LOKOMOTIVBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

Három a cívis igazság!

Három meccs, kilenc pont, a harmadik meccs zsinórban, ahol legalább három gólt lő csapatunk és nyerünk (a Budapest Honvédnak pedig a negyedik vereség egyhuzamban), és a Loki harmadik helyen áll a tabellán. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy robog a Lokomotív. De vajon tényleg rászolgáltunk erre a három pontra, nem volt egy kicsit túl forró a lábunk alatt a gyep? Nos, az egyikre a három pont közül biztosan rászolgáltunk, és így vagy úgy, de idegenben győztünk le egy sokkal de sokkal többre hivatott Honvédot. Mi döntött a javunkra? Három a cívis igazság, de jön-e a ráadás? Olvassatok tovább!

Bár egy elhalasztott FTC-DVSC meccs is kellett ahhoz, hogy ezt le tudjam írni, de a Loki két győzelem után, hibátlan mérleggel utazott a formánk szöges ellentétét produkáló Budapest Honvéd otthonába. Herczeg Bandinak nem volt semmi oka a változtatásra a múlt heti kezdőhöz képest (Nagy – Kusnyír, Szatmári, Pávkovics, Ferenczi – Tőzsér, Haris – Szécsi, Varga, Trujics – Garba), Sannino mester pedig a Honvédra már-már védjegyként jellemző 3-5-2-es formációban küldte föl a Horváth – Niba, Kamber, Batik – King, Gazdag, Nagy, Kesztyűs, Uzoma – Lanzafame, Moutari kezdőcsapatot. Az olasz tréner dolgát sérülések nehezítették, ezért is kezdett Horváth a kapuban, illetve ezért maradt ki N’Gog.

A meccs 18:00-kor Farkas Ádám játékvezető sípjelére indult. A Loki kezdte jobban az összecsapást, az első tíz perc egy az egyben a mienk volt. Nem is kellett sokat várni, hogy góllá érjen a fölényünk. A 8. percben Szécsi Márk keresztbe lőtt lapos labdájára érkezett kiváló ütemben Nikola Trujics, majd belsőzött védhetetlenül Horváth kapujába. 0:1! A fejleményt ekképp kommentálta Hajdú B. a tévében: “a látottak alapján egyáltalán nem érdemtelen a Debrecen vezetése, sőt. Nyugodtan nevezhetjük megérdemeltnek is.” Tényleg? A hallottak alapján pedig egyáltalán nem professzionális Hajdú B. úr hozzáállása a közvetítéshez, sőt. Nyugodtan nevezhetjük flegmának is.

Ezután alig pár perccel már a Honvéd ragadta magához a kezdeményezést. Rúgtak lesről kapufát a 14. percben, illetve a 22. minutumban Lanzafame szerzett nagyon kis híján szépségdíjas félollózó gólt az ötösünk sarkáról, sőt, nagyon kevésen múlt, hogy az aláhulló labdát be ne tessékelje Batik Bence, de ezt is megúsztuk. Ahogy a 27. percben Kesztyüs beadása utáni Kamber-talpalás is csak centikkel tévesztette el Nagy kapuját. 5 perc se telt el, már kapusunk hatalmas bravúrjára is szükség volt Lanzafame kicsavart lövésénél. Itt már borzasztóan érett a hazaiak egyenlítése, de mégis reménykedtem benne, hogy ezt a félidőt már kihúzzuk így, és amúgy is, mintha be lenne oltva a kispesti csatársor gól ellen. Hiába. Alig másfél perccel az első játékrész vége előtt Gazdag szerelte Kusnyírt középen, majd a némiképp zilált védelmünkön keresztül a jobb oldalt elfutó Moutarit indította, aki önzetlenül tálalt a nem hibázó Lanzafame elé, akinek nem volt nehéz dolga az üres kapunkkal. 1:1 A félidő egy perc ráadás után véget ért, a találkozó pedig nyílt maradt. Miközben a játékosok az öltöző felé ballagtak, Hajdú B. ismét megtisztelt minket egy vérbeli semmitmondó taktikus megállapítással: “Hát nem a világ két legjobb csapata játszik, de azt gondolom, izgalmas találkozót látunk“. Pista bátyám, idefigyejjé’! Vagy mutass be egy orvosi papírt arról, hogy hacsak nem járatod a szádat minden másodpercben, akkor az végleg és visszavonhatatlanul összenő és ezért kell folyamatosan beszélned, mindegy hogy mit. Vagy az ilyen semmitmondó bölcsességeidet tartsd meg inkább magadnak. Persze hogy nem a világ két legjobb csapata játszik, ez egy Honvéd-DVSC! Értjük, nem emelték meg a vérnyomásodat, de azért még nem kell lefitymálni senkit.

A csörte második felét iszonyatosan rosszul kezdtük. Honvéd helyzet követett Honvéd helyzetet, nekünk pedig közünk sem volt a meccshez egy jó 15 percen át. Egy jobb formában lévő csapat támadói egy ilyen gyenge periódus alatt legalább két gólt berámolnak az ellenfélnek és lezárják a meccset. A meccs végi gyatra labdabirtoklási és passzolási statisztikáinkat nagyjából itt, és a 15-45. perc között szedtük össze. Ám meddőnek bizonyult ez a Kispest-fölény, csak egy újabb kapufára és sok centikkel mellément lövésre futotta.

A 66. minutumban szöglethez jutottunk. Tőzsér ívelte be a lasztit, melyet egy honvédos védő kifejelt a kapufa mellől. Erre a labdára nagyon szemfülesen csapott le Varga Kevin, majd pazar zsugát tett Haris Attila elé. Védekező középpályásunk jó 18 méterre a kaputól levette, majd gyönyörűen csavarta Horváth kapujába a játékszert. 1:2, ismét nálunk volt az előny, a szektorunk pedig tombolt. Attilának szívből gratulálunk első DVSC-góljához az NB I-ben! Az hogy “soha nincs egy jó lövése”, immár a múlt.

Inkább ezt nézzétek, mint az M4-es összefoglalót. Hajdú B. “Haris…leveszi…gól. Ismét vezet a Debrecen” kommentárja lehangolóbb, mint egy novemberi hétfő este parlamenti közvetítést nézni 2 liter langyos Borsodival
(“Ezt nem lehetett elérni”- ki mondta ezt rezignált hangon? A, Lucas Kőbánya-Kispesten, mikor leszáll az IC-ről és épp gurul ki a G43-as személyvonat a 8. vágányról, vagy B, Hajdú B. a forduló egyik legszebb góljára)

De ezzel nem volt vége. a 77. percben Varga Kevin a két évvel ezelőtti önmagát másolva újabb góllal növelte az előnyünket! A Honvéd térfelének közepén megindult, felgyorsult, balról jobbra cselezett, majd 20-22 méterről Horváth kapus segítségét sem nélkülözve megszerezte harmadik, és mint kiderült, győztes gólunkat. 1:3! Az ilyen gólok miatt kedveltem meg olyan hamar annak idején, illetve az ilyen gólok miatt is ér immár 600 ezer Eurót a Transfermarkton.

Természetesen az összességében sokkal jobban játszó Honvéd nem adta fel. A 81. percben szabadrúgáshoz jutottak a partvonal mentén, de ennek elvégzése után Szatmári faultolt egy kispesti támadót és sokkal kedvezőbb helyről járt nekik egy újabb pontrúgás.  Mikor megláttam, hogy honnan jár a szabad és hogy ki fogja elvégezni, már el is könyveltem magamban a 2:3-t. Élénken élt bennem ugyanis egy némiképp hasonló Lanzafame szabadrúgásgól ellenünk 2016-ból, íme. A tetovált talján az ilyeneket Bódit megközelítő hatékonysággal képes gólra váltani, illetve ezúttal Nagy Sanyi sorfalállítása illetve alapvonali mozgása sem gördített akadályt Lanzafame elé. Kilőtte a rövid sarkot, 2:3 – hiába volt majdnem vége és vezettünk, a találkozó egészen az utolsó másodpercig nyílt maradt.

Kukocs és Csősz szabálytalanságai, Pávkovics mezrántása és az inkább nekünk kedvező bírói ítéletek borzolták még a meccs végén a kedélyeket, ám az állás végül nem változott. A DVSC 3:2-re nyert az Új Hidegkúti Nándor Stadionban.

Velünk volt ugyan a MázliFaktor, de szép volt, fiúk!

Összefoglalóért kattints ide! (vigyázat, unatkozó kommentátort tartalmaz!)

Osztályzatok:

Nagy Sándor – 6
A mérkőzés nagy részében magabiztosan állta a sarat, több bravúros védése is volt, a legnagyobb a 32. percben. Igaz, sokszor a kapufa is vele volt. Lanza első góljáról nem tehetett, hiszen lehetetlen helyzetbe hozta a védelmünk. A második félidőre meghúzódhatott, és Szatmári végezte el a kirúgásait. Amiért így sem kért cserét, jár a piros pont. Lanzafame második góljánál viszont hibázott. Előbb a rövidre állította a sorfalat, majd betáncolt középre, így végül sem a hosszút, sem a rövidet nem tudta leárnyékolni, Lanzafamén pedig messziről lehetett látni, hogy nem fog hibázni. Ám ettől eltekintve ismét megfelelőt nyújtott.

Kusnyír Erik – 3 
Nagyon gyenge napot fogott ki. Az első bekapott gólunk előtt az őtőle elvett labdával lódult meg Gazdag, majd passzolta ki menthetetlenül a meglepett védelmünket Moutari és Lanzafame. A meccs végére olyannyira felgyűlhetett benne a frusztráció, hogy egyre durvább és durvább szabálytalanságokat követett el a hazaiak ellen, amivel előbb beszedett egy jogos sárgát, majd a többivel saját kiállítását és későbbi eltiltását kockáztatta.  Még szerencse, hogy lekapta Herczeg. De ahogy őt ismerem, jövő hétre összekapja magát. Amúgy is most forrja ki magát a játékstílusa, legyünk türelemmel.

Szatmári Csaba – 4
Elég nehéz objektíven megítélni akár az ő, akár Pávkovics teljesítményét. Csoda, hogy ennyi helyzetből csupán két gólt szerzett a Honvéd, és ez nem teljesen a védelmünk érdeme. Nagyot küzdött, a levegőt általában uralta, sokat szabadított fel, de a földön már kevésbé volt magabiztos. Illetve a felszabadításai nagy része az ellenfélhez ment. Lanzafame második gólját megelőzően az ő szabálytalansága nyomán kapott “kvázi-tizenegyest” a Honvéd 18 méterre a kaputól.

Pávkovics Bence – 4
Egy nem jól játszó védelem felejthető produkciójának átlagos résztvevője. A hatalmasat játszó Lanzafame semlegesítése elsősorban az ő dolga volt, és csak annyira végezte el rosszul ezt a feladatot, hogy attól a Loki még nyerni tudjon. Mentségére legyen mondva, Lanzafame az egész magyar mezőny legjobb csatára. A vége felé ő is követett el pár sárgagyanús faultot, ám ezeket megúszta. Az akarás látszott rajta is.

Ferenczi János – 4
Nem jó, de nem is tragikus, és nem sok nyomot hagyott bennem. Ahogy Moutari és társai is alighanem csak az elmosódott sziluettjére emlékezhetnek, amikor faképnél hagyták őt, vagy az ő helyén törtek be a tizenhatosunkra. Felejtsük is el gyorsan ezt a produkciót.

Tőzsér Dániel – 5
Rég tudjuk, hogy inkább a messziről, erőből megküldött szabadrúgások képezik a védjegyét, közelről nem tud úgy csavarni, mint Bódi. A szögletei azonban jók voltak, az egyik után született Haris gólja (igaz, közvetve). Szerelésekkel, támadásszűrésekkel nemigen zavartatta magát, előre játékban viszont inkább hasznos volt.

Haris Attila – 6
Jól kezdte a meccset, akárcsak az egész csapat, majd kicsit visszább esett a teljesítménye. A második félidőben viszont végre megszerezte első gólját a Lokiban egy szépségdíjas tekerésből, ami után valósággal szárnyra kapott. Örömfoci volt a játéka.

Szécsi Márk – 5
Nem sok levegő jutott neki Kamber, Niba és Batik között, ám így is kiosztott egy nagyon fontos asszisztot első gólunk előtt.

Varga Kevin – 7 
Pazar előkészítés Haris góljánál, majd egy remekbe szabott, igazi “Kevines” gól, ezen kívül pedig több ígéretes lövés és cselek (nem egy köténnyel is megbolondítva). Ez a kiváló teljesítmény receptje. Tegnap egyáltalán nem csinálta azt amit neki rendszeresen felrovunk, ami szinte “vargás típushiba”, nevesül hogy néha ziccerben önzőzik. A meccs elejétől kezdve nagyon élt a pályán és másokat is önzetlenül kiszolgált, ha arról volt szó.

Nikola Trujic – 6
Ha a meccs véget ért volna 45 perc után, hetest kapott volna és Kevin arany csillagát. Korai gólja, melynél nem lehetett ennél jobban helyezkedni, a későbbiekben rengeteget számított, hiszen megadta számunkra a mérkőzés alaphangját. De azon kívül is élvezet volt nézni mozgását, robbanékonyságát és remek meglátásait. Aztán a második játékrészben már nem nyújtott ennyire kiemelkedőt, kicsit mintha ellőtte volna minden puskaporát. Cseréje emiatt jogos volt.

Haruna Garba – 6
Ezúttal a gól elmaradt a nigériai tanktól, a kapu előtt mindig rossz megoldást választott, ám ami mezőnymunkát letett a pályára, már önmagában megérdemli a hatost. Hihetetlen a fizikuma és a munkabírása, és bátran lehet rá rugdosni a labdákat hátulról. Ha nem lő gólt, akkor a védőkkel birkózik, mintha ő lenne a fekete Szalai Ádám. Pont egy ilyen csatárra volt szükségünk, továbbra is telitalálat a leigazolása.

∼•∼

Csősz Richárd  – 5
Az elfáradt Trujicsot váltotta a 71. percben, 5 perccel azután, hogy ismét magunkhoz ragadtuk a vezetést. Beállása segítette némiképp stabilizálni a csapatunkat, nem válogatott az eszközökben, ha a hazai csatárok helyretételéről volt szó. Külön rigmust kapott a Honvéd-szurkolóktól. Egyszer még egy szép megindulása is volt a nyolcvanvalahanyadik percben.

Kinyik Ákos, Bényei Balázs – 0
3:2-nél rendesen égett a ház, mindkettejük szolgálataira szükség volt csereként. Ákos esetében Kusnyír lecserélése volt a fő indíték, Bényei Szakáll Balázsnál pedig az időhúzás.

∼•∼

Herczeg András
A ZTE elleni csapathoz képest egy helyen sem változtatott, mely hajszálra ugyanazt a 3:2-es végeredményt realizálta. Nyertünk, és ezt nem kell magyarázni, de a vakszerencsének legalább akkora szerepe volt ebben a győzelemben, mint hogy egyes játékosaink kimondottan jó napot, a Honvéd fiai pedig Lanzafamét leszámítva egy kifejezetten pocsék napot fogtak ki. Nem tudom, hogy tudatos taktika volt-e a Honvéd csatárainak rendszeres lesre állítása, vagy ők voltak ennyire összeszedetlenek és fegyelmezetlenek, mindenesetre ez a fajta védelem hatékonyabbnak bizonyult, mint Kusnyírék. Az igazság alighanem a kettő között van. Ami miatt viszont nem érheti egyetlen szó sem a ház elejét, az az, ahogyan Bandi belenyúlt a meccsbe. A cseréi tökéletesen időzítettek és eredményesek voltak. 3/3 győzelem, nagyon rég kezdtük ilyen jól az NB I-et.


—   A mérkőzés színvonala   –   Csapatunk teljesítménye   –   A bírói ítéletek   —

Bár nem szögezte a tekintetemet végig a képernyőre, összességében jó színvonalú meccset láthatott a közönség. Volt 5 gól, rengeteg helyzet és kemény, de viszonylag fair, tiszta küzdelem a pályán. Ugyanakkor a Honvéd meddő mezőnyfölényei nem tettek jót a meccsnek. Persze nem rájuk szeretném ezt kihegyezni, hiszen mi ugyanennyire hibásak vagyunk amiért szándékosan alárendelt szerepet játszottunk a találkozó túlnyomó részében. És akkor térjünk rá a csapatunkra. Egy idegenbeli siker után talán jogos lenne a négyes, vagy akár az ötös. Itt azonban mondjuk ki, a meccs összképe alapján nem érdemeltünk győzelmet. Csupán 37%-ban volt nálunk a labda. 28 szerelési kísérletből csak 13 volt sikeres. 256(!) passznak csak a 74%-a(!!) ment jó helyre. A Honvédnál ugyanez 468 és 82%. Az egyetlen, ami mellettünk szólt, hogy 4 kaput eltaláló lövésünkből 3 gól is lett, így miénk lett a győzelem. Ez a fajta hozzáállás néha bejön, de nem véletlenül kapta le a kamera a meccsen Herczeg Andrást többször is fohászkodás közben. Farkas Ádámnak sporttársnak én ötöst készültem adni, mert egészen a 75. percig egyszer sem hívta fel magára a figyelmet rossz ítélettel, a találkozót pedig végig kézben tartotta. És négyest sem azért kap, mert ellenünk fújt volna, nem. Épp azért, mert az ellenkezője történt, az utolsó 15 percben sok stiklit elnézett nekünk, illetve a meccsen volt rá példa, hogy a Honvéd kárára ítélt. Az úriemberi becsület úgy kívánja, hogy ezt akkor is szankcionáljuk, ha történetesen épp nekünk kedvezett a játékvezetés. (De nem emiatt kaptak ki, a végeredményt nem befolyásolta)

Győztünk, de az iksz igazságosabb lett volna. Mondom ezt úgy, hogy nagyon örülök és büszke vagyok. Hiszen ez a Honvéd sokkal erősebb és többre hivatott csapat, mint amit egyelőre mutat. Azért is érzek némi szimpátiát és együttérzést feléjük, mert nagyjából 5 éve történt a DVSC történetének fekete napja: a BATE elleni kiesés. Bár másmilyen körülmények között kényszerült a Kispest kiesni a Craiova ellen, a lélektani hatást pont olyannak képzelem el, mint ami velünk esett meg. Mikor a csapatodra hónapokig rá sem ismersz, és mintha minden játékosnak, szurkolónak és stábtagnak a lelke egy darabját kihasították volna, vagy elszívta volna egy román dementor. És ezt az élményt nem kívánom a legnagyobb ellenségeinknek sem. Mielőbbi felépülést kívánok a Honvédnak, mert szükség van rájuk egy izgalmas bajnoksághoz!

Ami pedig minket illet, ünnepeljük meg a győzelmet és pacsizzunk le a fiúkkal, akik nagyon akarják a sikert. Viszont vegyük tudomásul, hogy ilyen rossz statisztikákkal és ilyen “merjünk kicsik lenni” mentalitással nem lehet hosszabb győzelmi sorozatokat építeni és komolyabb célokat kitűzni. Néha mellénk áll a szerencse, néha nem. Majd ettől a meccstől olyan karmánk lesz, hogy egyszer mi leszünk az, akik tegnap a Honvéd, és az ellenfél mákolja be a győzelmet kvázi érdemtelenül a Nagyerdei Stadionban. Vagy ki tudja, lehet most fizetett vissza valami régi tartozást Fortuna istenasszony. Ilyen a futball. De ahhoz, hogy a szerencse tartósan mellénk álljon, ennél többet kell majd tenni.

Mindörökké hajrá Debrecen!

Lucas

(a képek forrása a dvsc.hu, illetve Blogos tulajdon)