LOKOMOTIVBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

Látszik a fejlődés

Tegnap számunkra is elkezdődött az NB I 2019-2020-as idénye, hiszen ismert, hogy az első fordulóból a Fradi kérésére elmaradt a közös összecsapásunk. Talán jobb is így, majd az élet igazolja. Az mindenesetre biztos, hogy nem számíthattunk könnyű összecsapásra a Kisvárda ellen, már csak a tavalyi szezonból kiindulva sem. Ennek ellenére látszólag sima győzelmet könyvelhettünk el, legalábbis ha a végeredményre tekintünk. Hogy a két csapat játéka alapján is ennyire egyértelmű volt-e ez a mérkőzés, az kiderül az összefoglalóból.

Az előzetesen várt felálláshoz képest egy személyi változás történt, Szécsi helyett ugyanis Zsóri kezdett nálunk. Előzetesen egy klasszikus 4-4-2-nek tűnt ez, Trujiccsal és Kevinnel a széleken, ám némileg meglepő módon más taktikai hadrend rajzolódott ki a mérkőzés során. A vendégeknél talán az volt csak meglepő, hogy elöl Gosztonyi kezdett Tischler helyén, így nem volt klasszikus támadó a Kisvárda kezdőjében. A játékuk főként Grozavra volt felépítve, talán nem véletlenül, a román válogatott játékos a 10 (de talán még az 5) legjobb idegenlégiós között van számon tartva az NB I-ben.

Szóval amire az előbb is kitértem, az a taktikai hadrendünk szokatlansága volt. Igazán nem is nagyon tudtam megállapítani, hogy hogy is nézett ki ez pontosan, mert olykor egy sima 4-1-4-1-nek tűnt, amikor Zsóri kihúzódott a jobb szélre, de az esetek többségében meg inkább volt ez egy 4-1-2-1-2, vagy 4-1-3-2. Az mindenesetre fix, hogy Varga Kevin az egész mérkőzésen a pálya közepén futballozott, nem is rosszul, és talán ez volt az egyik kulcsa a győzelmünknek.

A mérkőzés eleje nem teljesen úgy kezdődött, ahogy vártuk, hiszen már a negyedik percben ziccert rontott Gosztonyi, a töketlensége mellett Nagy Sanyi jelenléte is kellett, hogy ne kerüljünk már korán hátrányba. Aztán szép lassan átvettük a kezdeményezést, és folyamatosan nyomás alatt tartottuk a vendégek védelmét. Ebben élen járt Haruna Garba, aki az első perctől kezdve kíméletlenül letámadott, folyamatosan ott kellemetlenkedett a védők nyakán, ha épp náluk volt a labda, amikor pedig mi támadtunk, akkor rajzolni való módon pattgotak le róla az emberek. Egyelőre főnyereménynek tűnik a leigazolása, ráadásul a mi játékunkhoz éppen egy ilyen erős és gyors támadóra van szükség, aki képes megtartani a labdákat, és a kapu elé is jól érkezik. A 13. percben meg is szereztük a vezetést, és miből másból, ha nem pontrúgásból tettük volna ezt. Tőzsér átívelte a sarokból a labdát a tizenhatos túlsó végén üresen ácsorgó Ferenczinek, aki kapásból lőtt (ezt a figurát régen a Bayern alkalmazta előszeretettel Robbenre kijátszva), de gyengécske, pattogó lövése épphogy elvánszorgott a kapu előterébe, viszont az össze-vissza pattogó labda pont Szatmárit találta meg, aki nem is hibázott közelről. Lesről nem lehetett szó, a kis szögletre figyelő Hugo Seco ugyanis beragadt a lövés pillanatában.

A folytatásban is pontrúgásokból veszélyeztettünk, Varga Kevin szögletét Garba fejelte kapura, Minca nagyot védett. A támadásaink felépítésében egyébként kulcsszerep hárult Garbára, aki remekül tartotta meg a labdákat, és folyamatosan harcolta ki a jobbnál jobb helyről járó szabadrúgásokat. Egy ilyen után született a második találatunk, Varga Kevin Bódira emlékeztető remek lövést eresztett meg 22-23 méterről, amibe a vendégek hálóőre csak beleérni tudott. Jött is az ivószünet, ami után rögtön mattolta a védelmünket a vendégcsapat, a fiatal Kovácsréti szlalomozott végig a bal szélen, Kusnyírt csúnyán becsapva passzolt középre a második hullámban üresen érkező Grozavhoz, aki nem is hibázott. Nem volt tehát időnk és lehetőségünk, hogy megnyugodjunk a kétgólos előny birtokában. Ez a bekapott gól egyébként látványosan meg is fogta a csapatot, az első félidő második fele egyértelműen a vendégeké volt, és bár Varga Kevin előtt is adódott még egy lehetőség, a legnagyobb ziccert így is Grozav hagyta ki, akit az utolsó pillanatban tudott csak becsúszva szerelni Haris.

A második félidőt egy szépen felépített támadással kezdtük, ismét Garba volt a kulcs, aki szépen osztotta le a rá fellőtt labdát, Trujics is okosan akarta elnyesni a hosszú sarokba a labdát, ám lövése pontatlan volt. A második félidőből még egy szűk 10-15 perc a vendégeké volt, abban az időszakban benne lógott a levegőben, hogy kiegyenlítenek, úgyhogy a legjobbkor szereztük a harmadik találatot. Tőzsér-Haris-Szécsi összjátékot követően utóbbi centerezésére érkezett Garba a röviden, és úgy ért bele a labdába, hogy az a rövid sarkot nem éppen jól záró román kapusról a kapuba pattant. Ez is egy remekül felépített támadás volt kissé szerencsés befejezéssel!

Ezzel gyakorlatilag eldőlt a mérkőzés. A folytatásban Ferenczi előtt három lövőhelyzet adódott, az egyik egy okosan kifundált pontrúgás variáció után, de Trujics is próbálkozhatott egy alkalommal. A végén még a Kisvárda megrázta magát, két pontrúgást követő veszélyes helyzettel igyekeztek jelezni, hogy nem adták fel, ám az egyiknél Nagy, a másiknál a felsőléc mentett meg minket. A végén pedig jött a slusszpoén egy újabb szöglet után, amit Pávkovics váltott gólra, beállítva ezzel a 4-1-es végeredményt.

Osztályzatok

Nagy Sándor – 7
A gólnál sakk-matt szitu volt, így arról nem tehetett, ám legalább három alkalommal védett hatalmasat, többek közt az elején Gosztonyi ziccerénél is a helyén volt, majd a második félidőben is láttunk tőle szép mentéseket.

Kusnyír Erik – 5
Sajnos a Várda góljánál csúnyán megetette őt a fiatal Kovácsréti, de azt leszámítva különösebben nem lehetett rá panasz. A hibafaktor benne van a játékában, de ez 18-19 évesen még belefér.

Szatmári Csaba – 6
Ismét gólt szerzett, egy lecsorgó labdát kellett közelről bepasszolnia a kapuba. Hátul azonban ismét éreztem rajta némi bizonytalanságot. Még mindig nem vagyok arról meggyőzve, hogy helye van a kezdőben Kinyik helyén.

Pávkovics Bence – 7
Őt sokkal magabiztosabbnak éreztem most Szatmárinál, és ugye ő is gólt szerzett a meccs végén. A szezon elején voltak gyenge mérkőzései, a Torino ellen különösen kijöttek a hiányosságai, de még mindig őt érzem a legjobb belső védőnknek a keretből.

Ferenczi János – 5
Az első gól az ő kapáslövéséből alakult ki, igaz nem találta el jól a labdát, de erre mondhatjuk azt, hogy ha onnan be tudná verni kapásból, akkor nem a DVSC-ben futballozna. Adódott még előtte két-három tiszta lehetőség, különösen a második félidei kihagyott helyzete volt fájó a fifikás szabadrúgáskombinációnk után. Hátul többször is az ő helyén futottak be a várdaiak.

Tőzsér Dániel – 5
Elpuskázott három jó helyről járó szabadrúgást, viszont mindkét szögletgólunknál ő ívelte be a labdát. Ami nem tetszett benne, hogy látványosan lassabban mozgott és járatta a labdát a társaknál.

Haris Attila – 6
Belement keményen a párharcokba, az első félidőben pedig volt egy óriási mentése, mikor utolérte a ziccerben kilépő Grozavot. Ez most jó teljesítmény volt a részéről.

Varga Kevin – 7
A gólja Bódit idézte, a szögletei már kevésbé. Új szerepkörében szerintem sokkal jobban játszik, és ezúttal kevésbé is volt önző. Ha ezt a formáját hozza hétről hétre, akkor nem lehet rá panasz.

Nikola Trujic – 6
Ugyan a gólokból most nem vette ki a részét, de a mezőnymunkájára nem lehet panasz. Végighajtotta a meccset, láttunk tőle szép labdakezeléseket és bemozgásokat. Eddig mindenképp erősítésnek tűnik a leigazolása.

Zsóri Dániel – 5
Vegyes érzéseim vannak vele kapcsolatban, továbbra is többet foglalkozik a kelleténél a reklamálással és az ellenfél “bántalmazásával”. Egy egészséges agresszió nem árt egy csatárnál, de az se jó, ha valaki túlzásokba esik. A második félidőben egy ígéretes lehetőségnél önző volt, pedig Tőzsér üresen érkezett a második hullámban. Ettől jobb teljesítményt várunk majd tőle, de jó lesz ez.

Haruna Garba – 7 
Eddig remek, amit látunk tőle. Folyamatosan letámad, nem hagy levegőt a védőknek, szó szerint terrorizálja az ellenfél játékosait. Szabályosan nem tudták megállítani, 3-4 szabadrúgást provokált ki abból, hogy cibálták, húzgálták, lökdösték, Kevin gólja is egy ilyen után született. Az pedig a hab a tortán, hogy ezúttal is betalált egy rá jellemző lesipuskás góllal. Egyelőre telitalálat a leigazolása.

∼•∼

Szécsi Márk – 5
Zsóri helyére érkezett, és bár kiosztott egy gólpasszt, de nem tudott ezúttal kitűnni a csapatból. A szezon eleje egyelőre nem az övé, jogosnak éreztem, hogy a kispadon kezdett.

Csősz Richárd, Babatunde Adeniji – 0
Mindketten a mérkőzés késői szakaszában álltak be, amikor már lefutott volt minden, utóbbi ráadásul alig pár percet kapott.

∼•∼

Herczeg András
Támadólag küldte fel a csapatot, nekem tetszett, hogy próbált variálni, és a szokásostól eltérő hadrendet alkalmazott, ami azért meglepte a vendégeket. Szintén pozitívum volt számomra, hogy láthattunk új begyakorolt figurákat a pontrúgásoknál. Talán Csősz és Adeniji jöhettek volna korábban, de egyébként jól meccselt.


—   A mérkőzés színvonala   –   Csapatunk teljesítménye   –   A bírói ítéletek   —

Összességében egy jó meccset láthattunk a tikkasztó hőség ellenére, öt góllal, számtalan nagy helyzettel, alig volt a mérkőzésnek unalmas periódusa. Hogy végül nem a maximális pontszámot adtam rá, az azért van, mert azért láttunk sok olyan elemi hibát is mindkét csapat részéről, ami még ilyen szinten is kirívónak számít. A csapatunk teljesítménye is rendben volt, igaz hátul rezgett a léc, de jár a dicséret a háromgólos győzelemért. Random-Szabó ezúttal is hozta a formáját, bár a kevésbé rosszabbikat. Volt néhány megkérdőjelezhető ítélete, a legmeghökkentőbb talán az volt, mikor az első félidőben a Varga Kevin lövését követő Minca-védés után kirúgást ítélt…

Ez egy remek szezonkezdet volt egy olyan ellenfél ellen, akik azért meg fogják nehezíteni a mezőny többi csapatának a dolgát. Ha visszatér Felipe a kapuba, akkor minőségileg sokat javul majd a Várdaiak kezdője, a román cserekapus ugyanis legalább két gólunkban vastagon benne volt. Emellett mondjuk egy jó befejezőcsatár sem ártana nekik, a többi poszton rendben vannak, Grozavra építenek mindent, ami nem meglepő, ő nagyjából bármelyik magyar csapatban kezdőjátékos lehetne, még a két állami gondozottnál is. Nekem tetszett még a fiatal Kovácsréti játéka is, ha már ekézzük a Várdát a sok légiós miatt, akkor azért emeljük ki, hogy legalább egy fiatal magyar tehetségnek lehetőséget adnak.

Ami minket illet, a vlogban is kiemeltem, hogy látok fejlődést a csapaton. Sokkal biztosabban járatjuk a labdát, pontosabban is tudunk passzolni (egy érdekes számadat, 406 passzunkból 85% volt sikeres, ez mindkettő óriási javulás az előző szezonhoz képest). Végre azt láttam, hogy hazai pályán fel merjük vállalni a kezdeményező játékot, és nem a kontrákra, illetve az ellenfél hibáira játszunk, nem mi igazodunk az ellenfél taktikájához (a labdabirtoklást illetően tévedtem, és nálunk volt többet a labda – 56%-ban, ez sem volt ránk jellemző korábban). Ezt jelezte Herczeg András váratlan húzása is ezzel a gyémánt középpályával. Szóval azt kell hogy mondjam, hogy a meccs egyes periódusaiban a támadójátékunk már-már a régi idők nagy Lokijára emlékeztetett. Kétszer annyit lőttünk kapura, mind az ellenfél (23-11, amiből 11 illetve 5 talált kaput). Emellett továbbra is elképesztően hatékonyak vagyunk a rögzített helyzetek után – féltünk, hogy Bódi kiesésével ez a fegyverünk a kukában landol, ám a három rögzített szituációból szerzett találtunk jelzi, hogy erről szó sincs.

Remélhetőleg ez nem csak azért volt így, mert egy gyenge napot kifogó ellenfél volt a pályán. Ha ugyanis ezt a felfogást tudjuk hozni idén, akkor hazai pályán szép sikereink lesznek, és látva a többi csapatot, joggal reménykedhetünk ismét egy dobogós helyezésben.

Ha még nem láttad, akkor tekintsd meg a mérkőzésen készült vlog epizódunkat!