Megszokhattátok már, hogy az év elejét, az uborkaszezont mindig retro hetekkel nyitjuk. Ez idén sem lesz másként, és a két évvel ezelőtti nemzetközi kupás, illetve a tavalyi bajnoki címes cikksorozatunk után idén a DVSC kupagyőzelmeit elevenítjük fel újra. Első részünkben az 1999-es kupasikert dolgozzuk fel, mely azért is különleges, mert a klub történetének első trófeája volt.
Történetünket kezdjük 1998 nyarán. A csapat éppen túl volt egy sikeres nemzetközi szereplésen, ennek ellenére nem indult könnyen a szezon. A kettős terhelés megviselte a gárdát, így törvényszerűen mély hullámvölgybe került. Szeptemberben hiába iskolázta le a csapat 5-0-ra a Videotont, ezt követően két kínos hazai vereség következett a Dunaferr és a Kispest ellen, és ezt már nem élte túl Herczeg András vezetőedző, akinek távoznia kellett. Utódjának a közönség kedvencnek számító Garamvölgyi Lajost nevezték ki. Minden idők egyik legjobb DVSC-edzője a 12. forduló után vette át a gárda irányítását Herczeg Andrástól, amikor a DVSC tíz ponttal a 13. helyen szerénykedett. A hátralévő öt bajnokin aztán az együttes veretlen maradt: három győzelemmel és két döntetlennel zárta az őszt.
Mindeközben elkezdte szereplését a Loki a Magyar Kupában is, és mivel ez cikkünk fő témája, így innentől erre fókuszálnánk. A nemzetközi szereplés miatt felmentést kapott a csapat a selejtezők alól, így csak a 32 között kellett csatlakoznia a sorozathoz. A 16 közé jutásért rendezett fordulóban a Lébény-Földgép-Argo otthonában lépett pályára a DVSC, ahol a Téglási – Goian – Bodnár (Bagoly 79.), Szatmári – Sándor Cs., Sabo (Madar T. 46.), Vadicska, Bernáth, Böőr – Csehi, Ilea (Ulveczki 84.) összeállítású csapat 3-1-es győzelmet aratott a hazai együttes felett Radu Sabo, Ilea és Csehi góljaival.
1998 novemberében aztán egy rendkívül fontos győzelmet aratott idegenben a Loki: a Magyar Kupa nyolcaddöntőjében a sokkal esélyesebb Vasast verték 2-0-s hátrányból fordítva 3-2-re a Fáy utcában. A DVSC a Téglási – Goian – Bodnár, Pető Z. – Sabo (Frida 90.), Vadicska, Bagoly, Sándor Cs., Böőr – Csehi (Szabó J. 91.), Siklósi (Ulveczki 82.) összeállításban lépett pályára, a gólokat pedig Sabo (2) és Bodnár szerezték. Ezzel a sikerrel kiharcolta a csapat a tavaszi folytatást.
Mivel két idegenbeli meccsen volt túl a Garamvölgyi-legénység, a sorsolás szerint a negyed-, de még az elődöntőben is ők voltak a kedvezményezettek a hazai pályát illetően. A nyolc között a Diósgyőrt kaptuk ellenfélül, és az 1999. március 17-én, 4500 néző előtt rendezett találkozón újfent 3-1-es sikert arattunk, így bejutottunk a legjobb négy közé! A továbbjutást a Fekete – Bodnár, Goian, Sándor Cs., Pető Z. (Siklósi 62.) – Dombi, Vadicska, Böőr, Szatmári (Constantin 89.) – Sabo, Ilea összeállítású csapat harcolta ki, a gólokat Ilea, Sabo és Dombi szerezték. A további eredmények: Lombard FC Tatabánya – Újpest 3-1, Győri ETO – Nyíregyháza 1-0, Vác FC – Haladás 3-1.
Jöhetett az elődöntő, melyet április 15-én rendeztek az Oláh Gábor utcai stadionban 5500 néző előtt. Az ellenfél pedig nem más volt, mint a Győri ETO. A továbbjutás ezúttal is egy mérkőzésen dőlt el, a hazai pálya miatt minimális előnyben voltunk. Végül ha nehezen is, de sikerült kiharcolni a továbbjutást. A Téglási – Goian – Bodnár, Sándor Cs., Pető Z. – Dombi (Siklósi 67.), Böőr, Kovács N., Szatmári (Csehi 86.) – Ilea, Sabo (Bagoly 90.) összeállítású csapat Dombi és Sabo góljaival 2-1-re győzött a Reszeli Soós István vezette ETO ellenében, és története során először bejutott a Magyar Kupa döntőjébe!
A másik ágon a Lombard FC diadalmaskodott a Vác ellenében, így az 1999. május 20-án rendezett döntőben Debrecen – Tatabánya mérkőzést rendeztek a serlegért. Óriási lehetőség volt ez mindkét csapat számára, hiszen történelme során egyik együttes sem hódította még el ezidáig a Magyar Kupát. A döntőt Vácon rendezték 12 ezer néző előtt, a találkozó játékvezetője pedig nem kisebb személyiség volt, mint a négyszer a világ legjobb játékvezetőjének megválasztott Puhl Sándor.
Lássuk először a két csapat összeállítását.
Debreceni VSC-Epona: Téglási – Goian – Bodnár (Szatmári 89.), Pető Z. – Dombi, Sándor Cs., Vadicska, Bagoly, Böőr – Sabo (Csehi 57.), Ilea. Edző: Garamvölgyi Lajos.
Lombard FC Tatabánya: Gelei – Bukva, Szabó V., Szalma, Virág (Van de Merwe 41.) – Süveges, Kovács A. (Csernák 67.), Tüske, Szekeres Zs. (Szoboszlai 39.) – Kiprich, Nagy S. Edző: Tóth Bálint.
A tatabányaiak legnagyobb sztárja egyértelműen a 36 esztendő Kiprich József volt, aki eddigre már túl volt pályája csúcsán, de 70-szeres válogatott lévén minden rutinja megvolt ahhoz, hogy csapata vezére legyen. A Loki-szurkolók elsősorban csatárduójuk, Ilea és Sabo góljaiban bízhattak, jórészt nekik volt köszönhető a döntőbe jutás is. A Loki kezdője egy nagy meglepetést tartogatott, Szatmári Csaba helyett Bagoly Gábor kezdett, Garamvölgyi Lajos a találkozó előtt elmondta, hogy minden edzőnek vannak megérzései, a mai nap folyamán pedig neki ez volt a megérzése…
És bizony micsoda megérzés volt ez! A 22. percben első komolyabb lehetőségéből megszerezte a vezetést a DVSC, ki más, mint Bagoly találatával. Pető sarokrúgását követően védőnk szemfüles módon, a gólvonalról kotorta a labdát a hálóba! A 28. percben Kiprich került nagy helyzetbe, de oldalhálót talált a lövése. A 30. percben pedig Sándor Csaba révén ismét a Loki előtt adódott lehetőség, de Gelei könnyedén hárított. 1-0-s Loki vezetéssel vonultak a csapatok a szünetre.
A második félidőt a Tatabánya kezdte jobban, és a 49. perc végén egyenlített is: Nagy Sándor szép passzát Kiprich József váltotta gólra. Ezt követően nem is nagyon alakult ki komoly lehetőség egyik csapat előtt sem, azonban a 71. percben ismét a Tatabánya veszélyeztetett egy bedobás után. A 73. percben Csehit buktatták a tizenhatos előterében, a megítélt szabadrúgást azonban Pető a sorfalba vágta. A 79. percben ziccerbe került a Lombard, és Kiprich passza után Süveges továbbított az üres kapuba, Puhl Sándor azonban les miatt – helyesen – érvénytelenítette a találatot. Ennél jóval vitatottabb volt, ami a 80. percben történt: Pető szöglete a hosszú sarokra szállt, az érkező Vadicska pedig erőtlenül kapura fejelte, ám a labda így is megtréfálta Geleit, aki valahogy beszerencsétlenkedte a játékszert a saját kapujába – már ha bent volt teljes terjedelmével a labda… Maradjunk annyiban, hogy a rendelkezésre álló felvételek alapján ezt nem lehet eldönteni, de én hajlok afelé, hogy szabályos gólt szereztünk. És mivel a 87. percben utolsó nagy lehetőségét sem tudta gólra váltani a Lombard, így a 92. percben véget ért találkozót követően a DVSC ünnepelhette történelme első kupagyőzelmét!
Szerencsére az ünneplésről, és a kupaátadásról is remek felvételek állnak a rendelkezésünkre. Tekintsük meg ezeket!
Hiába a siker, a klub helyzete közel sem volt rózsás. Álljon itt egy részlet Garamvölgyi Lajos bajnoki- és kupaértékelő nyilatkozatából:
– Az együttes talpra állítása olyan jól sikerült, hogy a Magyar Kupában egyre-másra verték meg az esélyesebbeket, végül a Tatabánya legyőzésével a serleget is elhódították. A nem mindennapi siker mit jelentett önnek?
– Pályafutásom, és a csapat életében legszebb eredményét értük el azzal, hogy kivívtuk az elsőséget, amely lehetővé teszi az UEFA-kupában való indulást!
– Elképzelhető, hogy nem tudnak erősíteni?
– Sajnos igen… A szegénység nagy úr, lehet, hogy emiatt le kell mondanunk azokról az igazolásokról, amelyekre feltétlenül szükség lenne. Pedig sem a városnak, sem az országnak nem mindegy, milyen csapattal képviseljük a magyar nemzeti színeket. Debrecenben nagyon szeretik a futballt, az itteniek a szívükön viselik a csapat sorsát, ám hiányzik az összefogás, amely megmenthetné a gárdát. Sokan, akik megtehetnék, hogy támogassanak bennünket, ebben a nehéz helyzetben nem állnak mögénk. Ha így folytatódik, nem csodálkozhatunk azon, ha a legjobbjaink ebből a bizonytalan helyzetből a biztos felé törekszenek, és olyan csapatoknak írnak alá, amelyekben a megélhetésük nem hasonlít a kutya vacsorájához.
– Ilyen körülmények között mi lesz a csapategységgel, amely eddig sokszor átsegítette a gárdát a nehézségeken?
– Az utóbbi időben szinte naponta meg kell küzdenünk azzal a jelenséggel, hogy a futballistáink képtelenek teljes odaadással az edzésre koncentrálni, nem azzal foglalkoznak, hogy lehetne minél jobb csapatot építeni, sokkal inkább a saját jövőjükön járnak a gondolataik. A helyzet zavaros és bizonytalan…
A Loki a kupagyőzelemmel kivívta volna a jogot a Kupagyőztesek Európa Kupájában (röviden KEK) való szereplése, ám „pechünkre” a sorozatot épp ebben az évben szüntette meg az UEFA 39 év után. Így a DVSC önhibáján kívül az átszervezett UEFA-kupában mérettethette meg magát. Szerencsére a gondok megoldódtak, 1999 nyarán megalakult a DVSC Futballszervező Rt. az önkormányzat hathatós segítségével. De ez már egy másik történet…
Felhasznált irodalom:
Vitos György: EUROLOKI
A Debreceni VSC 1998–1999-es szezonja (Wikipedia)
Képek forrása: szud94.hu
