LOKOMOTIVBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

Egy álommal kevesebb, de jövőre visszatérünk!

Amikor tavaly szeptember elején elkezdődött számunkra az idény, nem gondoltam, hogy február elején azon bosszankodom majd, hogy nem jutunk be az EHF-kupa legjobb nyolc csapata közé. A lányok kiharcolták a csoportkört, tisztességgel helyt álltak, sokat tanultak az utóbbi időben! A következő szezonban ismét nekivágunk a nagy kalandnak! Legyen valóság az álmainkból!

Egy meccs dönt mindenről, avagy egy, aki mindent visz, ilyen és ehhez hasonló szavakkal is fel lehetett volna vezetni a DVSC – Kastamonu EHF-kupa csoportmeccset. Aki győz, az ott van a legjobb nyolc között szinte minden esetben, természetesen volt egy-két olyan eshetőség, amikor a matematika került volna előtérbe, de ennek relatív kevés esélye volt. Az első fordulóban nem léphetett pályára a török csapat irányítója, Serpil Iskenderoglu, de most ott volt a nevezettek között. Játékra jelentkezett Jeca is, így mind a két gárda egy-egy erősítéssel vághatott neki a küzdelemnek. Az első két gólt a törökök szerezték, de hamar egyenlítettünk, sőt, Kovács gólja után már mi vezettünk. Csapatunk jobb lábbal nyomta a gázpedált, bal lábbal pedig a jobbat ennek köszönhetően állva hagytuk ellenfelünket (8-4). Özel és Coskun találatai révén lefelezte lemaradását a Kastamonu együttese, ám Despotovic valamint Arany és Kovács góljai azt jelentették, hogy ismét elléptünk riválisunktól négy góllal. Kivédekezett támadást nem nagyon láthattunk egyik oldalról sem, szebbnél szebb megoldásokat támadásban annál inkább. Őrült tempóban zajlott a küzdelem, várható volt, hogy ezt a sebességet nem fogják bírni a lányok. Az első félidő utolsó harmada a török gárdának sikerült jobban, olyannyira, hogy a szünetig sikerült egalizálnia Hakan Günal csapatának. A találkozó felénél 20-20-at mutatott az eredményjelző.

Korábban többször is előfordult, hogy a második játékrészben tudtuk a javunkra fordítani az összecsapást. Ez azonban nem sikerülhet mindig. Sajnálatos módon kijött a nemzetközi rutin a vendégcsapatnál, nekik nem ez az első eset, hogy komoly tét nyomja a vállukat egy-egy EHF meccsen. Az utolsó pillanatig partiban voltunk, mondhatni végig esélyünk volt a győzelemre, azonban a találkozó vége felé a kulcsszituációkban rendre becsúsztak hibák, ami pont annyira hátráltatott minket, hogy kiénekeljék a sajtot a szánkból. A Kastamonuban a visszatérő irányító eredményes játéka mellett a veterán Özel, valamint Iskit vitte a prímet. Azonban azt nem gondoltuk volna, hogy a beállójuk, Cosun, ilyen szinten megjátszható lesz, és ilyen hatékonyan szerzi majd a gólokat. Védekezésben ezzel megoldhatatlan feladatot állított elénk. A Loki legeredményesebb játékosa Jelena Despotovic volt nyolc találattal, őt követte Kovács Anna hét, Arany Rebi öt góllal. Összességében két góllal kaptunk ki, ezzel eldőlt, hogy az egymás elleni eredményben jobb a török alakulat. Elsődleges célunk ebben az idényben a csoportkörbe való bejutás volt, ezt az akadályt sikerrel abszolválták a lányok, sőt, megajándékoztak minket két győzelemmel. Most még kicsit savanyú a szőlő, de idővel édes lesz.

DVSC SCHAEFFLER – Kastamonu Belediyesi GSK 32-34 (20-20)
Thüringer HC – Banik Most 40-24 (18:8).

Szerda koraeste a székesfehérvári Köfém Sportcsarnokban volt jelenése a Lokomotívnak. Jómagam egyszer már jártam abban a létesítményben, akkor vereséggel zárult számunkra az összecsapás. Azt tudtuk, hogy nagyon régen nyertünk utoljára ott, így megvolt az extra motiváció is. Ami előnyt jelentett a számunkra, hogy akárcsak szombaton, most is bevethető volt a montenegrói nehézbombázó, Jelena Despotovic. Szegény embert az ág is húzza, ez a mondás jellemzi az Alba jelenlegi idényét, sorban dőltek ki a játékosok, előbb Varga Emőkét, majd Afentáler Sárát veszítették el nagyon hosszú időre. Temes Bernadett anyai örömök elé néz, így alapjaiban kellett újraszervezni a gárdát. A mieink egy kőkemény sorozatterhelés vége felé járnak, így hiába tűntünk mi az esélyesebbnek, óvatosan vártuk a kezdést jelző sípszót. Lassan pörögtek fel az események, az első percekben elmaradt a gólzápor. Claudine Mendy törte meg a jeget, de hamar érkezett a válasz Jeca részéről. Szélsőink is eredményesek voltak, így Deli Ritának, azaz a hazai vezetőedzőnek gyorsan időt kell kérnie. Cselekedetének jótékony hatása volt, a folytatásban Töpfner és Utasi révén sikerült kiegyenlítenie az Albának. A mérkőzés negyedénél döntetlenre álltak a csapatok (6-6). A vezetést nem engedtük ki a kezünkből, emberhátrányos szituációban Bordás Réka kétszer is eredményes tudott lenni. Ugyanakkor láthatóan voltak bizonytalan megoldásaink is. A szünetig sikerült ismételten növelni a különbséget, védekezésünk és kapusteljesítményünk is rendben volt (11-14). Remekül tudtuk semlegesíteni ellenfelünk leggólerősebb játékosát, Mendyt. Csupán a jobbszélről bekapott gólok miatt lehettünk kicsit morcosak.

Álomszerűen kezdődött a második játékrész, Kelemen Vica triplázott, Buli magabiztosan lőtte a hetest, Baba sem hibázott, így négy perc sem kellett ahhoz, hogy hétgólosra hízzon a különbség. Lelki szemeimmel már elkönyveltem, hogy miénk a két pont. Azt reméltem, ezzel a sebességgel folytatjuk, és hamar pontot teszünk az ügy végére (12-19). A hazaiak ismételten az időkérésben reménykedhettek. Az egy perc szünetet követően újabb Loki találat született Bulath révén. A házigazdák esélyét Mendy büntetői tartották életben, de ebben az időszakban Utasi és Rózsás is beköszönt. Mint amikor a fagyit kitesszük a konyhapultra és elkezd olvadni, úgy fogyott az előnyünk. Vili bá ekkor úgy gondolta, megálljt parancsol ennek a folyamatnak (21-24). Ekkor már hevesebben vert a szívem, tudtam, hogy nem lenne előnyös számunkra kiélezett helyzetben elkezdeni a hajrát. Azonban szerencsére nem volt már több puskapora a hazaiaknak. Felváltva születtek a találatok, stabilizálódott a két-háromgólnyi előnyünk (25-28). Az utolsó percben ugyan felzárkózott egyetlen találatra az Alba, de csapatkapitányunk pontot tett a nyitott kérdésre. Vica utolsó másodperces góljával zárult a találkozó. Aki csak az eredményt látja, azt is hihetné, ez egy könnyed meccs volt, de ez messze nem igaz. Meg kellett küzdeni ezért a győzelemért, ami különösen sokat ér annak tükrében, hogy a DKKA Érden tudott győzni, vagyis a bajnoki táblázaton előzni tudtunk, így a negyedik helyről várhatjuk a Vác elleni folytatást.

Alba Fehérvár KC – DVSC SCHAEFFLER 30-33 (11-14).

Véget ért a január, melyben három bajnoki, öt EHF-kupa, egy MK találkozó várt ránk. A legtöbb gólt Kovács Anna szerezte, minden sorozatot figyelembe véve 39-et, őt követi Bulath Anita 38 találattal, a dobogó alsó fokán Arany Rebeka helyezkedik el, jobbszélsőnk 31 alkalommal volt eredményes. A lövéshatékonysági statisztikában Rebi és Buli vezeti a listát egyaránt 70% fölötti teljesítménnyel. Dicséretet érdemel még Vantara-Kelemen Évike is a maga 67%-ával. Ebben a mutatóban viszont Kovács Anna teljesítménye igencsak megdöbbentő, hiszen átlövőnk alig éri el az ötven százalékos hatékonyságot. Gondoljunk bele, minden második lövése pontatlan, nem akarom ekézni Annát, de a folytatásban sokat lendítene az eredményességünkön ha jobb százalékban értékesítené lehetőségeit. Hozzáteszem, így is nagy értéke csapatunknak. Kiemelendő még Bulath Anita hozzáállása is, aki betegen is vállalta a játékot a THC ellen! Örülök, hogy újabb egy évig tagja marad csapatunknak!

Január legjobbja: ARANY REBEKA. Jobbszélsőnk lassan alapemberré válik, legyen szó hazai vagy nemzetközi meccsről, bátran odateszi magát, így tovább Rebi!

Vasárnap este zárjuk az EHF-kupa csoportkörét, amolyan tét nélküli összecsapáson. Azt gondolom, ettől függetlenül egy nagyon harcias Lokit láthatunk majd, a lányok győzni akarnak minden meccsen. Ellenfelünk a cseh Banik Most gárdája lesz, akik eddigi összes meccsüket elvesztették, tehát őket pedig az motiválhatja, hogy legalább a pontszerzés jöjjön össze nekik. A találkozót a Sport TV élőben közvetíti. Csaknem száz szurkoló útnak indul, hogy a helyszínen biztassa a lányokat a záró fordulóban! Ami a legfontosabb elvárásom ezzel a meccsel kapcsolatban, hogy ne sérüljön meg senki!

EHF Kupa ’A’ csoport 6. forduló:
2020. február 9. 19:00 Csehország, Most

DHK Banik Most – DVSC SCHAEFFLER

Játékvezetők: Stefan Ivanovic – Marko Vujisic (montenegóiak)
EHF delegált: Kyriakos Kaplanis (ciprusi)

Hajrá DVSC! Hajrá Debrecen! Mindent bele csajok!

Iceman

(képek: DVSC Kézilabda)