Amint arra Csibu is felhívta a figyelmet a hétközi cikkében, 2018-ban bajnoki mérkőzésen csak egyszer győztünk a Nagyerdei Stadionban. Nyilván minden debreceni tudja, hogy melyik csapat ellen. Igen, a Diósgyőr ellen. Ez már lassan nagyobb hagyománnyá válik, mint a húsvéti locsolkodás, vagy a karácsonyi ajándékozás. Ha a DVTK érkezik Debrecenbe, akkor nyerünk és punktum. Hogy még jobban ráerősítsünk a dologra, rendhagyó beharangozónkban összeszedtünk hét okot, ami miatt egészen biztosan diadalmaskodni fogunk szombaton.
Első ok: Mindig győzünk itthon a Diósgyőr ellen
Ez a legkézenfekvőbb indok. A statisztika általában árulkodó, és ez ebben a párharcban kimondottan igaz. Eddig 27-szer játszottunk pályaválasztóként a DVTK ellen, ebből 23-szor mi hagytuk el győztesen a pályát, vereséget pedig csupán egyszer, 2008-ban szenvedtünk. Az utolsó 10, Debrecenben megrendezett összecsapásunkat egyaránt megnyertük, legtöbbször igen nagy arányban. A sorminta tehát valószínűleg ezúttal is folytatódik.
Második ok: Nyugodtan telt a nyár, erősödött a keretünk
Tavasszal még a szedett-vedett, sérülésekkel tűzdelt, nemzetközi szereplésre nem nagyon vágyó Loki is legyőzte a miskolci csapatot a Nagyerdei Stadionban. Azóta eltelt pár hónap, a mi keretünk megerősödött, nem szólnak a hírek az ilyen-olyan háttérben zajló problémákról, és a szezonrajtunk sem sikerült rosszul. Ráadásul itt az ideje újfent hazai diadalt aratni az idei eddigi egyetlen (minő véletlen, pont a Diósgyőr elleni) siker után.
Harmadik ok: a DVTK rosszul kezdett, nincs egyben a csapat
Velünk ellentétben a Diósgyőrnél finoman szólva sem voltak nyugodtak a nyári hónapok, tavasszal megint egy hajszál választotta el őket a kieséstől, és megint kellett egy jó adag szerencse, illetve más csapatok segítsége a bennmaradásukhoz. Ehhez képest nem vették túl komolyan az átigazolási szezont, nem sok olyan labdarúgót szerződtettek, aki képes minőséget vinni a csapat játékába. A szezont sem kezdték túl jól, két meccsen eddig egy pont a mérlegük. És miért pont most gyarapítanák őket?
Negyedik ok: Fernando nem képes jól menedzselni a csapatot
Bódog Tamás megosztó személyisége volt a honi közegnek, ám a diósgyőri szurkolók szerették őt. Más kérdés, hogy az eredményekből, és a nyilatkozatokból úgy tűnt, hogy a játékosok már kevésbé. Az utódjának kinevezett Fernando nagy fába vágta a fejszéjét, edzői karrierje elején rögtön bedobták őt a mély vízbe tűzoltó szerepkörbe, amivel nem igazán tudott eddig élni. Egyébként szerkesztői berkekben fogadást is kötöttünk a szezon előtt, hogy melyik vezetőedzőt menesztik majd leghamarabb, és nagyjából egyetértettünk abban, hogy Fernando lehet az első áldozat. Eli bácsi váratlanul megelőzte őt, de ami késik, az nem múlik.
Ötödik ok: A „volt csapat” szindróma, avagy Takács úgyis betalál
Mindenki számára ismerős jelenség ez, még ha elsőre nem is feltétlen világos, hogy mire gondolok. Hát arra, hogy azok a játékosok, akik volt csapatuk ellen lépnek pályára, általában sziporkáznak. A mi keretünkben történetesen akad egy olyan játékos, aki korábban Diósgyőrben futballozott: igen, Takács Tamás, a gólvágónk! Takácsnak idén eddig nagyon nem megy a játék, de hát mikor máskor lendülne formába, ha nem volt csapata ellen?! Akik ellen tavaly két meccsen is betalált, két éve pedig az ő duplájával múltuk felül őket? Hölgyeim és uraim, lehet feltenni a házat, autót a különböző fogadóportálokon, hogy Takács bizony gólt fog szerezni szombaton.
Hatodik ok: Felépülőben a sérültjeink, az újak egyre jobb állapotban
Bár Tabakovic, Jovanovic és Bényei még biztosan nem játszhatnak, mint ahogy Könyves játékára sincs sok esély, Kosicky és Ferenczi már felépültek, számunkra pedig utóbbinak van nagy jelentősége. Ferenczivel lényegesen masszívabb bal oldalunk lenne mind támadásban, mind védekezésben. Emellett az új igazolások közül Calvente és Avdijaj is folyamatosan különmunkát végez, hogy minél hamarabb 100%-os fizikális állapotba kerüljenek.
Hetedik ok: A Diósgyőr stílusa fekszik nekünk
Sokat gondolkodtunk rajta, hogy miért megy kevésbé jobban hazai pályán, és az a helyzet, hogy nem nagyon tudunk mit kezdeni azzal a szituációval, hogy itthon nekünk kell dominálni, nyomást gyakorolni az ellenfélre. Pontosabban hamar elfáradunk ebben, és sokszor a kreativitás is hiányzik, hogy a sünbe beálló csapatok védelmét feltörjük. A DVTK ilyen szempontból kellemes ellenfél, nem szokásuk beállni bekkelni, kellő nagy területeket hagynak, amiket könnyű bejátszani, és a védőik sem túl gyorsak. Úgy tűnik, hogy az ő játékstílusuk abszolút fekszik nekünk.
Holnap tehát Loki – Diósgyőr a Nagyerdei Stadionban, jöjjön mindenki, és szurkoljuk ki a győzelmet!
