LOKOMOTIVBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

Kölcsön-les

Közeledünk az őszi szezon végéhez, a hétvégén mindenhol befejeződnek a bajnoki küzdelmek, a héten pedig már az átigazolási rovatunkat is megnyitottuk. Ennek apropóján most kitekintünk egy kicsit, és megnézzük, hogy mi a helyzet a kölcsönben lévő játékosainkkal, akik közül többekre adott esetben hosszabb távon is számíthat majd a klub a későbbiekben.

Kezdjük a sort rögtön egy kakukktojással, Danilo Sekulic ugyanis nyugodtan mondhatjuk, hogy létszámfelettivé vált a DVSC-nél, és mivel élő szerződése még 2020 nyaráig tart, így vélhetően azért került fél évre kölcsönbe az örmény bajnok FC Alashkerthez, mert eladni nem tudták, szerződést pedig csak jókora kártérítés árán lehetne bontani vele. Sekulic egyébként nagyjából alapembere volt az örmény csapatnak, játszott mind a hat nemzetközi kupameccsükön (két BL, négy EL selejtező), a bajnokságban 11, az örmény kupában két mérkőzésen lépett pályára. Kíváncsian várjuk a sorsát, de alighanem Debrecenben már nincs jövője.

Jöjjön két fiatal saját nevelésű támadónk, Bíró Péter és Kerekes Krisztián. Előbbinek már élvonalbeli meccse is van tavalyról, de végül Varga Kevin futotta be helyette egyelőre a nagy karriert, míg utóbbi Kerekes Zsombi fia, emiatt (is) jósolnak neki fényes karriert. Ők az őszi szezont mindketten az NB III-as DEAC-nál töltötték. Bíró 15 bajnokin mérkőzésen 6 gólig jutott, Kerekes pedig 15/7-es mutatóval zárta az őszt, tehát összességében nem okoztak csalódást csapatukban. Nagy kérdés, hogy mi lesz kettejük sorsa, azt nem mondhatni, hogy pimaszul fiatalok lennének, hiszen Bíró már betöltötte a 21-et, Kerekes pedig márciusban lesz szintén 21 éves. Az egyelőre biztosnak tűnik, hogy az NB I-es szinttől mindketten messze vannak pillanatnyilag.

A végére hagytam jelenlegi legnagyobb reménységünket, Kóródi Nándort. A 19 éves szélsőt még Leonel Pontes tette be a felnőtt csapatba 17 évesen, igaz mindössze egy perc jutott neki a Ferencváros ellen. Azt követően sokáig nem hallottunk róla, sajnos elég sok súlyos sérülés hátráltatta őt, emiatt tavaly mindössze 9 meccsen tudott pályára lépni az U19-ben. Sokáig úgy tűnt, hogy el is veszítjük őt, ugyanis nem volt profi szerződése, a Videoton pedig próbajátékra hívta őt, ám ha minden igaz egy sérülése miatt nem lett végül semmi a szerződéskötésből. Így visszatért Debrecenbe, és mondhatjuk, hogy nagy örömünkre idén nyáron megkötötte profi szerződését a DVSC-vel, amely 3 évre szól, ám egyúttal kölcsön is adtuk Balmazújvárosra, hogy játékban legyen. Szerencsére élt is a lehetőséggel, az őszi szezonban 16 NB II-es bajnokin lépett pályára és két gól fűződik a nevéhez, az egyik győztes találatnak bizonyult a Nyíregyháza elleni meccsen, míg néhány hete a Budafoknak lőtt hatalmas gólt. Talán nem túlzás kijelenteni, hogy ő akár már jövőre szerepet kaphat az NB I-es csapatunkban.

1:15-től érdemes nézni

Az a helyzet, hogy ezzel a sor végére is értünk, legalábbis nincs információnk arról, hogy bárki mást kölcsönben szerepeltetne a klub, ha van is ilyen, akkor ők számunkra is ismeretlen fiatalok lehetnek, akik nagyon messze vannak még a felnőtt csapatba kerüléstől. Ez egyébként nem egy megszokott jelenség, az elmúlt években ugyanis rendre tucatjával voltak kölcsönjátékosaink szerte mindenhol (jellemzően NB III-as csapatoknál, vagy a közelsége miatt a Balmazújvárosnál, Nyíregyházánál). Most azonban az a helyzet, hogy ezen játékosaink egy részének vagy elengedtük a kezét, és megváltunk tőlük (ilyen például Virág Ákos, akinek nyár óta nincs csapata, pedig szintén nagy tehetségnek lett beharangozva), vagy pedig egyszerűen a szükség úgy hozta, hogy a felnőtt csapat keretében van szükség rájuk. És van még egy harmadik réteg, ők azok, akik maradtak a klub kötelékében, és vagy az utánpótlás bajnokságokban, vagy a megye I-ben szereplő DVSC II-ben bontogatják szárnyukat (Zsóri, Bárány, Ujvárosi, Nikitscher, Kovács P., Lakatos B.). Meglátjuk, hogy köztük lesz-e olyan, aki adott esetben már jövőre lehetőséget kaphat a felnőtt keretben. Az mindenesetre már múlt heti cikkeinkből (ebből és ebből) is kiderült, hogy mostanság ha kényszerből is, de rá vagyunk szorulva a saját neveléseink játszatására. A többi már csak a srácokon múlik, hogy élnek-e a lehetőséggel.