LOKOMOTIVBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

Két villanás elöl, parádé a kapuban

Eljutottunk odáig, hogy a 14. fordulóban rendezendő ZTE elleni mérkőzésünket kiesési rangadónak titulálhattuk. Az újonv Zalaegerszeg eddig a jó játék ellenére kevésszer örülhetett (csupán kétszer nyertek, abból egyiket az utolsó Kaposvár ellen aratták), de megverni sem könnyű őket, a forduló előtti 6 vereségük is ezt mutatta (nekünk volt 7). Ráadásul ha most kikaptunk volna, akkor egy pontra feljöhettek volna ránk a kékek, ezzel pedig igencsak nyílltá vált volna a kiesés elleni harc, melynek mi is oszlopos tagjai lettünk volna. Hogy végül miként sikerült ezt a kínos szituációt elkerülni, arra derül fény összefoglalónkból.

A nyilvánvalóan nagy és komoly tét arra sarkkalta Herczeg Andrást, hogy jócskán belenyúljon a csapat összeállításába és stratégiájába. Az őszinte, nyílt futball nem vezetett eredményre sem a Fradi, sem a Kisvárda ellen, így most stragégiát váltottunk, ismét elővettük a kontrafocit, és első sorban a védekezésre próbáltunk fókuszálni. Feladtuk a labdabirtoklást, hagytuk, hogy az ellenfél domináljon és kezdeményezzen, mi pedig vártunk a hazai csapat hibáira. Ez a fajta stratégia egyébként két éve, de még tavaly is sokszor kifizetődő volt, más kérdés, hogy messze áll ez a felfogás a DVSC klubfilozófiájától. Tegnap viszont a három pont volt a lényeg, és ez most felülírt mindent, nem a szép játék volt a célja a csapatnak.

Az eltiltott Kinyik Ákos miatt Szatmárinak a kezdőben kellett ragadnia, bekerült viszont Bényei a védelembe. Elöl most Adeniji maradt ki, így Garba volt az egyetlen igazi támadónk a pályán. A felállásunk amolyan hibrid jellegű volt, hiszen védekezésben inkább volt ez egy 3-4-2-1, vagy 3-2-3-2 jellegű felállás, amiben Bényei behúzódott kissé középre, Kusnyír és Ferenczi biztosítottak a széleken, középen Tőzsér és Haris feladata volt a szűrőmunka, Varga Kevin és Szécsi pedig szélről támogatták Garbát, ám Szécsi néha egy sorral előrébb is feltűnt, ilyenkor Kevin inkább középen helyezkedett. Amikor támadásba mentünk át, akkor alakult át többször is négyvédőssé a formációnk, egy klasszikus karácsányfa alakzatot (4-3-2-1) láthattunk, ilyenkor Bényei is feltűnt néha az ellenfél térfelén. De jellemzőbb volt az első változat, lévén, hogy többségében a hazai csapat támadott.

Említsünk szót a ZTE taktikájáról is, Dobos Barna ugyanis tudta, hogy nekik győzni kellene a pocsék formában lévő Loki ellen, és vélhetően rá is érzett arra, hogy nem fogunk kezdeményező futballt játszani, így igen bátor taktikát választott, és négy támadót is a pályára küldött. Elöl két kőkemény center, Bobál Gergely és Ikoba kezdtek (utóbbival sokszor meggyűlt a baja Szatmárinak), a szélekről pedig Radó és Stieber léptek be a támadásokba. Azt tehát nem lehetett állítani, hogy óvatoskodtak volna a hazaiak.

Szatmári Csaba már a harmadik percben jelezte, hogy ma is ő lesz a védekezésünk gyengepontja: egy előre ívelt labdánál Ikoba könnyedén verte meg őt test a test ellen, így a hórihorgas támadó üresen tehette a ziccerbe kiugró Stiebernek a labdát, akinek lövését bravúrosan védte Kosicky, a kipattanót viszont Radónak csak az üres kapuba kellett volna passzolnia, de Pávkovics jó ütemben blokkolta a lövést, így nem lett gól. Egy perccel később ismét Stieber tette próbára Kosickyt, nagyon hamar kellett tehát két bravúrt bemutatnia cserekapusunknak. Ezek után némileg meglepő volt, hogy a 10. percben az első támadásunkból rögtön gólt szereztünk. A hazaiak labdát veszettetek a térfelünkön, a védelmük pedig jócskán elcsúszott, így Varga Kevin üresen ugrathatta ki Garbát, aki ziccerben nem is rontott. Fontos volt, hogy mi szerezzük meg az első gólt, az ugyanis kiderült már többször is, hogy ha nekünk kell az eredmény után futni, akkor meg vagyunk lőve. Innentől viszont kényelmes helyzetbe kerültünk, mert játszhattuk tovább azt, amire eleve készültünk, csak immár a vezetés birtokában.

A folytatásban is  ZTE ziccereket láthattunk, Radó és Stieber is rontottak ziccerben, de több ízben Ikoba veszélyeztetett a védőink gyűrűjében, és volt, hogy a védőinknek kellett egy veszélyes lövést blokkolni. A sok hazai helyzet ellenére megduplázhattuk volna az előnyünket, ha a Bobál Dávidról szerencsétlenül pattanó labdát nem kapja ki a gólvonalról Demjén bravúrral. Az első félidő második felében már kiegyenlítettebb mezőnyjáték folyt, és bár továbbra is a Zalaegerszeg birtokolta többet a labdát, veszélyes helyzetet már nem tudtak kialakítani, ami pedig veszélyes volt, azt is magunknak okoztuk, Szatmári egy ízben kis híján öngólt fejelt. A félidő zárásaként egy pocsék Bényei kapáslövést láthattunk, így kisebb csodaként 1-0-s előnnyel vonulhattunk a szünetre.

A második félidő ugyanolyan mederben csordogált, mint az első: a hazai csapat próbálkozott, de egyre kevesebb komoly helyzetet tudtak kialakítani. Ikoba azért többször is hülyét csinált Szatmáriból, aki nem tudott a nagydarab támadóval mit kezdeni, ha egy felívelt labdánál kellett megküzdenie vele. Emiatt némileg érthetetlen volt, hogy miért cserélte le Dobos Barna a támadót az 58. percben, a közönség is jól hallhatóan nem volt elégedett a változtatással. Ezzel igazából nekünk kedveztek, mert a helyére beálló Babati egyáltalán nem állította megoldhatatlan feladat elé a védelmünket, szemben az amerikai csapattárssal. Nálunk is volt csere, előbb a megsérülő Szécsi Adeniji váltotta, majd a mezőnyben keveset mutató Varga helyére nagy örömünkre Bódi állt be. Ádám először léphetett pályára ebben a szezonban tétmérkőzésen, és a rövidke 20 perc játékidő alatt láthattuk, hogy mennyire hiányzott ő a csapatból. Ritka jól szállt be a meccsbe, ügyes labdaátvételeket, cseleket és passzokat láthattunk tőle, sokat tett hozzá mezőnyben a játékunkhoz. A kedélyeket ismét Szatmári bénázásai borzolták, megköszönhetjük a játékvezetőnek, hogy sem a tizenhatoson belül történő akasztása, sem pedig a szintén büntetőterületen belül bemutatott kezezése után nem ítélt tizenegyest.

Nem sokkal a beállása után el is döntöttük a meccset, a második gólban pedig neki is volt szerepe: a Garbától induló akció során Bódi tette keresztbe Tőzsér elé a labdát, ő Kusnyírhoz passzolt, aki pedig a támadáshoz felzárkozó Bényeit ugratta ki a szélen. A beadás először úgy tűnt, hogy senkinek nem lesz jó, hiszen középre érkezett a védők sűrűjébe, ám mindenki feje fölött áthullott, Garba pedig szabadon vehette le a labdát a tizenhatoson belül, majd egy állítás után Devecseri lábai közt lőtte ki szépen a hosszút. Bár volt még hátra negyed óra, érezhető volt, hogy ez tipikusan olyan mérkőzés, amin a ZTE akkor sem lőne gólt, ha reggelig játszanánk. Ezt bizonyítva Kosicky még három óriási védést mutatott be az utolsó 10 percben, ami azért volt nagyon fontos, mert ha betaláltak volna a hazaiak, akkor könnyen vérszemet kaphattak volna az utolsó percekre. Így viszont nem kellett izgulnunk, mert 20 forduló és több, mint fél év után ismét kapott gól nélkül tudtunk lehozni egy bajnoki mérkőzést, így nagyon fontos három ponttal távozhattunk Zalaegeszegről.

Osztályzatok

Tomas Kosicky – 9 
Nagyon ritkán látni ilyen kapusteljesítményt, pláne Debrecenben. Ez gyakorlatilag egy hibátlanul lehozott mérkőzés volt legalább 5-6 óriási védéssel, amiből alsó hangon 3 volt tiszta ziccerhelyzet. Az, hogy győzni tudtunk, legfőbbképp az ő érdeme, az pedig csak a hab a tortán, hogy lehozta kapott gól nélkül a találkozót.

Bényei Balázs – 5
Elfogadható teljesítményt nyújtott, elég, ha csak a második gól előtti beadásra gondolunk, ami tőle érkezett Garba elé. Hátul nem mindig volt biztos pont, de összességében nem volt vele probléma.

Pávkovics Bence – 5
Nagyot mentett az elején az üres kapus helyzetnél, de később sem volt gond vele, többnyire jó megoládsokat láttunk tőle.

Szatmári Csaba – 2 
Ez az ember egy időzített bomba… Hetek óta fogom a fejem, ha meglátom őt a kezdőnkben. Ma alig két perc alatt összehozott egy ziccert a Zetének, majd kis híján fejelt egy öngólt. Ikoba többször is hülyét csinált belőle, a meccs utolsó harmadában pedig két tiszta tizenegyest kaphatott volna a hazai csapat róla – egyszer buktatásért, egyszer pedig kezezését. Mindent megtett azért, hogy ne hozzuk le kapott gól nélkül a meccset, de Kosicky és a játékvezető kifogott rajta.

Ferenczi János – 4
Bényeivel összehasonlítva a játékát, ő mindenképp rosszabb volt egy fokkal. Túl könnyedén dobálta magát a párharcokban, az egyiknél a bíró vajszívűségének köszönhettük, hogy nem lett nagyobb baj abból, hogy könnyen dobta magát. Elöl sem volt annyira hatékony, mint túloldali védőtársa.

Kusnyír Erik – 5
Nagy területet kellett bejátszania, hiszen a középpálya jobboldala mellett még védekező feladatai is voltak. Ezt pedig jól megoldotta ezúttal.

Tőzsér Dániel – 3
Ő amúgy a pályán volt? Mert csak akkor vettem észre, amikor épp hajmeresztő passzokat vagy megoldásokat láttam tőle, vagy épp gyengén tekert középre egy pontrúgást. Kisvárdán is a csapat egyik leggyengébbje volt, mint ahogy ezúttal is.

Haris Attila – 4
Hasonló szerepkörben játszott, mint Kusnyír, csak ő a baloldalon. Játéka kevésbé volt hasznos és hatékony, mint Eriké, így eggyel gyengébb pontszámot kap.

Varga Kevin – 5
A gólpassza szép volt az elején, jól vette észre, hogy egy ütempasszal ki lehet ugratni Garbát. Később viszont hosszú percekre eltűnt a mezőnyben, sokszor a rá jellemző módon túlvállalta magát.

Szécsi Márk – 4
Visszafogott teljesítményt nyújtott ma, inkább rossz megoldásokra emlékszem tőle, mint jókra – rossz ütemben megtolt labdák, eladott labdák, vagy épp egy elcsúszás, amikor ziccerben vihetné. Ez utóbbi lett a veszte, ami után meg is sérült egy rúgásnak köszönhetően.

Haruna Garba – 8
Két gól és más semmi – illetve dehogynem, kis híján egy kiállítás. Csatár létére messze a legtöbb sárgát (hetet) kapta a keretünkből, mindezt úgy, hogy 10-szer volt csak kezdő. Jellemzően mindig valami butaság (ütés-könyöklés, vagy reklamálás) miatt sárgul be általában már az első félidőben, ami után benne lóg a levegőben, hogy kiállítják. Ez most is benne volt, de szerencsére a második belépője után visszább fogta magát, és jó is hogy a pályán maradt, mert szerzett egy szép találatot, amivel eldöntötte a meccset. És persze ne feledjük, hogy a vezető találatnál is higgadt megoldást választott, úgyhogy ezt várnánk tőle a folytatásban is.

∼•∼

Babatunde Adeniji – 5
Szécsit váltotta, és a szélre érkezett. Volt egy jó lövése, ami centikkel ment mellé. Egyébként nem sok vizet zavart a jelenlétével.

Bódi Ádám – 6
Jó volt őt újra a pályán látni, üde színfolt volt minden megmozdulása. Fineszes labdaátvételek és megtolások, jó ütemű passzok, cselek. Ezek olyan dolgok, amikre csak ő képes a keretünkből. Egy jó formában lévő Bódi Ádám sokat lendíthet majd a szekerünkön a folytatásban.

Nikola Trujic – 0
Beállt a végén Garba helyére, de érdemben már nem tudott hozzátenni semmit a csapat teljesítményéhez, hiszen ideje sem nagyon volt.

∼•∼

Herczeg András
Ismét meg volt kötve a keze, hiszen a hiányzók miatt nem nagyon tudott hátul variálni. Visszakerült Bényei a védelmbe, Kusnyír pedig ismét egy sorral előrébb játszott. Abszolút kontrákra rendezkedtünk be, ami újítás volt az elmúlt hetek játékát látva. A nyíltsisakos támadófutball nem volt eredményes, így most célfutballt játszottunk, ami eredménnyel is párosult. Ettől még ezt a játékot nem érezzük a magunkénak, a DVSC-re mindig is a nyílt, őszinte támadófutball volt a jellemző, a védekező játék valahogy sosem volt a mi stílusunk. De meg tudom érteni, hogy egy ilyen fontos mérkőzésen emellett döntött, az eredmény pedig igazolja is a döntés helyességét, de hosszabb távon a közönség nem ilyen játékra vevő.


—   A mérkőzés színvonala   –   Csapatunk teljesítménye   –   A bírói ítéletek   —

Átlagos NB I-es színvonalt láttunk, bár nem panaszkodhattunk, mert akadt sok helyzet, ám mindkét csapat rendkívül sok technikai hibát vétett. A mi teljesítményünket azért értékelem jóra, mert alárendelt szerepben játszva győztünk két góllal, kapott gól nélkül. Láttunk két nagyon jó egyéni teljesítményt a csapatunkban, ami most elég volt a győzelemhez. Erdős Józsefre pedig ezúttal leginkább a hazaiak lehetnek mérgesek a két elmaradt büntető miatt, illetve ha szigorúbb, akkor Garbát is kiállította volna (hozzátéve, hogy az első félidei sárgája pedig jócskán túlzó volt).

Örömteli a győzelem, amivel azért meg tudtuk alapozni, hogy egyelőre ne kelljen a kieséstől rettegnünk, de ne misztifikáljuk túl a dolgot, mert nem jó játékkal és jókora szerencsével sikerült nyernünk. Leszakítottuk magunkról a Zalaegerszeget, akik így most hárommeccsnyi távolságban vannak tőlünk a Pakssal együtt. Ez a lélegzetvételnyii előny elegendő lehet, hogy átértékeljünk sok mindent majd a téli szünetben. Persze előtte még két bajnoki vár ránk. Az biztos, hogy változásokra van szükség.

(fotók: dvsc.hu)