Bár az elmúlt két hétben a válogatott-foci és az Örömóda-inspirálta intróval kezdődő Európa bajnoki-selejtezők tartották lázban a magyar sportrajongókat, ezen a hétvégén már ideje volt visszacsöppenni a magyar Nb1 sajátos hangulatú kis valóságába. Kedvenc csapatunk, a Loki hazai pályán fogadta a bajnokság sereghajtóját, az ősi rivális Békéscsaba együttesét. Az, hogy győzni kell, egyáltalán nem képezte vita tárgyát. Fix egyes, országos hazai, kötelező győzelem: csak néhány jelző, amivel a találkozót előzetesen illették a Lokisták. És bár nagyon nehezen indult be a gólgyártás, valamint a rossz idő is megnehezítette a játékot, illetve a Nagyerdei Stadionban egy jó „kilencedház” volt csak, sokgólos siker, igazi gálaelőadás kerekedett a meccsből. Vagy inkább kabaré? Sok szemtanú szerint inkább ez a helyes kifejezés erre a mérkőzésre. Csak most fordulhatott elő, hogy még Kulcsár luftja is behulljon a hálóba. Csak most fordulhatott elő, hogy három felesleges lövőcsel után se legyen oda a helyzet, hanem épp ellenkezőleg: látványos gól kerekedjen belőle. Csak most mehetett be még a lecsúszott beadás is a vendégkapus, Lubos Ilizi jóvoltából, illetve csak Magyarországon fordulhat elő olyan, hogy egy teljesen közepes eredményeket produkáló, kevés gólt szerző csapat egyetlen 7:0-ás sikerrel a tabella második helyére léphessen elő. Mert ez egy ilyen nap. Mert ez egy ilyen bajnokság. De legalább azt bizton állíthatom, hogy nagyon hálás dolog ilyen meccset élőben közvetíteni, meg összefoglalni is.
A DVSC-Békéscsaba találkozóra egy ronda, esős, nyirkos őszi szombaton került sor. Mind az ellenfél mérsékelt játékereje, mind a rossz idő és mind a Loki az elmúlt meccseken produkált, korántsem szórakoztató (és különösebben eredményesnek sem mondható) játéka is belejátszottak abba, hogy csupán 2282-en voltunk a lelátókon. De aki kiment, próbálta a legtöbbet kihozni belőle: az ultráink a lehetőségeinkhez mérten kiváló hangulatot teremtettek, és a csapat is kitett magáért, főleg a második játékrészben. De erre majd még visszatérünk, lássuk előbb a két együttes összeállítását.
A vendégcsapat kapuját Lubos Ilizi őrizte, aki nem egy szép védést is bemutatott, igaz, mindegyiket sikerült feledtetnie az utolsó bekapott góllal, ami valószínűleg élete végéig kísérteni fogja. Meg a másik hat is, amit kapott. Előtte az egész Nb1 talán leggyengébb védelme, a Bényei-Vaskó-Vadász-Fabio kvartett játszott, a középpályán Thomas Piermayr (akinek a nevével mindig meggyűlt a bajom); a 10-es mezben játszó Lord Spitzmüller, a csapat esze; Borbély Bálint, a parancsnok; Ezequiel Calvante Criado, a régi ismerős Laczkó Zsolt és Viczián Ádám.
A Loki kezdőcsapata számomra több helyen is tartogatott meglepetést. Természetesen nem Radosevicsre gondolok, aki a kapunkat őrizte, hanem sokkal inkább a védelmünkre, ami ismét Mészáros Norbertből, Máté Péterből, Brkovicsból és Korhutból állt, annak ellenére, hogy Lázár most már hivatalosan is felépült, sőt, játszott is a Kisvárda és a Géderlak ellen is múlt héten. Bár az is lehet, hogy pont ez volt a baj, túl sok meccset játszott. A középpályánk időközben Bódi sérülésével hivatalosan is elfogyott, ezért történhetett, hogy csak két szűrőt meg egy csatárt tudtunk felküldeni a pályának ezen részére, nevezetesen Zsidait, Vargát és Tiszát. Hogy meglegyünk 11-en, felküldtünk még három csatárt: Kulcsár Tamást, Balogh Norbertet és Ibrahima Sidibét.
[A hivatalos dogmatika szerint a négy csatár jelenléte egyértelműen a támadó szándék megnyilvánulása. Szerintem ilyesmiről szó sincs, egyszerűen elfogytak a középpályásaink (a két védekező középpályás pedig újabb nyomós érv a támadó felfogással szemben), továbbá a Békéscsaba olyan csapat, akivel szemben megengedhetjük magunknak, hogy a pályán ne legyenek igazi posztok, és helyenként Balogh Norbi védekezzen, vagy épp Korhut Misi támadjon. Szóval óva inteném a szakmai stábot attól, hogy rendszert csináljon ebből. Nem csak Békéscsabákkal fogunk játszani a jövőben…]
A mérkőzés tehát szakadó esőben és igen mély talajon kezdődött. Ennek megfelelően elég sok volt az eladott labda mindkét oldalon, és nagyon sok beívelés vagy hosszú indítás kötött ki Lubos Ilizi, vagy épp Bozidar Radosevics kezei közt. Az első félóra tehát eseménytelenül, mezőnyjátékkal telt el. Aztán a 32. percben aztán Sidibe labdát szerzett a Loki tizenhatosa előtt, Korhutnak passzolt, aki megindulhatott vele középen kontrába. Kiválóan indította mélységben Balogh Norbertet, aki Bényeit minden különösebb nehézség nélkül lefutotta, betört a tizenhatoson belülre, remekül centerezett Kulcsár Tamásnak, aki bár félig-meddig luftot rúgott, de az egekbe lőtt labdája így is behullott épp a léc alá, Lord Spitzmüller pedig hiába igyekezett menteni egy kétségbeesett fejessel. 1:0
Ezzel a kontrából szerzett mázlis góllal szereztünk tehát vezetést, ahol Korhut tökéletes indításának és Balogh Norbi gyorsaságának talán nagyobb szerepe volt, mint Kulcsár befejezésének, de mindannyian kellettek hozzá, akármelyikük nélkül nem sikerült volna. A félidőben több helyzet nem volt, egygólos vezetéssel vonult az öltözőbe a Loki.
A szünetben két említésre méltó dolog történt: Csibuval megoldottuk a közvetítés technikai nehézségeit, melynek eredményeképp jelentősen javult a hangminőség a második félidőre; valamint beállt a lila-fehér együttesbe Birtalan Botond (Piermayr helyére).
A második félidő rögtön egy hatalmas Loki-helyzettel indult: a 48. percben Ilizit eredményesen támadta meg Balogh Norbert, sikerült is elpöckölnie a labdát a csabai kapus elől, ami egy hajszálon múlott, hogy nem ment be a kapuba: végiggurult a gólvonalon. Kulcsár nem startolt rá egyből, mert nem akarta elvenni Baloghtól ezt az esetleges találatot, ám mikor már biztossá vált, hogy nem fog bemenni, és végre rástartolt, a labda már elhagyta a bal kapufát is, valamint visszaért Fabio, aki lezárta a rövid sarkot. Kulcsár az érkező Tisza elé tálalt, ám a lövését blokkolta az egyik lila-fehér védő, így a helyzet odalett.
De nem kellett sokáig várni az újabb ziccerünkre. Az 52. percben megint Balogh Norbi húzott el a bal szélen, és hiába őrizte őt Bényein kívül még egy békéscsabai védő, mintha csak bójákat kerülgetett volna edzésen, nagyon szépen szlalomozott be a vendégek tizenhatosába. Lőhetett is volna ekkor, de önzetlenül a vele egy vonalban helyezkedő Sidibének passzolt, aki két csel után nagyon pontosan helyezett a bal alsó sarokba. 2:0 (Őszintén szólva voltak kétségeim afelől, hogy hórihorgas támadónk gólra fogja váltani ezt a helyzetet, két hete ugyanis egy szinte ugyanilyet hagyott ki az Újpest ellen, és mostanában amúgy sem játszik kirobbanó formában. Örülök, hogy kellemesen csalódtam, ráadásul egy technikás, de pontos gólt ünnepelhettem)
Balogh Norbi immár két gólpassznál járt, de két percre rá (54.) két fontos kérdést is eldöntött: egyrészt a meccs végkimenetelét, másrészt a meccs emberének kilétét, amikor megszerezte a Loki harmadik gólját. Korhut bal szélről érkező beadását nagyon szépen, kapásból belsőzte be a hosszú oldalon. 3:0, és eddig mindegyik gólban elévülhetetlen érdemei voltak.
Persze még ekkor se álltunk le. A 62. percben az óriási kedvvel játszó Balogh ezúttal a jobb oldalról cselezett be középre, miután átverte Fabiót és Lord Spitzmüllert. Kulcsárt indította volna mélységbe, ám a passzba belevetődött egy vendégvédő. A gazdátlan labdára Sidibe csapott le, aki betört vele a tizenhatoson belülre, lepasszolta Tiszának, aki egy lövőcsel és némi igazítás után sikeresen bevette Ilizi kapuját. 4:0
A 68. percben pedig ismét Korhut remek beadása után alakítottunk ki ziccert: Tisza megpróbálta egyből a hálóba helyezni a bőrt, ám a békéscsabai védő estében megakadályozta a gólt. Ám nem hosszú időre, mert fél másodpercre rá a gazdátlan labdát a berobbanó Kulcsár Tamás a kapuba juttatta, megszerezve ezzel az ő második, a Debrecennek pedig az ötödik gólját. 5:0
A vendégek nem viselték valami jól a Loki ilyen mértékű fölényét. A 70. percben Vaskó Tamás gondolta úgy, hogy levezeti a benne felgyülemlett feszültséget a pimaszul futballozó Balogh Norberten, tette mindezt egy alattomos, hátulról történő buktatás formájában. Sportszerűtlen megmozdulásának jutalma egyből piros, a Békéscsaba még meg is fogyatkozott létszámban az utolsó 20 percre.
Alig két perccel később pedig újabb gólt szerzett a Loki: a szöglet után a fejek fölött pattogó labdát Damjanovics véletlenül pont Zsidai Lászlónak fejelte, aki a kaputól alig két méterre állva köszönte szépen, majd fordulásból a hálóba lőtt. 6:0
Hogy a kabaré teljes legyen, és hogy a hat bekapott gól tetejébe a Békéscsaba még jobban megalázza magát, arról Lubos Potyalizi tett a 81. percben. Történt ugyanis, hogy Alekszandar Jovanovics a jobb szélről próbált beadni, de némiképp lecsúszott a lábáról, így a labda hajszálpontosan a jobb pipába tartott. Ezt tízből tízszer illik fognia egy kapusnak, és én is erre készültem, hogy majd szépen felugrik és lehúzza, majd visszadobja a mezőnybe. Ehelyett (talán mert viszonylag alacsony) csak beleökl
öznie sikerült a labdába, viszont mire visszahullott volna és megfogta volna, hanyatt esett, így a játékszer behullott a gólvonal mögé, csak hanyatt fekve, belülről sikerült kiütnie onnan. 7:0, teljes az alázás. (Amikor ezt a jelenetet néztem, eleinte fel se fogtam, mi történt. Két másodpercig döbbenten, szájtátva ültem, majd a röhögőgörccsel heroikus küzdelmeket vívva próbáltam meg szavakban visszaadni ezt a csodát. Nem sikerült.) 😀
A Békéscsabának csupán egyetlen komoly helyzete volt az egész meccsen, egyszer Laczkó lövésénél védett hatalmasat Radosevics, de ők nagyjából ennyit nyújtottak támadásban. A győzelmünk teljesen jogos és megérdemelt volt, a két csapat között pedig bármilyen furcsa, de tényleg megvolt ez a különbség, ami az eredményjelzőn állt a mérkőzés lefújásakor.
Hétgólos sikerünkkel feljavítottuk gólátlagunkat 20:13-ra, ezáltal pedig a 19 pontos csapatok között a legjobbak vagyunk (3. Paks, 4. MTK), ami a második helyet jelenti számunkra az OTP Bank Liga tabelláján.
Játékos osztályzatok:
Bozidar Radosevic – 6
Nem tették őt próbára a Békéscsaba támadói, mindössze egyszer kellett védenie Laczkó lövésénél, ám akkor a helyén volt és magabiztosan hárított. Ezen kívül jól húzogatta le a beadásokat és a szögleteket, a kirúgásai pedig egyre jobbak. Van kapus Debrecenben!
Mészáros Norbert – 5
Azt nyújtotta, amit tud: jól, sőt, hibátlanul védekezett, előre játékban viszont kevés volt. Bár most jó volt, azért remélem, hogy hosszú távon mégsem őrá számítunk majd a jobbhátvéd pozíciójában. Miután beállt Jovanovics, egyrészt megerősödött a jobb szélünk, ő pedig végre oda került, ami neki való: a védelem belsejébe.
Máté Péter – 5
Bár arról szólt a fáma, hogy eltört az orra és maszkban lesz kénytelen játszani, ennek nyomát se láttam, úgy játszott, mint eddig. Bár néha megkeverte őt Birtalan vagy Viczián, egyébként kemény és megbízható belső védő volt.
Dusan Brkovic – 5
Még mindig a csapat egyik legjobban fejelő játékosa, a szögleteink alkalmával továbbra is leggyakrabban őt keressük a labdával. Bár most a gólszerzésben nem jeleskedett, a védői feladatait hibátlanul ellátta. Valószínűleg azért őt cseréltük le, mert szintén légióst szerettünk volna beállítani, más okát nem igazán látom.
Korhut Mihály – 7
Ebben a szezonban ez volt eddig a legjobb meccse! Az első gólnál hajszálpontos labdát adott Baloghnak, ezen kívül pedig másik két gólt is az ő beadása előzött meg. Mind támadásban, mind védekezésben átlagon felülit nyújtott. Bravo!
Zsidai László – 6
Szembetűnő a javulás a két héttel ezelőtti teljesítményéhez képest. Míg akkor csak kényszerből került be a csapatba (Varga sérülése miatt) ezen a meccsen nyújtott teljesítményével kivívta az elismerésemet. Pontos volt, aktív és fegyelmezett, a góljánál pedig szemfüles.
Varga József – 6
Nem számítottam rá, hogy szerepet kap, úgy tudtam, hogy sérült. De ez nem látszott rajta, hasonló teljesítményt nyújtott, mint Zsidai, valamint sok szervezői feladatot is magára vállalt.
Tisza Tibor – 6
Bár nem az irányító középpályás az eredeti posztja, ma megfelelően teljesített ott is. És persze ne feledjük, hogy szerzett egy nagyon cseles, igazi „Tiszás” gólt is. Most már bizonyos, hogy sokadik virágzása nem lesz „tiszavirág-életű” (ezért a Pokolra jutok, tudom, méghozzá a rossz szóvicceket büntetlenül elsütők bugyrába), hiszen 5 góljával jelenleg házi gólkirály. Csak így tovább!
Ibrahima Sidibe – 6
Az Újpest elleni meccsen kihagyott ziccere miatt különösen sokat vártam tőle, hiszen sok van már a rovásán olyan szempontból, hogy a Loki helyzeteinek a legnagyobb részét ő puskázza el. A kommentáromban hallható is, hogy ha kihagyja ordító ziccerét, kapni fog a fejére. De (szerencséjére) bizonyított, mikor a második félidő elején Balogh helyzetbe hozta, ő pedig még két cselt is be mert vállalni, mielőtt kilőtte a bal alsót. Különösen szimpatikus és a sportemberi nagyságáról is tanúbizonyságot tevő cselekedet volt, amikor a gólja után ő is Baloghot ünnepelte.
Kulcsár Tamás – 6
Két gólja miatt talán lehetnék vele nagylelkűbb a pontokat illetően, de egy luft utáni mázlis gól meg egy lesipuskás második találat nálam még kevés a heteshez. Mezőnyben nyújthatott volna többet is, gyakran „eltűnt” a pályáról, de ez vele az összes bajom. Máskülönben egyértelműen jó teljesítményt nyújtott, magához képest pedig különösen.
Balogh Norbert – 8 – A mérkőzés legjobbja 
Szerintem nem csak a magam nevében beszélek, mikor azt mondom, hogy a Lokista miatta jár még mindig meccsre. Amiket ma művelt a pályán, azt takony idő ide vagy oda, a világért sem hagytam volna ki. Egy gól, két gólpassz, számos előkészítés, számtalan pengés csel és szuperszonikus sebesség. Mind Bényeit, mind Fabiót megette vacsorára, de még azt is, aki odament még segíteni. Élvezet nézni a játékát, úgyhogy addig nézzük, amíg még lehet, mert ha így folytatja, hamarosan elviszi egy külföldi csapat.
Citromdíjas Loki-játékos ezúttal nincs, így e megtisztelő díj a Békéscsabai védelmet és Ilizi kapust illetné meg, ha tehetnék ilyet. 😉
~o~
Aleksandar Jovanovic – 5
Brkovicsot váltotta, mikor némiképp támadóbb felfogásra váltottunk. Meg is lett az eredménye, Mészáros behúzódásával új impulzusokat kapott a jobb oldalunk, a beadásai pedig rendre jól sikerültek. Az egyik annyira jól sikerült, hogy Lubos Ilizit híressé tette az interneten.
Sós Bence – 5
Bár gólt nem szerzett, őt sem tudták tartani a békéscsabai védők, nemegyszer készített elő gólhelyzetet. Nagyon örültem volna egy gólnak tőle, de talán majd legközelebb. Bízok benne, hogy továbbra is megkapja majd a lehetőséget, főleg így, hogy alig van középpályásunk.
Szakály Péter – 0
Örülök, hogy újra bevethető. Bár nem sokat volt a pályán és ezalatt nem sok extrát nyújtott, lesz még ideje bizonyítani.
~o~
Kondás Elemér
Kötelező volt nyerni, és ha egy mód van rá, akkor azt kívántam, hogy ezt ne egy, hanem minél több góllal tegyük. Így pedig egy szavam sem lehet, a feladatot teljesítettük, a hétgólos győzelmeket pedig nem kell magyarázni. Kár, hogy ilyen könnyű meccsünk idén már nem lesz több. Az viszont, hogy ismét másodikak vagyunk, inkább a magyar bajnokság színvonaláról állít ki szegénységi bizonyítványt, mint Kondás edzői képességeiről.
A mérkőzés összefoglalója
Ugyanez saját hangsávval
— A mérkőzés színvonala – Csapatunk teljesítménye – A bírói ítéletek —
A mérkőzés színvonala azért lett csak hármas, mert a vendégcsapat jelentősen lerontotta. Így, hogy csak egy csapat volt a pályán, és az nem a Csaba volt, ellenállást pedig alig tanúsítottak, így azt kell, hogy mondjam, számomra nem így néz ki egy színvonalas meccs.
Viszont a Loki csapatának teljesítményét egy rossz szó nem érheti, idén először élveztem nézni egy DVSC-bajnokit. Csak azért nem ötös, mert az a Skonto Riga elleni 9:2 volt, véleményem szerint ott ennél is jobban játszottunk.
A bíróra pedig szintén egy szavam sincs, következetesen, szigorúan, de igazságosan fújt, és nem félt előkapni a lapokat sem, ha úgy alakult a dolog. Viszont nem is szórta felelőtlenül a sárgákat. Bárcsak mindig így vezetnének nekünk!
Mindörökké hajrá Debrecen!
Lucas
(A képek forrása a dvsc.hu)
