LOKOMOTIVBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

A bátorság még nem elég

A Vidi otthonában vendégszerepeltünk és bár nem az volt a realitás, titkon bíztunk benne, hogy 2014 után végre ismét mi gyűjtjük be a 3 pontot. Ahogy beharangozónkban megfogalmaztuk, szinte semmi sem szólt a DVSC mellett, és végül sajnos nem ezen a mérkőzésen szakadt meg szörnyű sorozatunk. Pedig igyekeztünk.

Nagy örömömre szakítottunk az elmúlt meccseken oly gyengén muzsikáló többszűrős rendszerrel és a klasszikus 4-4-2-t tette fel a táblára Herczeg András, 4 olyan játékossal, akiknek szinte csak a támadás a feladata: Adeniji, Garba, Varga és Szécsi. Rajtuk kívül Tőzsér, Haris, Ferenczi, Szatmári, Pávkovics, Kinyik és Nagy volt a kezdőnkben. A Vidi sem tartalékolt, egy gólgazdag, izgalmas találkozóra volt kilátás.

Mégsem az izgalmas szó jut eszembe a teljes 90 percről. Ennek egyik oka, hogy a Vidi remekül védekezett, alig találtunk fogást rajtuk. Igazán mindent megtettünk, voltak szép összjátékaink, számos ívelésünk a tizenhatoson belülre, de nem igazán sikerült komoly helyzetet kidolgoznunk. A másik oka az volt, hogy mindkét csapatnál hihetetlenül sok pontatlanság, nevetséges baki csúszott bele a csapatjátékba és szakította meg a játékot. Egyik csapaton sem érződött, hogy a tavalyi dobogósok lennének. A harmadik pedig, hogy nem tudtuk kizökkenteni a Vidit a saját játékából.

Különösebb mérkőzésleírásra így nem is pazarolnám az időt, a 9. percben Kovács fordult le nevetségesen könnyen Kinyikről, és laposan elgurított labdájáról mind a későn vetődő Nagy, mind a lassan visszafutó Szatmári lemaradt. A gól mégis elkerülhető lett volna, ha Iványi játékvezető nem hallgat óriásit hibázó partjelzőjére, aki nem intette be, hogy az ellenfél lesről indul.

A 29. percben aztán viszonylag váratlanul egyenlítettünk, Kovácsik és társai pedig hiába reklamáltak, Adeniji teljesen szabályos gólt szerzett egy kis flipperezés után, ahol a labda az ellenfél védőjének (!) és kapusának kezét is érintette, és bár Garba letámadása kemény volt, a kapus még nem birtokolta a labdát, így az lett volna meglepő, ha Iványi másképp dönt.

A második félidőre beállt Trujic Szécsi helyére, és Tőzsér is nagyobb szerepet próbált kivenni a támadásainkból, érződött a csapaton, hogy bátran játszanak, de valahogy az utolsó mozdulatokba mindig hiba csúszott. Az újabb vezetést azonban sem Pávkovics, sem a másik oldalon Hodzic nem tudta megszerezni. A végül győztes jelenetsor azonban a 66. percben a Vidinek kedvezett. Egy szögletet nem sikerült sem a védőknek, sem Nagynak felszabadítania, a véletlenszerűen ellőtt labda pedig Nagy Sándorról Misliu elé került, aki közelről betalált. 2-1.

Ekkor szembesültünk vele, hogy már-már megszokott módon, nincs elég támadó a kispadon, nincs kit becserélnünk. Tőzsér vette át a stafétabotot, több szabadrúgással is próbálkozhatott, sőt, egy alkalommal közel járt a második sárgájához, de végül egyik szituációból sem lett semmi, a Vidi pedig néha alattomosan ugyan, de hatékonyan védekezett. Még azt a tőlük nem szokatlan arrogáns tettet is bevállalhatták, hogy beállították pár másodpercre Zsóri Dánielt. Ennyit arról, hogy mennyire képtelen tisztelni az ellenfelét a Vidi.

A gólok és néhány érdekes jelenet az alábbi videón megtekinthető:

Játékosok értékelése:

Nagy Sándor – 4
Az első gól nem tartozott a védhetetlen kategóriába, a másodiknál viszont nem jól futott ki kapujából, majd pechje is volt. A pontszáma azért nem alacsonyabb, mert ettől függetlenül voltak szép védései.

Kinyik Ákos – 3 
Mikor jön el vajon az az idő, hogy mind a 11 játékosunk, aki a kezdőbe kerül, ténylegesen a saját posztján játszhat? Már nem csak a bal- hanem a jobbhátvéd posztunk is ilyen, miközben ott ül a padon például Kusnyír? Kinyik egymás után három meccsen is kapott bizonyítást, de ma is csak egy dolog derült ki: ő nem jobbhátvéd! Azt pedig, ahogy lefordult róla Kovács, szörnyű volt nézni.

Szatmári Csaba – 5
Sokat volt munkában, ma nem éreztem rossznak a játékát, de ez ma is csak az átlagoshoz volt elég.

Pávkovics Bence – 4
Közel ugyanazt hozta, mint Szacsa, de közben az első gólnál teljesen kámforrá vált.

Ferenczi János – 5 
Végigdolgozta és küzdötte a meccset, de sokszor igen szürkén tette. Ennél tőle is több kell, de legalább a védekezésben mintha kicsit összeszedettebb lett volna.

Tőzsér Dániel – 5
Olyan lendülettel és akarattal játszott, amilyet ritkán látni tőle, de ez most csak a túlmotiváltsághoz volt elég. A szabadrúgásai és távoli löketei nem találtak kaput, az indítási kísérletei pedig gyakran célt tévesztettek. Ennek ellenére szimpatikus volt, ahogy kivette részét a játékból, és a lapos passzokkal jól sáfárkodott. A csúnya belépőkkel kevésbé, egy szigorúbb játékvezető akár ki is állíthatta volna.

Haris Attila – 6
A csapat motorja volt, többször is ügyesen szlalomozott át a védők között, gyakran megjátszható volt és gyakran segítette jól a támadásainkat. Ez egy jószívű osztályzat most, mert értékelem a  folyamatos jó teljesítményét és igyekezetét.

Szécsi Márk – 4
Különösebb mozzanatokra nem emlékszem tőle, a csapatjátékban ugyan többször is aktív volt, de jogosnak éreztem cseréjét. Viszont alázatosan állt a mostani feladatköréhez, ezt becsültem benne.

Varga Kevin – 6 
A legaktívabb játékosunk volt, futott, küzdött, harcolt, odatette magát, voltak okos passzai. Volt neki is sok technikai hibája, azokat mindenképp javítani kell.

Babatunde Adeniji – 6
A gólt együtt hozták össze Garbával, de az egy ma sajnos kevés volt. A hatos mindenképpen jár és egyre jobban tetszik amit látok tőle, ahogy játékba lendül.

Haruna Garba – 5
Az első félidőben bár nagy érdeme volt a gólszerzésben, mintha sokszor eltűnt volna. A második félidőben többször is megvillantotta tudását, ez azonban kevés volt a második gólunkhoz.

∼•∼

Nikola Trujic – 5
Miután beállt kicsit felpezsdült a játék, de ma olyan sokat ő sem tudott hozzátenni a csapat játékához.

Pintér Ádám – 0
Kapott pár percet, de nagyon nála sem volt a labda.

∼•∼

Herczeg András
Az előző mérkőzések után váltani kellett, és ez megtörtént. Nagyon örültem, hogy nem beszari taktikával léptünk pályára, még ha benne is volt a levegőben, hogy ezt kihasználja a Fehérvár. Azonban nem így lett, a Fehérvár csak egy les- és egy szerencsés találattal gyűrte le a játékosainkat. Ha ugyanilyen hozzáállással és taktikával küzdünk majd a következő hetekben, biztosan jönnek majd az újabb győzelmek is, mert ma rendben volt a csapat. Azt azonban továbbra sem értem, miért nem teszünk a padra több támadóbb típusú játékost és Kinyiket miért erőltetjük jobbhátvédként.

  
—   A mérkőzés színvonala   –   Csapatunk teljesítménye   –   A bírói ítéletek   —

A színvonal átlagos volt, éppen a nézhető kategóriát súrolva. A DVSC sokat tett, de nem eleget, és bár ez a  teljesítmény más csapatok ellen talán győzelmet hozott volna, a Vidi ellen még a döntetlenhez is kevés volt. Ennél lehet jobban is játszani, de láttam biztató momentumokat. Iványi érvénytelen gólt adott meg a Videotonnak, a lesek kapcsán számos hibát vétett (a második félidőben például Trujics a saját térfeléről indult, mégis lest ítélt), a szabadrúgások és lapok kiosztásánál nem volt következetes, a végeredményt befolyásoló hibáit pedig ez esetben sem tudom elnézni.

Tudom, hogy a megszokottól eltérően nem egy bő írás lett ez az összefoglaló, de a történelem ismételte önmagát, szinte az összes találkozónk a Vidivel erről szólt: tisztes helytállás, de vereség, vagy döntetlen. De túl vagyunk rajta, jöhet a következő kihívás, ahol a Diósgyőrt kötelező verni. Reméljük a történelem ott is ismétli majd önmagát. Szóval fel a fejjel, nem kell a kardunkba dőlni, én továbbra is hiszek Herczeg Andrásban és a csapatban, 4. vereség zsinórban ide vagy oda.

Hajrá, Lokomotív!
Csibu

Fotó: molfehervarfc.hu