Igazi presztízsrangadó várt ránk szombat kora délután a Nagyerdei Stadionban, hiszen a listavezető, azóta már bajnoknak tekinthető Videotont fogadtuk. Azt a Videotont, amely a bajnokságban ezidáig egyetlen vereséget könyvelhetett el, azt éppen ellenünk, hazai pályán. Emellett alig másfél hete a Ligakupában is megtréfáltuk a fehérvári csapatot, volt tehát miért visszavágniuk. Bombaforma a vendégeknél, hullámzó teljesítmény nálunk ide vagy oda, a mérkőzés esélyesei minden nagyképűség nélkül mondhatom, hogy így is mi voltunk, hiszen 14 éve nem nyert bajnokit Debrecenben a Vidi. A meccs képe igazolta is ezt az állítást, a végeredmény azonban sajnos nem.
Nálunk jelentős bonyodalmakat okozott, hogy az előző héten kis túlzással a fél csapat kidőlt ilyen-olyan okok miatt, pluszban még a Honvéd elleni meccsen is kellett két kényszerű cserét végrehajtani. Aztán hét közben már arról jöttek a hírek, hogy szinte mindenki bevethető, kivéve a hosszabb ideje sérült, és ebben a szezonban vélhetően már pályára sem lépő Zsidai, illetve az a Novakovics, akinek a legfrissebb hírek szerint a combvénájában trombózis van, és a fővárosba fog járni specialistához. Ez pedig legalább fél éves kihagyással jár sajnos…
Aztán a kezdőcsapatot látva még két hiányzót felfedezhettünk: a Honvéd ellen megsérülő Bouadla nem volt ott a keretben, helyette érdekes módon Sidibe kezdett a középpályán (bár ez csak a kezdés után 5-10 perccel derült ki, amikor láttuk a taktikai hadrendet a pályán is), illetve már szombat reggel lehetett arról olvasni, hogy Lázár is megsérült, ez az infó is igaznak bizonyult, helyette viszont nem a logikusnak tűnő Jovanovic játszott, hanem az a Nagy Zoltán, aki ha nincs a FIFA azon szabályzata, hogy egy játékos egy szezonban két csapatban léphet pályára, akkor most Kecskeméten futballozna. Ráadásul Nagy Zoli a komplett tavaszt az NB III-ban játszotta végig, a múlt héten pedig beállt jó tíz percre a Kispest ellen. Tehát jókora meccshiánnyal küzdött, emellett én nagyon féltem, hogy egy jócskán formán kívül játszó játékost kell-e betenni az életveszélyes Vidi szélsők semlegesítésére. Ezt a két posztot leszámítva nem okozott meglepetést a kezdőcsapatunk, ha csak az nem meglepő, hogy Máté bekerült Mészáros helyére. Ennek oka nyilván az, hogy a Vidinél két jól fejelő támadó szerepel elöl, így pedig kellett Brkovic mellé egy másik jól fejelő, kemény és határozott védő. Megtartottuk a 4-1-4-1-es felállást, és Balogh Norbi ezúttal is a kezdőben kapott helyet a támadó sorban. A Videoton kezdője semmi meglepetést nem okozott, maradt a kétcsatáros felállás Nikoliccsal és Feczesinnel, illetve a bombaformában futballozó Gyurcsó-Oliveira párossal a két szélen.
Én a magam részéről egy aszimmetrikus felállásra számítottam, egy amolyan eltolt 4-4-2-re: Nagy Zolitól kevesebb támadó feladatot vártam, azt gondoltam, hátul marad majd inkább, és figyel arra, hogy Gyurcsó vagy Oliveira ne mehessen el az ő oldalán. Az emiatt meggyengült jobb oldalunk megerősítésére pedig azt gondoltam majd Sidibe fog segíteni, aki többet lép vissza a támadó sorból, és segít be Jovanovicnak. Ez teljesen megdőlt, mert egyrészt Sidibe egyértelműen középső középpályást játszott, másrészt Nagy Zoli nyugodtan szaladgált fel-alá, nem kapott külön taktikai utasítást arra, hogy kevesebbet merészkedjen előre.
Attól függetlenül, hogy Sidibe most középső középpályás volt, természetesen kimondott feladata volt, hogy ő is felérjen a támadásokhoz, hiszen a mérkőzés második percében kialakított óriási helyzetünknél ő osztotta ki kényszerítő után a passzt Korhutnak, akinek a beadását közelről fölé vágta Balogh. Meglepően jól kezdtük a meccset egyébként, a Vidi játékosok csak nyomozták a labdát, amikor a földön járattuk a játékszert, akkor azt sem tudták, milyen rendezvényen vannak. És a hangsúly a földön járatáson van: amint megemeltük a labdát, a Juhász-Vinicius páros könnyedén hatástalanított, dacára annak, hogy jól megtermett játékosaink voltak nekünk is elöl. A következő helyzetre sem kellett sokat várni, még csak három perc telt el a találkozóból, amikor egy szélről laposan érkező labdát Szakály vágott fölé futtából. Hasonló lehetőség volt, mint Baloghé egy perccel azt megelőzően. Bár Balogh mentségére szóljon, hogy pont középmagasan jött a labda, amit fejelni még nem lehetett, a lábát viszont nagyon magasra kellett emelni, ezért is találta el csizmaszárral. Ettől még persze illett volna belőni. Szakály lehetősége viszont más kategória, onnan egy ilyen kaliberű futballistának kaput kell találnia egy ilyen szituációban.
Nem feltétlenül a legjobb játékszituáció, de itt is jól látszik, hogy Sidibe nagyon messze tartózkodik egyetlen támadónktól, Baloghtól, és egy vonalban helyezkedik a többi középpályással.
A 11. percben Balogh iramodhatott meg üresen a bal oldalon, középre centerezése azonban túl erős volt az érkező Szakálynak, pedig fiatal támadónk jól akarta kivitelezni a passzt (jobb külsővel), de túl sok erőt vitt bele a passzba. Ekkor már könnyedén vezethettünk volna 3-0-ra, és felrémlett az örök futballközhely, a kihagyott helyzetek megbosszulják magukat… Következő említésre méltó esemény a 17. percben volt esedékes, ekkora Nagy Zoli keresztlabdáját Sidibe tűzte rá kapásból éles szögből, talán jobb megoldás lett volna középre kanalazni, hátha valamelyik érkezőnk bekotorja. Így viszont a védő blokkja miatt szöglet következhetett. És ha már szögletek.. Megint elvégezhettünk 9 sarokrúgást a mérkőzés folyamán, de talán ha egy veszélyes volt, azt is fölé fejelte Sidibe. Erről majd azért később még esik szó.
Nagyjából a 20. percig tartott az a pressingünk, ami után szinte kétpercenként kerültünk helyzetbe, vagy adódott előttünk kisebb lehetőség. Innentől kicsit leült a meccs, és mezőnyben csordogált a játék, a vendégek viszont ez idő tájt sem tudtak helyzetet kialakítani. A következő nagyobb lehetőségünkre a 39. percig kellett várni, ekkor Szakály lágy beívelésére Bódi várt középen Vinicius szorításában, és ha egy picit bele tudta volna tenni a fejét, akkor bármi lehetett volna, így viszont Calatayud kezébe hullott a labda. Ez amúgy jellemző momentum volt: a hórihorgas Baloghnak félmagasan, derékmagasságban érkezik a beívelés, a csapat egyik legalacsonyabb játékosa, Bódi pedig fejre kap egy gyönyörű passzt. Talán ha a két szituációban fordítva vannak leosztva a szerepek, akkor mindkét akcióból gólt szereztünk volna. Többen is megjegyezték a lelátón körülöttem, hogy ennyi kihagyott helyzet után az addig semmit sem mutató Vidi a semmiből fog gólt szerezni, ezt a nézetet én is osztottam, és sajnos igazam is lett. A 43. percben egy Vidi-szögletet követően a felszabadítás újfent a labdát beívelő Gyurcsóhoz került, aki tolt rajta befelé egyet-kettőt, majd balról jobbal középre ívelte a játékszert. A nagy ívben érkező beadásba Feczesin próbálta beletenni a fejét, de nem érte el, a földre pattanó labda pedig csak felgyorsult a vizes talajon, és bepattant a hosszú felsőbe (csókoltatjuk egyébként Gyurcsó Ádámot, aki rendkívül sportszerű módon kifutott a C szektor elé mutogatni a „gólja” után). Hibázott a védelmünk, ment ha Feczesin mellett állt volna valaki, akkor kifejelhette volna, és hibázott Verpecz is, aki dermedten nézte az egész akciót. Még ha bele is ért volna Feczesin, akkor is vetődnie kellett volna, mert csak a hosszú felé irányíthatta volna a labdát, de így meg pláne érthetetlen, hogy miért nézte mozdulatlanul az eseményeket… Itt van amitől tartottunk, gyakorlatilag helyzet nélkül szerzett vezetést a Videoton. Fel volt hát adva a lecke, de javítani már csak a második játékrészben volt esélyünk.
Az első félidő legnagyobb helyzete: Jovanovic kapott egy nagyon szép labdát a szélen, teljesen üresen vehette át, a védő már későn ért oda. Középen Sidibe elvisz magával egy védőt, illetve Balogh és Bódi mellett is közel helyezkedik egy-egy vendég játékos. Szakály azonban mélységből teljesen üresen érkezik, Jovanovic pedig a legjobb megoldást választotta azzal, hogy csapatkapitányunknak passzolta be a labdát. Az már csak Szakályon múlott, hogy ebből a kecsegtető szituációból nem született végül gól.
Szinte biztosra vettem, hogy Kondás Elemér behozza a második félidőben a Videoton specialistának számító Kulcsárt, azonban több dolog sem indokolta ezt: egyrészt nyilván Kulcsár jelenlegi formája, másrészt az a tény, hogy vesztésre álltunk. Márpedig előnye tudatában aligha engedett volna olyan üres területeket a Vidi, amiknél Kulcsár kamatoztathatja erényeit, és az üres területekre beindulva végigszaladhat a pályán. Így hát maradt minden úgy, mint az első félidőben, azt leszámítva, hogy Sidibe innentől már egyértelműen támadót játszott, felhúzódott Balogh Norbi mellé, ezzel pedig átálltunk 4-4-2-re. A második félidőt is úgy kezdtük, mint az elsőt: Jovanovic szép indítását követően Szakály iramodhatott meg a labdával a bal szélen, és középre centerezését Vinicius pöckölte el Balogh elöl, ez egy újabb olyan nagy lehetőség volt, ahol csak nüanszon múlott, hogy ne szerezzünk belőle gólt. A nagy mentést követően jöhetett az a szöglet, amiről már az előbb is említést tettem, ami talán egyedüliként hordozott magában veszélyt a sarokrúgásaink közül: a Bódi által középre tekert labdánál Sidibe fejelhetett, de nagy erejű fejese a kapu fölé szállt. Aztán jött az 54. perc, és jött egy újabb semmiből szerzett Vidi-gól: Gyurcsó pepecselt hosszasan a szöglet elvégzésével, azonban az érkező labdát Feczesin bólintotta a hosszúba senkitől sem zavartatva. Megint Feczesin és Gyurcsó voltak a főszereplők, csak előbbi most bele tudott fejelni a labdába. Megint sikerült őt teljesen üresen hagyni, a tettes ezúttal Sidibe volt, aki a beívelést megelőző kavarodásban egész egyszerűen magára hagyta a támadót. A másik ludas a gólban ismét Verpecz volt, aki megint a gólvonalon állva szemlélte az eseményeket, holott erre a beívelésre simán ki lelehetett volna jönni és kibokszolni a mezőnybe (vélhetően Nova így cselekedett volna). Tehát megint egy óvodás gólt kaptunk, a Vidi pedig ismét mindenféle előzmény nélkül szerzett gólt, ezzel pedig már nagyon komoly gondban voltunk.
Jól látható, hogy a szöglet elvégzése lőtt még megvannak a párok, be is karikáztam őket. Pirossal a Sidibe-Feczesin páros, nem meglepő módon az egyik legmagasabb és legjobban fejelő emberünk fogta a Vidi egyik legveszélyesebb emberét ennél a szituációnál. Aztán lássuk, mi történt alig 5 másodperccel később, amikor már a labda érkezett…
Sidibe teljesen érthetetlen módon előreszaladt egy olyan pozícióba, ahol egyetlen Vidi játékoson már két védőnk is állt, Feczesint pedig otthagyta teljesen üresen. Érkezett a labda, Sidibének természetesen magas volt, nem tudott belecsúsztatni, Feczesinnek pedig pont fejre jött, és be is bólintotta. Érdemes Verpeczet is figyelni, erre a beívelésre bizony kijöhetett volna simán.
Alig telt el két perc a második bekapott gól után, és sikerült kihagynunk a kihagyhatatlant is: Szakály alapvonalról átívelt labdájára Balogh Norbi érkezett, és bár jött a másik irányból Vinicius is, de három méterről illett volna fejjel legalább a kaput eltalálni… Ami a kapus helyzetéből adódóan 99%-ban gólt eredményezett volna. Szegény Norbinak semmi nem jön össze, a legnehezebbtől kezdve a legegyszerűbbig, minden nagy helyzetet kihagy, ez pedig előbb vagy utóbb rá fog menni az önbizalmára. Reméljük sikerül áttörni ezt a gátat hamarosan, de sajnos mi nem mehetünk be helyette, hogy berúgjuk neki a helyzetet. Az újabb elpuskázott ziccer után jött a már félidőben várt csere, Kulcsár érkezett a rendkívül gyenge napot kifogó Sidibe helyett. Ezt követően egyébként megint leült a meccs, nem nagyon tudtunk helyzetbe kerülni, csak aprócska lehetőségeink adódtak, főként pontrúgásokból. A 64. percben jött az újabb csere, ami szintén várható volt: Nagy Zoli helyett Mihelics. Ezzel Jovanovics lépett jobbhátvédnek (amit eleve vártunk volna Lázár hiányában), szlovén középpályásunk pedig a jobb oldalra érkezett, ezzel még támadóbbá vált a csapatunk. A vendégcsapat érezvén a közelgő nagy nyomást rögvest változtatott, és támadó, nevezetesen Oliveira helyett egy középső középpályás érkezett Trebotic személyében. Ezzel a fehérváriak egy 4-3-3-as formációra álltak át Feczesinnel és Gyurcsóval a széleken, Nikolics pedig maradt középen centernek.
Becsületünkre váljék, hogy nem adtuk fel kétgólos hátrányban, és minden mindegy alapon elkezdtünk rohamozni. Ez pedig törvényszerűen azzal járt, hogy hátul jobban kinyíltunk, így egy jól végigvitt kontrával lezárhatta volna a meccset a Vidi. Erre két percen belül kétszer is komoly sanszuk adódott: először a 70. percben Nikolics adott forintos labdát Feczesinnek, aki egyedül vezethette kapura a labdát a félpályáról, ám kicsit kiszorított helyzetből, a kapujából érkező (végre…!) Verpecz pedig jól zárta a szöget, ám ettől függetlenül megoldhatta volna jobban Feczesin, minthogy tiszta erőből telibe rúgja kapusunkat. A második ziccerük két perccel később jött, ekkor Nikolics vihette a kapunkra a labdát, ezúttal a másik oldalról, de a szög ismét éles volt és hiába cselezte ki Verpeczet, ahelyett hogy önzetlenül középre passzolt volna az üresen érkező Feczesinnek, maga akarta befejezni az akciót, és üres kapura a kapufát találta el. Sokatmondó, hogy az első Vidi helyzetekig 70 percet kellett várni, ekkor pedig már jócskán kinyíltunk hátul…
A 73. percben Bódi eresztett meg egy löketet a tizenhatos bal sarkával egymagasságban, gyönyörűen tekeredő labdája épphogy elkerülte a kaput, a forduló gólja lehetett volna, ha bemegy. Ám ez alig tíz perc múlva összejött neki, de ne szaladjunk ennyire előre. Jött az utolsó cserénk, Tisza Tibor, aki Balogh Norbit váltotta. Ez volt az a csere, amivel abszolút nem értettem egyet: ha már hoztuk Tiszát, akkor védő vagy középpályás helyett kellett volna hozni (ha már ennyire kockáztattunk), és átállni 4-3-3-ra vagy 3-4-3-ra, illetve ezzel a cserével a támadó sorunk magassága is rendkívüli módon csökkent, márpedig a végén lehetett számítani a szélről beívelt labdákra a részünkről. Ezek befejezésére pedig nem a Kulcsár-Tisza páros a legmegfelelőbb. Ők ketten egyébként sem értik meg egymás a pályán, ezt már láthattuk Felcsúton is. A Vidi is cserélt, a Feczesin-Kovács cserével úgymond még defenzívebbé váltak, a fiatal középpályás személyében egy gyors, jól cselező játékos érkezett, aki a kontráknál hasznosabb lehet, nem mellesleg kiváló színészi teljesítményével értékes perceket csalhatnak le az óráról.
Az utolsó 20 percben már szinte egy 4-2-4-es hadrendben rohamoztunk
A 82. percben jött a már előbb említett esemény: egy középre kipattanó labdát Bódi vágott kapásból a hosszúba gyönyörű mozdulattal, megszerezve ezzel a forduló legszebb gólját, nem mellesleg csapatunk szépítő találatát. Ezzel pedig visszajött a remény, volt még valamivel több, mint tíz percünk egyenlíteni. A közönség is extázisba került, és jött a buzdítás a csapatnak. A 84. percben megint egy olyan helyzetet hagytunk ki, aminél egész egyszerűen nem hittem el, hogy ilyet ki lehet hagyni. Bódi volt erőszakos, nem hagyta, hogy Gyurcsó előre vágja a labdát, a felpattanó játékszerre lecsapott, elvitte a Vidi játékos mellett, majd betört a tizenhatoson belülre, ahol megbolondított két védőt. Középre tett labdáját Kulcsár vette át az ötösön állva háttal a kapunak, így okosan visszakészítette az érkező Szakálynak, aki rendkívül gyengén találta el a labdát kapásból, de lövése leperdült Stopiráról, méghozzá éppen Kulcsár elé, aki 6-7 méterre az üresen tátongó kaputól senkitől sem zavartatva bárhova lőhette volna, ő azonban nagy erővel a felső lécre vágta a labdát, ezt megint nehezebb volt kihagyni, mint belőni… Ebből látszott, hogy ma semmi szerencsénk nem volt, el voltunk átkozva, nem egyenlíthettünk ki. Innentől a Videoton folyamatosan ölte az időt, Gyurcsó, akit nem ma szeretett meg a debreceni publikum, rekordlassúsággal hagyta el a pályát az utolsó vendég cserénél (erre a produkcióra Bouadla sárgát, és az azzal járó pirosat kapta tavaly Újpesten), emellett amikor csak lehetett késleltették a játékot. Az utolsó komoly lehetőségünk a 89. percben adódott, ekkor egy szélről beívelt szabadrúgást követően mindenki előtt elment a labda, pedig érkezett Máté és Varga is. Miért pont ez ment volna be? A hosszabbítás utolsó öt percében még két sarokrúgást végezhettünk el, de ez már veszett fejsze nyele volt, egyik sem volt veszélyes, így maradt az 1-2.
Kikaptunk, de nem érdemeltünk vereséget. Az a csapat veszített, amelyik focizott, és az nyert, amelyik helyzetek nélkül szerzett két gólt, és több esetben is rendkívül szerencsés volt. Mi pedig ezúttal ráfaragtunk a rengeteg kihagyott helyzetre. Hányszor, de hányszor elmondtuk már, hogy nem lehet minden meccsen ennyi helyzetet kihagyni büntetlenül, és ami egy Felcsút, egy Diósgyőr vagy egy Paks ellen belefért, az egy az említett csapatoknál klasszisokkal jobb együttes ellen már nem. A Videoton van olyan rutinos csapat, hogy kihasználja az ilyen helyzeteket, és a semmiből lőjön gólt. Ráadásul idén minden összejön nekik, így meg sem lepődtünk ezen a forgatókönyvön. Ettől függetlenül dicséret illeti a csapatot, mert az elsőtől az utolsó percig végighajtottuk a meccset, mindenki odatette magát, 1-2 gyenge teljesítményt leszámítva csak jó teljesítményt láthattunk a pályán, de a befejezésekkel gondban voltunk. Megjegyzem, ezzel a produkciónkkal a bajnokság 15 csapata közül 13-at bucira vertünk volna, teszem hozzá, ha berúgjuk a helyzeteinket, akkor a Vidi is csúnya verést kaphatott volna. Ezen állításomat majd a számadatok is alátámasztják, amit rögvest górcső alá veszek.
Kezdjük előbb a mérkőzés statisztikáival. Ahogy az fentebb látható, mindenben felülmúltuk a Vidit. Hatalmas volt a fölényünk a labdabirtoklást, a passzok számát és a párharcokat tekintve is. Mégis van egy adat, ami nagyon elkeserítő, és itt kereshetjük az egyik okát a vereségnek: 13 lövésünkből mindössze 1 (!!!) találta el a kaput, abból pedig gól is lett. Pedig volt legalább négy darab 100%-os ziccerünk, ezeknél viszont kaput sem, vagy legfeljebb a kapufát találtuk csak el. Calatayudnak gyakorlatilag nem volt védeni valója, hiszen a gólunknál tehetetlen volt, a többi lehetőségünket pedig mi saját magunk packáztuk el. Magyarán szólva magunkat vertük meg. Érdemes a szögletek számát is vizslatni. Kilenc próbálkozásunk volt, ebből már említettem többször is, egy volt veszélyes, Sidibe fejese. Ezzel szemben a Vidi mindössze háromszor próbálkozhatott a sarokból, az egyikből gólt is szereztek, illetve az első góljuk is egy szöglet utáni szituációból született… Egy ilyen statisztikával lehozott meccsen legalább kétgólos győzelmet kellett volna aratnunk, de hát tudjuk, a focit gólra játsszák. Bár ez a statisztikákból nem látszik, de bizonyára sokaknak feltűnt a meccsen, hogy mennyiszer futottunk lesre. És ezek egytől egyig tényleg azok is voltak, tehát nem beszélhetünk arról, hogy a partjelző elnézte. Ezt már régebben is megfigyeltem többször is: addig pepecselünk a labdával, még tolunk rajta egy picit, még egy csel jobbra, hogy mire jön a passz, a fél csapat már lesre futott. Viszont ugyanígy hibásak a labda nélkül mozgó játékosok is sok esetben, akik nem figyelnek kellőképp arra, hogy ne fussanak lesre, vagy pedig eleve későn mozognak vissza.
Én nagy hangsúlyt szeretek fektetni az InStat statisztikáira is, mert sok mindent megmutatnak ezek a számadatok. Amikor megláttam a hétvégi meccs egyéni statisztikáit, bizony tátva maradt a szám: brutális számadatokat produkáltak a játékosok egyénileg. 170-180 körüli InStat index magyar szinten már jónak számít, a 200 fölötti pedig kimagaslónak. A vereség ellenére hatan is 200 fölötti indexet produkáltak, ami még gólzáporos mérkőzéseknél is ritkaságszámba menő. Ebből is látszik, hogy mennyire domináltunk, a pérharcok többségét megnyertük, rengeteget passzoltunk, ezek nagy része pontos is volt. Érdemes megnézni Nagy Zoli statisztikáit, nyolc párharcából mindet megnyerte, pedig az agyonsztárolt gólpasszkirály Gyurcsó játszott az ő oldalán. A számadatokból az is jól látszik, hogy Brkovicsot is kevésszer tudták megverni, emellett kiemelkedő mezőnymunkája volt Szakálynak és Jovanovicsnak is. Bódi pontszámát pedig a teljes mezőnyben csak Feczesin tudta überelni ebben a fordulóban, akinek az értékelésén jócskán dob a győzelem ténye.
Összefoglalva tehát ezt a meccs röviden: mindenben jobbak voltunk az ellenfelünknél, kivéve a legfontosabb mutatóban: a gólok számában. Ennek oka pedig a pocsék helyzetkihasználásunk, és a kevés kapura tartó lövésünk volt. A vendégcsapat sokkal jobban sáfárkodott az előtte adódó kevesebb helyzetével (és még így is kihagytak két ordító ziccert), mi pedig minden lehetséges ziccert kihagytunk. Ez a Vidi olyan mint mi voltunk a veretlen évben, helyzet nélkül rúg gólt, nekik minden bepattan, az ellenfélnek meg minden kifelé pattan. Ez egy ilyen év, nekünk meg pont a másik véglet, semmi nem jön össze, de ne aggódjunk, lesz ez még így sem. Viszont azt gondolom, ilyen játékkal és ilyen odaadással ki lehet kapni, nem véletlenül tapsolta meg a közönség a lefújás után a csapatot, megérdemelték a játékosok. A Fradi ellen lehet javítani.
Játékos osztályzatok:
Verpecz István – 4
Láthattuk a mai napon, hogy mi a leglényegesebb különbség Novakovics és Verpecz között: amíg Novakovics képes kijönni a beívelt labdákra, és lehúzni, illetve kiboxolgatni őket, addig Verpi egy tipikus vonalkapus, aki 10-ből maximum 3-szor mer kimozdulni a kapujából, de abban sincs sok köszönet. A mostani két bekapott gólban egyértelműen benne volt, és bár az elsőnél felmentést adhatna neki, hogy arra számított, hogy valamelyik vendégjátékos belecsúsztat majd a labdába, de ha Feczesin bele is tette volna a fejét, akkor is a hosszú irányába ment volt a labda, ehelyett egy helyben állt, és leste, ahogy bepattog a labda. A második gólnál is egy határozott kapus eltakarította volna a labdát, hiszen nagyjából az ötös vonalán érkezett Feczesin.
Nagy Zoltán – 5
Nem értettem, hogy mire fel kezdett ekkora meccshiánnyal, és nagyon féltem, hogy a fehérvári szélsők megeszik őt reggelire, de nem vallott szégyent. Hozott egy stabil közepest mind védekezésben, mind támadásban, de sokszor kicsit határozatlan volt. Ettől függetlenül neki már nem szabadna beférnie a Loki kezdőjébe.
Máté Péter – 5
Hajmeresztő megoldásai voltak az első félidőben, nem egyszer indulhatott volna kapura a Vidi a rizikós passzai után, amiknél csak hajszál híja volt, hogy ne ajándékozza oda az ellenfélnek. Ezúttal az előreívelt keresztlabdái is gyengék voltak, gyakorlatilag kirugdalta a vonalon kívülre, vagy a kapushoz került a játékszer.
Dusan Brkovic – 6
A levegőben nem tudta őt megverni sem Nikolics, sem Feczesin, pedig szép számban érkeztek a felívelések. Stabilan játszott, sok labdát szerzett, nem volt most vele gond.
Korhut Mihály – 6
Az első félidőben bátran játszott, sokat ment fel a támadásokhoz, a második percben kioszthatott volna egy gólpasszt, nem rajta múlt, hogy Balogh nem talált be. A második félidőben viszont volt egy kis időszak, amikor rövidzárlatot kapott, és jócskán leromlott a teljesítménye.
Varga József – 6
Rengeteg labdát szerzett ő is a középpályán, és hozta a szokásos agresszív játékát. A levegőt is uralta több esetben, ahogy azt tőle már megszokhattuk, ez a meccs sem az ő teljesítményén múlott.
Aleksandar Jovanovic – 6
Elégedettek lehetünk a teljesítményével, ezúttal egyáltalán nem játszott rosszul. Voltak kimondottan jó indításai és passzai, nem alibizett, küzdött, hajtott az utolsó percig, ráadásul az utolsó fél órában jobbhátvédet kellett játszania, és nem vallott szégyent.
Szakály Péter – 5
Hagy kívánni valót maga után a játéka, de azért ő is inkább felfelé emelkedett ki, semmint lefelé. Ő is lehetett volna gólpasszos, de Balogh Norbi őt is megfosztotta ettől, illetve 1-2-nél az ő lecsorgó labdáját vágta felé Kulcsár. A harmadik percben pedig ő maga hibázott el egy komoly helyzetet.
Ibrahima Sidibe – 3 – A mérkőzés citromdíjasa 
Értem én, hogy mi volt a koncepció a középpályára állításával: a fellőtt labdákat megszerezze a levegőben, megtartsa, illetve felérjen a támadásokhoz Balogh mellé. Csakhogy ebből semmit nem láttunk, és játéka azt követően sem javult fel, hogy a második félidőben felhúzódott Balogh mellé. A második bekapott gólnál ő hagyta magára Feczesint, ezzel jelentős érdemeket szerezve abban a bekapott gólban.
Bódi Ádám – 7 – A mérkőzés legjobbja 
Nem kérdés, hogy ezen a meccsen ő volt a legjobb, de engem roppant mód bosszant, hogy miért csak 2-3 mérkőzésenként képes ilyen teljesítményt nyújtani. A pontrúgásai ma is borzalmasak voltak, viszont rendkívül nagy akarattal játszott, letámadott, labdákat szerzett, bolondot csinált többször is a vendégek védelméből, és egy klasszis gólt szerzett.
Balogh Norbert – 5
Ez a srác el van átkozva, ez most már teljesen egyértelmű… A második percben kihagyott helyzeténél kicsit magasan érkezett a labda, így még el lehet neki nézni, hogy nem tudta úgy leszorítani, viszont amit 0-2-nél kihagyott üres kpura Szakály beadása után, arra már nincs magyarázat. Nem jön össze neki a gól, pedig mezőnyben jól játszik, helyzetbe tud kerülni, de a befejezések nem mennek neki. Fejben kell őt rendbe tenni, nem ártana mellé egy pszichológus, mert könnyen padlóra kerülhet mentálisan ennyi sikertelenség után. Viszont megkérnék mindenkit, hogy legyünk iránta türelemmel, mert óriási tehetség, megvan benne a potenciál, és ügyes is, azzal viszont nem segítünk neki, ha szidjuk őt, és a pokolba kívánjuk.
~o~
Kulcsár Tamás – 4
Nem volt most nyerő a becserélése, elképesztő, hogy mit hibázott el ő is ott a végén… Túl nagy gólt akart lőni üres kapura. Nem igazán volt megjátszható, eltűnt a védők gyűrűjében.
René Mihelic – 0
Nem tudott lendíteni a csapat játékán, hiába állt be, és lett volna elvárható, hogy vele több fantázia lesz a támadásainkban, de nagyon eltűnt a mezőnyben. Fejben nála is valami gond lehet az utóbbi időben.
Tisza Tibor – 0
Szintén nem volt semmi pozitív hozománya a beállásának, ráadásul a Balogh-Tisza cserével jócskán csökkent a támadószekciónk magassága, márpedig a végén a beívelt labdáknál szükség lehetett volna egy jól fejelő játékosra elöl.
~o~
Kondás Elemér
Megtartotta a 4-1-4-1-es formációt annak ellenére, hogy Bouadla nem volt bevethető, és Lázár is kidőlt az utolsó pillanatban. Meglepő volt Nagy Zoli kezdetése, talán indokoltabb lett volna, ha Jovanovic játszik jobbhátvédet, Szakály pedig kihúzódik a szélre, és játsszuk a megszokott 4-4-2-t, ami a Videoton ellen amúgy is feküdni szokott. A cseréi sem jöttek be, bár nem igazán tudott volna mást behozni.
Felhasznált források:
Borítókép forrása: dvsc.hu
Elemzésekhez használt képek forrása: MLSZ TV
Statisztikák forrása: InStat Football
