S
Egy évvel ezelőtt – ugyanígy október végén – szintén egy harmadosztályú ellenfelet kaptunk a kupaküzdelmekbe való bekapcsolódás után. Akkor az NBIII Dráva csoportjában szereplő Szentlőrinc, most pedig az NBIII Közép csoportjában játszó pesterzsébeti ESMTK jutott, és a két kilencven perc között nem csak az osztályok voltak azonosak. De ezért élvezetes a kupameccs, a sajátosságai miatt szeretjük, hogy a kicsik várják a nagyokat, felkészülnek. Egy kis pálya nagy történelemmel, amely ilyen alkalomra megtelik.
Pesterzsébet felé tartva számítottam egyik oldalról lelkesedésre, küzdelemre, a másikról pedig türelemre, kreativitásra és Slimane Bouadlára.
Hasonló pályák egyik sajátossága, hogy könnyen meg lehet hallani bármit, így kaptam el pár mondatot: „Tízet azért nem kapunk.” „Egy gólt azért lövünk, de azt a nyolcvankilencedik percben, és azzal jutunk tovább!” És aztán a kapusnak odasúgták a győztes taktikát: „Vigyázz arra a feketére, nagyokat lő, nem is tudom, hogy’ hívják, Coulibaly vagy Sidibe…” A félidő elején a pesterzsébetiek fotósának elmondásából kiderült, szerencsénk, hogy nem Fekusz (Fekete László beceneve ez) kezdett csatárposzton, mert ő jobban kihasználja helyzeteit, és a hétvégén is klasszikus fejes gólt szerzett. Csereemberek itt is, ott is.
Verpecz – Bernáth, Máté, Ludánszki, Ferenczi – Bódi, Spitzmüller, Szakály, Rezes – Seydi, Volas
Visszaállás hazai, kezdeményezés vendég oldalon. Elsősorban a Szakály-Rezes-Ferenczi trió próbálkozott és játszott össze, melyek vége egy-egy beívelés lett, viszont a lövések elmaradtak, csak Bódi próbálkozott szabadrúgásból. Ennek a meccs elején csak egy fontos hatása van – ha nem vágunk be kettőt -, mégpedig az, hogy a folyamatos nyomás elfárasztja a hazaiakat. Ilyen egyszerű.
Védekezésből kontrák. És ezek működtek. Főleg jobb oldalt. Megdöbbentő volt azt látni, hogy a harmadik vonalban edződő támadók lefutják és beforgatják a védőket, de a lendületből érkezőnek nagy az előnye. Ami viszont probléma volt, a játék olvasásának hiánya, mivel egy-egy ‘erzsébeti passz után futni kellett három-négy métert, hogy odaérjünk a labdás emberhez. Ez a középpályán nem működik, még ha azt is gondoljuk, hogy úgyis el fogják rontani. Nem igazán tették.
S
A hazaiak lesgólját, majd érvényes találatát követően jöttek rendesen az irányelvek a padról. A mester egy bedobásnál egy laza „induljál már be!” instrukcióval buzdította Seydit egy kis mozgásra és labdakérésre. Csodák csodájára nem történt semmi. Még az sem működött, hogy Máté fellépett centernek. Hiába, ott nagy volt a dugó. Akadtak pozitívumok is azért, hiszen voltak helyzeteink, amikor kijöttünk az ‘erzsébetiek szorításából(!): Volas kapásból fölé, később Rezes pöcizett elegánsan mellé, amikor már a kapus is feküdt.
Aztán a félidőben Szima Gábor tűnt föl a semmiből és sétált el mellettem. VIP híján neki is maradt az álló módi. Magyarázott is rendesen a mellette lévőnek.
Bouadlával a labdaszerző, irányító, labdákat bejátszó és kapura lövő játékos érkezett a pályára. Ezt várjuk tőle, legyen ott, ahol a labda van. És ott volt. Egy óra kellett a megtöréshez, elfáradtak, húsz-huszonöt méterre a saját kaputól nem sokáig lehet védekezni. Folyamatos volt a vízi- vagy kézilabdás meccseken látott körbeadogatás, aztán egy lövés vagy egy szélen való megindulás és egy beadás. Szakály pedig a szokásos cselét játszotta meg: elhúzza egy ember mellett, majd kilép egy másik védő, kettő között betolja a tizenhatoson belülre, pápá skacok, végül bevarrja. Pazar.
Habár Volas gólt fejelt a végén, de az ESMTK-nak is megvolt az utolsó lehetősége, persze miután Ferenczi nem kirúgta a lepattanó labdát, hanem inkább elcsúszott.
Nem meglepő, hogy nehéz volt. Ez türelemjáték. Mert jó volt az ESMTK. De egy percig sem éreztem, hogy nem jutunk tovább, még ha nem is voltunk lehengerlőek. Kupameccs. Csodás.
Ja, Slimane Bouadlát nem láttam. Sajnos.
Értékelés
Kapu
Kellett Verpecz, kétszer is. Ez alapján megítélni nem lehet, hogy akkor most ő védjen Újpesten vagy Novakovic.
Védelem
Rendkívül gyenge volt. Forogtak, mint a ringlispil. A második félidőben jöttek vissza a labdák, amikor a pesterzsébeti elhárítás mindegy egyes labdát a félpályán túlra lőtt.
Középpálya
A támadófeladatokat elvégezték, Szakály megtette a magáét, Bódi lesérült az első félidő vége felé. Rezes cselezgetett, néha bejött és kiharcolt egy szabadrúgást, de eltűnt, majd jött helyette Dombi. Aki egyszer két ember között tört be a büntetőterületre, majd egy indítást olyan erővel adott középre, hogy a labda Vecsésig szállt. Spitzmüller a labdákat szépen osztotta el, de nem Zsidai Laci. Bouadla ismét zseni volt. Amit már említettem, lassan gondolkodtak, lemaradtak a hazaiakról többször is.
Támadók
Seydi gyorsaságán kívül nem sokat tudtam megállapítani. Volasnak eléggé flegma a mozgása, és inkább egy tizenhatoson belüli gyilkos cápa, mint egy labdát megtartó csatár. Az ő szerepeltetése más középpályás játékot kíván. Szécsi ügyes, jól cselez, de játszania kellene. Sokat. És egy kakukktojás: Lőrinczy Soma nem volt rossz, talán valami lehetne.
Többi kép itt!
