LOKOMOTIVBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

Így kell ezt, felvettük a kesztyűt

Ezen a héten arra kerestük a választ, hogy sikerül-e megtörni a sok éve tartó nyeretlenségi szériánkat a Vidi ellen. Az elmúlt években jócskán megfordultak a két csapat közti erőviszonyok, amíg öt éve még egy kiélezett rangadónak volt titulálható ez a párharc, napjainkban a Fehérvárnak már szinte kötelező lenne győznie ellenünk a kereteket tekintve. Ilyen szempontból alighanem egy döntetlent is aláírtunk volna a szerda esti mérkőzésre, főleg, hogy mi még mindig a bennmaradásért küzdünk egyelőre.

Két játékosunk is kidőlt a hétvégi felcsúti meccsen, Harist sérülés miatt veszítettük el egy időre, míg Bényeit kiállították a hajrában, így eltiltás miatt nem szerepelhetett. A két játékos kiesése azért volt nagy probléma, mert a középpályánkról Tőzsér már így is hiányzik (?), akit az eddig jobboldali védőként szereplő Kusnyírral pótolt a stáb. Így viszont két hiányposzt is kialakult, ahova vészmegoldást kellett találni. Haris pótlása kézenfekvőnek tűnt Csősszel, bár felmerülhetett, hogy a fiatal Baráth kezdőként debütál, de ezt aligha lépte volna meg a stáb egy ilyen ellenfél ellen. Szerencsére Bényei pótlását is meg tudtuk oldani, köszönhetően annak, hogy a múlt héten szerződtettük Habovdát, aki így máris a kezdőben találta magát. A vendégeknél a védelem némiképp felforgatott volt, hiányzott Nego és Juhász, akiket Fiola és Vinicius pótolt. A középpályán ezúttal nem kezdett az új fiú, Houri, előre pedig bekerült a kezdőbe a tavaly még Szombathelyen focizó Funsho.

A kesztyűre egyébként a szurkolóknak is szüksége volt, csipős hidegben kezdődött el ugyanis a találkozó, vélhetően negatív nézőcsúcsot döntve a Nagyerdei Stadionban. Bár a hivatalos kiírás szerint 1720 szurkoló volt jelen, én óvatos becsléssel legfeljebb 1000 nézőt tippelnék. A komfortérzetet csak tovább rontotta az erős szél, amely egész nap fákat döntögetett Debrecenben, így nem csoda, hogy a hideg időjárás, no meg a hétköznapi kezdés miatt csupán ennyien választották szerda esti programjuknak a DVSC – Fehérvár találkozót. Pedig aki kilátogatott, az most nem panaszkodhatott a színvonalra. Az első félidő is remek iramban kezdődött, az első helyzet a Vidi előtt adódott, Varga eladott labdája után Petryak lőtt kissé éles szögből nagyon veszélyesen kapura, de Kosicky bravúrral hárítani tudott. Alig tíz perccel később már nekünk volt ziccerünk, Bódi labdaszerzése után rögtön indította a leshatárról kiugró Adenijit, de Kovácsik sokadszorra bizonyította, hogy ő a liga egyik legjobb kapusa, ezúttal is remek ütemben mozdult ki a kupujából, és védte ki nigériai támadónk lövését. Nem sokkal később ismét Petryak tornáztatta meg Kosickyt, szép tekerésébe még talán a szél is belekapott picit, úgy lett nagyon veszélyes a lövés. A 26. percben viszont sokadszorra mondott csődöt a védelmünk bal oldala, így a Kovács-Fiola-Hodzic összjátékot követően vezetést szerzett a vendégcsapat egy szépen megkomponált támadás után. Amellett, hogy szépen játszották meg a támadót a fehérmezesek, a bosnyák válogatott Hodzic egy nehéz helyzetből húzta be szépen a labdát a kapunkba.

A folytatásban igyekeztünk felpörögni, akadtak is lehetőségecskéink, de ugyanúgy megvolt a veszélye annak, hogy a vendégek találnak be újfent. Ami nagyon szembetűnő volt, hogy túlságosan könnyedén szaladtak át a középpályánkon, senki nem próbált meg szerelni, vagy odalépni az ellenfélre, pusztán csak futottunk a labda után, illetve mélyen behúzódtunk a tizenhatosunk előterébe, és csak a kapunktól jó 25-30 méterre vettük fel a labdás játékost. Mivel ez szinte az egész félidőt jellemezte, így arra tudok gondolni, hogy tudatos taktikai elem lehetett, Vitelki vélhetően attól félt, hogy ha nagyon agresszíven letámadtunk, akkor egy rossz ütemű szerelési kísérlet esetén, vagy pusztán azért, mert kipasszolják a presszingelő játéosunkat, létszámhátrányba kerülhetünk hátul, és szabadon érkezhetnek a támadók a tizenhatosunk előterébe. Ennek eredménye az volt, hogy bár könnyedén eljutott a vendégcsapat a kapunk előterébe, de komoly helyzetet csak ritkán tudott kialakítani, azt is inkább egy-egy gyors indításból labdaszerzést követően. Petryak szépen kavargatott a balszélen, vele nem nagyon tudott mit kezdeni sem Habovda, sem Bódi. Ennek ellenére megúsztuk a nagyobb rohamokat, és a félidő vége előtt még ki is egyenlíthettünk volna, ha a Vidi védők gyermeteg hibáját Szécsi kihasználja, és senkitől sem zavartatva 14 méterről eltalálja a kaput. Mivel kapáslövése célt tévesztett, így 0-1-el zárult a játékrész.

Egy jellemző kép az első félidőből: a vendégcsapat támad, a játékosaink mélyen visszahúzódnak, mindenki területet véd, és nem embert fog. A képen nem látszik, de egyedül Adeniji tartózkodik elöl, a félpályánál. Szécsi is visszazár a balszélre, így Csősz kiléphet a középpályáról megtámadni a labdás embert.

A második félidő első említésre méltó lehetősége újfent előttünk adódott, Varga Kevin ívelt át a bal oldalról, Bódi pedig érkezett is a hosszún, fejesét azonban bravúrral szedte ki Kovácsik. Öt perccel később megduplázhatta volna előnyét a vendégcsapat, Petryak lövése szerencsésen pattant éppen az üresen álló Hodzic elé, ám a játékos senkitől sem zavartatva ballal sután lőtt az elfekvő Kosicky kezébe, ez óriási ziccer volt. A szerencsét egyébként kiemelném, az egész találkozóra jellemző volt, hogy az apró nüanszokból rendre mi jottünk ki rosszul, ha egy labda megpattant valakin, akkor az biztos vendégjátékos elé került, vagy ha akadt egy jó indításunk, vagy labdaszerzésünk, akkor abba épp annyira tudott beleérni az egyik fehérmezes, hogy az pont ne legyen jó nekünk. Ez a helyzet is ebbe a kategóriába tartozott, hiszen Petryak gyenge lövése Pávkovics lábáról került Hodzic elé.

A következő percekben mindkét kapu veszélyben volt, előbb Hodzic került ismét helyzetbe, de éles szögből mellé lőtt (önző volt), majd Bódi kapura tekert szögletét védte Kovácsik térddel. Vitelki cserékkel és átszervezésekkel próbált változtatni, a 61. percben a Varga-Milunovic cserével átálltunk egy klasszikus 4-2-3-1-es felállásra, ahol Szécsi húzódott ki a bal oldalra, úgy igazolásunk pedig a támadó (Adeniji, majd később Garba) mögött foglalta el a helyét a középpályán. Mivel az egyeníltés csak nem akart összejönni, így utolsó húzásként egy merészet is cserélt vezetőedzőnk, és Csősz helyére Kundrákot hozta be, így gyakorlatilag csak Kusnyír maradt meg védekező szerepkörben a középpályánkon, míg Bódi, Szécsi, Milunovic, Kundrák és Garba a támadásért feleltek. A 80. percben egy bedobás után Garba használta ki fizikai fölényét, és tette be középre a labdát, az érkező Szécsit pedig Stopira felvágta az ötös vonalán, így jogosan kaptunk büntetőt (talán már korábban is kaphattunk volna egyet). Bódi higgadtan értékesítette a tizenegyest, így 1-1 volt az állás.

A vendégek ekkor kapkodóra fogták (hirtelen már gyorsan végeztek el minden kirúgást, illetve nem rúgdosták el a labdát szabálytalanságot követően…), valamint beállt Futács is Elek helyére, így Carrillo is kockáztatott a győzelem megszerzése érdekében. Az utolsó tíz perc így imsét kapkodósra sikeredett, mindkét csapat a három pont megszerzése érdekében játszott, középpályás védekezés pedig gyakorlatilag egyik oldalon sem létezett, így nagyon hamar el lehetett jutni az ellenfél tizenhatosáig. Komoly helyzet azonban már nem alakult ki egyik kapu előtt sem, így megérdemelt pontosztozkodással zárult az összecsapás.

Osztályzatok

Tomas Kosicky – 7 (6.7)
Ezúttal is remekül védett, az első félidőben Petryak kétszer tornáztatta meg, mindkétszer bravúrosan védett. A második félidőben Hodzic riogatta őt többször is, de állta a sarat. A bekapott gólról nem tehetett. Egyetlen bajom van vele, mégpedig hogy vonalkapus, a rögzített beíveléseknél meg lehet őt zavarni, de egyébként nincs panasz a játékára.

Jurij Habovda – 5 (5.0)
Nem lehetett könnyű ilyen hirtelen a kezdőben debütálni, ráadásul egy ilyen erős ellenfél ellen. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy nem lógott ki a csapatból, bár tény, hogy főleg az első félidőben sokszor megilletődött volt, és a társak sem mindig passzoltak neki, amikor épp lehetett volna. Egy biztos, semmivel nem volt rosszabb, mint Bényei általában.

Pávkovics Bence – 6 (5.6)
Végre ismét összeállt a tavaly sikeresen működő páros, és ez három meccsen egy kapott gólban mutatkozik meg, ráadásul nem is gyenge ellenfelek ellen. Az őszi formájához képest sokat javult, remélhetőleg a folytatás is jó lesz.

Kinyik Ákos – 6 (5.6)
Neki is nagyon mélyről kellett feljönnie, ráadásul az ősszel alig-alig játszott a saját posztján Szatmári miatt. Remélhetőleg nincs az a külső tényező, ami arra késztetné Vitelkit, hogy megbontsa ezt a párost, mert tegnap is jól működtek párban.

Ferenczi János – 3 (4.4)
Kénytelen vagyok megint őt elővenni, mert nem vagyok elégedett a játékával. Az első félidőben kb. a 30. percig számoltuk, 10 megoldásából 9 sikertelen volt (ebben passzok, szerelési kísérletek, párharcok is benne voltak), az egyetlen jó megmozdulása egy kapusnak hazatett labda volt. A gól előtt is őt fűzték be, sokszor szemlélte állva az eseményeket, vagy épp hagyott maga mellett elgurulni olyan labdát, ami amúgy simán elérhető lett volna, de a koronát az tette fel tegnapi teljesítményére, mikor nem tudott kikísérni egy labdát kirúgásra, és szögletet rúghatott belőle a Vidi.

Bódi Ádám – 7 (6.5) 
Ismét kapitányhoz méltóan játszott, vezérként mozgatta a csapatot, és rajta látszott leginkább, hogy minőségben képes felvenni a versenyt az ellenfél játékosaival. Teljesítményének megkoronázása a higgadtan értékesített büntetője volt, így tovább!

Kusnyír Erik – 7 (6.6)
Bódi mellett ő volt még az a mezőnyben, aki a meccs összképét tekintve egyáltalán nem lógott ki a két csapatot összevetve, sőt! Ő volt a középpályánk motorja, aki mind védekezésben, mind támadásban hasznosan játszott: 83%-os passzhatékonyság, 6 sikeres szerelés, 58%-os párharcmutató, ezek mind jónak számítanak. Úgy tűnik, hogy tényleg a középpálya az ő igazi posztja.

Csősz Richárd – 5 (4.8)
Önmagához képest elfogadhatóan, sőt, időnként jól is játszott. Ha néha hibázott, akkor igyekezett azonnal javítani, nem lehetett azt érezni, hogy nagyon kilógna a mezőnyből.

Varga Kevin – 5 (5.1)
Sokszor önzőnek éreztem őt, megint belebonyolódott a cselekbe olyankor, amikor passzolni érdemesebb lett volna. Viszont nagy pozitívum, hogy ezúttal sem láttam nyomát alibinek, végighajtotta azt a 60 percet, amit kapott, és volt, hogy ő ért vissza védekezésnél, és szerzett labdát.

Szécsi Márk – 4 (5.6)
Kicsit elveszettnek éreztem őt, ráadásul nagyon fájó volt az a kihagyott ziccere az első félidő vége előtt. A második félidőben a szerkezeti átalakítás után kikerült a szélre, és ott még kevésbé volt meggyőző.

Babatunde Adeniji – 5 (5.5)
Mindenki őt kereste a labdákkal, ám sokszor az volt a hiba, hogy közvetlenül őrá lövöldöztük fel a labdát, ahelyett hogy üres területre passzoltak volna neki. Versenyfutásban ugyanis többször is meg tudta verni a védőit, ám birkózásban nehéz dolga volt a kemény középső védők szorításában. Kár a kihagyott lehetőségeiért, de ennek ellenére elfogadható produkciót láttunk tőle.

∼•∼

Luka Milunovic – 4 (4.9)
Ő is most debütált a csapatban, beállásával pedig szerkezetet váltottunk, az addigi 4-4-2-ről átálltunk 4-2-3-1-re, ő pedig előbb Adeniji, majd később Garba mögött játszott közvetlenül. Ebben a 30 percben egyelőre nem győzött meg a tudásáról, de nyilván nem írjuk őt le ennyi idő után. Vélhetően vannak fizikális lemaradásai, de csipkednie kell magát a nyárig, hogy bizonyítsa, valóban helye van a csapatban.

Haruna Garba – 5 (5.7)
Hosszú kihagyás után lépett pályára, hiszen szinte a teljes téli alapozást kihagyta, így nem nagyon volt meccs a lábában. Ennek ellenére jól szállt be, meg tudta tartani elöl a labdákat, igaz helyzetbe nem sikerült kerülnie.

Kundrák Norbert – 0 (4.5)
Az utolsó negyed órára állt be, de ez idő alatt csak egy rossz lövésre futotta tőle, így nem tudom pontszámmal értékelni a teljesítményét.

∼•∼

Vitelki Zoltán
Továbbra is veretlen vele a csapat, és sok játékelemben fejlődést vélhetünk felfedezni. Fegyelmezettségben és hozzáállásban mindenképp van előrelépés, ha kondícionálisan is rendben lesz a csapat, akkor talán többet látjuk majd a letámadásos taktikát is.


—   A mérkőzés színvonala   –   Csapatunk teljesítménye   –   A bírói ítéletek   —

Mindenképp átlagon felüli színvonalú mérkőzés volt, különösen az első félidőben láttunk olyan megmozdulásokat mindkét csapattól, ami ritkaságszámba megy az NB I-ben. Sokszor úgy éreztem, hogy a Vidi minőségi játéka sarkallta a mi játékosainkat a jobb teljesítményre, első sorban Bódi és Kusnyír voltak azok, akik bátran mertek próbálkozni. Sajnos azonban a játékvezető ezúttal sem nőtt fel a színvonalhoz. Bogár Gergő tényleg minden értelemben Kassai Viktor utódja, mert épp olyan inkompetens idióta, mint elődje volt. Látszott, hogy tiszteli a vendégcsapatot, elnéző volt a sípszó utáni labdaelrúgásokkal, és a keményebb belépőkkel szemben is, ráadásul a Szécsi elleni szabálytalanságnál lehet, hogy elmaradt egy tizenegyes nekünk a második játékrész elején. A csúcs viszont az volt, amikor 1-1-nél egy bedobásánál ő is, és a partjelzője is azt mutatta, hogy mi dobunk, majd amikor az egyik Vidi játékos kézbe vette a labdát, akkor meggondolta magát, és a vendégek jöhettek bedobással…

Az ilyen mérkőzésekre lehet építeni, és ezért mondjuk azt minden felkészülési időszakban, hogy igenis lenne értelme erős ellenfelek ellen edzőmeccset játszani, mert az ilyen iramú mérkőzésekre, és ilyen minőségű ellenfelekre, csak komoly csapat ellen lehet felkészülni. Több ilyen meccsre lenne szükségünk, mert tegnap láthatóan fel tudtuk venni a kesztyűt a minőségibb csapat ellen, és ez sok játékos teljesítményén meglátszott, pozitív értelemben. A három meccsen szerzett öt ponttal eddig elégedettek lehetünk, de szombaton a DVTK ellen nagyon kemény feladat vár ránk. Ha Miskolcról is ponttal, pontokkal tudnánk távozni, akkor kijelenthető lenne, hogy az új stáb kinevezése valóban pozitív változást hozott a klub életébe.