Belegondoltál már abba, hogy az elmúlt 10-15 évben milyen futballisták játszottak ellenünk nemzetközi meccseken? Kik voltak azok, akikről akkoriban még nem gondoltuk volna, hogy sikeres nemzetközi karriert futnak be? Azt például tudtad, hogy Cristiano Ronaldo a Lokinak lőtte első BL találatát? Jelen cikkünkben egy olyan válogatást olvashattok, melyben felelevenítjük az ellenünk pályára lépő azon focistákat, akik akkoriban még csak szimpla tehetségnek számítottak, később azonban komoly karriert futottak be.
Összesen húsz olyan játékost fogok megemlíteni, akik a maguk idejében még nem számítottak nagy névnek (vagy nem akkorának, mint amekkorák később lettek), később viszont tisztességes karriert futottak be, vagy épp klasszis vált belőlük. Itt most persze nem az olyan nyilvánvaló nevekre gondolok, mint Rio Ferdinand, Gary Neville, Steven Gerrard, vagy Fernando Torres, akik már akkor is jócskán elismert nevek voltak. Fontos, hogy olyan játékosokat vizsgáltunk, akik ténylegesen pályára léptek ellenünk, és a mai napig aktív futballisták! Lássuk tehát a neveket, időrendben előrefelé haladva.
Niko Kranjcar (2005-2006, Hajduk Split)
Ki ne emlékezne a Hajduk Split elleni párharcunkra? Talán még az akkoriban a csapat sztárjának számító Kranjcar sem felejti el soha azt a fiaskót, amit akkoriban kaptak tőlünk. A horvát csapat meglehetősen nagy arccal érkezett Debrecenbe, a repülőről leszálló Kranjcar az újságírók azon kérdésére, hogy szerinte mi lehet a Debrecen erőssége, flegmán csak annyit válaszolt, hogy „van olyan?” – az ezt követő 8-0-ás összesítés minden bizonnyal lehervasztotta önbizalmát. Ettől még az akkori horvát szövetségi kapitány, Zlatko Kranjcar fia nem futott be rossz karriert. Egy évvel a Loki elleni párharc után 4,5 millió euróért szerződtette őt a Premier League-ben szereplő Portsmouth, akikkel 2008-ban megnyerte az FA Kupát. Egy évvel később szerződtette őt a topcsapatnak számító Tottenham, ahol egészen 2012-ig futballozott. A következő állomása az ukrán óriás Dinamo Kijev volt, amely csapatnak 2016-ig volt a tulajdonában, de közben két ízben is visszatért Angliába a QPR-hez kölcsönbe. Azóta már megjárta Amerikát is, legutóbb pedig a skót élvonalba nemrég visszakapaszkodó nagymúltú Rangers futballistája volt – egészen idén március végéig. Nem kizárt, hogy az augusztusban már 34. életévét töltő Kranjcarnak ez volt az utolsó klubja, de összességében nem panaszkodhat, már csak azért sem, mert 81-szer pályára léphetett a horvát válogatottban is.
Cristiano Ronaldo (Manchester United, 2005-2006)
Az ő neve lóg ki leginkább a listáról, hiszen mégis csak napjaink legjobb futballistájáról beszélünk, a számtalan bajnoki cím, BL győzelem és aranylabda önmagáért beszél. Ráadásul róla azért egész fiatalon sejthető volt, hogy nagy karriert fog befutni. A Loki elleni párharc idején már harmadik éve erősítette a Unitedet, a meccs időpontjában pedig 20 éves volt. A manchesteri odavágón szerzett találata azért különleges, mert az volt pályafutása első BL-gólja – ez azért érdekes, mert mint tudjuk, ő a legeredményesebb játékos a Bajnokok Ligája történetének, az első gólját pedig tehát ellenünk szerezte. A Real Madrid játékosaként épp a múlt hétvégén gyűjtötte be pályafutása ötödik BL elsőségét.
100. nemzetközi kupákban szerzett gólja alkalmából az UEFA készített egy összeállítást – rajta az első találata, amit a DVSC ellen szerzett
Wayne Rooney (Manchester United, 2005-2006)
Szintén kakukktojás némiképp, hiszen Rooney ekkoriban már bőven több volt szimpla tehetségnél. A 19 éves támadó második szezonját kezdte a Unitednél, és az odavágón az ő találatával szerzett ellenünk vezetést a hazai csapat. A vörösöknél összesen 13 szezont töltött, ez idő alatt az összes létező trófeát megnyerte a csapattal. Az előző szezon végén visszatért nevelőegyesületéhez, az Evertonhoz, idő közben pedig már az angol válogatottságot is lemondta, a címeres mezt egyébként 119-szer ölthette magára.
Giuseppe Rossi (Manchester United, 2005-2006)
Talán kevesen emlékeznek rá, de az apró termetű olasz támadó is pályára lépett ellenünk a manchesteri meccsen. A Parmától megszerzett fiatal tehetség 17 évesen debütált a Untiedben, az említett mérkőzés idején pedig 18 esztendős volt. Abban a szezonban egyébként összesen 514 játékperce volt minden sorozatot figyelembe véve a csapatban, így nem csoda, hogy a következő éveket kölcsönben más csapatokban töltötte. A nagy áttörés Spanyolországban, a Villarrealnál jött el számára. Ígéretesen induló karrierjére a válogatottnál is felfigyeltek, akikkel a 2009-es Konföderációs Kupán szerepelt, mi több, gólt is szerzett. Sajnos ígéretesen induló karrierjét súlyos sérülések szabdalták, több alkalommal is hosszú hónapokat kényszerült kihagyni térdszalagszakadás miatt. 2013-ban a Fiorentinához szerződött, ahol úgy tűnt, ismét magára találhat, de jöttek az újabb sérülések, gyakorlatilag minden lehetséges izom elszakadt már a térdeiben pályafutása során. Azóta próbálkozott még ismét Spanyolországban, a Celtánál, fél éve pedig a Genoat erősíti a most 31 éves támadó, de vélhetően soha nem lesz már képes komolyabb szinten futballozni.
Darijo Srna (Sahtar Doneck, 2005-2006)
Kevés embernek kell bemutatni a horvát bekket, aki 2003-ban igazolt az akkoriban még csak formálódó Sahtar Doneckbe. A 2005 szeptemberi selejtezőkön pályára lépett ellenünk. Akkoriban még fanyalogtunk a sima kiesés miatt, később azonban kiderült, nem volt ez annyira váratlan kudarc, hiszen 2009-ben megnyerték az UEFA-kupát, napjainkban pedig rendszeres résztvevői a Bajnokok Ligája csoportkörének. A 36 éves játékos egyébként válogatottsági rekordot is tart, hiszen ő ölthette magára legtöbbször (134-szer) a horvát válogatott mezét. Srna a mai napig is a donyeckieket erősíti, hosszú évek óta a csapat kapitánya, ám tavaly szeptemberben doppingvétségbe keveredett, emiatt 11 hónapos eltiltást kapott. Szerződése most nyáron jár le, amit vélhetően nem is hosszabbítanak meg a felek, ami egyúttal a játékos karrierjének végét is jelentheti.
Fernandinho (Sahtar Doneck, 2005-2006)
A Sahtar Donyeckben számos, főként brazil játékos fordult meg az évek során, akikből később elismert futballista lett, és topklubok szerződtették őket. Ilyen például a Juventusos Douglas Costa, a Chelseaben játszó Willian, vagy épp Fernandinho. És utóbbi számunkra azért érdekes, mert ő játszott a Loki ellen is 2005-ben, méghozzá mindkét találkozón. Az akkor 20 éves középpályás épp azon a nyáron igazolt hazájából az ukrán együttesbe, ahol később nyolc szezont is lehúzott, mielőtt 2013-ban a Manchester Cityhez került. Az idén a bajnoki címet simán begyűjtő kékeknek alapembere volt, 34 bajnokin 5 gól és 4 gólpassz volt a mérlege. 2011 óta 41-szer ölthette magára a válogatott szerelését és ott lesz a két hét múlva kezdődő oroszországi világbajnokságon is a brazil válogatott 23 fős keretében.
Seydou Doumbia (Young Boys, 2008-2009)
Az elefántcsontparti támadó európai karrierjét a svájci Young Boysnál kezdte, 2008-ban szerződtette őt a sárga-fekete együttes. Éppen ebben az évben futottunk össze először velük, méghozzá az UEFA-kupa selejtezőjében. A 20 éves Doumbia a visszavágón kapott lehetőséget, a párharcot könnyedén nyerték egyébként a svájciak. Doumbia 2010-ben igazolt el Oroszországba, a CSZKA Moszkvánál öt szezont húzott le, és minden évben szépen termelte a gólokat, így 2015-ben elvitte őt a Roma. Pályafutása itt rekedt meg, az olaszországi kaland nem jött be, és később sem a Newcastle-nél, sem a Baselnél (pedig itt gólkirály lett a svájci ligában), sem pedig a Sportingnál nem tudta újra felépíteni magát. Jelenleg is a portugál együttest erősíti egyébként, bár az erősítés szót idézőjelbe tehetjük, mert nem sok lehetőséget kapott az idén az Európa Ligában a legjobb nyolcig jutó együttesben.
Miralem Pjanic (Lyon, 2009-2010)
Egy újabb olyan név, aki napjaink futballjának egyik meghatározó alakja. A bosnyák középpályás már 2004-ben Franciaországba, a Metzhez szerződött, innen szerezte meg őt a Lyon 2008-ban. Ekkoriban még csak 18 éves volt, de hamar húzóembere lett a zsinórban hét francia bajnoki címet nyerő együttesnek. A Loki ellen a BL csoportkörében lépett pályára, ráadásul mindkét meccsen beköszönt ellenünk – a Puskás Stadionban szerzett szabadrúgásgólja kimondottan szépre sikeredett. Egyébként azóta is szabadrúgáslövő specialistának számít, napjainkban pedig már a Serie A-ban riogatja a kapusokat: Lyon után a Roma következett, 2016-ban pedig a rekordbajnok Juventus vásárolta ki a szerződéséből, ahol a mai napig húzóembere a csapatnak, mondhatni nélküle nincs játéka a torinóiaknak.
Bafetimbi Gomis (Lyon, 2009-2010)
Ugyanaz az év, ugyanaz a csapat. A 24 éves támadót épp abban az évben szerződtette a Lyon a Saint-Étienne-től 13 millió euroért. Csakúgy mint Pjanic, ő is betalált ellenünk mindkét találkozón. Később a Premier League-ben szereplő Swanseahoz igazolt, ahol két évet húzott le, majd tavaly Marseille-ben focizott egy évet. Az idei szezont már a török bajnok Galatasaraynál töltötte, ahol 33 mérkőzésen 29 találatig jutott. Nem futott be komolyabb karriert, de 13-szor még a válogatottban is pályára léphetett a hamarosan 33 éves csatár.
Granit Xhaka (Basel, 2010-2011)
Ugrunk egy évet, ismét svájci csapat, ezúttal a Basel az ellenfelünk. Két nagy tehetség is van az ellenfél keretében, külön pikantériája a dolognak, hogy mindketten albán-koszovói származású, de már svájci állampolgárok. Egyikük Granit Xhaka volt, aki éppen ebben az évben, még 17 évesen került fel a Basel felnőtt keretébe. A BL selejtező harmadik körének hazai mérkőzését a Szusza Stadionban voltunk kénytelenek lejátszani, ezen a találkozón csereként szállt be Xhaka, és ha már beállt, lőtt is egy szép gólt a végén. Basel után Németország, a Mönchengladbach következett a karrierjében, innen vásárolta meg az Arsenal 2016-ban 45 millió euroért.
Xhaka gólja 2:50-től
Xherdan Shaqiri (Basel, 2010-2011)
A másik tehetség pedig Xerdan Shaqiri volt az akkori Basel keretében. Emlékszem, hogy őt sokkal nagyobb hype övezte körül, akkoriban 19 éves volt és már egy éve a felnőtt keret tagjának mondhatta magát. Ő ekkoriban már alapembernek számított, mindkét meccsen kezdőként lépett pályára ellenünk, és a visszavágón be is talált Verpecz kapujába. Az azt követő karrierje meglehetősen érdekesen alakult, hiszen 2012-ben szerződtette őt a Bayern München, akikkel BL-t is nyert, majd következett 2015-ben az Inter, ők azonban fél évvel később már le is passzolták a Stoke-nak. A még mindig csak 26 éves szélső idén kiesett csapatával a Premier Leagueből, így vélhetően a nyáron ismét klubot vált. Karrierje valamiért megrekedt, és elég érdekes ívet fut le, kvázi időről időre rosszabb csapatokba kerül.
Shaqiri gólja 1:25-től
Ola Toivonen (PSV, 2010-2011)
Még mindig a 2010-2011-es szezonban járunk, ugyanis az EL csoportkörében is találkoztunk ismertebb csapatokkal. Köztük volt a PSV, ahol akkoriban Dzsudzsák Balázs is focizott. Az akkori PSV-ből kevesen futottak be komolyabb karriert, egyedül Toivonen érdemel említést közülük: a svéd támadó 2009 és 2014 között focizott a holland csapatnál, majd előbb a Rennesbe igazolt, egy évet eltöltött Angliában is a Sunderlandnél, 2016 óta pedig a Toulouse játékosa. A válogatottban 57-szer szerepelt és ott lesz az oroszországi VB-n is a csapattal.
Andrea Poli (Sampdoria, 2010-2011)
Még mindig a 2010-2011-es szezon, az EL csoportkörének köszönhetően. Az utolsó fordulóban már sem na DVSC, sem a Sampdoria számára nem volt tétje a mérkőzésnek, az olaszoknak pedig pár nappal a genovai derby előtt csak púp volt a hátán a mérkőzés. Így nem restelltek a tartalékcsapatukkal elutazni Budapestre, elég ha annyit mondok, hogy Koman Vladimir volt a csapatkapitány a találkozón. A fiatalok között két játékos volt, aki értékelhető karriert futott be, egyikük Andrea Poli, aki egy évvel később az Interbe, majd 2013-ban a Milanba szerződött. A lábát nem igazán tudta egyik milánói csapatnál sem megvetni, de a piros-feketéket 2017-ig erősítette, azóta pedig Nagy Ádám csapattársa a Bolognában. Ötször még az olasz válogatottban is pályára léphetett.
Pedro Obiang (Sampdoria, 2010-2011)
A másik ígéretes tehetsége a Sampnak Pedro Obiang volt. Az olasz, spanyol és egyenlítői-guineai útlevéllel is rendelkező középpályás az Ateltico Madrid akadémiáján nevelkedett, innen szerezte meg a Samp éppen 2010-ben. A szezon elején már négy mérkőzésen pályára lépett a Seire A-ban is, mielőtt ellenünk a nemzetközi porondon is debütálhatott. Sokáig nagy tehetségnek tartották őt, többször is pályára lépett a spanyol utánpótlás válogatottakban, és azon is morfondíroztak vele kapcsolatban, hogy vajon az olasz vagy a spanyol válogatottat választja majd felnőtt szinten. Végül egyikre sem került sor ezidáig, a 26 éves játékost 2015-ben a West Ham szerződtette, ahol azóta is játszik, de nem tudta úgy kamatoztatni fiatalkori tehetségét, ahogy várták volna tőle.
Carlos Bacca (Club Brugge, 2012-2013)
2012 nyarán a belga Brugge-zsel már másodszor futottunk össze a nemzetközi porondon, ekkor az Európa Liga play-off körében a csoportkörbe jutás volt a tét. Nem volt könnyű dolgunk, de jól játszottunk a nyíregyházi odavágón, csakhogy Ramos kiállítása mindent eldöntött. A csereként beszállt fiatal kolumbiai támadó döntötte el góljával a 0-3-ra végződő meccset, de egy héttel később a belgiumi visszavágón is betalált ellenünk. Baccát egy év múlva 10 millióért elvitte a Sevilla, akikkel Európa Ligát is nyert, majd 2015-ben a Milan már 30 milliót fizetett érte. Itt annyira nem váltak be a számításai, az idei évet a Villarrealnál töltötte kölcsönben és 15 gólt szerzett a spanyol bajnokság idei kiírásában. A hírek szerint jövőre ismét a Milanban bizonyíthat a 31 éves támadó, aki mondanom sem kell, szintén ott lesz a VB-n.
Thomas Meunier (Club Brugge, 2012-2013)
Ugyanabban a Brugge-ben volt még egy, azóta nemzetközileg is jegyzett focista, ő pedig nem más, mint a belga Meunier. A szélen bevethető játékos akkoriban még inkább támadó poszton szerepelt, napjainkban már jobbhátvédet játszik a PSG-ben. A francia sztárklub 2016-ban szerződtette őt potom 6 millióért, de többnyire második számú opciónak számít posztján. A 26 éves futballista természetesen tagja a belga válogatott VB-keretének.
Corentin Tolisso (Lyon, 2014-2015)
Következzék egy olyan meccs, amely kicsit kilóg a sorból, hiszen nem tétmeccsről beszélünk. A Nagyerdei Stadion 2014-es átadása után a nyári felkészülés jegyében korábbi BL ellenfelünk, a Lyon látogatott el Debrecenbe egy barátságos mérkőzés idejére. A Lyon ekkor kezdte a felkészülést a következő szezonra, a brazíliai VB még javában tartott, nekünk viszont már főpróba volt a közelgő szuperkupa meccsre, és az azt követő BL-selejtezőkre. A franciák többnyire fiatal játékosokkal álltak ki ellenünk, és közülük ketten futottak be azóta szép karriert. Tolisso három évig volt a Lyon felnőtt csapatának tagja, tavaly nyáron szerződtette őt a Bayern München több, mint 40 millió euroért. A Bundesligában idén 6 gól és 4 gólpassz volt a mérlege, és ott is lesz a VB-n a francia keretben.
Nabil Fekir (Lyon, 2014-2015)
A másik nagy tehetség Nabil Fekir, aki most 24 évesen még mindig a Lyont erősíti, és 18 góljával nagyban hozzájárult ahhoz, hogy csapata jövőre ott legyen a BL csoportkörében. Több európai topklub is szeretné őt szerződtetni, nem lenne meglepetés, ha a VB után (mert hogy ő is ott lesz a szűk keretben) valamelyik nagyobb csapat leigazolná őt egy komolyabb összegért.
Yvonn Mvogo (Young Boys, 2014-2015)
Az utolsó ellenfél, akiktől játékost tudunk kiemelni, az újfent a Young Boys, méghozzá 2014-ből, a második találkozás alkalmával. A csapat kapusa akkoriban egy fiatal hálóőr, Yvonn Mvogo volt, akit nem is tudott később kiszorítani a sérüléséből visszatérő klublegenda, Marco Wölfli. A színes bőrű kapus mindkét meccset végigvédte ellenünk, tavaly nyáron pedig 5 millió euróért szerződtette őt Gulácsi Péter csapata, a Red Bull Leipzig. Honfitársunkat azonban egyelőre nem tudta kiszorítani, mindössze 1 bajnoki mérkőzés jutott neki az idei szezonban. Ennek ellenére egyelőre ott van a svájci válogatott bő VB keretében, és jó eséllyel utazik is a csapattal Oroszországba, de csak mint harmadik számú kapus.
Renato Steffen (Young Boys, 2014-2015)
Utolsó delikvensünk kevésbé ismert név, de mindenképp említést érdemel Renato Steffen. A 26 éves jobbszélső 2016-ig volt a Young Boys focistája (ellenünk be is talált az odavágón), majd két évet lehúzott a rivális Baselnél (a baseliek nagy dominanciáját egyébként éppen idén törte meg a Young Boys a svájci bajnokságban), mígnem idén télen szerződtette őt a Bundesligás Wolfsburg. A német csapatban inkább kevesebb, mint több siker érte, mert bár 16 meccsen pályára lépett, de kis híján kiestek a Bundesliga 2-be. Őt viszont nem viszi magával Vladimir Petkovic szövetségi kapitány a VB-re.
Steffen gólja 3:40-től
Hát ez lett volna a mi gyűjtésünk. Hiányolsz valakit a listáról? Írd meg a kommentzónában!
