LOKOMOTIVBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

Meghálálták a bizalmat

Elkezdődött a DVSC számára a 2019/2020-as szezon, méghozzá rögtön egy fontos tétmérkőzéssel. Az EL selejtező első körében egy kellemetlen ellenféllel néztünk farkasszemet, szemünk előtt célként a Torino elleni párharc kivívása lebegett. Mindenképp előnyt kellett szereznünk az albániai visszavágóra, ami nem ígérkezett könnyű feladatnak, főleg az első félidőt látva. Végül némi szerencsével is, de igen kellemes és megnyugtató előnyt sikerült kiharcolnunk, így a csapat meghálálta a stadionba kilátogató több, mint 10 ezer néző bizalmát, és egy remek hangulatú meccsen győztünk – a Loki újra megérkezett Európába!

A kezdőcsapat egyetlen nyitott kérdése csupán az volt, hogy a megsérülő Bódi Ádámot hogyan próbálja meg Herczeg András helyettesíteni – direkt nem azt írom, hogy pótolni, mert őt jelen pillanatban senki nem képes pótolni a csapaton belül. Végül az egyik új igazolásra, Nikola Trujicsra esett a választás, a szerb játékos viszont Takács mellett, a támadósorban kezdett, így a szélső pozícióban Szécsi foglalta el Bódi helyét annyi csavarral, hogy ő a bal szélen kezdett, Kevin pedig a jobb oldalon. Az alapfelállásunk így maradt a jól megszokott 4-4-2, amit aztán a meccs közben gyakorta variáltunk. A kezdőnkből egyébként öt játékos most debütált a nemzetközi kupában, Nagy Sándornak, Kusnyírnak, Pávkovicsnak, Harisnak és Varga Kevinnek is ez volt az első ilyen mérkőzése. A vendégek felállása leginkább egy 4-2-3-1-nek tűnt, az legalábbis fixen kivehető volt, hogy egy centerrel játszottak. A Kukesi legrutinosabb, és talán legveszélyesebb játékosa a Bundesliga múlttal is rendelkező Valdet Rama volt.

Rögtön belecsaptak a csapatok a lecsóba, nem volt óvatoskodás a mérkőzés elején. A harmadik percben a vendégek veszélyeztettek egy lövéssel a bal szélről, majd egy perccel később Varga buktatása után már Tőzsér próbálkozhatott szabadrúgásból, de célt tévesztett. A kilencedik percben egy szépen felépített támadás után Szécsi lőtt messziről, de pontatlan volt a lövése. Az első negyed órában egyébként taktikusan és helyenként szépen is építgettük a támadásainkat, ebben az időszakban nem nézett ki úgy, hogy később még akár gondba is kerülhetünk. Az albánok mintha kicsit megilletődöttek lettek volna, ebben az időszakban többnyire mi domináltunk. Tettük ezt talán túlságosan is nagy elánnal, ugyanis a 13-15. percre jócskán megváltozott a meccs képe. Egyre többet hibáztunk, érthetetlen labdaeladásokat produkáltunk a félpályánál, szinte minden támadásunknak labdavesztés lett a vége, amiből az albánok rögtön kontrát indítottak.

Az albán helyzetek sorát Rama nyitotta, aki Tőzsér és Ferenczi mellett is elszlalomozott, de szerencsére Nagy jól lépett ki a kapujából, így még a lövés előtt elcsente a labdát a támadó elől. A 20. percben elcsúszott a védekezésünk, így a bal szélről érkező albán támadó üresen kaphatta a labdát a tizenhatosunkra belépve, de lövése sutára sikeredett. A 24. percben a vendégek 11-ese, Ethemi kezdett el befelé cselezgetni a bal oldalról, veszélytelennek induló szólója után azonban lövőhelyzetbe került és mesterien csavart kapura, szerencsénkre a kapufa éléről kifelé vágódott a labda. Ezek komoly figyelmeztető jelek voltak, az első félidő másik fele egyértelműen a Kukesié volt, ebben az időszakban sokszor csak nyomoztuk a labdát, és a szerencse is mellettünk állt kulcspillanatokban.

A 35. percben megint a félpályánál vesztettünk labdát, a Kukesi pedig gyorsan indított, a szélen Ethemi ugrott ki teljesen üresen, Szatmári azonban utolérte őt, becsúszó szerelése viszont szabálytalannak tűnt – a bíró továbbot intett. Utólag visszanézve az esetet, bizony joggal reklamáltak a vendég kispadról, a támadó ugyanis elpasszolta a labdát Szatmári lábai közt (aki kétségtelen, hogy azon a ponton beleért a labdába is), ennek eredményeképp pedig védőnk elkaszálta a labdát megtoló támadót. Először amiatt aggódtunk, hogy nehogy piros lap legyen, ám sokszori visszajátszás után azt mondom, a korrekt ítélet szabadrúgás lett volna, valamint egy sárga lap Szacsának – a visszazáró Szécsi miatt nem lehetett egyértelmű gólhelyzetnek titulálni az esetet, így a kiállítás erős ítélet lett volna. A 41. percben a másik kapu előtt is történt egy véleményes eset, Szécsi futott össze a vendégek kapusával, ami után tizenegyest reklamált a hazai közönség, ám visszanézve ezt az esetet is, jó döntést hozott a játékvezető – már csak azért is, mert Szécsi kézzel ütötte el a labdát a kapus mellett, mielőtt ütköztek volna. Az első félidő ráadásában mindkét csapatnak volt egy-egy veszélyes helyzete, előbb a Kukesi részéről Rama lövését kellett Nagy Sándornak védenie, majd közvetlenül a félidő lefújása előtt Ferenczi cselezte magát lövőhelyzetbe, de jobblábas kísérlete messze elkerülte a kaput.

Az első félidő összképe alapján nem túlzás kijelenteni, hogy ránk nézve volt hízelgő a 0-0-s állás. A támadásépítés finoman szólva sem működött, Takács ezúttal sem játszott hasznosan, igazi kidolgozott lehetőségünk nem is nagyon volt, a Kukesi ellenben rendkívül fegyelmezett és kulturált játékot mutatott be, tudatosan felépített és kidolgozott lehetőségeik, ziccereik voltak, és egyszer még a kapufát is eltalálták. Így nekünk mindenképp változtatnunk kellett a szünetben. Ezt egyébként megtettük már az első félidő hajrájában is, amikor a sokadik albán lehetőség után formációt váltottunk, és jöhetett a 4-1-4-1, ami viszont ezúttal közel sem volt olyan hatékony Bódi hiányában – főleg mert Szécsi messze nem volt az igazi középső középpályásként.

A második félidő első lehetősége ismét egy Tőzsér-szabadrúgás volt, ám az albánok felkészültek a pontrúgásainkból, mielőtt Dani nekifutott volna a labdának, már látszott, hogy az egyik mezőnyjátékos arra készül, hogy a lövés pillanatában hátraszalad a gólvonalra biztosítani. Így Tőzsér okos megoldást választott és laposan, a lábak alatt próbálta belőni a szabadot, ám a kísérlete levágódott egy vendégjátékos lábáról. Ezt követően jött a mérkőzés egyik kulcsmozzanata, egy meglepően korai csere: az 52. percben másik új igazolásunk, Garba váltotta a támadásaink kerékkötőjének bizonyuló Takácsot. És ahogy történt az egy hete a Michalovce ellen, most is gyors góllal hálálta meg a bizalmat: egy szögletet követően, amit kicsiben végeztünk el, Varga Kevin tolta be a labdát a tizenhatos sarkáig, ahonnan a hosszú sarok felé csapódó, ám gyengére sikeredett lövése megtalálta Garbát, aki a védő szorításában valahogy a kapuba tuszkolta a labdát, 1-0!

Innentől viszont nagyot változott a meccs képe, a váratlanul jött bekapott gól láthatóan megfogta a vendégcsapatot. Alig pár perccel később egy tetszetős kontratámadás végén Varga Kevin gurított középre Szécsinek, lapos és gyenge lövésébe még talán Garba is beleért, ami így lett veszélyes, de végül elkerülte a kaput. A következő 10-15 percben nem alakult ki lehetőség egyik kapu előtt sem, mi sokkal óvatosabban játszottunk az előnyünk tudatában, szerencsére kevesebb labdát is szórtunk el fölöslegesen. Az albánok meg bár továbbra is eljutottak a tizenhatosunkig, és többször is veszélyes lövőhelyzetbe kerültek, de a pontot egyszer sem tudták feltenni az i-re. A 74. percben egy újabb átlövéssel veszélyeztettek, ismét Rama próbálkozott, megpattanó lövését bravúrral hárította Nagy. A 77. percben viszont jött az újabb slusszpoén, egy igazán szép kontratámadás végén: Varga passza után Garba mesterien indította egy perdítéssel Trujicsot, aki a bal szélen végigsprintelt és kiváló ütemben centerezett a középen üresen érkező Kevinnek, 2-0! Az ilyesfajta labda nélküli mozgást díjazzuk, és ezt hiányoltuk sokszor az előző szezonban Kevintől, most viszont szépen követte le az akciót.

A kétgólos előny már igen kellemesnek számított, pláne a meccs összképét látva, így már bőven úgy voltunk vele, hogy jó lesz ez, le is fújhatja a bíró a találkozót. Szerencsére ez nem történt meg, ugyanis hat perccel később egy bedobást követően Szécsi passzolt a középen üresen álló Kevinhez, aki egy átvétel után 18-19 méterről lőtt jobb lábbal, a jól helyezett, ám közel sem erős lövését pedig az albán kapus bevédte, 3-0! A harmadik gól teljesen padlóra vágta a Kukesi játékosait, a maradék tíz percet okosan lepörgettük, komoly helyzetet nem engedve a vendégcsapatnak. A 3-0-s siker valljuk be őszintén, túlzó volt a meccs teljes összképe alapján. Ennyivel nem voltunk jobbak, sokszor a szerencse is mellettünk állt a tegnapi napon. Ettől függetlenül jár a dicséret, hogy nem ijedtünk meg a lehetőségtől, nem nyomta össze a teher a játékosokat, és tudtak váltani a gyengébb első félidő után. Ha pedig már így alakult, hogy ilyen nagy előnyt szereztünk az odavágón, akkor illene is ezt megtartani a jövő héten rendezendő visszavágón.

Osztályzatok

Nagy Sándor – 7
Fontos védéseket mutatott be, nagyon jól együtt élt a játékkal, kulcspillanatokban jött ki jól a kapujából. Próbára tették őt az albánok jó néhány távoli lökettel, de magabiztosan állta a sarat mindegyiknél.

Kusnyír Erik – 6
Az első félidőben a mezőnyjátékosok közül a legjobb volt a részünkről. Jó érzékkel avatkozott közbe hátul, emellett próbálta a támadásokat is segíteni. Nagy veszteség lesz az ő távozása, főleg ha nem is próbáljuk meg pótolni őt.

Szatmári Csaba – 5
Rendkívül bizonytalan volt az egész mérkőzésen, hajmeresztő megoldások sokasága jellemezte a játékát, az a becsúszása is ilyen volt az első félidőben, ami után szigorúbb játékvezető talán ki is állítja. Meggyűlt a baja az égből lehulló magas labdákkal is, nem volt biztos pontja a védelmünknek.

Pávkovics Bence – 5
Ezúttal őt is visszafogottabbnak éreztem az előző szezonbeli önmagához képest. Szerintem Kinyikkel jobb párost alkot, mint Szatmárival.

Ferenczi János – 5
Az első félidőben párszor megfutották őt, elöl pedig komoly lövőhelyzetekben hibázott. Mindent összevetve, egy közepes teljesítményt láttunk tőle.

Varga Kevin – 8 
Nem kérdés, a mérkőzés legjobbja, hiszen két gólt szerzett, és az első találatnál is övé a gólpassz. Régóta vártunk már egy hasonló teljesítményt tőle, a tavaszi szezonja szinte teljesen értékelhetetlen volt. Bízzunk benne, hogy a tegnapi meccs ad neki egy kis löketet a következő hetekre-hónapokra.

Haris Attila – 5
Talán túl sokszor kalandozott előre indokolatlanul, ami után esztelen rohanás következett visszafele az elvesztett labda után. Kevésbé volt hatékony a szűrőmunkája, mint azt megszokhattuk tőle (csupán 2 sikeres szerelés, és 40%-os párharcmutató).

Tőzsér Dániel – 6
Ő rendelkezett a pályán a legnagyobb nemzetközi rutinnal, így joggal volt elvárható tőle, hogy irányítsa és segítse a játékostársakat. Végre most a jobbik arcát mutatta, remek statisztikai mutatókat produkált (91%-os passzpontosság, 64%-os párharc), kár, hogy a szabadrúgásai most nem voltak olyan veszélyesek.

Szécsi Márk – 5
Nagyon érződött, hogy nem a saját posztján játszik. Az első félidő elején a szélen, majd a formáció váltás után a középpálya közepén próbálkozott. Megmutatkozott, hogy nem rendelkezik irányítói génekkel, sokkal inkább egy befejező típusú játékos. A visszafogott teljesítményt betudom ennek, hogy idegen szerepkörben kellett bizonyítania.

Nikola Trujic – 6
Ez így elsőre nem volt rossz, sőt! Látszik rajta, hogy fizikálisan van még lemaradása, most még inkább csak egy 60-65 perces játékos, de 1-2 hónap múlva ez javulhat. A második gólnál remek összjátékot csináltak Kevinnel és Garbával, és önzetlenül passzolta be a labdát előbbinek.

Takács Tamás – 3 
Bár sokszor megkapjuk, hogy pikkelünk rá, és akárhogy játszik, mindig lehúzzuk a teljesítményét, de a tegnapi produkciója ismét gyengére sikeredett, amit az InStat adatok is alátámasztanak: 52 perc alatt alig ért labdába, a passzainak több, mint kétharmada pontatlan volt, a párharcokat sem jó arányban nyerte, kapura lövése pedig csatár létére nem volt. Nem túlzás, hogy Garba 3 perc alatt többet csinált, mint ő, és az sem véletlen, hogy a cseréje után javult fel a játékunk.

∼•∼

Haruna Garba – 6
Ez ám a bemutatkozás! Kicsit hasonló Castillionéhoz, aki szintén első meccsén az Európa Ligában a beállása után nem sokkal szerzett gólt a Skonto ellen. Remélhetőleg az ő esetében a folytatás azért jobb lesz, a potenciál megvan benne, be lehet őt vonni a támadásépítésekbe (lásd második gól), jól helyezkedik, nehéz őt elnyomni, és kíméletlenül letámad – egyszóval minden megvan benne, ami Takácsból hiányzik.

Csősz Richárd, Kinyik Ákos – 0
Az utolsó percekre szálltak be taktikai, illetve időhúzó jelleggel, így az ő teljesítményüket nem lehet most értékelni.

∼•∼

Herczeg András
Születésnapos vezetőedzőnk ismét bizonyította, hogy nem véletlen juttatta be annak idején a csapatot a Bajnokok Ligája csoportkörébe. A gyengébb első félidő után tudott változtatni a csapat játékán és mentalitásán, és ahogy megtudhattuk a sajtótájékoztatóról, az első gól előtti albán helyezkedésre is tudatosan készültek, ami végül a vezető találatot eredményezte.


—   A mérkőzés színvonala   –   Csapatunk teljesítménye   –   A bírói ítéletek   —

Egy teljesen átlagos színvonalú meccset láthattunk sok hibával, kihagyott helyzetekkel, és gyengécske védekezéssel mindkét részről. A jó félházas atmoszféra sokat javított az összképen, nem egy elcsépelt közhely az, hogy a jó hangulatban a rossz meccs is tud élvezetes lenni. A Loki játékosok teljesítménye a háromgólos siker ellenére közel sem volt tökéletes, főleg az első félidei produkció miatt értékelem csak hármasra. A játékvezető megítélése is érdekes kérdés. Sokszor felrójuk hibának az NB I-es játékvezetőknél, hogy ellenünk fújnak, tegnap erről szó sem lehetett. Maradjunk annyiban, hogy élveztük a hazai pálya előnyét. A legröhejesebb talán az, hogy a szabálytalanságok száma 23-10 volt a javunkra (tehát mi faultoltunk többet), ellenben a sárgák aránya 0-6. Ennyire nem voltak durvák az albánok, Szatmári becsúszásánál pedig megköszönhetjük, hogy nem fújt a játékvezető.

Ez a mérkőzés egy remek kiindulási alap volt a még jobb folytatásra. Nem szabad azonban elkényelmesedni, pár éve is kis híján megégtünk Niksicsben a 3-0-s első meccs után. Albániában is koncentráltan kell játszani, mert a Kukesi játékosok nem fognak könnyen belenyugodni a kiesésbe, és megpróbálják majd megfordítani a párharcot. Ahogy vezetőedzőjük is fogalmazott, egy korai hazai góllal még akármi is lehet a visszavágón. Nekünk viszont adott a feladat, legalább egy idegenbeli szerzett gól továbbjutást érhet, azt ugyanis nehezen tudom elképzelni, hogy a Kukesi ötöt vágna nekünk. Aztán ha megvan a továbbjutás, akkor jöhet a Torino (mi meg mehetünk Alessandriába…)!

Ha még nem láttad, tekintsd meg a mérkőzésen készült vlog epizódunkat is!