Góóóól! Góóóól! A 88. perc mentette meg a teljes letargiát és másodpercek alatt egy átlagos kis meccsből életünk élménye vált. Még mindig nem igazán tértünk magunkhoz, erre sosem számítottunk volna. 4 ponttal a csoport élén állunk, továbbjutási esélyeink rendkívül megnőttek. Marseilleben jártunk.
A mai napon kicsit megkésve és egy kis személyigazolvány-vadászó út után délben értünk Marseille-be. A strand és a tengerpart így kimaradt, de a kikötő látványosságait egy közeli pizzériából így is kellőképpen megszemléltük. Kettőkor a közeli magyar találkozási pontról együtt indultunk hosszú gyalogutunkra, mely valami hihetetlenül szívszorító és könnyfakasztó élmény volt. Több mint tízezer magyar hömpölygött végig a francia riviéra fővárosában. Már ezért az élményért megérte elutazni, elképesztő volt, gyakorlatilag egy napra Marseille déli részét magyar várossá alakítottuk.
A stadionba jutást furcsa elkerülőutak, esőzések, elképesztően katasztrofikus szervezés övezte, de ez nem lohasztotta kedvünket, maximum energiáinkat apasztotta serényen. A stadion látványa, a nyitó ceremónia, a kezdő sípszó… áhh, kiráz a hideg, ahogy visszagondolok minderre. A meccsről sokat nem írnék, egyébként is kicsit összecsapott ez a mai összefoglaló – elképesztően fáradt a teljes társaság. A lényeget láttátok – ismerjük: 1-1, az utolsó percek izgalmai frenetikusak voltak. Hatalmas megőrülés a végén – sosem felejtjük majd ezeket a perceket, amikről természetesen sok-sok videóval és képpel, valamint podcast adással számolunk be amint hazaértünk.
Sok-sok különleges videót készítettünk egyébként, de sajnos az internetkapcsolat nem teszi lehetővé, hogy ezeket már most megosszuk – de ami késik, nem múlik!
A francia szervezés egyébként tényleg szörnyű volt, a stadiontól 2 km-es körzetben minden tömegközlekedést megszüntettek a meccset követően (holott a lefújást követően szándékosan kérték a szervezők, hogy tömegközlekedést használjunk); arról nem beszélve, hogy az egész város csak 2 kisbusznak való őrzött parkolóval rendelkezik.
A visszautunk Cadenetbe nyugodtan, de kicsit éhesen és extrém fáradtan telt: a 10 km-es gyalogút, a megázás, a mérkőzés miatt amúgy is komoly idegrendszeri megterhelés mellé az utolsó perces örömmámor is kellemes teherként nehezedett ránk. Óriási élménnyel gazdagodtunk, talán még igazán fel sem fogtuk. De jól is van ez így. Most eltesszük magunkat holnapra, ugyanis vár ránk 900 km Velencéig.
Köszönjük a megtisztelő figyelmet. Holnap ismét jelentkezünk.
