Csípős, ködfátylas reggelre ébredt Debrecen városának büszke népe November 10-én. Egy újabb küzdelmes nap várt rájuk egy olyan napon, amikor máskülönben pihenhetnek. A felkelő nap sugarai azonban hamar kiűzték a mindennapok cívis harcosainak szeméből az álmot, és ahogy a meleg fény a sárguló fákkal szegélyezett hosszú út melletti tájba lassanként életet lehelt, úgy tért vissza legendás erejük és küzdeni akarásuk. Ez a szombat kicsit olyan volt, mint bármelyik másik, sok dologban viszont különbözött. Akit ugyanis elengedett ura, úrnője vagy rabszolgahajcsára, alig várta, hogy mehessen Keletvég rangadójára. A 2018-as naptári év utolsó olyan focimeccsére, ahol a Lokomotív egyértelmű esélyes. A Diósgyőr várát védő vasöklű sereg feljutásuk utáni legnagyobb mélypontját éli, hat zsinórban elszenvedett bajnoki vereség után mindenre elszánva ugyan, de a hetedikre készül. Spanyol vezérük tudja, ha ismét kapitulálnak, feje másnap hajnalban egy karóra tűzve tekint majd le Miskolc városára a stadion ormáról. A Cívis Herczeg pedig mindent elkövet majd, hogy jóvátegye tavalyi vereségünket.
Ha pár hete a Fradi elleni idegenbeli csörtére azt mondtam, a naptári év legnehezebb meccse, akkor a holnapi DVTK-DVSC ennek az ellenpárja. Viszonylagos nyugalommal és nagy biztonsággal jelenthetem ki, hogy a csata egyértelmű esélyese a Debrecen. Hatmeccses veretlenségünket, mely négy győzelemből és két 2-2-es döntetlenből tevődik össze, minden esélyünk megvan hétmeccsesre nyújtani. A kieső helyen tanyázó Diósgyőr ezzel szemben nyolcmeccses nyeretlenségi- és hatmeccses vereség(!!!)sorozat mélyén fuldoklik, legalábbis a bajnokságban. Idén egyetlen egy győzelemmel szerénykednek, azt a még náluk is gyengébb Szombathelyi Haladás ellen érték el a nemrég átadott új Diósgyőri Stadionjukban. De nem csak a formák ígérnek viszonylag sima Loki-sikert. A DVTK köztudottan a kedvenc ellenfelünk. Ha mi vagyunk a pályaválasztók, akkor ez a meccs az örök hazai. Idegenben is garantált volt a pontszerzés egészen a tavaly decemberi 3:2-es győzelmükig, de attól eltekintve még így is nekünk áll a zászló.
A Loki kezdőjében nem várok túl sok változást a múlt heti Mezőkövesd elleni meccshez képest. Nagy Sanyi mellett úgy tűnik, Kosicky nem verekszi már be magát soha a bajnoki kezdőbe. Bár a védelmünk legutóbb kétszer is kapitulált Kövesden, és talán Ferenczi helyett szívesebben látnám Barnát balhátvédben, ennek ellenére nem valószínű, hogy Herczeg változtatna a Kusnyír, Kinyik, Pávkovics, Ferenczi kvartetten. Ugyanez igaz a középpályára, Bódi, Haris, Tőzsér és Varga helye biztosak. (Csak egy gyors gondolat: tavaly majdnem ilyenkor a Diók ellen kiállított és sok meccsre eltiltott Jovanovics pótlása miatt törtük a fejünket egész télen. Azóta emberünk cserévé avanzsált és azt mondhatjuk, Haris és Kusnyír személyében két olyan fiatalember bevethető a poszton, akikhez nagy reményt fűzünk.) A csatársorba írt két név csupán tájékoztató jellegű, Takács, Könyves, Szécsi és Avdijaj mellett egyaránt sok minden szól. Az ő négyesük összesen 12-féleképpen illeszthető be oda és szinte bármilyen felállásban ugyanazt nyújtják, ami ugyanakkor nagyban függ attól, ki milyen napot fog ki. Azért esett a választásom mégis egyrészt Takácsra, mert bár rengeteget szidjuk, szépen csendben holtversenyben második a góllövőlistán 6 találatával és legutóbb múlt szombaton is betalált. Szécsi pedig talán jobban alkalmas a kontrázós focira, mint mondjuk Avdijaj. De Könyvesnek is ugyanennyi oka van ott lenni… Holnap fél kettő körül meglátjuk.
Négymeccses nyerhető meccs-sorozatunk utolsó állomása tehát ez a meccs, ahol a megszerezhető 12-ből 7 pont már a miénk. Mostanra viszont eljutottunk odáig, hogy a 10 egység is simán elérhető. Sőt, tovább megyek. Ha nem lesz meg a 10, az már csalódást kelt majd bennünk- legalábbis bennem mindenképp.
Ami a DVTK-t körüllengő állapotokat illeti, egyértelműen a Borsod megyeieknek van okuk tartani a meccstől, ezt pedig könyörtelenül ki kell használnunk holnap. A 11. helyen tanyázó Diósgyőr abszolút egy verhető csapat, míg mi az ő mumusuknak számítunk. Bár a hazaiak ügyvezetője szerint jelenleg „nincs edzőkérdés Diósgyőrben és majd szólnak, ha lesz”, ugyanez a nyilatkozat azt is sugallja, hogy a Loki elleni meccsen áll vagy bukik Fernando állása. Mindenesetre tavaly Bódogot sokkal kevesebbért is menesztették, és olyat is sokat láttunk már, hogy a válogatott szünetet kihasználva rúgott ki edzőt nem egy csapat. Ha szeretnénk kedvenc NB I-es ellenfelünknek segíteni a bennmaradásban (kizárólag azért, hogy jövőre ismét legyen 2-3 győzelmünk), még fontosabb, hogy mindent elkövessünk annak érdekében, hogy Fernandot menesszék, azaz még inkább meg kell verni a diókat. Más szóval: adjuk meg nekik a kegyelemdöfést!
A Miskolcon uralkodó szurkolói hangulat és a vezetőedző felé tanúsított attitűd egy képben. Az inspirációt innen vettem.
Végezetül ezúttal sem mehetünk el szó nélkül az MLSZ-nek és a királyi sportcsatornának a mérkőzés megszervezésekor tanúsított arcpirító szurkolóellenes hozzáállásához, mely azt eredményezte, hogy bár TV-s lesz a meccs, az munkanapon, ráadásul 14:30-kor kerül majd megrendezésre. Csak a mi klubjainkat sújtotta ezzel a tisztelt szövetség, az összes többi mérkőzés ugyanis munkaidő után kerül majd megrendezésre. Akik ennek ellenére el tudnak utazni Debrecenből (beleértve a LokiBlog csapatát is), azok először tekinthetik majd meg Loki-meccsen a Diósgyőr új, és a képek alapján meglehetősen takaros stadionját. A mérkőzést az az Iványi Zoltán vezeti majd, aki mikor legutóbb nekünk fújt a Fradi ellen, napokig tartó parázs vitákat generált a ténykedése és mindkét tábornak volt mit felrónia neki. Szívből remélem, holnap nem ő, hanem a pályán lévő játékosok lesznek a főszereplők.
Mindörökké hajrá Debrecen!
Lucas
