LOKOMOTIVBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

Győztesek klubja – Nagy és Garba napja

Nyolc év. Ennyit kellett várni, hogy újra meccselhessünk a Zalaegerszeg ellen. A frissen feljutóval szemben kötelezőnek tűnt, hogy hazai pályán nyer a tavalyi bronzérmes, legalábbis mintha mind a négyezer néző magabiztosan várta volna a kezdő sípszót. A győzelem pedig bár összejött, olyan események vezettek a záró sípszóig, amiért érdemes feleleveníteni a találkozó 90 percét.

A kezdőcsapatok tekintetében Herczeg András csak egy helyen változtatott. Zsóri ezúttal a kispadra szorult, helyét Szécsi foglalta el. Nem tartottam ezt rossz változtatásnak, sőt, jogosnak éreztem. Azt kevésbé, hogy miért még mindig a Szatmári-Pávkovics középső hátvédek kapnak bizalmat, ha van a padunkon egy Kinyik. Az ellenfél a Demjén, Bedi, Lesjak, Devecseri, Tamás védelemmel, és a Bedi, Kocsis, Barczi, Mitrovic középpályával, és a Radó-Grumic támadópárossal tervezte a játékot.

Azért csak tervezte, mert az augusztus közepe úgy néz ki átkos nappá válik Debrecenben, ha az ékszerekről van szó. Egy éve hasonló szituációban nem engedték pályára lépni Cikost az ujjára ragadt gyűrű miatt, most pedig Barczi Dávidnak nem adott pályára lépési jogosultságot Kassai Viktor játékvezető. Azonban míg tavaly kaptunk pár percet arra, hogy Kusnyír elfoglalja helyét a pályán, most Kassai nem volt ilyen kedves. A találkozó tehát úgy kezdődött, hogy a ZTE csak 9 mezőnyjátékossal állt fel. Nem mindennapi és érthetetlenül szigorú ítélet. Különösen annak fényében, hogy Barczi ékszere beültetett, és eddig nem rendelték le emiatt a pályáról.

Az első perceket egyből megnyomtuk és igyekeztünk kihasználni a váratlan előnyt. Szécsi érkezett jól már az első percben egy ívelésre, de Demjén óriási bravúrral szögletre mentett. A szögletnél azonban Garba mindenkinél magasabbra ugrott, fejese a lécről a gólvonal elé pattant, ahol azonban érkezett Trujic: két perc elteltével máris 1-0-ra vezettünk!

Ezt követően megérkezett Babati a pályára Barczi “helyére”, és a “zete” gyorsan felvette a ritmust a fehérmezesekkel (valaki szóljon már az illetékeseknek, hogy a DVSC hazai színe a P-I-R-O-S, nem a fehér!) és a 15. percben máris védenie kellett Nagy Sándornak. A védelmünket kipasszolták és egy igen veszélyes lövést kellett ujjheggyel fölé tornáznia kapusunknak. Az ezt követő szöglet azonban ugyanúgy a hálóban kötött ki, mint a második percben. Bedi emelkedett magasabbra Kusnyírnál és nagy erővel befejelte a labdát a kapunkba. 1-1.

Hidegzuhanyként érte ez a gól a szurkolókat és a csapatot is, bár a Loki újra támadó-üzemmódba kapcsolt és igyekeztünk szép támadásokat vezetni, Szécsi előtt több lehetőség is adódott. A 25. percben aztán jól érkezett Ferenczi beívelésére és közelről a kapuba vágta a labdát. Ismét mi vezettünk, 2-1!

A félidő végéig kiegyenlített küzdelem volt, veszélyben voltak a kapuk mindkét oldalon. Hiába került újabb gólhelyzetbe Szécsi, rosszul eltalált lövése csak a kapufa tetejét csípte meg, újabb gól tehát nem született, hiába bíztunk benne, hogy a félidő vége előtt eljutunk háromig.  Az egygólos előny ugyanis egyáltalán nem volt megnyugtató, a ZTE veszélyesen és összeszedetten játszott, egy jó NB I-es csapat benyomását keltették.

A második félidőt álmosan kezdtük, mintha megnyugtatott volna minket a tudat, hogy vezetünk. A ZTE ezt igyekezett is kihasználni, így meglepő gyorsasággal cseréltünk. A már sárgalapos Trujic hagyta el a pályát, helyére pedig Csősz állt be. Az 54. percben aztán ismét Szécsi jelenete következett, veszélyes ívelésébe Devecseri tette bele a kézfejét és bár a mozdulat valószínűleg nem volt tudatos, mégis értetlenül néztük, hogy Kassai sípja néma maradt. Visszanézve a szituációt egyértelmű, hogy tizenegyesnek kellett volna következnie, Devecseri nem szorította le kézfejét, a VAR bevezetése óta pedig ezek az esetek szinte kivétel nélkül mind tizenegyest érő megmozdulásnak számítanak.

Ezt követően sem állt le Kassai az érthetetlen ítéletekkel, a 60. percben ugyanis Garba esését fújta be könnyű szívvel, de ami még érdekesebb volt, hogy Devecseri úgy kapott sárgát reklamálásért, hogy úgy tűnt, valójában semmi többet nem tett azon kívül, hogy megkérdőjelezte a játékvezető döntését. Minden esetre Tőzsért ez nem zavarta abban, hogy veszélyeztessen a szabadrúgásból, de labdája ugyanúgy a felső lécen landolt, mint Szécsi korábbi lökete.

A második félidőben ettől függetlenül a három védekező középpályással egy sokkal defenzívebb focit kezdtünk játszani, olykor feleslegesen magunkra húzva az ellenfelet. A támadásaink során egyáltalán nem éreztem úgy, hogy éles és gólra kész lenne a csapat. Jellemző kép volt, hogy játékosaink állva várták a labdát, nem segítettük ki egymást és csak lassan csordogáltak a támadásaink.

Ahogy az ilyenkor lenni szokott, ez meg is bosszulta magát. Kusnyír labdát vesztett, a védelmünk elcsúszott, Csősz pedig lemaradt Mitrovicról, aki Tamás centerezését vágta be a kapunkba a 64. percben. 2-2. A második félidő játékát látva az is megfordult ekkor a fejemben, hogy újabb gólra már nem leszünk képesek. Nem csak a passzív hozzáállásunk, de az a tény, hogy már három védekező középpályással játszunk is nehezítő körülménynek számított.

Ennek ellenére alig telt el egy perc a középkezdés után, amikor Garba fejelt le egy Nagy Sándor kirúgást Varga Kevinnek, aki visszaadta azt nyári szerzeményünknek. Haruna Garba pedig estében, a tizenhatoson kívülről kilőtte a rövid alsó sarkot. 3-2. Óriási gól volt, a találkozó addigi legfontosabb pillanata. Nem mellesleg, Garba ezzel a negyedik hazai mérkőzésén is betalált az ellenfelek hálójába, miközben Varga Kevin a gólpasszával tovább őrizte meccsenkénti legalább egy gólpasszos vagy gólos átlagát (eddig hat meccsen 3 gól, 3 gólpassz).

A gólunk persze nem altathatott el minket, a Zalaegerszeg ugyanis jelezte, tovább küzdenek a pontért. Ekkor azonban Varga már látványosan elfáradt. De nem csak ő, Garba is nehezen vette a levegőt, bár utóbbi a 73. percben, előbbi pedig a 75. percben tekert gyönyörűen a kapura, Demjén viszont mindkétszer hatalmasat védett.

Szépen csordogált előre a mérkőzés, amikor Kassai ismét bizonyította, miért közutálat tárgya Debrecenben. A 80. percben egy teljesen ártalmatlan szituációban, amikor egyébként is a kapusunkhoz került egy ívelés, Bobál összeesett Csősz mellett, Kassai pedig habozás nélkül a tizenegyespontra mutatott. Az asszisztensei semmit nem jeleztek, a visszajátszásokat elnézve pedig egyetlen apró jelét sem látom annak, hogy Csősz bármit is tett volna. Ez nem következetes és nem pártatlan ítélet volt. Kimondom, hogy újfent nagybetűs CSALÁST láttunk a pályán. Ez nem szigorú, nem részrehajló ítélet volt, hanem egy hatalmas kamu. Egy ilyen ítélet után akkor is eltiltanám a bírót, ha csak “rosszul látta”, mi történik.

Ez persze nem zavarta Mitrovicot, aki kinézte magának a jobb alsó sarkot. Lövését azonban Nagy Sándor óriási mozdulattal hárította! Maradt a 3-2! Csapatunk azonban nem ébredt fel, továbbra is a ZTE irányított. Bár beállt Zsóri Garba helyére, ez sem sokat segített. A 84. percben aztán Bedi majdnem megszerezte csapata harmadik, önmaga második gólját, de távoli lövése a kapufa tövéről Nagy Sanyi háta mögött a túlsó oldalra, nem pedig a kapu mögé vágódott. Ismét fellélegezhettünk. Újabb cserét hajtottunk végre, Kinyik jött be Haris helyére.

Ekkor bár már csak egy perc és a hosszabbítás volt hátra, én nagy gondban ültem helyemen. Benne volt ugyanis az egyenlítés a meccsben. És nem is az előző kapufa volt az utolsó momentumuk. A rendes játékidő utolsó másodperceiben Hudák kapott vissza egy kényszerítőt, estében el is lőtte tíz méterről a labdát, de Nagy Sándor ismét tett róla, hogy ne legyen újabb zalaegerszegi öröm. Nem is lett, a hátralévő percek szépen elfogytak és nagy izgalmak után, de elkönyvelhettük, hogy ismét nyertünk! 3-2-re legyőztük a remekül játszó Zalaegerszeget.

Osztályzatok

Nagy Sándor – 8
Kapott két gólt, ami bár nem mutat jól, mindkétszer tehetetlen helyzetbe hozták őt védőink, nem tehetett igazán róluk. Ellenben az első félidőben is voltak jelentős védései, a második félidőben pedig nem csak a tizenegyesnél, hanem utána Hudák ziccerénél is emberfeletti bravúrt mutatott be. Megérdemli a meccs legjobbja titulust, ahogy megérdemelte a társaktól a gratulációt, a hazai szurkolóktól pedig a Sanyi-Sanyi rigmust is.

Kusnyír Erik – 4 
Nagyon igyekezett, sok szép megoldása volt, de mindkét ZTE gólban alaposan benne volt. Az elsőnél nem tudta levédekezni Bedit, a másodiknál pedig ő adta el a labdát és a helyéről ívelhették be a beadást, ami a gólt eredményezte. Ettől függetlenül hasznos tagja csapatunknak, ma így sikerült, van ilyen.

Szatmári Csaba – 5
Többször jól avatkozott közbe, jól fedezte a labdát. Azonban ennél is sokkal jobb teljesítmény kellene, mert ha a Kisvárda egy, a ZTE pedig két gólt is szerzett ellenünk, akkor mit kezdünk majd, ha komolyabb támadóerőt felvonultató csapattal találkozunk?

Pávkovics Bence – 5
Tompának éreztem a játékát, gyakran lassította hazaadással a játékot, és olykor úgy éreztem, nem a legjobban helyezkedik. A párharcait azonban jó aránnyal nyerte, sokszor kiszolgáltatott helyzetbe került. Adnék neki vagy Szacsának egy kis pihenőt, hogy aztán megújult erővel lehessen ismét bevetni, mert egyébként jó játékos.

Ferenczi János – 5
Egy kérdés motoszkál továbbra is a fejemben. Miért nem szélsőként játszatjuk és miért nem szerzünk már a helyére egy igazi balhátvédet? Évek óta mantrázzuk ezt és évek óta jönnek az ehhez hasonló meccsek, ahol védekezésben szörnyű dolgokat látunk tőle. Elpasszolja a labdákat, nem ér vissza a védekezésbe és így megnehezíti csapata dolgát. Ennek ellenére támadásban tud segíteni, ma például gólpasszt adott Szécsinek és több jó beívelése is volt.

Tőzsér Dániel – 5
Vegyes megoldások jellemezték játékát. Szűrőmunkája bár jobb volt a megszokottnál, én továbbra is kevésnek éreztem. Kevesebb indítással próbálkozott, de átadásaival  tudott szép passzokat osztogatni előre és ma a gólhoz is közel járt.

Haris Attila – 4
Nagyon könnyen átjátszották ma a középpályánkat, hiába tett meg mindent ennek elkerüléséért. A szokásosnál jóval több párharcot veszített. Ennél ő is tud sokkal jobban játszani, most nem éreztem benne kellő erőt.

Varga Kevin – 6
Adott egy gólpasszt és volt egy veszélyes lövése is, sőt, az első gólnál is ő ívelte be a szögletet. Gyakran próbálta kiugratni Szécsit vagy Garbát, láthatóan jót tett neki, hogy középen játszhat.

Nikola Trujic – 6
Áttört a gát, megszerezte első gólját. Voltak szép megindulásai és pillanatai, cseréjét nem igazán tudtam értelmezni.

Szécsi Márk – 6
A legtöbb helyzetet ő puskázta el, azonban gólt szerzett és beadása után tizenegyest kellett volna ítélnie a játékvezetőnek. Sok pontatlansága volt, de végig agilisan küzdött, hajtott, végigdolgozta a meccset, ha kellett ő szerelt hátul.

Haruna Garba – 7
Győztes gólt szerzett, az első gólnál gyakorlatilag gólpasszt adott a kapufa segítségével és sokszor úgy tűnt, megállíthatatlan. Most gyakrabban eltűnt, mint szokott, de kétség nem fér hozzá, ezt a meccset ma ő és Nagy Sándor nyerték meg.

∼•∼

Csősz Richárd – 4
Korainak éreztem becserélését. Nagyon igyekezett, aktív volt, kapura is lőtt és jól osztogatta a labdákat, de kevés szerelésre, vagy jó védekező megmozdulásra emlékszem tőle, pedig az fontosabb lett volna, ráadásul sokszor lemaradt az emberéről (lásd a második gólt). A tizenegyesért nem hibáztatom, szerintem semmi szabálytalant nem csinált. Bár négyest adtam neki, örültem játékának, egyre jobban úgy érzem, felnőtt az NB I-hez.

Zsóri Dániel – 0
Tíz percet kapott, de ezt is végigküzdötte, igyekezett, és továbbra sem rettent meg senkitől. Ennek is köszönhető újabb sárgája, amit most a Kocsissal való összeszólalkozásáért kapott. Nagyon szurkolok neki, hogy mielőbb újabb gólt szerezzen.

Kinyik Ákos – 0
Nem volt lényeges megmozdulása, időhúzó csere volt.
.

∼•∼

Herczeg András
Bár Szécsi kezdőbe állításának örültem, a korábbi hetekkel ellentétben most több szempontból sem értettem, mi miért történik. Az, hogy a Szacsa-Pávkovics duót nem akarja megbontani, valahol talán érthető is. De az, hogy az 52. percben miért állunk át három védekező középpályásra, és ha már így teszünk, miért Trujicot cseréli le, az érthetetlen számomra. Ezen felül pedig hiába volt kifulladva három kettő után Garba és Varga is, a másik két cserével nagyon sokáig kivárt. A lényeg azonban a győzelem.


—   A mérkőzés színvonala   –   Csapatunk teljesítménye   –   A bírói ítéletek   —

Jó, sőt, kiváló mérkőzés volt, ha a gólokat, izgalomfaktort nézzük. A ZTE felnőtt az NB I-es szinthez és mindkét csapat komolyan vette a találkozót. Nem mondom, hogy a színvonal nagy volt, de az akarat és igyekezet mindkét csapatnál dicsérhető volt. A DVSC bár nyert és lőtt három gólt, a győzelemhez két játékosunk egyéni villanására volt szükség. A vezetésünk birtokában többször túlságosan visszaálltunk és technikai hibából és volt több. Ezek mindegyike javítható, úgyhogy ha a védekezésben összeszednénk magunkat, az jelentős javulást jelentene. Kassai Viktor viszont ismét főszereplővé lépett elő. Az, hogy következetlenül fúj és egyes szabálytalanságoknál nem ítél egyik és másik csapatnak, míg később ugyanazért igen – már megszoktuk. Azt azonban, hogy nem várt pár percet Babatira, szerintem jogosan kérhetik számon rajta a vendégek. Lehet, hogy mindent a szabályoknak megfelelően csinált, de nem tartom fair playnek, hogy ilyen hátránnyal induljon egy csapat (és jó kérdés, vajon miért csak a kezdősípszó előtt szólt érte a játékvezető). Arról már nem is szólva, hogy mi egy egyértelmű tizenegyest nem kaptunk meg, míg a Zetének befújt büntetője egyértelmű bírói túlkapás.

Vegyes érzelmeim voltak a mérkőzés lefújása után. Nagyot szusszantam én is, mert az utolsó percek olyan izgalmakat hoztak, amire nem számítottam az első és a harmadik gólunk után sem. Érzelmi hullámvasút volt ez a mérkőzés, sok pozitív és negatív eseménnyel. Garbát és Nagy Sándort nem győzöm dicsérni, ma ők voltak a kulcsembereink. De győztünk, és ez a legfontosabb. És az ilyen nehezebb mérkőzések tökéletesek igazán arra, hogy értékelni tudjuk ezeket a pontokat is és mentálisan megerősödjünk: igen, még ha nem is minden tökéletes, együtt sikerülhet. Ma sikerült. Jövőhéten a Honvéd ellen is azért szurkolunk majd – a helyszínről -, hogy sikerüljön. Mert a győzelem, jöjjön az bármilyen nehezen is, felemelő érzés!

Ha még nem láttad, akkor tekintsd meg a mérkőzésen készült vlog epizódunkat!

Csibu