Október 6-án hirdettük meg különleges szavazásunkat, mely során a 2000-es évek legjobb Loki játékosait kerestük posztonként. Két hét telt el, a szavazást pedig hétvégén lezártuk. Mivel hatalmas volt az érdeklődés, és rengeteg, közel háromezer szavazat érkezett, ezért úgy döntöttünk, hogy a végeredményt több részletben közöljük, négy különálló cikkben fogunk foglalkozni a Loki álomcsapatával. A harmadik részben lássuk, hogy kik kerültek a képzeletbeli cserepadra illetve hogy ki az Álom-Loki edzője.
A cserepad
A legtöbb sportmagazinban vagy honlapon ha álomcsapat-választásra kerül sor, általában csak a pályán lévő
11 játékos személyére derül fény. Ám meggyőződésünk, hogy egy álomcsapatnak minőségi cserepaddal is rendelkeznie kell, ezért most rendhagyó módon ez is része lesz a Loki Blog Dream Team-sorozatának. A képzeletbeli cserepadunkra a játékosok kiválasztása úgy történt, hogy minden poszton összeszedtük a második legtöbb szavazatot kapó focistát (a középső védők és a csatárok esetében pedig a 3. és 4. legtöbb voksot kapót, mivel náluk kettőre lehetett szavazni), majd közülük a 7 legtöbb szavazatot kapó játékost neveztük a kispadra.
A legtöbb szavazatot e 7 játékos közül Rudolf Gergely kapta, debreceni éveit elnézve egyáltalán nem érdemtelenül. A francia Nancyban nevelkedett csatár 2007 nyarán került Debrecenbe. Első szezonjában sokat kellett harcolnia a csapatba kerülésért, mivel a Loki éppen átalakult. Nem is ment neki a góllövés, 17 meccsen kétszer volt eredményes. A következő szezonban magyar ezüstcipős lett, azaz a góllövőlista második helyén végzett az Nb1-ben, de a Lokinál besöpörte a házi gólkirály címet 16 találatának köszönhetően. A legemlékezetesebb szezonja azonban vitathatatlanul a 2009/10-es, amikor a Loki a Bajnokok Ligája csoportkörében szerepelt: Rudi szenzációs gólja is kellett ahhoz, hogy a Levszki Szófiát kiejtve bejussunk a csoportkörbe. Ott pedig, bár hat vereséggel zártunk, a Fiorentinát a Puskás Ferenc stadionban alaposan sikerült megszorongatnunk, a 4:3-as vereségünk egyik debreceni gólját szintén Rudolf szerezte, idegenben pedig bár kikaptunk 5:2-re, a félidőben még 1:1 volt, ami szintén neki volt köszönhető. Ezzel a 3 góljával a Loki BL-góllövőlistájának gólkirálya lett. Remek teljesítményével felhívta magára több nagynevű csapat figyelmét (Fiorentina, Ajax, Genoa), végül Genovába igazolt 2010 telén, de egy fél szezont még itt töltött ingyen. Végül 25 bajnoki góllal és 3 itt töltött évvel a háta mögött itt hagyott minket. A magyar válogatottban 27 meccsen 10 gólt szerzett, életem egyik legnagyobb sportélménye a Svédország ellen a hosszabbításban szerzett 2011-es gólja, amivel 2:1-re nyertünk. A karrierje zátonyra futásáról most inkább nem ejtek egy szót sem, emlékezzünk a szép dolgokra!
Példának okáért itt a Levszkinek lőtt gólja!
Jó tudni, hogyha a Dream Team valamelyik belső védője, Mészáros vagy Éger lesérül, még mindig ott van a kispadon Komlósi Ádám. Az MTK-ból 2004-ben ideigazolt belső védő tevékeny részese volt a DVSC 2005-ben kezdődött aranykorszakának: a Lokival ötszörös magyar bajnok, kétszeres Kupagyőztes, négyszeres Szuperkupa- és egyszeres Ligakupa-győztes. 7 cívisvárosi esztendő alatt 132 mérkőzést játszott és 4 gólt szerzett. 2011-ben visszavonult, ám a Kazincbarcika kedvéért utóbb megváltoztatta a döntését. Felesleges többet írnom róla, mivel egyrészt mindenki ismeri, másrészt ő egyike azoknak, akikre büszkék vagyunk, így külön cikk is született az emlékére, Sid13 tollából.
Életem első nagy debreceni kedvence volt Bernáth Csaba, kiváló jobbhátvédünk. Magánemberként én is részt vettem a szavazásban, a jobb oldali védőknél őrá adtam le a voksomat. Bodnár Laci viszont egy jól elkapott szezonnal és egy jól eltalált lövéssel a második helyre szorította Bernie-t, de a szurkolói emlékezet már csak ilyen: szelektív. A debreceni születésű és nálunk nevelkedett remek labdarúgó előbb 1996 és és 2003 közt játszott nálunk -közben egy szezont a Hajdúszoboszlóban kölcsönben, majd egy év belga kitérő után (ami nem sült el valami jól) – 2004 és 2014 között megszakítás nélkül volt a DVSC játékosa. 301 meccsen lépett pályára, ezzel egyébként harmadik a klub NB1-es szereplési örökranglistáján Dombi és Tobe mögött, pályafutása során két gólt szerzett. A most nyáron lejátszott DVSC-Lyon barátságos meccsen búcsúzott el tőle a publikum. Rendkívül szimpatikus és küzdő játékos volt, civil életében is példamutató. Ő is egyike azoknak, akikre büszkék vagyunk, bővebben itt. 🙂
Bár Bogdanovics társaként a csatársorban tarthatatlan volt 2004-ben, az álomtizenegybe mégsem került be Kerekes Zsombor, egykori kiváló csatárunk. (Bár Coulibaly helyét én sem kérdőjelezem meg a Dream Teamben, sőt!) A DVSC-ben három külön szakaszban hat szezont játszott, összesen 143 meccsen pályára lépve 56 gólt szerzett. Mondanom sem kell, hogy őrá is büszkék vagyunk, ez a belinkelt cikk pedig a teljesség igényével íródott.
Nincs cserepad cserekapus nélkül, aki Plexi sérülése esetén bevetésre kész. Olvasóink szavazatai alapján a 2000-es évek második legjobb kapusa Csernyánszki Norbert lett. 2004 és 2008 között játszott nálunk, tevékeny részese volt négy bajnoki címünknek és 2008-as kupagyőzelmünknek. 78 meccsen lépett pályára Loki-mezben, de 2008 novemberében aláírta új szerződését a Pakssal, így átadta a stafétabotot Vukasin Polekszicsnek, a legjobb hálóőrnek megválasztott játékosunknak. Amíg itt játszott, a közönség szerette, ő pedig élt-halt a Lokiért.
„Nagy munkabírású védekező középpályás csapatot keres”. Mindannyian hallottuk már ezt az anekdotát arról, hogy hogyan került Debrecenbe Habi Ronald. Állítólag ezt a hirdetést rakta fel magáról az internetre. Akár így volt, akár nem, 2002-ben leigazolta a DVSC, és még a légiósok miatt gyakran morgó debreceni publikum szeretetét és tiszteletét is kivívta azalatt a 4 év alatt, amíg nálunk játszott. Ő volt az első sokat futó kopasz védekező középpályásunk, ám a Dream Teambe mégis a másik ilyen labdarúgó, Varga József került be, bár én nem vitatom az ő helyét sem. Nem született cikk, ami jobban összefoglalná azt, hogy miért szeretjük, mint JuveFan ezen írása. E csupaszív játékos nem szakadt el a Lokitól, napjainkban a DLA egyik edzője, a jövő debreceni futballistáin dolgozik.
Dombi Tibi riválisaként esélye sem volt egy szurkolói szavazáson, de összetettben a 7. legjobb cserejátékosként teljesen megérdemelten kapott helyet a padon Böőr Zoltán. A jelenleg a kiesőjelölt Dunaújvárost erősítő nagyszerű játékos szebb napokat is megélt már, legszebb napjait épp a mi igazolt játékosunkként. 240 meccsen 24 gólt szerzett piros-fehérben, válogatott is volt, és milyen sokra vihette volna, ha nem hátráltatják sérülések! Bővebben korábbi cikkünkben, itt.
Akik nem fértek föl a kispadra, azokat sem kell félteni egy focimeccstől: Korhut, Máté, Halmosi és Szakály.
Kész van tehát a 2000-es évek debreceni álomcsapata, már ami a játékosokat illeti. Félelmetes végiggondolni, hogy ha ezek a játékosok tizenegyen egyszerre játszottak volna és ha kisebb lenne köztük a korkülönbség, mire lettünk volna képesek. De ez nyilván csak fikció. Továbbá lehet akármennyire ‘galaktikus’ egy csapat, mit sem ér egy remek edző nélkül. Elsöprő fölénnyel Herczeg András végzett az élen, több, mint ötből három szavazat őrá érkezett. A voksok 37%-án Szentes Lázár, Supka Attila, Kondás Elemér és Beránek osztoztak. (Ha lenne két pályaedzője a győztesnek, és ha a kilétükről szurkolói szavazatok döntenének, akkor azok Supka és Szentes lennének, de nyilván nekik nem feküdne ez a szerepkör, főleg mert Supkával 2004-ben pont fordítva volt a két tréner pozíciója. Milyen érdekes!). Herczeg Bandi bá játékosként is szolgálta kedvenc klubját: 1974 és 1979 között játszott nálunk. Legnagyobb játékosként sikere az NBII megnyerése volt. A katonai szolgálatot a Mezőtúri Honvéd Szabó Lajos SE csapatába igazolásával váltotta ki. Máig meghatódottan emlékszik vissza rá, hogy egyszer egy mezőtúri napon meglátott egy újság egyik oldalán egy fényképet a Nagytemplomról, és olyan erősen tört rá a honvágy, hogy elsírta magát. Nála „helyi kötődésűbb” edzőt nehezen találnánk, bár Garáról is elmondható ugyanez. Pályaedzőként is és vezetőedzőként is kétszer dolgozott a Lokinál. Előbbi beosztásban 1994 és 1997 közt, majd 2004 és 2007 közt, utóbbi beosztásban pedig 1997-98 és 2007-től 2010-ig. Ez utóbbi volt a legsikeresebb időszaka neki is, meg a csapatnak is: Magyar Kupa-győzelem 2008-ban illetve 2010-ben, bajnoki cím 2009-ben illetve 2010-ben és a kvalifikáció a Bajnokok Ligája főtáblájára 2009-ben, amire máig büszkén gondol vissza nemcsak minden debreceni, hanem sok ezer focikedvelő magyar. (Szölőssi György pedig fölakaszthatja magát.)
Dream Team 2000’s sorozatunk MÉG MINDIG NEM ÉRT VÉGET. Holnap JuveFan fogja keretbe foglalni és elemezni a szavazás végleges alakulását. Tartsatok velünk! 😉
>>> Loki Dream Team 2000’s – Kapus és védők <<<
>>> Loki Dream Team 2000’s – Középpályások és csatárok <<<
>>> Loki Dream Team 2000’s – Vezetőedző és cserék <<<
>>> Loki Dream Team 2000’s – A teljes csapat <<<
Mindörökké hajrá Debrecen!
Lucas
