LOKOMOTIVBLOG | A DVSC SZURKOLÓI BLOGJA

Legyen már valami!

Kezdetét vette az idei bajnokság harmadik, egyben utolsó etapja is a múlt héten, a Mezőkövesd elleni, amolyan sorsfordító bajnokinak pedig nem túl jó előjelekkel futunk neki: az elmúlt két idegenbeli találkozónkat egyaránt elveszítettük, ráadásul a játékunk is többnyire kilátástalan volt. Ehhez jött még hozzá Bódi sérülése, az ő hiánya miatt az amúgy sem túl acélos kezdőcsapatunk lehetőségei is tovább korlátozódtak. A Mezőkövesd ezzel szemben egy komolyabb hullámvölgyből lábalt ki az utóbbi hetekben, és hozzánk hasonlóan ott vannak az MK legjobb nyolc csapata között. Külön pikantériája a szombati bajnokinak, hogy a kupában is találkozik a két együttes, az odavágót ráadásul kedden rendezik majd szintén Debrecenben. Most azonban koncentráljunk egyelőre a szombati bajnokira.

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy az idei év egyetlen értékelhető mozzanata Zsóri Dani ollózós gólja volt (az mondjuk nem csak idén, hanem talán az elmúlt 7-8 évben is egy csúcspont volt), ez látszott a hónap legjobbja szavazásunkon is. A csapat továbbra is hullámzó teljesítményt nyújt, bár idén eddig inkább a gödör aljáról próbálunk meg kikecmeregni. A Fradi ellen sem a jó játékunknak volt köszönhető elsősorban a siker, nem elvéve persze a csapat érdemeit, de kijelenthető, hogy azon a meccsen sem játszottunk jól. Sajnos a sorminta folytatódott a Paks és a Felcsút ellen is, így aztán ideje lenne már végre virítani valamit. Az Újpest elleni évnyitó meccs óta keresgéljünk a játékunkat, sajnos több alapemberünk is pocsék formában van – azt hiszem elég, ha csak a támadóink utóbbi mérkőzéseken mutatott formáját vizsgáljuk. Ráadásul legfontosabb játékosunk, Bódi Ádám kidőlt a sorból, ő még legalább három hétig nem lesz bevethető. Herczeg András is utalt rá a legutóbbi mérkőzés után, hogy ha alapemberek dőlnek ki, őket nem tudjuk megfelelő minőséggel pótolni. A Bódi helyére beugró Damásditól ugyan láthattunk pár szép megmozdulást, de összességében teljesítménye (érthetően) messze elmaradt Ádámétól. Elöl pedig a szenvedő csatáraink mellett Zsóri Dani lehetne a fény az alagút végén, de egyszerűen az ő vállára még nem lehet ekkora terhet pakolni, még ha a média részéről ez már meg is történt – nem tartom egyébként kizártnak, hogy ennek is volt köszönhető a visszafogottabb teljesítménye az Ajka elleni kupameccsen.

Rátérve a szombati bajnokira: a már említett Bódi, és a már eddig sem bevethető játékosok (Bényei, Bereczki, Tabakovic) mellett nem lesz más hiányzónk, de épp elég nagy gond Bódi hiánya is. Nagy probléma, hogy előre gyakorlatilag nincsenek variációink, Herczeg András keze teljesen meg van kötve: a középpálya gyakorlatilag adott (Damásdi – Haris – Tőzsér – Varga), elöl pedig Szécsi mellé választhat a jobbnál jobb formában lévő két centerünk közül, tehát Avdijaj vagy Takács kezdhet (valamiért úgy érzem, hogy most Takács fog bizalmat kapni kezdőként). Támadó posztra történő csere esetén pedig ezúttal is szűkös lehetőségeink lesznek: az Avdijaj-Takács páros egyike mellett Zsóri vár majd bevetésre. Ellenben ha netalán mi vezetnénk, és szeretnénk a védekezést stabilizálni, akkor bőven akad majd opció, csakhogy sajnos mostanság ritkán adatik meg az, hogy előny birtokában kelljen ráfordulni az utolsó fél órára… A védelemről nem tettem említést, nos, ott a Kusnyír – Szatmári – Pávkovics – Ferenczi négyes kirobbanthatatlannak tűnik. Kicsit furcsálltam, hogy Kinyik ennyire partvonalon kívülre került, ám látva az InStat adatokat és Szatmári pontszámait azt kell mondjam, hogy némileg érthető a döntés, bár úgy vélem, hogy Kinyik a legbiztosabb pontja a védelmünknek ha játszik. A kapuban pedig természetesen Nagy Sanyi áll majd.

Tegnap a LokiZóna adásában már nosztalgiáztunk kicsit, és felelevenítettük a korábbi párharcainkat a Mezőkövesd ellen. Azt például tudtátok, hogy bajnoki mérkőzésen eddig csak egyszer győztük le őket hazai pályán? Jó, tény, hogy nem játszottunk még velük sokszor, de azért a 4/1 nem túl jó arány. Egyébként az az ominózus egyetlen győzelem 2013-ban volt esedékes, a végül bajnoki címmel záruló évünkben a második fordulóban Szakály góljával győztük a szezon végén kieső Mezőkövesd ellen. Ez azonban már egy merőben más csapat, jóval komolyabb háttérrel, és igazából kijelenthető, hogy semmivel sem rosszabb az ő keretük, mint a miénk. Különösen a támadósort tekintve vannak irigylésre méltó helyzetben: a Koszta – Drazic – Molnár – Moutari négyes mindegyike beférne hozzánk, de még említést érdemel a tavaly Újvárosban remeklő Vajda, illetve a télen Nyíregyházáról szerződtetett Pekár is. Egy szóval ők velünk ellentétben nincsenek gondban elöl. Egy hiányzójuk azért lesz, a jobbhátvéd Farkas Dániel öt sárga lap miatt lesz kénytelen kihagyni az összecsapást. Ő tavaly egyébként a 2-3-ra végződő debreceni meccsen nem kis gólt vert nekünk…

Szummázva a dolgokat: végre legyen már valami! Sok a gond, vannak sérültek, szar formában vagyunk, nincs pénz. Mindez ne érdekeljen most senkit, tegyünk már félre minden problémát, és játsszunk végre egy jó meccset hazai környezetben. Nem érdekel, ha kikapunk, nem érdekel, ha döntetlen lesz, de végre lássunk már egy felszabadult játékot, lássuk azt, hogy mindenki odateszi magát! Olvastam Herczeg András nyilatkozatát, miszerint „…ez a csapat a sok helyi kötődésű labdarúgóval mindig a lehető legjobban akar teljesíteni. Senki se feltételezze azt, hogy ezek a játékosok nem a legjobb tudásuk szerint futballoznak. Mindig mindenki megtesz mindent, és ez a Mezőkövesd ellen is így lesz, mert ezeknek a srácoknak nagyon fontos, hogy örömet szerezzenek a szurkolóknak, örömet szerezzenek azoknak az embereknek, akik figyelnek rájuk, követik őket, nekik nagyon szeretnének megfelelni.” Én szeretném azt hinni, hogy ez tényleg így van, viszont nem látom ezt visszatükröződni minden meccsünkön. Persze van olyan, hogy egy játékos csak egy bizonyos szinten, bizonyos minőségben tud játszani, azt is megértem. Azt viszont nem tűrik el a szurkolók, ha valaki alibizik, és nem teszi oda magát 100%-osan. Ennyi csupán tehát a mi elvárásunk és ha ezt látjuk, akkor nem is lesz rossz a szánk íze.

Mindent bele tehát, csapjuk meg itthon a Kövesdet, ugyanis amennyiben ez nem sikerül, úgy alighanem végleg lemondhatunk az állítólagos dobogós álmainkról, vereség esetén pedig ténylegesen elkezdhetünk hátrafelé is tekintgetni. A televízió nem közvetít, tessék hát kifáradni a stadionba. A játékvezető egyébiránt Bogár Gergő lesz.