, Bogdanovic maradhatott, aki így részese lehetett a klub történetének első bajnoki címében. És ha már itt tartunk, nem kicsit kivette a részét a sikerből, hiszen 28 bajnokin tizennégyszer volt eredményes, emellett hat gólpassz is fűződött a nevéhez, így a csapat igazi húzóembere volt.

2005 nyarán járunk, a csapat története egyik legnagyobb mérkőzésére készült, a Bajnokok Ligája selejtezőjében a horvát bajnok Hajduk Split volt az ellenfél. Sokan féltették a csapatot, hogy első BL mérkőzésén rögtön beleszaladhat a késbe a horvátok ellen, akikről amúgy sem volt kellemes emléke a magyar csapatoknak. Végül mindenki tudja, hogy mi lett a vége, lemostuk a Splitet a két meccsen, melyből az elsőn Bogdanovic parádézott igazán. Nem túlzás kijelenteni, hogy akkor játszotta élete legjobb meccsét, két gyönyörű fejesgólt szerzett.

Igor kétszer büntette a nagyképű horvátokat élete meccsén

Nem meglepő, hogy ezek után felkeltette több külföldi csapat érdeklődését, aminek eredményeként a török élvonalban szereplő Genclerbirligi szerződtette két évre, ahol debreceni fizetésének többszörösét kereshette. A sztori ismerős, az elmúlt években számtalan magyar, vagy Magyarországról odaszerződő játékos járta meg Törökországban, nem volt ez máshogy Bogdanovic esetében sem, aki nagyon kevés lehetőséget kapott. Decemberben a Loki honlapjának tett nyilatkozatában elmondta, hogy a pénz nem boldogítja, és a rendszeres játéklehetőség reményében szívesen térne vissza Debrcenbe. Végül hosszas egyezkedés után 2006 telén újra a Lokiba igazolt, fél évre kölcsönbe, ezzel megkezdve második debreceni korszakát.

Lényegében ott folytatta, ahol abbahagyta, tavasszal tizenhét bajnokin lépett pályára és nyolc gólt szerzett, a csapat pedig újra bajnoki címet ünnepelhetett. Nyáron sikerült megállapodni a törökökkel, így Igor három évre Debrencebe szerződött. A következő szezon nem kezdődött jól, hiszen kínos kudarccal ért véget az újabb BL selejtező, a macedón Rabotnicki 5-2-es összesítéssel búcsúztatott minket. Az ősz edzőváltással indult, Miroslav Beránek váltotta Supka Attilát. A cseh edző láthatóan nem igazán számolt Igorral, és nagyon kevés játéklehetőséget adott neki, végül tizenegy bajnokin egy gólig jutott, de többnyire csak csereként lépett pályára. Ennek eredményeként télen kölcsönadtuk őt a Honvédnak, ahol korábbi edzőnk tárt karokkal várta őt. Kispesten tizenegy bajnokin játszott, hat gólt szerzett.

A következő szezont is kölcsönben kezdte, de ezúttal Győrben. A Rába-parti csapatnál alapember volt és tizennégy bajnokin öt gólt szerzett az ősszel. Idő közben Beránek távozott Debrecenből, így Bogdanovic 2008 telén visszatérhetett Debrecenbe, immáron harmadszor. Tavasszal alig kapott lehetőséget, a de mégis akadt egy emlékezetes meccse, az Újpest elleni szezonzáró, ahol két góllal és egy gólpasszal járult hozzá a győzelemhez, de a bajnoki cím így sem lehetett meg, ezüstérmet ünnepelhetett a csapattal.

Utolsó emlékezetes meccse a Lokiban

Genclerbirligi

A 2008-2009-es szezonban már egyáltalán nem jutott szóhoz bajnokikon, utolsó jelentős tétmeccse a Sahtyor Karagandy elleni UEFA kupa selejtező meccs volt. Ezt követően még pályára lépett Magyar Kupa, valamint Ligakupa meccseken, az Algyő ellen például mesterhármast jegyzett az MK-ban. Utolsó tétmérkőzése a Lokiban a Siófok elleni MK meccs volt 2009. március 17-én. Sorsa nyáron pecsételődött meg, ekkor ugyanis eladtuk őt végleg, méghozzá Nyíregyházára, ahonnan cserébe Luis Ramos érkezett.

A Szparinál alapember volt, tizenhárom bajnokin két gólt szerzett ősszel, télen viszont Szombathelyre igazolt a Haladáshoz. Ott nem kapott sok lehetőséget, többnyire csereként számoltak vele, végül tíz bajnokin két gólt jegyzett. 2010 nyarán az NB2-be frissen feljutó Hajdúböszörményhez igazolt, 26 NB2-es meccsen három gólt és két gólpasszt jegyzett. Mind a mai napig Böszörményben él, és az NB3-ban futballozik, 38 évesen. Minden idők egyik legjobb Loki támadója, nem az a tipikus befejező csatár volt, hanem szeretett hátrébb játszani, és az előkészítésből is kivette a részét. A kapu előtt fejjel és lábbal is életveszélyes volt.

(A képek forrása: dvsc.hu)