A DVSC átigazolási politikája meglehetősen hektikus. Olykor olyan játékost tartunk itt évekig, aki nem igazán válik a csapat hasznára, olykor olyan játékost engedünk elmenni, aki csapatunk vezére. Olykor olyan játékost igazolunk, aki már érkezése pillanatában is hibás döntésnek tűnik, olykor viszont gyöngyszemet sikerül kifogni, akire teljesítménye és példás hozzáállása miatt fel lehet nézni. Kíváncsi voltam, a 2016/17-es bajnokságban nálunk játszó, de közben, vagy utána eligazoló játékosainkkal mi történt az eltelt egy-másfél év során. Előre- vagy hátraléptek-e, miután levetették magukról a piros-fehér mezt? Róluk szól ez a cikk. Danilovicról, Sukról, Feltscherről, Verpeczről és a többiekről. Mi lett velük?
Összesen 29 (megismétlem, HUSZONKILENC!) játékosról lesz szó. Ennyi olyan kerettag volt a tavalyi idényben a Lokiban, aki az idei bajnokságban már más csapatban szerepel, esetleg visszavonult. A listán az alapján következnek egymás után a játékosok, mennyi mérkőzésen léptek pályára a DVSC-ben a 2016/17-es szezonban. A játékos neve mellett zárójelben aktuális csapata látható, továbbá mindenki kap egy besorolást:
Előrelépett / Visszaesett / Visszavonult / Nem változott.
29. Berdó Péter (Szolnok)
A 2016/17-es idényben kölcsönben a Szolnoknál szerepelt. Komoly tehetségként indult karrierje, de már 25 éves és csupán két NB I-es meccse van. A DVSC 2017 nyarán végleg elengedte a Szolnokhoz, ahol viszont összesen 10 mérkőzésen szerepelt, nem számít alapembernek. Besorolása: Nem változott.
28. Bokros Tibor (Balmazújváros)
Lassan 30 éves lesz, utoljára 2009-ben játszott az NB I-ben, a DVTK színeiben. Utána hosszú évekig a Balmazújvárosban volt alapember, és bár Debrecenbe igazolt, a tavalyi évet kölcsönben a Balmazújvárosban töltötte, ahol tevékeny részt vállalt a csapat feljutásából. Hiába hosszabbította meg kölcsönszerződését a Balmazújvárossal, ott idén egyetlen mérkőzésen sem lépett pályára. Kérdés, nyáron lejáró kölcsönszerződése után mit kezd vele a Loki, hiszen jobb oldali hátvédként lenne helye a jelenlegi keretben. Besorolása: Nem változott.
27. Kertész Tamás (Szeged)
Berdó Péterhez hasonló karriert fut be. Tehetséges, de valami vagy belőle hiányzott, vagy az akkori utánpótlás- és felnőtt edzőinkből, mert nem kapott lehetőséget. Így végül az NB I-ben nem mutatkozott be, Szegedre került, az NB II-ben pedig idén 15 mérkőzésen 2 gólt szerzett, minden alkalommal csereként pályára lépve. Besorolása: Nem változott.
26. Balogh János
Sok szóra nem érdemes. Hogy miért igazoltuk le, talán csak Szima tudja, 2 évig itt dekkolt, aztán szögre akasztotta a csukáit. Besorolása: Visszavonult.
25. Ivan Kelava (Iasi)
4 mérkőzésen a kispadon ült. Wow. Az idény végén az Iasiba igazolt, a román élvonalban 2017 novemberéig 12 mérkőzésen kapott lehetőséget, és bár négyszer gólt sem kapott, a 2018-as naptári esztendőben csak a kispadra fért oda. Bár ez sem valami hatalmas dicsőség, az a 12 lejátszott meccs még mindig több mint a nálunk látható nulla. Besorolása: Előrelépett.
Most jöhetnek azok a játékosok, akik pályára is léptek a 16/17-es idényben!
24. Ludánszki Bence (Tiszakécske)
Szegény Bence, nem igazán volt a szurkolók között népszerű. Hiába töltött itt éveket, csupán 13 NB I-es bajnokin játszott. A 2016/17-es szezonban várható volt, hogy nem, vagy csak kevés lehetőséget kap, két meccsel a háta mögött így a harmadosztályú Kaposvárhoz igazolt. Ott 25 meccsen 1 gólt is szerzett. A 2017/18-as idényre kikerült az alapemberek közül, 14 mérkőzéséből hétszer csak csereként lépett pályára, így tavasszal egy másik harmadosztályú klub, a Tiszakécske (Duna Aszfalt TSE) játékosa lett, ahol folyamatos játéklehetőséget kap. Még csak 27 éves, de talán máris elnyelte őt a süllyesztő? A következő években kiderül. Besorolása: Visszaesett.
23. Szilvási Péter (Gyirmót)
Már annak is örülhettünk, hogy hosszú sérülései után cserejátékosként számíthattunk rá. Két MK meccsen pályára lépett, de sok jót nem tudtunk írni róla. A 2016/17-es évet végig itt töltötte, sőt, az ideit is velünk kezdte el. Ősszel kétszer ülhetett a padon, a Balmazújváros ellen pedig az utolsó percre becseréltük. Valószínűleg akkor láttuk utoljára DVSC szerelésben. Az NB II-es Gyirmóthoz igazolt, ott alapember, 7 mérkőzést is végigjátszott. Ha azt nézzük, hogy negyedik helyen áll csapatával és végre tényleg játszik, talán kijelenthető, hogy előrelépett, még ha mindezt egy osztállyal lentebb is teszi. Besorolása: Előrelépett.
22. Bozidar Radosevic (Persepolis)
A szerethető kapusaink közé sorolnám, alázatosan játszott, de pár hiba után leváltottuk, pedig igen büszke lehet rá, hogy 30 meccsen őrizte a Loki kapuját, amiből 13-szor gólt sem kapott! Tőlünk az iráni Persepolishoz szerződött, ahol a tavalyi szezonban 5 mérkőzésen védett; az ideiben pedig háromszor állt a kapuba. Bár csak csapata második számú hálóőre, de nem csak a tavalyi, hanem az idei bajnoki címet is sikerült behúzniuk (bár még nem fejeződött be az idei bajnokság, már behozhatatlan előnnyel vezetnek). A Persepolis egyébként kétszer annyit ér, mint a Loki, az ázsiai Bajnokok Ligájában, azaz az AFC-ben májusban nyolcaddöntő vár rájuk, tavaly viszont az elődöntőig meneteltek! Besorolása: Előrelépett.
Egy kis érdekességként egyébként megvizsgáltam, hogy az elmúlt évek DVSC-kapusaihoz képest milyen számokat produkált, és csupán ezen számok alapján az elmúlt 10 év második legjobb kapusa volt, nem sokkal Novakovic mögött…
Novakovic: Nem kapott gólt: 44%, kiállítás: 0, kapott gólátlag: 0,84.
Radosevic: Nem kapott gólt: 43%, kiállítás: 0, kapott gólátlag: 0,9.
Csernyánszki: Nem kapott gólt: 35%, kiállítás: 1, kapott gólátlag: 0,98.
Poleksic: Nem kapott gólt: 33%, kiállítás: 0, kapott gólátlag: 1,17.
Danilovic: Nem kapott gólt: 26%, kiállítás: 0, kapott gólátlag: 1,26.
Verpecz: Nem kapott gólt: 24%, kiállítás: 2, kapott gólátlag: 1,22.
Nagy: Nem kapott gólt: 23%, kiállítás: 0, kapott gólátlag: 1,26.
Malinauskas: Nem kapott gólt: 16%, kiállítás: 0, kapott gólátlag: 1,06.
21. Chuka
5 mérkőzésen játszott a 16/17-es idény közepén a Lokiban, gólt nem lőtt. A bajnokság végén megváltunk tőle. Sokat elmond róla (és a DVSC hatalmas mellényúlásáról), hogy azóta nincs csapata… Besorolása: Visszaesett.
20. Verpecz István (Paks)
A 16/17-es idényben öt bajnokin játszott, ezeken összesen 1 pontot szereztünk. A Diósgyőr elleni, bennmaradást jelentő meccs után sírva búcsúzott a csapattól, közel tíz évig szolgálta a DVSC-t. A 2012/13-as idényt kivéve mindig is a kiegészítő, cserekapus szerepét töltötte be nálunk, Pakson ellenben a 6. forduló óta kirobbanthatatlan a kapuból, április 21-én pedig 100. NB I-es mérkőzésén védett. Besorolása: Előrelépett.
19. Kulcsár Tamás (MTK)
Kevés nála ellentmondásosabb játékosunk volt. Mérkőzésekig nulla teljesítmény, aztán mintha be akarná pótolni, amit korábban nem tett, kiszakad a gólzsák. Különösen emlékezetes az Oláh Gábor utcai stadion búcsúmérkőzésén mutatott varázslata. 148 mérkőzésen 36-szor talált be piros-fehér színekben. 2016 augusztusában a Vasashoz igazolt, ahol 11 mérkőzésen lépett pályára az NB I-ben, viszont Magyar Kupa döntőt játszhatott velük: a Fradi elleni meccsen bár betalált, végül büntetőkkel a zöld-fehérek hódították el a kupát. Az idei bajnokságra alapember vált belőle, az első 16 forduló mindegyik mérkőzésén játszott, de a csapat teljesítménye visszazuhant, így ő is a távozók sorát gyarapította. Tavasszal az MTK cserejátékosaként eddig 7 NB II-es meccsén 1 gólt lőtt. Besorolása: Nem változott.
18. Nagy Zoltán (DEAC)
Érdemes megnézni a lentebbi képet: egy csapatban Sidibe, Máté, Ramos, Spitzmüller és Nagy. A Debreceni Egyetem csapata 2017-ben az NB III-ba jutott, ide szerződtették le tőlünk 2017 nyarán Nagy Zoltánt, aki a 2016/17-es időszakban 6 NB I-es mérkőzésen még pályára lépett nálunk. Besorolása: Visszaesett.
17. Róbert Vittek (Slovan Bratislava)
2016 decemberéig csapatunk elsőszámú támadója volt a 16/17-es idényben, aztán ahhoz a szlovák Slovanhoz igazolt, ahova később Holman is követte. Tavasszal 8 mérkőzésen 1 gólt szerzett. Az idei szezonban csak kiegészítő ember, 15 mérkőzésén egy gólt szerzett. Nem mondhatni, hogy csúcsformában van. Hasonlóan a Lokihoz, a Slovan is a harmadik helyért küzd. Besorolása: Nem változott.
16. Varga József (Videoton)
2016 augusztusa szomorú híreket hozott. Ilyen volt többek között Varga távozása is. A Videotonban a tavalyi szezonban 17 mérkőzésen lépett pályára, a bajnoki címért folyó küzdelemben végül elbuktak a Honvéddal szemben. Az idei bajnokság első felében alapembernek számított, a tavaszi átigazolások azonban őt is érintették: a kispadra szorult és már csak időhúzó csere. Mivel már nem kap főszerepet és a bajnoki címeit sem gyarapította (igaz, ez májusban megváltozhat), nem feltétlenül mondanám, hogy előrelépett. Még mindig szomorú szívvel látom őt Videoton mezben. Besorolása: Nem változott.
15. Völgyi Dániel (Győr)
Az ő leigazolása is mutatta a klub egyes vezetőinek teljes inkompetenciáját. Összesen 8 meccsen játszott (1 MK és 7 NB I) nálunk, ezek közül csupán az Újpest elleni bajnokit nyertük meg! 2016 augusztusában érkezett, 2017 augusztusában távozott, a Győr NB II-es csapatához. Az első négy meccsen játszott (ezek közül csak egyszer győztek), azóta két kivétellel még csak a kispadra sem ülhetett le. Besorolása: Nem változott.
14. Korhut Mihály (Hapoel Beer Sheva)
Vargához hasonlóan 2016 augusztusában, az NK-ból való szégyenletes, Torpedo Zhodino elleni kiesés után vette ő is a sátorfáját. Az izraeli ligában 16 mérkőzésen játszott, az EL-ben az Intert oda-vissza verték, a Southamptonnal két döntetlent játszottak, egyedül a Sparta Praha verte őket a csoportban, az egyenes kieséses szakaszban viszont a Besiktas jelentette a végállomást. Azon az összecsapáson már nem tudott játszani sérülése miatt. Visszatérése után az idei szezonban decemberig ismét alapember volt. Idén már a BL selejtezőjében indultak, ahol a Honvédot és a Ludogoretset is kiejtették, a play-offban azonban alulmaradtak a Mariborral szemben, így idén is az EL főtáblával kellett beérniük. A csoportkörben azonban csak a Luganot tudták verni, a Viktoria Plzen és a FCS Bucharest is jobbnak bizonyult náluk, így nem jutottak tovább. 2018 tavaszán kikerült a keretből, elképzelhető, hogy nyáron két év után csapatot vált. Kérdés, hogy egyszeres, vagy kétszeres bajnokként, hiszen az izraeli bajnokságot tavaly a Hapoel nyerte, és idén sem sok választja el őket ettől. Besorolása: Előrelépett.
13. Ivan Bobko (Chornomorets)
A 2016/17-es bajnokság 8-17. fordulója között alapember volt, egy gólt szerzett, aztán megsérült, így fél+fél éves szerződését nem hosszabbítottuk meg. 2017 nyarán Ukrajnába szerződött, visszatért korábbi csapatához, a Chornomoretshez. Csupán pár mérkőzésen játszott, kvalitásaihoz képest nem volt túl szerencsés az elmúlt másfél évben, de még csak 27 éves, ha ismét teljes erejében lesz, újra hallathat majd magáról. Besorolása: Visszaesett.
12. Geoffrey Castillion (Hafnarfjördur)
DVSC színekben ugyanannyi gólt szerzett az EL-selejtezőkben, mint az NB I-ben (3-3). Összesen 33 mérkőzésen lépett nálunk pályára, két őszi időszaka során. A 2015/16-is idény őszén nálunk, tavaszán viszont Felcsúton játszott, kölcsönben, ahol 8 meccse közül csak egyszer volt a kezdőben, gólt nem szerzett. Visszatérése után ismét csak egy őszt húzott ki a 2016/17-es idényben, majd távozott az izlandi Vikíngurhoz. A bajnokság középcsapatának egyből húzóemberévé vált. 16 bajnokin pályára lépve 11 (!) gólt szerzett, amivel a bajnokság negyedik leggólerősebb játékosa lett. Idén januárban ligán belül váltott, a tavalyi bronzérmes és a 2015-ben és 2016-ben is bajnok Hafnarfjördurhoz igazolt. (Érdekességként jegyzem meg, a koefficiensek alapján a Hafnarfjördur a 187., míg a Videoton 216., a DVSC a 283. helyen áll, a Fradi pedig a 316. Link.) Besorolása: Előrelépett.
A tavalyi bajnok Valur elleni 4-3-as mérkőzésen egyébként két gólt is lőtt. Előbb tizenegyesből, majd egy távoli lövésből szerzett találatot. Különösen utóbbit ajánlom megtekintésre, 1:00-tól.
11. Haris Handzic (Zrinjski Mostar)
Horvát bajnokként érkezett 2017 februárjában, júliusban pedig tovább is lépett a bosnyák Zrinjski Mostarba. Az ott töltött időszaka alatt 19 meccsen 4 gól a mérlege, ami azért nem olyan elképesztő. 4 fordulóval a vége előtt viszont 3 ponttal vezetik a bajnokságot a Zeljeznicar előtt. Ha aranyérmes lenne velük, egész szép gyűjteményt tudhatna magáénak már 27 évesen: lengyel és horvát bajnoki cím, lengyel és horvát kupagyőzelem után Bosznia-Hercegovina bajnoki címét is begyűjtené. Besorolása: Nem változott.
Az alábbi videón Handzic gólja mellett érdemes azt is megnézni, milyen körülmények között játszottak bajnoki meccset. 🙂
10. Frank Feltscher (Zulia FC)
Olaszország, Svájc és Ciprus után került 2017 februárjában Magyarországra. Fél éve alatt 12 meccsen 1 gólt szerzett. Én szerettem a játékát és hozzáállását, szomorú voltam, hogy távozik. Azokhoz a labdarúgóinkhoz tartozik, aki – ha már leigazoltuk – megérdemelte volna, hogy több idényben is bizonyíthasson. Fél évig nem volt klubja, Debrecenben maradt még egy pár hónapra, majd 2018 januárjában a Zulia FC-be igazolt. Venezuelai nemzetiségű, így nem meglepetés, hogy a venezuelai bajnokság egyik középcsapatához igazolt, ahol sok a fiatal, még ismeretlen játékos. Eddigi 4 meccsén egyébként máris 2 gólnál jár, viszont márciusban és áprilisban a keretbe sem került, talán sérülés miatt. Besorolása: Visszaesett.
9. Mészáros Karol (Haladás)
2016 nyarán érkezett a Felcsúttól, fél év játék után pedig előbb csak kölcsönbe, majd egy évre rá végleg a Haladás játékosa lett. Korábban a Slovan Bratislava játékosaként 106 mérkőzésen 22 gólt szerzett, a Puskás Akadémiában 14 meccsen háromszor vette be a kaput. Szélső támadó, júliusban tölti a huszonötöt. Nálunk 12 meccsen játszhatott ezek közül csak kettőt nyertünk és csak egyszer került a kezdőbe, így távozása várható volt. Csak Pontes tudja, miért nem kapott több lehetőséget. Mindenesetre a szombathelyiek köszönték szépen, másfél szezonja alatt 27-szer játszatták, igaz, ezeken csupán 3 alkalommal szerzett gólt. Hogy mire lett volna képes nálunk, már sosem derül ki. Besorolása: Nem változott.
8. Hyun-Jun Suk (Troyes)
Fél évig a legértékesebb játékos volt az NB I-ben, még ha csak kölcsönbe is érkezett. Technikailag elképesztően rendben volt a srác, ha őt néztük, egyből feltűnt, mekkora lemaradásban van felkészítésben a teljes magyar foci. Tanulnunk kellene a Portotól. Is. A tehetségét viszont nem tudta kamatoztatni, talán mert nem kapott maga mellé igazán technikás társakat, vagy csak derogált neki a DVSC-ben játszani, no meg tudta, hogy pár hónap után amúgy is továbbáll. Nálunk 14 meccsen lépett pályára, 1 gól és 4 gólpassz fűződik nevéhez. A Porto nyáron ismét kölcsönadta, ezúttal a francia bajnokságban játszó ES Troyes AC-nak. Ott januárig meghatározó szerepet töltött be, 14 mérkőzésén 5 alkalommal is betalált (a Monacot két góllal is szomorította). A kiesés elől menekülő csapatból aztán kikerült, az elmúlt hetekben csak kiegészítő cserejátékos, hiába látszik, hogy valami nagyon nincs rendben náluk: már 9 meccse nyeretlenek, és már csak 4 forduló van hátra, hogy javítsanak. Bár Sukot ez lehet kevésbé foglalkoztatja, karrierjét látva elképzelhető, hogy nyáron egy újabb bajnokságba adja kölcsön nevelőegyüttese. Besorolása: Előrelépett.
7. Ognjen Djelmic (Celik Zenica)
2016. február: Djelmic megérkezik a Zeljeznicartól (Bosznia). 2017. augusztus: Djelmic távozik a szerb Vojvodinához. 2018. január: új csapata ismét Boszniából kerül elő – Celik Zenica. Itt tartózkodása alatt nagyon sok egészségügyi problémával küzdött, összesen 6 mérkőzést játszott végig 22 találkozójából. Gólt (egyet) csak a Magyar Kupában szerzett. 2016 decemberében végleg kikerült a keretből, de még fél évet lehúzott nálunk, hogy a szerbek is feltehessék a kellemetlen átigazolásaik listájára. Náluk ugyanis csak egy meccsen játszott, majd fél évig valami fontosabb dolga volt. Meg is szabadultak tőle gyorsan, és egykori csapatához került. Itt a tavasz során már 7 mérkőzésen pályára is lépett (mindannyiszor csereként) sőt, 3 gólt is lőtt. Ennek ellenére 4 fordulóval a vége előtt kieső helyen állnak. Besorolása: Nem változott.
6. Osváth Attila (PAFC)
Ha a kölcsönben itt játszó labdarúgókról készítettem volna egy listát, kit tartanék meg sokéves szerződéssel, Osváth valahol a lista legtetején állt volna. Még csak most múlt 22, jobbhátvédként pedig hiányposzton játszik, többszörös utánpótlás válogatott. Csupaszív, könnyen megszerethető játékos, aki itt töltött fél éve alatt 2017 tavaszán 14 meccsen 1 gólt és 1 gólpasszt jegyzett. Hogy a Loki nem kínált érte megfelelő összeget a Vasasnak (ha egyáltalán kínált bármennyit is), vagy a Puskás Akadémia verhetetlen összeget tett le érte (erre is van komoly sansz), nem tudjuk meg. Viszont Felcsútra került, ahol hol játszik, hol nem, Pintér Attila kénye-kedve szerint, mindenféle logikus magyarázat nélkül cserélgeti Poór Patrikkal és Klinarral. Egy év alatt 12-szer lépett pályára az NB I középcsapatában. Besorolása: Visszaesett.
5. Szakály Péter (PAFC)
Szakály Péter kicsit olyan mint Kondás Elemér. Vastagon benne volt a keze a sikereinkben és a kudarcainkban egyaránt. Ha kritizáljuk, akkor biztosan van, akitől kapunk a fejünkre érte, ha viszont visszafogjuk magunkat a kritikákat tekintve, akkor az olyan, mintha elnéznénk neki azt a sok-sok alibi teljesítményt, – no meg azt, hogy miatta évekig fehérben játszottuk a hazai meccseinket… 2008 januárjában érkezett Kaposvárról, 2017 januárjában távozott Felcsútra. 9 év, 4 bajnoki cím, 4 kupagyőzelem. 289 meccs, összesen 1 piros lap, 54 gól, 53 gólpassz. BL- és EL-csoportkörök, 7 válogatottság. Aztán a BATE elleni 2014-es kiesés után az ő teljesítménye is megtört, majd úgy távozott Debrecenből, hogy állítólag nagyon komoly pénzzel tartozott neki a klub (link), amit persze a DVSC egyből cáfolt (link). A Puskásban 40 meccsen játszott eddig, 10 gólt szerzett, szerepe volt abban, hogy a másodosztályt megnyerve feljutottak az NB I-be. Idén az eddigi 27 NB I-es fordulóból 19 alkalommal játszott. Nagy szívfájdalom volt a hétközi kupafordulóban látni ellenünk játszani, hiszen minden hibája ellenére is, szerettük Szakályt. Besorolása: Nem változott.
Ezt a gólját épp a Puskásnak lőtte, még 2013-ban:
4. Dr. Horváth Zsolt
2015 júliusában érkezett az MTK-tól, ahol ugyanúgy 49 meccsen lépett pályára, mint a Lokiban. Mintaképe volt azon kevés labdarúgónak, akik a futball mellett diplomát is szereztek és gondot szenteltek tanulmányaikra is. Nálunk 9 gólt lőtt, bár többnyire csak cserejátékosként számítottunk rá. 2016 decemberében, az Újpest ellen játszott utoljára, betegség következtében életveszélybe került, de bár legyőzte a kórt, a profi karrierjét fel kellett adnia. Az M4 Sport szakkommentátoraként azért közel maradt a sporthoz. Besorolása: Visszavonult.
3. Branislav Danilovic (PAFC)
A Puskás Akadémiától érkezett egy évre kölcsönbe. Nagyon úgy tűnt, hogy megoldja a Novakovic óta keletkezett űrt a kapuskérdésben, de 2017 nyarán visszatért a Puskáshoz (csak remélni tudom, hogy megmozgattunk érte minden követ, hogy maradhasson). 30 meccs, 38 kapott gól, 8 kapott gól nélküli meccs. Erre lehetett volna építeni. Felcsúton az idei bajnokság első 4 fordulójából háromszor is ő védett, majd az MTK-tól érkező Hegedűs kispadra szorította, pedig szerény véleményem szerint kevés csapat lenne az NB I-ben, ahol nem kezdőként számítanának rá és ahol szükség is lenne remek teljesítményére. Besorolása: Visszaesett.
2. Holman Dávid (Slovan Bratislava)
Túl sokszor beszéltünk már Dávidkáról, aki többet képzel magáról, mint amennyit valójában tud. Köré építettük a csapatunkat, látványosan tőle függött a csapat játéka. Ez néha jól jött, az esetek többségében viszont csak hátráltatott. Karrierje során a DVSC-ben játszott eddig a legtöbbször, 52 alkalommal. 10 gól, 8 gólpassz. A 2017/18-as szezont még velünk kezdte, de az első 5 forduló egyikét sem nyertük meg. Ekkor fordult nagyot az ő élete és a Loki élete egyaránt. A Slovan Bratislavahoz igazolt, ahol eddig 27 meccsen 4 gól és 9 gólpassz a mérlege. A DVSC az ezt követő 5 mérkőzését mind megnyerte és 9 mérkőzésen át nem talált legyőzőre! Csak az nem lát összefüggést, aki nem akar… Besorolása: Nem változott.
1. Dusan Brkovic (DVTK)
Egy éve ilyenkor az hírlett, ha kiesünk biztosan távozik, mivel lejár a szerződése. Bennmaradtunk, viszont a szerződését csak nem újítottuk meg és rossz híreket kaptunk. Ő a DVSC-re mutogatott, a DVSC meg rá, hogy nem tudjuk sérült-e, mi van vele. Valószínűleg a menedzsere akart neki jobb szerződést kiharcolni, de annyira ügyetlenül tette, hogy hamar kijelenthettük: Brkovicot, csapatunk legstabilabb tagját elveszítettük. A lett Rigához igazolt, majd fél év múlva a gyenge tavasza miatt a kiesés ellen küzdő Diósgyőrt választotta. A Debrecenben 116 meccsen játszott, 8 gólt lőtt. A Rigában 8 meccset kapott, a Diósgyőrben eddig ugyanannyinál, illetve 2 gólnál tart. Bárcsak csupán egy rossz álom lenne, hogy ő már nem a mi játékosunk… Besorolása: Visszaesett.
Összegzés:
Visszavonult: 2.
Visszaesett: 8.
Nem változott: 12.
Előrelépett: 7.
Távozók poszt alapján:
Kapus: 5
Balhátvéd: 2
Középhátvéd: 2
Jobbhátvéd: 3
Középpályás: 9
Csatár: 8
A távozók álomcsapata:
Nos, a végére értünk. Szép kis névsor, mi? Fontos, hogy a cikk célja nem az volt, hogy a klub átigazolási politikáját ekézze, mert biztos vagyok benne, hogy ezek az esetek többrésztvevősek, csak az egyik felet hibáztatni, felelőtlenség lenne. Abban azonban biztos vagyok, hogy ez a nagy játékosérkezés-távozás és a róluk szóló háttértörténetek önmagukban is kellően éreztetik a teljes hiányát az alaposságnak, átgondoltságnak és tervezettségnek. Az, ami olyan jól működött a 2000-es évek közepén, az ma már nem működik, szedett-vedett csapatunk van évek óta, az igazi értékeinket szinte képtelenek vagyunk megtartani és olyanok is felvehetik a DVSC mezét (még ha csak az átigazolási krónikához is teszik), akik nem méltóak rá. Amíg ez nem változik, ne is reménykedjünk, hogy felvehetjük a versenyt a Vidivel, vagy a Fradival, mert higgyétek el: nem lehet csapatot venni, egy klub sokkal több mint csupán pénzeskötegek és gazdasági kimutatások!
Csibu
