A válogatott szünetre való tekintettel ismét előrébb hozzuk a szokásos InStat elemzésünket egy fordulóval, így ezúttal a 20-23. forduló statisztikáit böngészhetitek át jelen cikkünkben. Lássuk, hogy a csapat gyenge szereplésére magyarázatot adnak-e a számok.
Első körben most is végigfutunk magukon az adatokon, hogy aztán részletesebben is kielemezzük őket. Íme tehát a 20-23. forduló statisztikái.
Labdabirtoklást tekintve továbbra sem látunk változást, jellemző, hogy a meccseinken nálunk van kevesebbszer a labda. Ennek ellenkezőjére az egész szezonban csak kétszer volt példa, és olyan is kevésszer fordult elő, hogy legalább fele-fele arányban osztoztunk volna a játékszeren az ellenféllel. Párharcok tekintetében is rosszul állunk továbbra is, ezt maga Herczeg András is a csapat legnagyobb gyengéjének emelte ki már többször is. Az elmúlt négy fordulóban rendre kevesebb párharcot nyertünk ellenfeleinknél. A számokat végigböngészve egyébként a Felcsút és az Újpest elleni meccs lóg ki nagyon a sorból, előbbin nagyon gyatra adatokat produkáltunk, míg utóbbi gyakorlatilag az egyetlen értékelhető meccsünk tavasszal, mégis fájó, hogy pont nélkül maradtunk azon a találkozón.
InStat pontszámok tekintetében gyengébben muzsikáltunk az eddigiekhez képest, ami mondjuk a játékot és az eredményeinket látva nem igazán meglepő. A tavasz eddigi legjobb játékosa ezek alapján Szatmári Csaba, ami némiképp meglepő, bár ha hozzátesszük, hogy a Mezőkövesd elleni magas pontszáma jócskán megdobta az átlagát, akkor már érthető a dolog. Némileg meglepő Filip második helyezése is, de Kinyik Ákos végre nem a sor végén kullog, a legutóbbi vizsgált időszakhoz képest 7 ponttal javult az átlaga. Ha a bajnokság teljes egészének átlagát vizsgáljuk, akkor továbbra is Nagy Sándor van az élen, Jovanovics viszont felzárkózott szorosan mögé, köszönhetően annak, hogy csak egy meccsen játszott, így kevésbé rontott az átlagán a többiekhez képest. Az ősz végén még dobogós helyen álló Takács a mostanság nyújtott teljesítményével sokat csúszott vissza a rangsorban. Az abszolút alapembereink közül még mindig Kinyik van a sor végén, de neki nehéz dolga van, az év eleji alacsony pontszámokat nehéz lesz feljebb tornásznia.
Meccsről meccsre
DVSC – Balmazújváros
A pocsékul sikerült szezonnyitó meccs, amin egy percig sem volt esélyünk a győzelemre, az egy pont pedig a végén úszott el. A statisztikákra ránézve teljesen joggal, hiszen gyakorlatilag minden mutatóban felülmúlt minket a Balmazújváros.
Felcsút – DVSC
Érdekes jelenség, hogy egyetlen tavaszi pontunkat azon a meccsen szereztük, amelyikhez az InStat számadatai szerint a legkevésbé volt közünk. A 70-30-as labdabirtoklás már-már nyomasztó, de hatalmas a különbség a többi kulcsfontosságú mutatóban is, főként a passzok számában, azok pontosságában, és visszatérő problémaként a párharcokban. Így jobban visszagondolva, kívülről nem tűnt úgy, hogy ennyire alárendelt szerepet játszottunk, ráadásul még nyerhettünk is volna, ha Takács belövi a ziccert a második félidő elején.
DVSC – Újpest
Ez a meccs a számadatok alapján is jól sikerült, hiszen kivételesen ki tudtuk hozni egálra a labdabirtoklást, és párharcok tekintetében sem volt nagy különbség, pedig ezen a meccsen szűrő középpályás nélkül játszottunk. Ezek alapján a döntetlenre minimum rászolgáltunk volna, a meccs képe alapján pedig nyerhettünk is volna. Nem volt szerencsénk ezen a találkozón, kár érte.
DVSC – Mezőkövesd
Itt is nagyjából egálban van minden, külön kiemelném a passzaink számának mennyiségét, ami kilóg a sorból a többi mérkőzéshez képest. A látottak alapján is volt ez inkább egy ikszes meccs, de az első és a második találatunk között nem is tettünk azért, hogy legalább egy ponttal hagyjuk el a gyepet.
A végére pedig néhány érdekesség, amit leszűrtem a négy meccs statisztikáiból:
- továbbra is keveset birtokoljuk a labdát, ami nem lenne baj, ha ezúttal is kíméletlenül kihasználnánk a helyzeteinket, mint az ősszel
- keveset passzolunk a meccseken, azt is pontatlanul, ez utóbbi a nagyobb probléma
- hiába a sok próbálkozás, a kaput nagyon kevésszer találjuk el
- nagyon sokat szabálytalankodunk, nem egyszer legalább dupláját, mint az ellenfelünk
- a Felcsút és az Újpest elleni meccsek voltak a két véglet, előbbin nagyon gyenge, utóbbin átlagon felüli adatokat hoztunk – mégis ellentétes a végeredmény
- a párharcokat tekintve továbbra is gondban vagyunk, és sajnos több meccsünkön is szemmel láthatóan ez volt a döntő tényezőt (a Balmaz és a Mezőkövesd ellen mindenképp)
- összességében semmilyen mutatóban nem teljesítünk rosszabbul az őszhöz képest, tehát a visszaesésünk oka számokkal nem feltétlenül kimutatható – itt jön be a mentális tényező
