LOKOMOTIVBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

Hoztuk a kötelezőt

A szombati kövesdi vereség után néhány nappal ismét idegenben játszott a csapatunk, ezúttal a megye I. osztályú Tatabánya ellen. A hazaiak stadionjának felújítási munkálatai miatt, otthonuktól nagyjából 40 km-re, a Komárom szomszédságában lévő Koppánymonostor nevű település futballpályáján fogadtak minket. A távolság, az időpont és a zord időjárás ellenére – a közvetítésben néha feltűnő esernyőtömegből ítélve – 1-2 százan kilátogattak a mérkőzésre, és még debreceni szurkolók is tiszteletüket tették, akik előtt emeljük kalapunkat.

Legutóbb még az előző évtizedben, 2008. áprilisában vendégszerepeltünk a Tatabánya ellen, de akkor sem a városukban, hanem a Szőnyi úton a BVSC stadionjában. Akkor 2-1-re nyertünk, és ahogy már a beharangozóban Redboy is írta, azóta egészen más utat járt be a két klub.

Csapatunkat, ahogy azt sejtettük, jellemzően a mostanában kevesebbet vagy inkább az első csapatban egyáltalán nem játszó játékosok alkották. Kivétel volt Varga Kevin és Garba, akik viszont eltiltás miatt egyébként sem játszhatnak hétvégén.

A meccs az időjárásnak és az időpontnak megfelelő tempóban indult és csordogált tovább. A Tatabánya talált kaput először a 10. perc környékén, aztán Varga próbálkozott a 20. perc tájékán, de egyik sem volt igazán komoly helyzet. Nem igazán jött ki a többosztályos különbség a két csapat között, bár az első félidő végét érezhetően megnyomtuk és beszorítottuk a hazaiakat. Ettől függetlenül mégis az hozzájuk kötődik a játékrész legnagyobb helyzete. Már a hosszabbításban egy szögletet tudott kapura fejelni az egyik tatabányai játékos amit Kosickynek bravúrral kellett hárítania.

A szünet után is hasonló mederben folyt tovább a meccs, mi közben cseréltünk is, Kónyát Bouoli váltotta, aki a csatársorba került, így Varga visszahúzódott a középpályára Csősz mellé. A Tatabánya amúgy becsülettel próbálkozott, de olyan nagy lehetőségig nem jutottak mint az előző félidő végén. Mi viszont igen, a 66. percben egy szögletet követően Belényesi közelről a kapuba passzolta a labdát, 0-1. Nem sokkal később Damásdi váltotta Kundrákot a szélen. A mérkőzés végéhez közeledve sem adták fel a hazaiak, de már érezhetően kezdtek fáradni. A kegyelemdöfést a 89. percben vittük be, ismét egy szögletet követően, ezúttal Garba volt eredményes fejjel, 0-2. A lefújás előtt még Pintér helyére érkezett Sármány.

Rövid értékelés

Kosicky (6) játékába nem nagyon lehetett hibát találni, magabiztos volt végig és az első félidő végi hatalmas védése is kellett ahhoz, hogy kapott gól nélkül tudjuk lehozni ezt a meccset.

A védelem középen Pávkovics (5) és Belényesi (6) nem lettek megoldhatatlan feladat elé állítva, mind a ketten bátran léptek fel a középpályára a támadások építésénél és utóbbi egy szöglet után be is talált. Kuti (4) és Barna (4) is igyekeztek fellépni a támadásokhoz a széleken inkább kevesebb, mint több sikerrel. Utóbbi az első félidőben egy gólhelyzetet akadályozott meg egy 16-oson belül szereléssel, ami nagyon kellett, viszont számomra érthetetlen módon többször is egészen nagyképűen viselkedett, dumált, mutogatott a hazai játékosoknak.

A középpálya közepén Csősz (5) sokat robotolt, igyekezett megzavarni a kialakuló hazai támadásokat. Mellette Kónya (4) játszott alig észrevehetően, aránylag hamar le is cserélte őt Herczeg. Kundrák (5) és Pintér (6) a szélen igyekezett a védelem mögé kerülni, előbbi kevesebb, utóbbi több sikerrel, aki ráadásul még egy gólpasszt is jegyezhet a neve mellett.

A támadósorunkban Garba (6) gólt szerzett, Varga (6) pedig kiosztott egy gólpasszt. Előbbi is kivette a részét a Barnánál már említett mutogatásból, csak ő a nézőknek címezte azt. Kevin a mérkőzés utolsó harmadában már a középpályán játszott.

A cserék közül sem Bouoli (0) sem Damásdi (0) nem tudott igazán maradandót alkotni, Sármány (0) pedig mindössze 1-2 percet töltött csak a pályán, viszont gratulálunk az első csapatban való bemutatkozásához!

Herczeg András több olyan játékosnak is lehetőséget adott, akiket ritkábban, vagy szinte soha nem látunk a pályán. Én személy szerint a meccs elején nem értettem, hogy miért nem Ujvárosi Ádám játszott és miért a már 25 éves Belényesi (de ugyanígy érthetetlen a 30 éves Kónya szerepeltetése is), de az élet végül a mestert igazolta.

Mint fentebb olvasható igyekeztem pozitívan értékelni ezt a győzelmet, még akkor is, ha egy megye I-es csapat ellen sikerült kiharcolni. Hogy őszinte legyek szívem szerint annyit írtam volna, hogy továbbjutottunk, köszönjük szépen, haladjunk. Tudom, hogy nehéz lehet ilyen időpontban, ilyen időjárási körülmények között egy papíron jóval gyengébb csapat ellen felpörögni, de azért azt vártam, hogy jobban kijön majd a több osztálynyi különbség a két csapat között. Így nem csak lejátszani, de végignézni sem volt egy hatalmas élmény ezt a meccset. Mindezek ellenére viszont szeretném kiemelni Pintért, aki kifejezetten tetszett, bátran és lendületesen játszott, remélem minél többször lesz alkalmunk látni őt.

A legfontosabb, hogy a legjobb 32 között folytatjuk a Magyar Kupában és várhatjuk a sorsolást.

Hajrá Loki! Hajrá Debrecen!