Miután eldőlt, hogy a jövő héten san marinói ellenfél, a La Fiorita ellen kezdi meg remélhetőleg minél hosszabb Európa Ligás menetelését a DVSC, a főpróbát csütörtökön fogják megtartani a Nagyerdei Stadionban, amikor is egy újabb a szlovák első osztályban érdekelt csapat, az MFK Ruzomberok ellen fognak játszani barátságos meccset. Ezért aztán vegyük őket górcső alá.
Következő edzőpartnerünk a szlovákiai Rózsahegy városából érkezik, ami a Zsolnai kerület Rózsahegyi járásának székhelye. Egyben a Felső-Vág legnagyobb városa, ami Vág és a Revuca összefolyásánál fekszik. Nevét arról kapta, hogy egy vadrózsával benőtt dombon alapították. Ebből kifolyólag nem meglepő, hogy a tüskés növény után kaptak becenevet is, hiszen a Ruza lefordítva a Rózsát jelent. Jelenleg a szlovák élvonalban játszanak és a 4817 főt befogadó Štadión pod Čebraťom jelenti nekik az édes otthont. Hajdanán, egészen pontosan 1971 februárjában egy Privigye elleni bajnoki alkalmával 24 000-en is helyet foglaltak a stadionban, mivel eredeti befogadó képessége több, mint 20 000 volt, de 1998-ban a régi lelátót lebontották és két ütemben újat építettek helyette.
Ami a kezdeteket illeti, 1906-ban Rózsahegyi Sport Clubként látott napvilágot az egyesület, habár a sporttörténelmi feljegyzések alapján már hamarabb megalakult az együttes elődje a Fanura, amelyet olasz bevándoroló munkások alapítottak, akik a Rózsahegy-Bohumín vasútvonal építésénél dolgoztak, és a városban telepedtek le. De voltak, akik tudni vélték, hogy a helyi textilgyár gyártósorát szerelő 14 angol munkás volt ennek az elkövetője. 1906 után volt az első hivatalos történés a klub életében, hiszen a textilgyárban dolgozó Stephen Mudroncik Concordia néven életre hívott egy klubot, aminek a fejlődésében a betelepült olaszok remekül segítettek. Aztán az első világháború végén, 1918-ban a Rybárpoľská Gépgyárral történő együttműködésnek köszönhetően Edward Stancok SK Viktoria Ruzomberok néven szinte egy új csapatot hozott létre, amely csehszlovák színekben versenyzett a továbbiakban. A viharos és puskaporos évek után új szelek fújtak Rózsahegyen, ami egyúttal egy új nevet is jelentett, hiszen Union Ruzomberok-ként tartották őket számon egy rövid ideig. 1955-ben aztán sokadik fúziójuk után az Iskra előtag a nevükben szerencsét hozott, hiszen megnyerték a harmadosztályt és második ligába jutottak. Természetesen az együttes szurkolói csak reménykedhettek egy újabb szintlépésben, de ez ekkor még nem jött össze, hiszen csak két évig bírták a másodosztály tempóját.
Néhány év és újabb névváltoztatás elteltével az 1996-1997-es szezonban végre sikerült elérni a hőn áhított célt, a feljutást a szlovák élvonalba, amit évekkel ezelőtt az idén bajnoki címet szerző Trencsénnyel karöltve tettek meg. Több mint respektálható, hogy meg is tudták szilárdítani ezt a tagságukat, mert a mai napig is a legmagasabb osztályban szerepnek. A 2000-2001-es évad újabb fontos mérföldkő volt a klub életében, hiszen sikerült kiharcolni a nemzetközi szereplés jogát is, a hajdani UEFA-kupában. Ha már ott voltak, a fehérorosz Belshina Bobruisk ellen továbbjutottak, de következő ellenfelük, a gall Troyes lesöpörte őket a parkettről ellentmondást nem tűrő 6-2-es összesítéssel. 2005-2006-ban aztán összejött első és eddigi egyetlen bajnoki címük, emellett pedig a kupát is behúzták. Előbb a pozsonyi Artmediára közel 10 pontot vertek, köszönhetően a 21 gólos gólkirályuknak, a Lokival korábban szóba hozott válogatott csatárnak, Erik Jendriseknek. A kupában pedig hosszabbítás után büntetőkkel 4-3 arányban nyertek a nagyszombati Spartak Trnava ellen. Akkoriban olyan játékosaik voltak, mint például Igor Zofcák, aki napjainkban a Nyíregyházában rúgja bőrt, vagy akár a Rosenborggal is nagy sikereket elérő Marek Sapara, vagy éppen a cseh Jan Nezmar.
Vitathatatlanul ez az év volt a klub aranykora, amelyet már az új főszponzor, a Mondi papírgyár tulajdonosa Martin Fillo által diktált narancs-fekete dresszben ünnepeltek ellentétben az eredeti piros-sárga variációtól, amelyek Rózsahegy zászlójának domináns színei voltak korábban. Ezeknek az említett sikereknek Frantisek Komnacky volt a legfőbb letéteményese, aki irányította később a cseh Slovackot és a Jablonecet is. Az ő nevéhez fűződik a Bajnokok Ligája selejtezőjében a svéd Djugarden legyőzése, de a moszkvai orosz óriás klub, a CSZKA már meghaladta a képességeiket (5-0). A rákövetkező évben az UEFA-kupában a belga Club Brugge jelentette a végállomást, de csak 2-1-re nyertek a flamandok ellenük, így szépen búcsúztak.
Ha már megemlítettem korábbi játékosaikat, akadtak még rajtuk kívül is szép számmal olyan klasszisok, akik Európa topbajnokságaiban kergették,vagy még ma is kergetik a bőrt. Ilyen például az AC Milanban játszó szintén válogatott Juraj Kucka, a Bundesligában is megforduló Dusan Svento, vagy a régebben Kaposvárban is védő Lubos Hajdúch. Előbbi két futballista egyébként a franciaországi Európa Bajnokságon is szerepet kapott. Keretükben zömmel szlovák játékosok vannak, de cseh, örmény és macedón játékos is színesíti az új vezetőedző, a Spartak Myjavától érkező Norbert Hrncar taktikai repertoárját. Tavalyi házi gólkirályukra, a 10 gólos Milos Lacnyra mindenképpen érdemes lesz odafigyelni, miként éktársára, a 6 gólos Andrej Jakubkora, és az 5 gólos Tomas Dubekre is.
