LOKOMOTIVBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

Ha reggelig játszunk sem…

Három győzelemmel indítottuk az új szezont, a válogatott szünet előtt pedig nem is kívánhattunk volna kellemesebb ellenfelet, mint az újonc, négy vereséggel indító Kaposvárt. A kis ördög persze ott motoszkált a fejekben, hogy mi van ha… De nagyjából egyetértett minden szurkoló abban, hogy ha valamikor, akkor most illene egy könnyed, magabiztos győzelmet aratni. Hát nem így lett…

Az elmúlt hetek gyenge védőmunkája után Herczeg András változtatott, és a hullámvölgyben lévő Kusnyírt a padra ültette, így Bényei kezdett a jobbhátvéd poszton. Az előző heti meccskerethez képest még egy változás volt, nevezetesen Zsóri Dani helyett Kundrák foglalt helyet a padon. A meccsen még csak találgattuk, hogy mi lehet az oka, én sérülésre tippeltem, de kiderült, hogy Dani már Székesfehérváron van, és gyakorlatilag a Vidi játékosának tekinthető, ezért nem volt ma a keretben. A vendégek kezdőjében kevés olyan játékost találhattunk, akik komoly NB I-es rutinnal rendelkeznek, az egyetlen támadó elöl a Vidi ellen duplázó (és korábban a Vasas színeiben ellenünk is kettőt lövő) Ádám Martin volt, tőle várták tehát a gólszerzést a Kaposvári szakvezetők.

A mérkőzés előtt a klub a kivetítőn emlékezett meg arról, hogy múlt vasárnap volt tíz éve, hogy a DVSC bejutott a Bajnokok Ligája csoportkörébe. A videóban Adamo Coulibaly is bejelentkezett, és felidézte az emlékeit a tíz évvel ezelőtti sikerről. Aztán nagy meglepetésre a kivonuló csapatok mellett ő is feltűnt a gyepen, ő végezhette el ugyanis a kezdőrúgást. És hogy tovább fokozzam a furcsaságokat: volt a pályán még egy játékos, aki részese volt a tíz évvel ezelőtti sikernek. A dolog pikantériája, hogy nem a fehér mezes Loki játékosok között, hanem a zöldben felsorakozó vendégjátékosok között kell őt keresni: nem más, mint Fodor Marci, aki négy csoportmeccsen is pályára léphetett tíz éve, most pedig 31 évesen a Kaposvár színeiben ismét az NB I-ben bizonyíthat.

Azt vártuk, hogy a kezdés után nekiesünk a vendégeknek, egy korai góllal megadjuk a meccs alaphangját, onnantól pedig jön majd a többi szépen egymás után. Nem így lett. A kilencedik percben egy vendég szöglet után Ádám Martin bólintott a kapunkba, a dolog szépséghibája, hogy a fejes előtt kilökte maga elől Garbát, ám hiába reklamáltak játékosaink a csapatunknak először vezető fiatal Pillóknál, megadta a találatot. Én személy szerint még ekkor sem voltam ideges, bár jó lett volna most végre kapott gól nélkül lehozni egy meccset, de majd csak fordítunk, volt még ekkor hátra több, mint 80 perc. A korai bekapott gól után annak rendje és módja szerint át is vettük az irányítást, Haris rögtön veszélyeztetett egy távoli lökettel, ám helyzetbe kevésszer sikerült kerülnünk. Bár folyamatosan mi támadtunk, és teljesen benyomtuk a vendégeket a kapujuk elé, látványosan nem tudtunk mit kezdeni a betömörülő védelem ellen. Sorra záporoztak a beívelések a szélről, ám gond nélkül fejelgették ki őket a kaposvári védők. Ezúttal a pontrúgásaink sem éltek, nem tudom eldönteni, hogy Waltner Róbert készítette-e fel ilyen jól csapatát a rögzített szituációkból, vagy szimplán csak szarul rugdaltuk be a labdákat, szerintem maradjunk az is-isnél, mert voltak borzasztó beíveléseink, ám akadt jó néhány olyan szituáció is, amikor egész egyszerűen nem volt szabadon érkező játékosunk, és mindig akadt valaki a vendégektől, aki magasabbra ugrott és kifejelte a labdákat. A szünetig nem is sikerült egyenlítenünk.

Várható volt, hogy Herczeg András cserélni fog, mint hogy az is borítékolható volt, hogy Adeniji most először fog jelentős játékperceket kapni új csapatában. Érkezett is Trujics helyére a szünetben. A második játékrész ugyanolyan mederben folyt, mint az első: óriási labdabirtoklási fölényben voltunk, ám kissé tanácstalanná váltunk a felezővonalat átlépve. Szembetűnő volt, hogy mennyire lassan járatjuk a labdát, egy-egy ígéretes alkalommal, amikor valaki szabadon ácsorgott a túlsó oldalon, akkor a közvetlen keresztpassz helyett körbejárattuk a játékszert, sokszor hátrapasszokkal, amit így tolódásokkal könnyedén reagáltak le a vendégek, így már közel sem volt olyan ígéretes helyzetben az imént még üresen ácsorgó játékosunk, mire hozzákerült a labda. Azt tegyük hozzá, hogy ezúttal a szerencse sem volt mellettünk, nagyon sok olyan elpattogó-megpattanó labda pattant úgy, hogy pont a vendégeknek legyen jó, nem egyszer így vezethettek például kontratámadást is.

Azt sem igazán értettem, hogy miért nem próbálkozunk távoli lövésekkel, ami egyébként is egy jó fegyver a betömörülő csapatok ellen. Tőzsér több esetben is a jobbnál is jobb lövőhelyzetet keresett magának, majd ahelyett, hogy a jobbik (bal) lábával tüzelt volna, áttette a jobbra, és passzolt… Abszurd jelenetek voltak, amikor a vendégek ötöse környékén, háttal a kapunak is csak toszigáltuk a labdát, egyszerűen senki nem lőtt kapura. Amikor pedig végre sikerült a kapura fordulnunk, és eltalálni azt, akkor Pogacsics mutatott be elképesztő védéseket, egy ízben Garba lövésénél, majd Szécsi kapufára csúsztatott labdájánál is. Azért is fájó ez, mert én személy szerint Pogacsicsot egy ügyetlen kapusnak tartom, láthattuk ezt pár hete a Mezőkövesd ellen is. De tipikusan egy olyan hálóőr, aki ha elkapja a fonalat, akkor minden összejön neki, lásd pár hete a Fradi ellen.

Bosszantó volt, hogy ilyen helyzetben nem volt kit behozni a kispadról, számomra érthetetlen, hogy miért kell a cserekapus mellé négy védekező szellemű játékost (Kinyik, Barna, Kusnyír, Csősz) nevezni egy mérkőzésre. Ilyenkor inkább betennék egy fiatal játékost, mondjuk Pintért (Damásdit, Györgyit), mert ha ég a ház, akkor nem tudunk kit behozni. Ez történt ma is, Kundrák becserélésével is a 80. percig várt Herczeg András, a harmadik cserelehetőségét pedig ki sem használta, mert nem volt értelme. A 70. perc tájékán egyébként már érezni lehetett, hogy mi itt nem lövünk ma gólt, nem is nagyon tudtunk komoly helyzetet kialakítani, a vendégek pedig folyamatosan csalták a focit és ölték az időt, amihez a játékvezető is asszisztált (róla majd külön az értékelés végén). Így aztán hiába mentünk előre az utolsó percekig, nem sikerült az egyenlítés, így szégyenszemre vereséget szenvedtünk az újonc Kaposvár ellen.

Osztályzatok:

Nagy Sándor – 0
Nem ez volt az a mérkőzés, amin sok munkája akadt. A gólnál kiszolgáltatott volt, majd volt egy lövés, amit kis híján bevédett. Aztán láthattunk tőle egy bravúrt is, de ezt leszámítva nem volt dolga.

Bényei Balázs – 3 
Azzal egyet lehetett érteni, hogy Kusnyírra ráfér egy kis pihenés, de kérdéses volt, hogy a helyén játszó Bényei tud-e jobb játékot nyújtani. Sajnos a válasz nem, ami azért is fájó, mert egy gyengécske Kaposvár volt az ellenfél, ennek ellenére láthattunk tőle hajmeresztő megoldásokat hátul és elöl is egyaránt.

Szatmári Csaba – 4
Én őt is jegelném egy picit, Kinyik hetek óta ül a padon, miközben Szatmáritól minden meccsen láthatunk önveszélyes megmozdulásokat.

Pávkovics Bence – 4
Neki is meggyűlt ma a baja Ádám Martinnal, néha pedig csúnyán megetették őt a vendég játékosok.

Ferenczi János – 4
Hát ma nem játszott válogatott formában… Ezúttal többet töltött az ellenfél térfelén, mint a sajátján, de ő sem tudta jó beadásokkal tömni a társakat. Védekezésben emiatt többször lemaradt, és akadtak technikai hibái is.

Tőzsér Dániel – 4
Van az úgy, hogy az ember rossz napot fog ki, előfordul ilyen a csapatkapitánnyal is. Nem ültek ma a beívelései, nem mert lövésre vállalkozni, a cseréje után pedig megsértődött, és eldobta a mezét – ez viszont csapatkapitányhoz méltatlan cselekedet volt.

Haris Attila – 5
Talán ő az egyedül, akire nem lehetett panasz a középpályán. Bátran odalépett az ellenfélnek, volt egy veszélyes lövése is, szóval nem rajta múlott ez a vereség.

Nikola Trujic – 4
Neki sem ez volt élete meccse, nem nagyon jöttek össze neki a dolgok az első félidőben. Ő mert lövéssel próbálkozni, csak sajnos rossz hatékonysággal. Mondjuk nem biztos, hogy őt cseréltem volna le a szünetben, mert rajta kívül még 2-3 játékost nyugodtan le lehetett volna kapni.

Varga Kevin – 4
Kevin ma nem azt a formáját mutatta, amivel megörvendeztetett minket a szezon elején. Most megint ragadt hozzá a labda, kereste a jobbnál is jobb lehetőségeket, a megoldásai pedig nem igazán ültek. A pontrúgásai ezúttal kevés kivétellel pocsékak voltak.

Szécsi Márk – 4
Egy kapufát fejelt, de ő sem játszott ma jól, ha lett volna kit behozni, őt is le lehetett volna cserélni.

Haruna Garba – 5
Brusztolt keményen, de kevés használható labdát kapott. Amikor pedig végre nála volt a játékszer, akkor ő volt az, akinek középre kellett volna adnia, oda, ahol egyébként neki kellene helyezkedni. A gól nem jött össze, de nem lehetett rá panasz.

∼•∼

Babatünde Adeniji – 4
Nem tudott ma bizonyítani, de lesz még erre lehetősége. Egy ízben egy jó indítással iramodott meg, de engedte, hogy a védő beérje, és tükörsimán szerelje őt, hiába reklamált büntetőt a közönség, nem volt szabálytalan a belépő. Abban a helyzetben sokkal több volt egy szögletnél.

Kundrák Norbert – 0
Nehéz helyzetben érkezett, és nem is eredeti posztjára kellett beszállnia, hanem a balszélre. Volt pár ügyes megmozdulása, de tíz perc alatt ő sem tudta megváltani a világot.

∼•∼

Herczeg András
A cserepadról már írtam, én már a múlt héten sem értettem, hogy minek annyi védekező szellemű játékos a kispadra. Akkor ugyan jól jött, mert előnyben lehetett behozni védekező játékosokat az elöl lévők helyett, de ilyen helyzetekben mint a mostani, ez komolyan visszaüt. Teljesen meg volt így kötve a keze, nem igazán tudott érdemben belenyúlni a meccsbe. Nagy kár, hogy senki nem törekedett váratlant húzni, csak csináltuk a kis sablonos játékunkat, ami most kevés volt az egy ponthoz is.


—   A mérkőzés színvonala   –   Csapatunk teljesítménye   –   A bírói ítéletek   —

Jóindulattal átlagosnak mondható mérkőzés, amelyen a hazai csapat egykapuzott, minden lehetőséget kihagyott, a vendégek pedig egyetlen talált góllal elvitték a három pontot. A mieink teljesítményéről így jókat nem mondhatunk, mindenképp gázos, hogy nem tudtunk gólt lőni ennek a gyengécske Kaposvárnak.

Na de kedves bíró sporttárs! Önnek egy külön bekezdést szentelek! A 31 éves fiatalember májusban debütált az élvonalban a Haladás – Vidi meccsen, most pedig második NB I-es mérkőzését vezethette Debrecenben. A friss hús játékvezetőkkel kapcsolatban mindig ott a félsz, hogy na akkor most hogy is vezet majd. Kezében tartja a meccset, és észrevétlenül, hiba nélkül lehozza, vagy következetlenül, hibát hibára halmozva vezet majd. Tejfölösszájú barátunk esetében ez utóbbi volt sajnos terítéken. Így aztán ma nem Szent Loki, hanem Szent Lúcia tisztelt meg minket jelenlétével, ő ugyanis a vakok védőszentje.

Minek van hat játékvezető minden meccsen, ha egyikük sem lát?!

Először is Ádám góljánál nyugodtan fújhatott volna fault miatt kifelé, Garbán ugyanis szépet taszított a támadó. Az első félidőben egy beívelés után tűnt el lökés miatt egy fehér mezes játékos a tizenhatoson belül, két hete Magyarország “legjobb játékvezetője”, Kassai ilyenért büntetőt adott a ZTE-nek, most néma maradt a síp. Az első félidőben a kőkemény kaposvári belépők megtorlatlanok maradtak, a sárga lap iskolapéldájának tekinthető belépők után örülhettünk, hogy egyáltalán szabadrúgást kaptunk. Mesterin asszisztált a vendégcsapat időhúzáshoz, csalásához. A 75. percben Hegedűs kőkeményen talpalja le Varga Kevint sárga lappal a “zsebében”, főhősünk nagy kegyesen befújja a faultot, de nem ad második sárgát (talán az egyből piros sem lett volna szigorú). Ezen valószínűleg Waltner Róbert is meglepődhetett, mert azonnal lecserélte védőjét, még mielőtt Varga Kevin felkelt volna az ápolásából… Kedves bírósporttárstól nem azt kérem számon, hogy miért nem fújta meg a hazai pályát, pusztán azt nem értem, hogy miért asszisztált az antifocihoz és a favágáshoz. A két ivószünet, a rengeteg fetrengés, ápolás és csere ellenére is csupán 1, illetve 3 percet hosszabbított a félidők végén, ami szintén nonszensz. Sok még neki az NB I, remélem a folytatásban csak a másodosztályban fújdogál majd. Csibutól egyébként ígéretet kaptam, hogy egy csokorba gyűjti az összes faszságot a meccsről, úgyhogy holnap várható majd valami videós tartalom ezzel kapcsolatban.

Nem akarom egyébként a bíróra fogni a vereséget, mert azzal csak magunkat csapnánk be. De azt sem szeretném, ha jönnének a bunda volt, meg 9-es szorzó volt a vendégre kommentek. Nem volt bundameccs, azok nem így néznek ki. Nem voltunk ma élesek, hiányzott a pontosság, a kreativitás, az, hogy valaki húzzon valami váratlant, egy cselt, amivel a védelem mögé tudunk kerülni. Nagyon erőltettük a széljátékot és a beadásokat, illetve folyamatosan próbálkozhattunk pontrúgásokkal, de ezek hatástalanok voltak ma. Ilyenkor kellene valami újat előhúzni, ami ezúttal most nem sikerült.

Nem szokásunk egyébként az ellenféllel foglalkoznunk, de nem tudok szó nélkül elmenni a Kaposvár mai játéka focija hentelése mellett. Az rendeben van, hogy egy szerény képességű kis csapat a vezetés megszerzése után törekszik foggal körömmel őrizni az előnyt, de ehhez nem feltétlen kell parasztnak lenni. Egy értelmes játékvezető minimum egy, de akár két vendégjátékost is lezavart volna a francba két sárgával, vagy egyből pirossal, mi most örülhetünk, hogy egyáltalán ők kaptak több sárga lapot (3-4 az arány). Pogacsics már az első félidőben is húzta az időt, látványos volt a második félidőben, amikor egy beívelés után a robosztus támadóink láttán inkább gyorsan összerogyott a fejét fájlalva, és meg is kapta rá a sípszót és a szabadrúgást. Ja és üdvözlöm az édesanyját a lefújás után nekünk integető és csókokat küldözgető kaposvári játékosnak, baszódj meg.

Kár ezért a meccsért, nagyon kár, mert így hiába a jó kezdés, rossz szájízzel mehetünk a kéthetes válogatott szünetre, és kemény meccsek jönnek most a folytatásban. Remélhetőleg ez a két hét elegendő lesz arra, hogy a hullámvölgyben lévő játékosok (Kusnyír, Bényei, Szatmári, Szécsi) összekapják magukat, illetve van még egy kis időnk korrigálni is a hiányposztokra. Hiába ugyanis a rengeteg támadó a keretben, ha közben nincs kit behoznunk vesztes állásnál. Az Újpest ellen lehet, és kell is javítani, ott nem fér bele a vereség ezek után!

(fotók: haon.hu)