Közeledik az év vége, ilyenkor szokás, hogy a legtöbb sportoldal összefoglalja az év jelentősebb eseményeit, kiemelvén az emlékezetes dolgokat, és az érdekességeket. Ezt most mi is megtesszük szeretett csapatunkkal kapcsolatban, azaz megnézzük, hogy 2013-ban milyen „legek” voltak. Fontos kihangsúlyozni, hogy nem időrendben haladunk majd.
Lássuk tehát többféle kategóriában, hogy ki vagy mi volt az évben a…
Legemlékezetesebb pillanat: Elkezdődött a Nagyerdei Stadion építése
Ez szerintem minden Loki-szurkoló számára vitathatatlanul a 2013-as év legemlékezetesebb eseménye a klubbal kapcsolatban. Lassan tíz éve várunk már egy, a csapathoz és a közönséghez méltó stadionra, ez az álmunk tavaszra fog teljesülni. A munkálatok január végén kezdődtek, és most, december végén már 80%-os készültségen áll az építkezés. A gyepszőnyeget leterítették, a tetőszerkezetet felszerelték, így már tényleg kevés hiányzik ahhoz, hogy elkészüljön a nyugat-európai szintű stadion.
11 hónap munkája – le a kalappal
Legnagyobb meglepetés: Az első helyen telel a csapat
Kevesen gondolták volna, hogy az előző szezon csalódást keltő szereplése, és a rengeteg nyári igazolás után decemberben a tabella élén fog állni a Loki, ráadásul magabiztosnak mondható négy pontos előnnyel. Az sem mellettünk szólt, hogy a két legfőbb rivális, a Videoton és a Győr, akik papíron erősebb kerettel rendelkeznek, szintén hamar kiestek a nemzetközi kupákból, így koncentrálhattak a bajnokságra. Azonban a riválisok rengeteget buktak, amiket mi okosan kihasználtunk, és az ősz végére hatalmas hajrában kilenc pontot vertünk a Vidire, tudnillik a tizedik forduló környékén még öt pontos hátrányban voltunk velük szemben.
Legnagyobb csalódás: A nyári Európa Liga kiesés
Kétségkívül, az év csalódása a nyári nemzetközi kupa szereplésünk volt. Erős ellenfelet kaptunk, de a rutin mellettünk szólt, illetve idegenben jó eredményt értünk el a 2-2-vel, ráadásul az utolsó pillanatokban egyenlítettek a norvégok. Itthon elég lett volna egy 0-0 vagy 1-1 is, sajnos Kondás Elemér is így gondolkodott, és a Loki-stílustól távol álló, meglehetősen defenzív csapatot állított ki. Az eredménye meg is lett: 0-3-as vereséget szenvedtünk, így korán búcsúztunk a sorozattól, pedig a következő körben is egy hasonló erősségű csapat várt volna ránk a Jablonec személyében. A csehek meglehetősen simán intézték el egyébként a norvégokat, hogy aztán a play-off körben még simábban kiessenek a spanyol Betis ellenében.
Legemlékezetesebb meccs: DVSC – Győr 2-1 (Magyar Kupa döntő, 2013. 05. 22.)
Az év egyetlen trófeáját zsebeltük be tavasszal, amikor a Magyar Kupa döntőjében a bajnok Győrt győztük le Coulibaly két góljával Kispesten. A mérkőzés nem jól indult számunkra, hiszen korán vezetést szerzett az ETO, de a második félidő elején hamar egyenlíteni tudtunk. Már-már úgy tűnt, hogy hosszabbítás lesz, de érkezett Coulibaly, aki végigszlalomozott a győriek védelmén, és kíméletlenül bevarrta a labdát, feltéve a koronát ezzel négy éves ittlétére, hiszen ezt a meccset ő nyerte meg nekünk.
Legrosszabb meccs: Győr – DVSC 3-0 (NB1, 2013. 09. 22.)
Ebben a kategóriában ez a meccs viszi a prímet, hiszen kevés olyan találkozó akadt az év során, amelyen sanszunk sem volt a győzelemre, nos, ez volt az egyik, ha nem az egyetlen. Már a találkozó elején vezetést szerzett a Győr, a vége pedig sima 3-0 lett, úgy, hogy igazán komoly gólhelyzetet nem is tudtunk kialakítani.
Legszínvonalasabb meccs: DVSC – Videoton 2-1 (NB1, 2013. 05. 12.)
Annak idején a meccs összefoglalójában is megemlítettem, hogy a szezon legjobb, legszínvonalsabb meccsét láthattuk, véleményem szerint ezt nem tudta felülmúlni egyetlen meccsünk sem az ősz folyamán, bár szerencsére voltak szép számmal komoly színvonalat képviselő találkozók. Ez a tavaszi Vidi elleni bajnoki viszont végig kiélezett, és rendkívül magas színvonalú játékot hozott, amely nemzetközi szinten is megállná a helyét. Más kérdés, hogy sokra nem mentünk azzal a győzelemmel, de legalább kilencven percig jól szórakoztunk.
Legjobb hangulat: DVSC – Győr MK döntő
Ebben a kategóriában is a tavaszi MK döntő viszi a prímet, igaz tegyük hozzá, hogy ősszel nem is nagyon beszélhettünk hangulatról, hiszen a debreceni ultrák egyetlen bajnokin sem vettek részt. A Győr ellen közel 1500 Loki drukker szurkolta ki a kupagyőzelmet tavasszal Kispesten.
Legszebb gól: Kulcsár tiki-taka után szerzett gólja a DVTK ellen
Az előző szezon legszebb góljának Coulibaly második kupadöntős gólját válaszották az olvasók itt a blogon, de sokat nyomott a latba, hogy az volt a legfontosabb gólunk, amivel trófeát nyertünk. Ha szigorúan csak a szépséget nézzük, akkor szerintem a szavazáson is egyébként második helyen végzett tiki-taka gólunk a nyerő, amit a tavaszi DVTK elleni 3-3-as meccsen szerzett Kulcsár.
Legnagyobb bohózat: Coulibaly átigazolási kálváriája
Marad? Megy? Hova megy? Nagyjából ezek a kérdések foglalkoztatták a szurkolókat május végén és június elején Coulibaly kapcsán. A támadónak lejárt a szerződése, és nagy kérdés volt, hogy hosszabbít-e, vagy eligazol, és ha elmegy, akkor országon belül vált-e, vagy külföldre igazol. Ha külföldre igazol, akkor olyan csapatba, ahol sok pénzt kereshet, vagy ahol karrierje szempontjából előrébb léphet. Gyakorlatilag a fél világgal hírbe hozták őt egy hónap alatt, a török sajtó már leigazolta a Denizlispornak, angol lapok a Charltonnál látták őt, felmerült a neve Cipruson is, idehaza a Győrnél, ő maga pedig távozásakor azt említette, hogy egy nem európai országba igazol, ahol sok pénzt kereshet. A hazai sajtó is kiemelten foglalkozott az ügyével, végül nagy álma teljesült azzal, hogy Franciaországba igazolhatott, a másodosztályban szereplő Lens szerződtette őt.
Ő maga sem tudta, hogy mit csináljon
Legjobb játékos: Szakály Péter
Itt nehéz dolgom volt, mert nem volt olyan játékosunk 2013-ban, aki stabilan, egész évben elfogadható teljesítményt nyújtott volna, ki-ki ilyen vagy olyan ok miatt csak fél jó szezont tudott produkálni. Jelölt volt még Coulibaly, aki ősszel már nem játszott itt, Zsidai és Lázár pedig csak a nyáron érkeztek. Így arra a Szakályra esett a választásom, aki ősszel fantasztikusan játszott, tavasszal viszont sokat volt sérült, amikor pedig játszott, akkor nem alkotott maradandót, de összességében az ő teljesítménye volt a legjobb az évben.
Legrosszabb játékos: Pölöskey Péter
Itt is több jelöltem volt. Azokból a játékosokból, akik a teljes évet végig játszották, nehéz lett volna ebben a kategóriában „győztest” megnevezni, így olyanok közül válogattam, akik vagy tavasszal, vagy ősszel játszottak nálunk. Azért esett a választásom Pölőre, mert már leigazolásakor tudtuk, hogy nem illik a csapatba, és nagy mellényúlás lesz, ezt igazolta is, mindössze két gólra futotta neki, és tavasszal, mikor viszonylag sok lehetőséget kapott, a legtöbb esetben a csapat leggyengébb játékosa volt. Nyáron lepasszoltuk Pécsre, ahol jól kezdett, gólokat lőtt, majd ugyanúgy beleszürkült a csapatba, mint a Fradinál, és nálunk.
Legjobb igazolás: Zsidai László
Szép számmal érkeztek új játékosok a télen és a nyáron, főleg utóbbi időszakban, így volt kiből válogatni. Szerintem nem vitás, hogy a nyáron az MTK-tól ingyen megszerzett Zsidai volt közülük a legnagyobb fogás, aki ősszel a három legjobban teljesítő játékosok közé tartozott. Szinte végig játszotta a teljes őszt, a Kispest ellen kisebb sérülést szenvedett, ami miatt az utolsó két bajnokit kéyntelen volt kihagyni. Érkeztével sem Ramos, sem Varga hiánya nem volt érezhető, mindenféle túlzás és elfogultság nélkül kijelenthető, hogy az NB1 legjobb védekező középpályása, és végig válogatott formában játszott az őszi szezon során. Reméljük hasonlóképp fogja folytatni a tavasszal is.
Legrosszabb igazolás: Cristian Bud
Sajnos itt is volt kiből válogatni, mert számos balul elsült igazolásunk akadt az évben. Említhetném Waguet, Trninicet, akik amilyen hamar jöttek, olyan hamar mentek is, de a prímet a román támadó, Bud viszi, akit Coulibaly pótlására szerződtettünk, és alig másfél hónap elteltével, nulla tétmeccsel a lábában elküldtük őt. Állítólag összetűzésbe keveredett Kondással, minden esetre a nyári felkészülési meccseken sem nyújtott olyan meggyőző teljesítményt, plusz súlyos sérülés, és egyéb lelki problémák miatt hatalmas lemaradásban volt a többi játékosunkhoz képest. Még a nyár végén visszaigazolt korábbi csapatába, a Gaz Metanba, de ott sem nagyon brillírozik a statsztikák szerint.
Legjobb edzői húzás: Az idegenbeli taktika tökéletesítése
Nem vitás, hogy ebben az évben sokáig hadilábon álltunk az idegenbeli mérkőzésekkel, hiszen október közepéig mindössze Paksról tudtuk elhozni a három pontot bajnoki mérkőzésen. Majd jött a Kecskemét elleni őszi bajnoki mérkőzés, ahol emberhátrányban nyertünk simán 3-0-ra, ráadásul a mumusnak számító ellenfél ellen, ezt követően simán nyerni tudtunk Újpesten, Kispesten, Kaposváron, és kis híján Mezőkövesden is, ahol kétgólos vezetésről ikszeltünk le. Az újítás lényege abban áll, hogy nem minden áron a gólszerzésre törekszünk, hanem egy biztos védekezésből, adott esetben kontrákból verjük meg az ellenfelet, erre a legjobb példa az Újpest elleni meccs volt, ahol negyed óra alatt háromszor kontráztuk meg őket, és kíméletlenül ki is használtuk a lehetőségeket. Az is újítás, hogy Kulcsár játszik legelöl, Sidibe pedig kicsit visszább, adott esetben a balszélen.
Legrosszabb edzői húzás: Az EL visszavágó eltaktikázása
Ez is vitán felül áll, ezt Kondás is elismerte az ankéton, hogy utólag máshogy állna hozzá ahhoz a meccshez, és sokkal offenzívebb csapatot állítana össze. A szándék nyilvánvaló volt: kapott gól nélkül, adott esetben 0-0-val lehozni a meccset, és kivívni a továbbjutást. Ez egy évvel korábban a jóval nagyobb játékerőt képviselő BATE ellen sem jött be, és egyébként is távol áll a DVSC stílusától az ilyen szintű defenzív játék. Minimális előnyt tudtunk szerezni az odavágón a két idegenben szerzett gólunkkal, ráadásul a beszámolók szerint lefociztuk a norvégokat, és három-négy góllal is nyerhettünk volna. A nyíregyházi visszavágón kis túlzással nekik kellett volna esni, és egy gyors góllal megtörni őket, nem pedig visszahúzódni a kapunk elé, amibe törvényszerűen becsúszik egy hiba, és onnantól nekünk kell futni az eredmény után. Ráadásul azt is hibaként lehet felróni azon a meccsen, hogy a szünetben 0-1-es állásnál sem változtattunk, amikor pedig cseréltünk, és kitámadtunk, már 0-2 állt az eredményjelzőn.
Ezzel a kis összefoglaló cikkel kíván a Loki Blog teljes stábja minden olvasónak Loki sikerekben gazdag Boldog Új Évet! Olvassatok minket 2014-ben is.
