LOKOMOTIVBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

Győztes meccs az EHF Kupában, pontvesztés a bajnokságban

Két meccset játszott az elmúlt pár nap leforgása alatt a DVSC női kézilabdacsapata, az EHF Kupa mellett a bajnokságban is feladata volt Kovács Annáéknak. Sikerült jelentős előnyt kiépíteni a nemzetközi kupában, a hazai pontvadászatban pedig ugyan pontot veszítettünk, ettől függetlenül a veretlenségünk megmaradt, a Kohász elleni döntetlen figyelmeztetésként is értelmezhető.

A debrecenieket megmozgatja a kézilabda, ezt eddig is tudtuk. Abban az esetben, ha nemzetközi meccs vár a piros-fehér hölgykoszorúra, még inkább érződik. A jegyeket elővételben szépen elkapkodták, mindösszesen néhány belépő maradt meg a mérkőzés napjára. Az biztos volt, hogy Oguntoye Viktória sérülés miatt kénytelen kihagyni a találkozót. A születésnapjára készülő szurkolótábor kiváló élőképpel adta meg a találkozó módját. A TSV 04 játékosai ötletes, bátor játékkal jelezték számunkra, ők igenis komolyan gondolják ezt a párharcot. Fej-fej mellett haladt a két csapat az első játékrészben, ha sikerült is három góllal meglépni a leverkuseni csapattól, rögtön jött a válasz. Szélsőiket viszonylag kevés alkalommal játszották meg, ezt bizonyítja az a tény, hogy a német válogatottnál is számításba vett jobbszélső, Svenja Huber szinte csak büntetőből tudott eredményes lenni. A legnagyobb fejtörést a Rode testvérek közül Jennifer okozta védelmünknek, a jobbátlövő nagyon gólerősen kézilabdázott, elmondható ugyanez a beállósról, Hildigunnur Einarsdóttírról is. Az izlandi játékos remekül használta ki adottságait. Az első félidő végen minimális előnnyel vonulhattak az öltözőbe a lányok (16-15).

A folytatásban pár pillanat erejéig megfordította a mérkőzés állását a TSV, a második félidő elején kissé lassan indult el a csapat játéka. Ami viszont ezután történt, nehéz szavakba foglalni, felkeményedő védekezésünk gyümölcséből Triffa Ági profitált jelentősen. Előrejátékban a Kovács – Bulath – Despotovic hármas ipari mennyiségben termelte a gólokat, de az első EHF-kupa meccsén pályára lépő Vámos Petra sem illetődött meg. Ifjú tehetségünk ugyan hamar összeszedett egy kiállítást, de ez csak még jobb teljesítményre sarkallta. A kialakult tíz gólos különbséget a Szívtiprók tudatták a leverkuseni csapat játékosaival is, ahogyan illik, az alkalomnak megfelelően német nyelven számolva. Ebben a sebességben nem sikerült végigjátszani a hátralévő időt, ugyanakkor jelentősen nem csökkent a különbség, magabiztosan vezetett a DVSC. Vili bá utolsó időkérését akkor használta el, amikor a TSV kicsit közelebb zárkózott. A Loki ezután ismét sebességet váltott, megnyomta a hátralévő pár percet. Nyolc góllal bizonyultunk jobbnak vetélytársunktól, mindenki kivette a részét ebből a pompás sikerből. Ismételten ki lehet emelni Szabó Dorcit is, saját nevelésű hálóőrünktől is láthattunk pompás védéseket. Elképesztő hangulatban zajlott le az összecsapás, a szurkolótábor minden pillanatban nagy hangerővel biztatta a lányokat, percekkel a vége előtt nem csak a B-közép, hanem az egész csarnok talpon volt. Bár nem szeretek előre inni a medve bőrére, de kimondom, kiharcoltuk a továbbjutást! Jöhetett az ünneplés a győzelem és a születésnap okán is, meghallgathattuk a lányok énektudását is! Büszkén zengett a Himnusz a felújított Hódos Imre Rendezvénycsarnokban!

DVSC SCHAEFFLER – TSV 04 Bayer Werkselfen 35-27 (16-15).

Szerdán ismét megtelt a Hódos, bár annyian nem foglaltak helyet a lelátókon, mint szombaton. A hangulat is kevéssé volt felfokozott, jómagam úgy álltam hozzá ehhez az összecsapáshoz, hogy hasonló lesz mint a Békéscsaba elleni ütközet, nehezen, de itthon tartjuk a két pontot. Sejtésem félig-meddig be is igazolódott, nyögvenyelős, paprikás hangulatú mérkőzés kerekedett ki a DVSC – DKKA párosításból. A felvetésem másik felének gépezetébe porszem került, nem tudtuk megnyerni a meccset, ugyanakkor nem veszítettük el a veretlenségünket sem. Az, hogy félig üres vagy félig tele van a pohár, ez már nézőpont kérdése, ha az első félidőt nézzük, elvesztettünk egy pontot, ha az utolsó perceket, akkor meg azt mondom, megmentettünk egy egységet. Reális eredmény tehát a döntetlen? Ezt sem merném kijelenteni, mert ha az elfogultságomat nézem azt mondom, hogy nem. Azonban ha sorra veszem milyen hibák, pontatlanságok zajlottak le a szemünk előtt, be kell látnom, ez a teljesítmény kevés egy ilyen helyzetben. Sorozatterhelés, ezt a szót is sok helyen láttam leírva, többek között az én írásaimban is szerepelt. A keretünk jelentős többsége nem sok alkalommal tapasztalhatta meg a szerda-szombat ritmust. A bajnoki kiírás is hozzájárul ehhez vastagon, van amikor hetek telnek el két összecsapás között, aztán pár nap alatt többször is bizonyítani kell. Nem keresek kifogásokat, de borzasztóan nehéz így konstans jó teljesítményt nyújtani.

Ami magát a Dunaújváros elleni összecsapást jellemzi, az a kétoldalúság. A vendégcsapat olyan kézilabdát játszik, amihez nem tudtunk alkalmazkodni teljes mértékben. Hosszú lefolyású, többnyire a kaput egyáltalán nem veszélyeztető passzolgatást láthattunk a Kohász játékosaitól. A passzív jelzés sem zavartatta őket különösebben, majd lesz valami az utolsó passzoknál, vagy egy kapura lövés, egy fault, netán egy szabaddobás, vagy büntető. A forgatókönyv szerint ekkor Szalai Babett, Szekerczés Luca vagy épp Triscsuk húz egy váratlant, aztán lesz ami lesz. Arra is volt példa, hogy egyszerűen a passzív ellenére simán adogatták tovább, amíg a bírók el nem vették tőlük. Védekezésben pedig a kőkemény megállító faultokat alkalmazzák előszeretettel, akár a levegőben lévő játékost is meglökve. Amit a DKKA bemutatott a Hódosban, az a kézilabdázás megcsúfolása volt. Két teljesen eltérő szemlélettel rendelkező csapat találkozott a pályán. Amíg nálunk Köstner mester a gyors játékot preferálja, magas támadásszámmal, addig György László ennek a szöges ellentéte. Lehet ez a stílus illeszkedik a mai Dunaújváros keretéhez, lehet ezzel is eredményeket elérni, csak az lesz a vége, hogy nézői szemmel nézhetetlen lesz a meccs. A lányaink mentek becsülettel, küzdöttek, próbálkoztak. Nem mindig jártak sikerrel, de van ilyen, sőt, lesz is. Lehetett volna másképp is, de így alakult. Egy pontot itthon tartottunk, sérülés nem történt, egy újabb feladat letudva.

Egy pár mondatban a bírókról is szót ejtenék: a Bócz – Wiedemann kettős jobb lenne, ha újra elővenné a kézilabdázás szabályairól szóló könyvet, ennyire szertelenül fújva nem lehetne egy ilyen meccset levezetni, következetességnek nyoma sem volt. Azért ha egy olyan szaktekintély, mint Köstner Vilmos teszi szóvá a hibákat, nem azzal kellene kompenzálni, hogy sárga lapot vagy kiállítást adnak vezetőedzőnknek! Kettejüknek együtt nincs annyi tapasztalata erről a sportról, mint Vili bácsinak!

DVSC SCHAEFFLER – Dunaújvárosi KKA 24 – 24 (15:13).

Folytatás vasárnap délután a TSV 04 ellen az Ostermann Arénában, a Leverkusen otthonában. Nyolcgólos előnyünk ellenére nem szabad elbíznunk magunkat, az összecsapás döntetlenről indul, csak maximális koncentrációval lehetünk sikeresek! Ellenfelünk is játszott bajnokit szerdán, a Kurpfalz gárdáját győzték le hazai környezetben nyolc góllal, 31-23 arányban. Várhatóan a klub Youtube csatornáján láthatjuk a meccset.

EHF Kupa selejtező visszavágó:
2019. október 20. 16:00, Németország, Leverkusen

TSV 04 Bayer Werkselfen – DVSC SCHAEFFLER

Játékvezetők: Florian Hofer – Andreas Schmidhuber (osztrákok)

Hajrá DVSC! Hajrá Debrecen! Mindent bele lányok!

Iceman