LOKOMOTIVBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

Ködös döntetlen

Utolsó hazai bajnoki meccsünket játszottuk 2019-ben szombaton 17 órától a Nagyerdei Stadionban. Vendégünk a Budapest Honvéd volt, akiknek a múlt heti kisvárdai vereséggel öt győzelem után megszakadt nyerő szériájuk.

Az előző fordulóban végre győzni tudtunk, a Zalaegerszeget vertük idegenben 2-0-ra, és aztán hétközben is utaztunk, de a Dorog elleni kupameccsünk elmaradt szerdán a pálya alkalmatlansága miatt. Csak bízni tudtunk abban, hogy ez a sok utazás nem fárasztotta ki nagyon a játékosokat.

Ami a felállást illeti, továbbra is Kosicky állt a kapuban Nagy Sanyi sérülése miatt, ezúttal is Szatmári és Pávkovics kezdett a védelem közepén, Ferenczi és Bényei pedig a két szélén. A középpályán Tőzsér, Haris és Kusnyír középen, Varga és Bódi pedig a két szélen szerepelt, de főleg utóbbi kettő nagyon sokat változtatta a helyét, mind a két szélen és a pálya közepén is feltűntek többször is. Tőzsér gyakran lépett vissza a középhátvédek vonaláig védekezésben és támadásépítéskor is. Elöl pedig Garba feladata volt a védők fárasztása és a gólszerzés.

Azt tudtuk, hogy Honvéd egyértelműen legveszélyesebb játékosa Lanzafame, de rajta kívül még Moutarira vagy az annak idején általunk is áhított Uzomára is érdemes volt figyelni. Gazdag Dániel személyében egy nagyon fontos játékos hiányzott a vendégektől. Hétközben a vendégek 3-1-re nyertek a Monor ellen és nem nagyon pihentettek senkit a meghatározó játékosaik közül.

Óvatosan kezdtek a csapatok, több pontatlanság is előfordult mind a két oldalon. Az első említésre méltó eseményre a 11. percig kellett várni. Bódi passzolt jobb oldalról középre, majd Haris szép sarkazással ugratta ki Garbát, akinek a lövésébe Batik beleért, így Tujvel könnyedén hárítani tudott. A 15. percben a Honvéd került helyzetbe, egy hazai labdavesztést követően Vadócz ugratta ki Moutarit, akinek a lövését Kosicky bravúrral védte. A 23. percben ismét a vendégek veszélyeztettek, Vadócz lepattanó lövésé Kamber elé került, és a középhátvéd éles szögből a kapufát találta el.

A játékrész közepétől egyre sűrűbbé vált a köd, szó szerint és képletesen is, hiszen egészen a félidő legvégéig nem nagyon történt említésre érdemes esemény. Már a hosszabbításban jártunk, amikor egy eladott labdából indulhatott a Honvéd, Lanzafame tekert középre ahol Batik érkezett tökéletesen és 6 méterről a kapuba fejelt. 0-1. A meccs eddigi pontjáig egészen jól működött az a rendszer, hogy a jobb oldalunkon Kusnyír, a bal oldalunkon pedig Haris lép vissza, besegítve ezzel a védekezésben Bényeinek és Ferenczinek a széleken. Viszont most Pávkovics indította pontatlanul Harist, aki mögött így megnyílt a terület, és senki nem zárt vissza helyette, így a szélen Lanzafame és Uzoma ketten simán kipasszolták a magára hagyott Ferenczit, majd a középen befutó Batikról Kusnyír és a pánikszerűen érkező Bényei is lemaradtak. Kicsit az volt az érzésem, hogy játékosaink nem vették komolyan a Honvéd támadását és szépen végignézték ahogy gólt szereznek. Tökéletes példa arra, hogy miért nem szabad támadásépítés közben a pálya közepén eladni a labdát.

A szünetben Kusnyír helyére Trujic érkezett a Lokiba, így átálltunk a klasszikus 4-4-2-es felállásra. A második félidő elején egy bedobás után került nagy helyzetbe Moutari és szinte csak rajta múlott, hogy nem duplázta meg a Honvéd előnyét. Erősen kezdtek a vendégek, mert pár perccel később egy szöglet után Vadócz fejesét Kosicky hárította nagy bravúrral. Az 57. percben érkezett az első Loki helyzet a második félidőben. Varga ugratta ki Garbát, aki nagyjából 15 méterről lőtt, de néhány centit tévedett. A következő percekben igyekeztünk továbbra is nyomás alatt tartani a Honvédot, aminek meg is lett az eredménye. A 62. percben Bódi bal oldalról érkező beadását a középen teljesen üresen maradt Varga lőtte a kapuba. 1-1. Ebben az akcióban benne volt az, amit az első félidőből hiányoltunk. Egy agresszív labdaszerzés után gyors és pontos kontrát vezettünk, nem is tudtak visszarendeződni a vendégek, így érkezhetett Varga nagyon szabadon a kapu elé. A gól után még inkább próbáltuk fokozni a tempót, rendszeresen meg tudtuk akasztani a Honvédot már a középpályán, de egy gyengébb Trujic és egy szerencsétlen Varga próbálkozáson kívül támadásban jó ideig nem nagyon jött össze semmi.

Már kezdett egy kicsit leülni a meccs, amikor a 82. percben ismét egy gyors kontrát vezettünk ezúttal Trujic révén, aki átlőtte a labdát Garbának, ő visszagurította középre Harisnak, akit Kamber nemes egyszerűséggel letarolt a 16-oson belül, de Kassai, aki egész meccsen engedte a kemény küzdelmet, ezt az esetet sem ítélte szabálytalannak, ellentétben velünk. A 84. percben Adeniji érkezett Varga Kevin helyére. Érezhető volt, hogy a végén, hogy a Loki szeretné megngyerni a meccset, de nem igazán jutottunk helyzethez. A 90. percben Tőzsér éles szögből lőtt kapura egy szabadrúgást, amit Lanzafame a gólvonalról fejelt ki. Ez volt az utolsó komoly lehetőség a meccsen. A hosszabbításban mindkét oldalon volt még a szurkolók által vitatott bírói ítélet, így a mérkőzés Kassait „éltető” rigmusok közepette ért véget.

Osztályzatok

Ahogy tegnapi cikkünkben jeleztük, mostantól lehetőségetek lesz nektek is értékelni a játékosokat. Az év utolsó két bajnokiján próbajelleggel vezetjük be ezt az újítást, és amennyiben lesz rá igény, illetve működik a dolog, akkor tavasztól rendszeresítjük. Most első alkalommal közel 200 értékelés érkezett, ezek alapján a mi osztályzataink után zárójelben látjátok a ti átlagpontszámotokat.

Tomas Kosicky – 8 (6.5) 
Végig magabiztosan és hiba nélkül védett. Moutari lövésénél, később pedig Vadócz fejesénél is hatalmas bravúrt mutatott be. Rendszeresen jól mozdult ki és utána jól is játszotta meg a társakat. Kapott egy gólt, de arról nem nem tehetett, nagyon közelről érkezett a fejes.

Bényei Balázs – 5 (5.1)
A védekezésből hasznosan kivette a részét, egész mérkőzésen. A második félidő elején Moutarit könnyedén lesre állíthatta volna, de nagyon beragadt és csak a Honvéd támadóján múlt, hogy nem kaptunk még egyet. A mérkőzés vége felé támadásban is volt néhány ígéretes megmozdulása.

Szatmári Csaba – 6 (4.9)
Ezen a meccsen jóval stabilabb volt, mint az előző fordulókban. Rendszeresen ront ki a védelmi vonalból, akár egészen a felező vonalig is, aminek következtében egészen korán meg is akasztott több Honvéd támadást, viszont cserébe nem kis kockázatot vállalva ezzel, mert nagy terület nyílik mögötte. Ebből adódott is a második félidőben egy nagy vendég helyzet.

Pávkovics Bence – 4 (5.2)
Ez egy gyengébb meccse volt most, bizonytalanabbnak tűnt a tőle megszokottól, ráadásul az ő kockázatos indítását fülelte le Batik, és abból indult a Honvéd gólja előtti támadás, aztán amikor Ferenczi két játékos ellen próbált védekezni, akkor sem segített be neki.

Ferenczi János – 5 (4.3)
Nem tudott támadásban besegíteni úgy, ahogy azt tőle megszoktuk, viszont védekezésben hasznosan játszott, a kapott gól előtt nagyon magára hagyták a társak.

Tőzsér Dániel – 5 (4.6)
Egy ilyen meccsen, amikor az ellenfél fegyelmezetten védekezik, és kevés helyzetet tudunk kialakítani, tőle várnánk olyan váratlan húzásokat, indításokat, ami meg tudja bontani a másik csapat stabilitását. Ilyenből ma nem sokat láttunk, sőt a meccs elején inkább eladott labdái voltak, de az gólhoz az ő jó helyezkedése és pontos labdája is kellett. Az utolsó percben az éles szögből elvégzett szabadrúgása nagyon veszélyes volt, a gólvonalról fejelte ki Lanzafame.

Kusnyír Erik – 4 (4.7) 
Támadásban most nem sokat mutatott, viszont sokat zavarta a Hondvéd labdakihozatalát, sokszor már a vendégek védőit is agresszívan letámadta, és fegyelmezetten visszazárt Bényeinek besegíteni. A kapott gólunk előtt viszont nem kapcsolt időben, lemaradt Batikról aki így tisztán fejelhetett. A félidőben lehozta Herczeg András.

Haris Attila – 6 (5.1)
A tőle megszokott módon robotolt végig, sok labdát szerzett, sokat segített Ferenczinek a bal oldali védekezésben. Támadásban neki is voltak pontatlanságai, de volt egy gólpasszal felérő sarkazása a meccs elején, és a hajrában jól érkezett a tizenhatoson belülre, ahol büntetőt érően szabálytalankodott vele szembe, arról már nem ő tehet, hogy nem kaptuk meg.

Bódi Ádám – 7 (6.3)
Jó volt őt újra látni a Nagyerdei Stadionban, és be is bizonyította, hogy okkal vártuk vissza annyira. Persze még nem biztos, hogy 100%-os fizikailag, még érződik a meccshiány, de minden mozdulatán érződik, hogy kiemelkedik ebből a csapatból, erre tökéletes példa, hogy kiszorított helyzetből, gyengébbik lábbal milyen pontosan ívelt középre a gólunk előtt. Ezek mellett még a védekezésbe is hasznosan besegített a társaknak.

Varga Kevin – 7 (5.8)
Ma is nagyot küzdött. Mindig nagyon akar és ezért néha előfordulnak pontatlanságok a játékába. A gólunk nagyon nagy részben az ő érdeme. A támadás az ő labdaszerzésével indult, és a végén ő is fejezte be az akciót.

Haruna Garba – 5 (5.7)
Nagyon egyedül volt elöl. Sokat küzdött a védőkkel, fárasztotta is őket rendesen. Nem túl sok labda jutott el hozzá, de azokat igyekezett megtartani és jól megjátszani. Volt két olyan helyzete, ami ígéretes volt, de most nem jött össze a gól.

∼•∼

Nikola Trujic – 5 (5.3)
A második félidőre küldte őt fel Herczeg András. Az egyenlítő gólunk előtt jó passz adott Bódinak, és volt még egy távoli lövése amit könnyedén védett Tujvel. A tőle megszokott módon végig hajtotta a második félidőt.

 Babatunde Adeniji – 0 (4.6)
Néhány percet kapott, nem igazán volt említésre méltó megmozdulása.
.

∼•∼

Herczeg András
Egy kockázatmentes, stabil középpályás sorral állította fel a csapatot, ami addig nem is volt rossz elképzelés, amíg nem kaptunk megint egy elkerülhető gólt. A szünetben egyből reagált is, és támadóbb felállásra váltottunk és agresszívabban letámadtuk a Honvédot, aminek meg is lett az eredménye. Talán a második csere jöhetett volna hamarabb és aztán egy harmadik is, egy ilyen meccsen változást hozhat egy friss ember.


—   A mérkőzés színvonala   –   Csapatunk teljesítménye   –   A bírói ítéletek   —

A mérkőzés elég álmos tempóban kezdődött, és így is elég pontatlanok voltak a játékosok. Az első félidőben nem is történt túl sok minden az 1-2 helyzeten és a gólon kívül, de második játékrészben jobban felpörögtek a csapatok és így nézhetőbbé vált a meccs. A mi teljesítményünk nem volt rossz, de jó sem. Nem követtünk el hatalmas hibákat, viszont a kapu előtt elfogyott az ötlet és a kicsit céltalan beívelgetéseken kívül csak ritkán tudtunk helyzetet kialakítani, ezt jól érzékelteti az, hogy összesen 3 kaput talált lövésünk volt. Én magam is meglepődtem, de tetszett, ahogy Kassai vezette a mérkőzést. Következetesen hagyta a kemény küzdelmet és valahogy hiányzott belőle az az arrogáns szereplési vágy, amit már megszoktunk tőle. Aztán jött a 82. perc és egy (szerintem) teljesen jogos büntetőt nem adott meg nekünk, ami azért eléggé lerontja az összképet a teljesítményéről.

Abból a szempontból, hogy akár mind a két csapat megszerezhette volna a győzelmet, azt mondhatjuk, hogy igazságos döntetlen született. A válogatott szünetben, amikor találgattuk, hogy az utolsó négy meccsen milyen eredményeket érünk el, tekintve, hogy három idegenbeli és egy jó formában lévő Honvéd elleni meccs várt ránk, még az sem tűnt elképzelhetetlennek, hogy nem is nagyon szerzünk pontot. Ehhez képest az eddigi három mérkőzésen gyűjtött négy egység egészen elfogadhatónak tűnik, és ha az egyre mélyebb gödörben lévő Kaposvár ellen is jó eredményt érnénk el, akkor úgy telelhetnénk, hogy nagyon közel vagyunk a felsőházhoz.