Az elmúlt hetek másról sem szóltak a DVSC háza táján, mint az edző- és tulajdonosváltás kérdése. Az edzőkérdés világos volt mindenki számára, hiszen Herczeg András csak ideiglenesen ugrott be a DVTK ellen, így keresni kellett valakit, aki a következő szezontól irányítja a csapatot. Sokáig húzódott a dolog, ennek pedig a tulajdonos kérdésessége (is) volt az oka. Ugyanis az elmúlt hetekben a háttérben komoly mozgolódás volt. Bár a nyilvánosság számára ez csak az elmúlt héten vált világossá, már hetek óta hallani lehetett pletykákat.
Mivel a bulvárlapok már kiteregették a kártyákat, így mi is nyílt lapokkal játszunk: az elmúlt hetekben több hír is felröppent, hogy befektetők megvennék a DVSC többségi tulajdonrészét. Az egyik ilyen jelölt az egyik hazai energiaitalgyártó vállalat lett volna, akiknek Szikszón van telephelyük. Volt szó külföldi lehetőségekről is, az egyikük, és egyben állítólag a legkomolyabb érdeklődő a görög Evangelosz Marinakisz volt, aki egyébiránt az Olympiacos tulajdonosa is, illetve a nyáron megvette a szebb napokat is látott Nottingham Forrestet (számunkra ezután vált világossá, hogy ez a vonal már aligha él). Illetve az utóbbi hetekben szóba jött a kínai vonal is, és úgy tudjuk, hogy ők talán még most is képben vannak. Hogy végül miért nem lett semmi az üzletből? Mindenki döntse el maga.
Szima Gábor rengeteget tett a DVSC-ért, és akármi is történik a jövőben, az ő neve már örökre bekerül a DVSC históriás könyveibe. Akkor vette át a DVSC-t, amikor a csapat az egyik mélyponton volt, és pár év alatt páratlan dolgot épített fel. Megnyertük hétszer a bajnoki címet, hatszor a Magyar Kupát, bejutottunk a Bajnokok Ligája és az Európa Liga csoportkörébe, egy szóval tíz év alatt olyan dolgokat ért el a csapattal, amiről ma egy Ferencváros vagy egy Videoton csak álmodozhat a temérdek állami pénzével. Ezt soha senki nem fogja tőle elvenni, és a legelvakultabb ellenlábasa is kénytelen elismerni ezen érdemeit. DE! Az utóbbi évek már nem a sikerekről szólnak. Sokszor leírtuk már, a BATE meccs volt a fordulópont. Bár már voltak előzményei a helyzetnek, de szerintem ott akkor tört el benne végleg valami. Ami tény, hogy azóta lényegesen kevesebb pénzből gazdálkodik a klub, mint előtte (már ami a tulajdonosi hozzájárulást illeti, az ilyen-olyan állami és MLSZ pénzeket most hagyjuk). Számtalan olyan húzása volt, ami hogy is fogalmazzak… nem teszik őt szimpatikussá. Most felhozhatjuk példaként az akadémián be nem fizetett villanyszámlát, a méltatlanul eltávolított játékosok esetét, vagy épp azt, hogy csak lepattanókat igazolunk, és komoly erősítésünk alig akadt az elmúlt években (pedig a kaszinókat nem a két szép szeméért kapta).
A legfrissebb példa Leonel Pontes esete volt. Bár nem így volt lekommunikálva, és sokan meg vannak győződve arról, hogy ez biztos hazugság, de higgyétek el, a portugál tréner nem sok támogatást kapott a vezetőségtől. Az kiderült, hogy Pontes nem jó edző (vagy legalábbis jelen körülmények között biztosan nem tudta ezt bebizonyítani). Bár azt továbbra is tartom, hogy vele legalább volt valami elképzelés, koncepció a játékunkat illetően, de ezzel az állománnyal ez nem működött. Tény azonban, hogy Pontes nem kapta meg a minimális támogatást sem. És ezzel nem őt fogom mentegetni, bár tudom, hogy sokan még mindig azt hiszik, hogy Pontes nekünk az etalon. De például az, hogy egy egyszerű kis tolmácsot sem kapott, az nonszensz (higgyétek el, lett volna lehetőség rá, hogy alkalmazzon a klub egyet, csak épp hajlandóság nem volt rá).
Jelenleg ők alkotják az első csapat keretét. 22 játékos, akik közül négy még nem játszott az első osztályban, további ketten is csak néhány percet. A maradék 16-ból van három használhatatlan légiós, három öreg, kiégett magyar, ketten nagyon hosszú ideig nem játszhatnak még súlyos sérülés miatt, egy közel áll ahhoz, hogy távozzon, egynek pedig lejár a szerződése. Ez így testvérek között is 6, azaz HAT használható futballistát jelent, akikkel hosszú távon számolhatunk (segítünk: Szatmári, Jovanovic, Ferenczi, Filip, Tőzsér, Könyves).
Holnap egyébként megkezdi a felkészülést a csapat, csak az a kérdés, hogy lesz-e legalább egy kezdőcsapatra való játékos, akinek lehet edzést tartani. Ha már a szakmai stáb szóba került: Herczeg Andrást sikerült meggyőzni arról, hogy vállalja el. Nincs ezzel semmi baj, ő egy legenda, bizonyított már nem egyszer. Bár tény, hogy nem vele fogunk ismét a bajnoki címért harcolni. De például az is nonszensz, hogy egy nappal a felkészülés kezdete előtt jelölték ki a segítőit (ha nem így volt, és már rég eldőlt, akkor az a nonszensz, hogy ezt most kommunikálják le, miután már sajtóvisszhangot kap a dolog). És hogy kik lesznek a segítők? Bücs Zsolt, aki annak idején már volt a stábjában, Györky Gábor, aki a Kondás-féle fertő egyik vezéralakja volt, és Erdélyi Miklós, aki Zdenek Scasny óta a kapusedzőnk (apropó, ő vajon kinek fog holnap edzést tartani?).
Momentán romokban hever a keret, nincs kapusunk, alig van épkézláb, minőséginek nevezhető játékosunk, az utolsó értékünket, Holman Dávidot valószínűleg idén nyáron eladjuk. Jövőre már légiósból is kevesebbet alkalmazhatunk, ha nem akarjuk elbukni a milliós MLSZ pénzeket, márpedig a magyar játékosokért fizetni kell (legalábbis azokért, akik legalább kettő egyenest tudnak rúgni a labdába). Milyen csapatunk lesz így? Majd megint az utolsó napokban fogunk kapkodni, mire mindenhol kialakulnak a végleges keretek, amikorra már a jó játékosok elkelnek, és csak a selejtek vannak csapat nélkül? Hogy lehetnek így komolyabb céljaink jövőre?
Maradjunk tehát annyiban, hogy sokat köszönhetünk Szima Gábornak, de láthatóan nem szívügye már a DVSC, így pedig fölösleges nyűg mindkét fél számára a másik. Már ott tartunk, hogy a nagy dérrel-dúrral megrendezett szurkolói ankétokra sem hajlandó eljönni. Most kellene kiszállni, amíg még van lehetőség arra, hogy visszaálljunk a helyes útra. Ha tovább húzzuk a dolgokat, akkor valószínűleg az lesz a vége, ami az eleje volt: úgy száll majd ki a klubból, ahogy annak idején átvette, a csőd szélén, a másodosztályba kiesve… Az lenne csak az igazi keretes szerkezet…
