Új sorozatunk nem másra vállalkozott, mint bemutatni a DVSC nemzetközi tétmérkőzéseit. Az első ilyen jellegű összecsapásra 1931-ben és 1934-ben, majd az 1979-80-as szezonban került sor: az 1990-es évek végéig csak epizódszerepek jutottak számunkra. Azonban az elmúlt 10-15 év sok izgalmat, számos emlékezetes mérkőzést tartogatott. Ilyen volt például a Wolfsburg, a Bordeaux, a Hajduk Split, a Manchester United elleni derbi is, hogy csak párat említsünk, de nem túl régi emlék a BL és az EL csoportkör sem. Ezeket a mérkőzéseket, a győzelmeket és a kudarcokat is szeretnénk feleleveníteni tizenöt részes sorozatunkban. A széria első részeként ismerkedjünk meg közelebbről a KK-val és a debreceni alakulat első határon túli mérkőzéseivel.
Már több, mint húsz éve megszűnt az 1927-1992 között zajló Közép-európai Kupa, másik nevén a Mitropa Kupa, mely egyébként történészek számára is érdekes lehet, hiszen – bár a kezdeti években még kevésbé, később annál inkább – jól jellemezte a szocializmus szellemiségét, megjelenését, térnyerését, majd hanyatlását Európa középső, illetve keleti régiójában. Az igen komoly kihívásként – a két világháború között igen erős magyar, csehszlovák, osztrák, szerb-horvát-szlovén csapatokkal induló kupaküzdelem – 1941-1950 között szünetelt, majd a sorozathoz csatlakoztak a román, jugoszláv és olasz bajnokságok. Az ’50-es évektől kezdve a kupa népszerűsége fokozatosan csökkent, számtalan változtatáson esett át, mivel párhuzamosan több másik nemzetközi kupa is indult.
1931-ben Bocskay FC néven képviseltette magát debreceni alakulat először a Közép-Európa Kupában. Az osztrák – későbbi győztes – Vienna ellen, két mérkőzést követően, 0-7-es eredménnyel esett ki a kék-sárgában fellépő magyar csapat. 1934-ben aztán lehetőség nyílt feledtetni az előző kudarcot. A Bologna ellen azonban idegenben kétgólos hátrányba került a Bocskay. A visszavágóra 1934 júniusában a Nagyerdei stadionban került sor. Ez pedig sporttörténelmi pillanat volt, ekkor rendezték ugyanis a húszezer fős stadion első mérkőzését – és most 80 év elteltével ismét újjáéled majd ez a remek stadion! A telt ház előtt a győzelmet sikerült kicsikarni, de a továbbjutáshoz ez nem volt elég, Hevesi és Vincze góljára ugyanis Fedullo válaszolt. Különlegesség, hogy döntetlen esetén harmadik mérkőzésre került volna sor; viszont így a Bologna továbbjutott, és végül – hasonlóan a Viennához – meg is nyerte a kupát. A következő nemzetközi tétmeccsre pedig közel 4 évtizedet kellett várni.
1979-ig a hazájuk bajnokságát megnyerő csapatok találkoztak kieséses rendszerben és 15-ször örülhettünk magyar győzelemnek (5x Vasas, 2x FTC, 2x UTE, 2x MTK, 2x Tatabánya, 1x Honvéd, ill. 1960-ban, mint ország diadalmaskodtunk); majd a kupa utolsó 14 évében már ugyanezen országok másodosztályú bajnokai vették át a szereplés jogát (ekkor már csak a Vasas diadalmaskodott magyar csapatként). Így lehetőséget kapott az igen válságos időszak után lábra kapó Debrecen is, hogy DMVSC (Debreceni Munkás Vasutas Sport Klub) néven a nemzetközi porondra lépjen.
Az 1979-80-as szezonban Olaszország, Csehország, Magyarország és Jugoszlávia csapatai, azaz az Udinese, a Rudá Hvezda Cheb, a Debreceni VSC és a Celik Zenica mérték össze erejüket körmérkőzéses rendszerben, 4 őszi és 2 tavaszi napon. A keret tagjai voltak: Gulyás János, Szabó II József, Szűcs János, Garamvölgyi Lajos, Szigeti András, Halla Ignác, Lukács, Orosházi László, Menyhárt Ernő, Somogyi Mátyás, Szíjgyártó Zoltán, Potyók Lajos, Bartha András, Dákay Ervin, Feledi László, Nérey György, Kiss János, Lipők Lajos, Czikora Mihály, Jankovics Sándor, Bodonyi Péter és Tóth Ferenc.
A Teleki Gyula (a képen) által irányított, kék-sárga (!) mezesek első meccsükön rögtön vereséggel kezdtek idegenben, a Zenica elleni 2-0 során, mely azonban egészen a 85. percig döntetlenre állt. A második mérkőzésen ahhoz a cseh csapathoz látogattunk, akik nagyon szoros, 3-2-es vereséggel tértek haza Olaszországból. Pontot ezúttal sem, gólt viszont szereztünk: Somogyi Mátyás csapatunk első tétmeccses nemzetközi gólszerzőjeként az 50. percben egyenlített, de a végén megint mi szomorkodhattunk, a 88. percben kaptuk a vereséget jelentő gólt. Harmadik összecsapásunk az Udinese ellen következett. Elsőként tetszelegtünk vendéglátóként, a Nagyerdei stadionban pedig 8000 néző izgulhatta végig az 5 sárgalappal tarkított mérkőzést, melyen újabb gólt nem, pontot viszont már sikerült szereznünk. Az Udinese elleni 0-0 jelentette első nemzetközi pontunkat! A kupaidőszak félidejére a Zenica (5), Udinese (4), Rudá Hvezda (2), Debrecen (1) sorrend alakult ki (ekkor még a győzelemért 2-2 pont járt).
A 4. és 5. mérkőzést ismét idehaza, de már jóval kevesebb (3000, illetve 2000) néző előtt rendeztük. Előbb a Zenica ellen értünk el ismét egy gólnélküli döntetlent, majd a Rudá Hvezda Cheb csapatát sikerült elszomorítanunk, így megszerezve első nemzetközi győzelmünket! A 25. percben Feledi László góljára Pokluda Kubomir még válaszolt, de a 49. percben Dákay Ervin találatára már nem volt feleletük! Minimális célunkat elértük, 4 ponttal látogattunk az Udinesehez, de 2-0-s vereségünk és a cseh csapat győzelme a Zenica ellen azt jelentette, hogy az olaszok kezébe került a kupa, mi pedig utolsókként végeztünk 3 lőtt és 7 kapott góllal, valamint 4 szerzett ponttal. (Érdekes megfigyelni, hogy esetleges olaszországi győzelmünkkel minden csapatnak 6-6 pontja lett volna.)
A sorozat további részei heti rendszerességgel várhatóak.
Hajrá Loki!
Csibu
Felhasznált irodalom:
Vitos György: Euroloki (2010)
http://www.magyarfutball.hu/
http://en.wikipedia.org/wiki/Mitropa_Cup
