LOKOMOTIVBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

Ez a húsvét nem a feltámadásról szól

Az NB I egyik legjobb formában csapata érkezett vendégségbe húsvét hétvégéjén – mondhatnánk, hogy igazi feltámadás, amit a Hali művel az elmúlt hetekben, hiszen öt győzelem az elmúlt hat meccsen ide vagy oda, még így is sereghajtó helyen álltak négy pont lemaradással a bennmaradó helytől. Számukra így az összes hátralévő meccsük élet-halál harc, és még lehet az sem lett volna elegendő, ha az összeset megnyerik. Mi viszont tettünk róla, hogy valószínűleg ne kelljen ezen gondolkodniuk – avagy Szent Loki nem tette most tiszteletét, és tartalékolva is behúztuk a három pontot – feltámadásról pedig szó sincs most húsvétkor.

Ráéreztünk a beharangozó cikkben, hogy Herczeg András pihentetni fog néhány kulcsjátékost, a mi keretünk ugyanis nem bírja a kettős terhelést, ráadásul a jövő héten az egész szezonunkat meghatározó két mérkőzés vár ránk, könnyen elbukhatjuk a kupadöntőt és a bronzérmet is, ami egyértelműen csalódás lenne. Ennek fényében egyet lehetett érteni azzal a döntéssel, hogy négy kulcsembernek – Kinyik, Ferenczi, Tőzsér, Varga – is pihenőt adott a mai napra, még akkor is, ha az egyébként utolsó helyezett Haladás nagyon jó formában érkezett a mérkőzésre. Ezzel szemben Horváth Ferenc egyetlen poszton sem változtatott a múlt héten az MTK-t 1-0-ra legyőző csapatán és ugyanazt a tizenegyet küldte a pályára.

A mérkőzés rögtön egy vendég helyzettel indult, alig 10 másodperc elteltével egy beívelést követően Bambgoye fejelhetett szabadon, de nem talált kaput. A folytatás kevésbé volt eseménydús, többnyire mi birtokoltuk a labdát, de nem tudtunk veszélyes helyzetet kialakítani. A 18. percben egy Haris lövést jegyezhettünk fel, majd a 22. percben Takács kétszer próbálkozhatott, első lövését blokkolták, a második meg még hazaadásnak is gyenge volt jó 7-8 méterre a kaputól… Alapvetően mi ugye kontrázós csapat vagyunk, csakhogy hazai pályán egyre kevésbé tudjuk ezt a játékunkat játszani, főleg gyengébb csapatok ellen, akik nem nagyon hagynak nekünk üres területet. Ilyenkor sokszor tanácstalanságot vélek felfedezni a csapaton, és főleg tegnap, amikor nem volt Tőzsér a pályán, aki egy-egy váratlan megoldást képes húzni a támadó harmadban, ez most főleg kijött. Az első félidőben úgy láttam, hogy inkább középen próbáljuk erőltetni, “gyömöszölni” a labdákat, ám a tömörülő Hali védelem ellen nem sok esélye volt annak a 2-3 játékosunknak, akik megpróbáltak végigszlalomozni a tömegen. Szélről pedig azért voltak veszélytelenek a beadásaink, mert rendre Szécsi fejét kerestük, aki meg mint tudjuk, nem magas.

Így aztán nem volt meglepő, hogy a vezetést újfent egy rögzített szituáció után szereztük meg: Bódi bal oldali szabadrúgása szép ívben szállt középre, és találta meg a jó ütemben, egyúttal üresen érkező Szatmárit, fejesét pedig nem háríthatta Király. Az első félidőben még egy lehetőségünk akadt, hogyhogy nem megint egy oldalszabadrúgást követően, a lepattantó labdával Szécsi dekázott egyet, majd lőtte telibe a védőjét, az újabb kipattanó után pedig Damásdi találta el az egyik vendég védőt. Így pedig 1-0-s előnnyel vonulhattunk a szünetre. Bár komoly helyzete nem volt a vendégeknek, azért az érezhető volt, hogy ez az egy gól nem lesz elég a győzelemhez. Bízhattunk abban, hogy a kinyílni kényszerülő Haladást meg tudjuk majd kontrázni, amivel eldönthetjük a mérkőzést.

A második félidő első 15 perce leginkább a Haladásról szólt, többször is mögénk tudtak kerülni főként a jobb oldalunkon, illetve beadásokból is veszélyeztettek, de komoly védeni valója nem akadt Nagynak. A 65. perc kulcsmomentum volt, Haris 17 méteres lövésébe kézzel ért bele Daushvili, a játékvezető pedig hezitálás nélkül a büntetőpontra mutatott. A felvételek tanúsága szerint pedig jól döntött, ezzel megkaptuk az idei szezonban a második (!) büntetőnket, amit ezúttal Bódi értékesített higgadtan (lapos, szélre tartó lövését még úgy sem volt esélye hárítani Királynak, hogy jó fele vetődött). Számításaink szerint ez volt idén a 21. találat, amit rögzített szituációt követően szereztünk, ami pedig a 37 szerzett gólunknak több, mint a fele! Ezzel eldőlt a mérkőzés, gondolhattuk mi szurkolók, és úgy voltunk vele, hogy végre játszhatunk egy nyugodt véghajrát, ne adj Isten még egy góllal végérvényesen eldöntjük a találkozót.

A Haladás azonban nem adta fel, előbb a nemrég beállt Ofosu szépíthetett volna egy jobbról érkező centerezést követően, de Nagy bravúrosan védeni tudott, ám pár perccel később egy gyorsan elvégzett szabadrúgást követően Ivanov lövésénél könnyelműen bevédte a gyengécske lövést, ami az ismétlések tanúsága szerint talán meg is pattanhatott egy picit Pávkovicson (de védőnk a keresztbe futásával mindenképp megzavarhatta kapusunkat). A vendégek pedig rögtön vérszemet kaptak, a 80. percben Priskin szöktette a bal szélről befelé mozgó Ofosut, éles szögből leadott lövése a rövid kapufát találta el – ezzel jelezvén, hogy közel sem dőlt még el a meccs…

Az utolsó tíz perc a részünkről a védekezésről, a játék tördeléséről és a túlélésről szólt. Elkeserítő, hogy hazai pályán az utolsó helyezett ellen kétségbeesetten kell őriznünk az egygólos vezetésünket. Több ízben is meghűlt bennünk a vér, Ofosu nem egyszer kavarta meg a védelmünket (főként Bényei volt többször is könnyelmű), míg az utolsó percekben szögletek után kellett izgulnunk – a végén már Király Gábor is a kapunk előtt téblábolt. Végül kihúztuk a maradék pár percet, így örülhettünk az újabb győzelemnek, ami zsinórban az ötödik volt hazai pályán ezen a tavaszon – csak az Újpest tudott ponttal távozni a Nagyerdőből 2019-ben.

Osztályzatok

Nagy Sándor – 4
Ez nem az ő meccse volt. Az még hagyján, hogy ezúttal a kirúgásai igen nagy százalékban az oldalvonalon túl landoltak, de még a kapott gólban is vastagon benne volt (akár megpattant a labda, akár nem), amivel visszahozta a Haladást a meccsbe, és egy nyugodt utolsó 20 perc helyett megint cidriznünk kellett. Szerencsére nem múlott rajta a győzelmünk.

Bényei Balázs – 4
Bár az első félidőben láttunk tőle szép megmozdulásokat (labdaátvételek, lefordulások), érzésem szerint sok eladott labdája volt és az ő oldalán sokkal veszélyesebb támadásokat vezetett a vendégcsapat.

Szatmári Csaba – 7
Gól, és szinte hibátlan védekezés, ez volt a mérlege. Most ő volt a védelem vezére, nem egy alkalommal avatkozott közbe fontos pillanatokban bravúrosan, a szerzett találat pedig tényleg csak a hab a tortán.

Pávkovics Bence – 6
Ő is jól védekezett, nem lehetett panasz a teljesítményére. Szépen bejátszotta magát a kezdőbe, és úgy tűnik, hogy hosszú évekre megoldhatja az egyik belső védő posztot.

Barna Szabolcs – 5
Ahhoz képest hogy tavasszal alig kapott játékpercet, nem játszott rosszul. Védekezésben rá jellemzően stabil volt, viszont az ellenfél térfelén már kevésbé találta fel magát.

Bódi Ádám – 7 
Gól és gólpassz a tegnapi mérlege, ezzel pedig joggal szolgált rá a mérkőzés embere címre. A büntetőt higgadtan és szépen értékesítette, mezőnyben pedig ő felelt a támadásaink szervezéséért.

Haris Attila – 5
Átlagos játékot láthattunk ma tőle, a büntetőt az ő lövése nyomán harcoltuk ki, így ez a pici plusz javítja az összképet.

Aleksandar Jovanovic – 4
Szerintem ő most lefelé lógott ki a csapatból. Tőzsér hiányában sokszor hozzá került a labda, kulcspillanatban pedig általában rossz megoldásokat választott. Korán be is sárgult, nem is játszotta végig a találkozót.

Damásdi Alex – 5
Kevésszer volt játékban, sokszor percekre eltűnt. Nem volt megilletődött, bár főleg az elején sokszor inkább hátrafelé játszott. Összességében átlagos produkciót láttunk tőle.

Szécsi Márk – 4
Keveset volt nála a labda, két lövésre emlékszem tőle,  ám mindkét próbálkozásával az egyik védőt találta telibe.

Takács Tamás – 3 
Elképesztő, hogy hétről hétre ilyen gyenge produkcióval rukkol elő, és még mindig kezdő, még mindig ott van a csapatban, és ami szomorú, hogy még mindig ő a házi gólkirályunk… Nem tud futni, nem tud labdát kezelni, még fejelni se nagyon… Épp azt beszéltük szerkesztőtársainkkal, hogy “szebb” napjain a jó öreg Pölőre emlékeztet minket, bár néha már azt érezni, hogy inkább Pölő játszott “Takácsosan” anno…

∼•∼

Csősz Richárd – 5
Jól szállt be a meccsbe, valamelyest stabilabbá vált a középpályánk. Korábban nem sok értékelhető megmozdulást láttunk tőle, mostanság viszont mintha több önbizalma lenne, és egyáltalán nem lóg ki a csapatból.

Zsóri Dániel – 4
Felejthető produkciót láttunk tőle, egyedül harcolt elöl a védőkkel. Sajnos még mindig túl sokszor dobálja magát, legtöbbször indokolatlanul, amit a játékvezetők sem kajálnak be. Az ő alkatával nem neki kéne lepattognia a védőkről, több harcosságot várunk el tőle.

Varga Kevin – 0
Érdemben már nem tudott hozzátenni a meccshez, abban az időszakban, amikor beállt, már az eredmény tartása volt a cél. Viszont a végén volt egy ígéretes kontratámadásunk, ami végül rajta halt el.

∼•∼

Herczeg András
Akiket ma a kezdőbe jelölt az alapemberek helyett (Szatmári, Barna, Jovanovics, Damásdi), szinte kivétel nélkül tudták pótolni azt, akik helyett játszottak. Bravúros, hogy ilyen kezdővel is sikerült nyernünk, még ha ez furán hangzik is az utolsó helyezett csapat ellen. Most viszont a szezon legfontosabb hete jön két piszok nehéz meccsel, így kellett egy kis szusszanás néhány játékosnak, remélhetőleg jól jövünk majd ki ebből.


—   A mérkőzés színvonala   –   Csapatunk teljesítménye   –   A bírói ítéletek   —

Átlagos színvonalú meccs, amin sok hibát láthattunk, helyzetet viszont annál kevesebbet. Szerencsére gólokban legalább nem volt hiány, a három találat feljebb húzza az átlagot. A csapatunk teljesítménye is közepes volt, akcióból most sem tudtunk igazán helyzetbe kerülni, mindkét gólunkat pontrúgásból szereztük, ahogy azt már megszokhattuk ebben a szezonban. Ritka az, hogy a játékvezető ténykedését ennyire pozitívan értékeljük, de Bogár Gergő mostani teljesítményére nem lehetett panasz: engedte a keményebb játékot, viszonylag ritkán tördelte a játékot fölösleges fújásokkal, a büntetőt is jól kiszúrta. Legfeljebb 1-2 elmaradt lapot lehetne számon kérni, de nem volt vele különösebb gond.

Remélhetőleg sikerült a pihentetett játékosoknak szusszannia, és azok is frissek lesznek, akik most pályára léptek, a jövő hét ugyanis az egész szezonunkat meghatározza majd: egy hét alatt elbukhatunk mindent, egyúttal a mennybe is mehetünk. Mind a Vidi, mind az Újpest elleni találkozó nagyon nehéz lesz, de talán a kupában vár ránk nehezebb feladat, hiszen 1-0-s hátrányról kellene fordítani a bajnoki címvédő ellen. Bízzunk benne, hogy a játékosok is átérzik ennek a két mérkőzésnek a fontosságát, mi szurkolók pedig azzal segíthetünk, ha elfogadjuk Herczeg András invitáló szavait, és a keddi mérkőzésen minél többen ott leszünk!

(fotók: dvsc.hu)