LOKOMOTIVBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

Ünneprontó fordítás

Nem gondoltuk volna 2015 nyarán a Békéscsaba ellen 3-2-re megnyert mérkőzésünkön, hogy közel öt esztendőnek kell eltelnie ahhoz, hogy ismét hátrányból fordítva nyerjünk bajnokit idegenben. Azóta biztosak lehettünk benne, ha az ellenfelünk szerzi meg a vezetést, akkor nekünk legfeljebb az egy pont jut. E hétvégén azonban, hiába 110 éves a Diósgyőr és hiába ellenfelünk jó szériája, a diósgyőri vezetést követően végre ismét fordítottunk idegenben! Ami pedig még jobb, a vezetésünket végig meg is tartottuk, így rontva el a hazaiak örömét, de így szerezve annál nagyobbat a hajdúságért szorítóknak! Ahogy összefoglalóinkban lenni szokott, úgy most is felelevenítjük a mérkőzés legfontosabb jeleneteit, majd értékeljük a látottakat!

A mérkőzés előtt, a szokásoktól eltérően gondterheltebbek voltunk. Nem szoktuk meg, hogy úgy utazzunk Diósgyőrbe, hogy az ellenfelünk számít a mérkőzés esélyesének, de most ez volt a helyzet. Mindkét piros-fehér csapat veretlen volt még tavasszal, és mindketten edzőváltáson mentek át a szezonban. Náluk jó pont volt, hogy Feczkó régebb óta irányítja a borsodiakat, nálunk viszont Vitelki Zoltán diósgyőri kötődése miatt bízhattunk abban, kifőzi majd a hazaiak játékának ellenszerét. Ami azonban további pikantériát adott a találkozónak, az a 110 éves évforduló. 1910-es alapításukra és az eltelt évekre különleges mérkőzésfelvezetéssel és egy új, egyedi mezzel, no meg persze hazai győzelemmel kívántak megemlékezni.

Egyik egyesület kezdőcsapata sem okozott meglepetést, bár nálunk sem Habovda, sem Trujic neve nem szerepelt még a kispadon sem, előbbi helyét ismét Bényei hódította vissza. Bár személy szerint arra számítottam, hogy óvatosan játszik majd mindkét csapat és majd a második félidőben lövik el a puskaport, illetve nagyon sokat számíthat az első szerzett találat, mégis gyors csalódás ért. A mérkőzés első perceiben első támadásából ugyanis rögtön megszerezte a vezetést a hazai csapat, mindennek nagyjából 4500 hazai szurkoló örült és 2-300 vendégszurkoló értetlenkedett a helyszínen. A hivatalos nézőszám ugyanis 4802 fő volt.

Ivanovski találata egyébként egy szépen végigvezetett támadás volt, Bényei fellépett a támadóra, a megüresedett helyére egy gyors passzal sikerült indítani a most debütáló új igazolást, Memollat akinek beadását a visszafutó Bódi nem tudta blokkolni, a bepassz pedig tökéletesen találta meg a Kinyik-Pávkovics közül kibúvó Ivanovskit, akinek hat méterről leadott lövését Kosicky nem tudta védeni, hiába a rövidre érkezett. 1-0.

A találat nem a véletlen műve volt, a Diósgyőr azzal a szándékkal lépett pályára, hogy az elsőtől az utolsóig támadófocit játszik és igyekszik gyorsan lezárni a találkozót, gólokat szerezve örvendezteti meg a hazai közönséget. Egy dologra viszont nem számítottak. De nem csak ők, talán mi sem. Tíz perccel később a diósgyőrihez nagyon hasonló támadásból kiegyenlítettünk! Egy szöglet utáni kavarodásból Csősz szerzett labdát a saját térfélen, majd a labda Adenijihez, tőle pedig Szécsihez érkezett. A kaputól 20 méterre Szécsi lövés helyett kitette a labdát a jobb szélen üresen maradt Bódihoz, aki óriási meglátással a második hullámban érkező nigériai légióst választotta, aki Ivanovskihoz hasonlóan kilőtte a rövid alsó sarkot. 1-1!

A slusszpoén viszont két perc múlva, egy Bódi beívelést követően érkezett. Kinyik okozott gondot Danilovicnak, a felpörgő labdát pedig Brkovic nem tudta jó helyre fejelni, a lehulló labdát pedig Kinyik vágta be könyörtelenül az üresen maradt kapuba. 2-1! 3 perc alatt megfordítottuk a mérkőzést, 17 perc alatt pedig már három találatot is láttunk.

Ez láthatóan kedvét szegte egy darabig a diósgyőrieknek, akik hátul több alkalommal is bizonytalankodtak, a huszadik percben pedig egy számomra véleményes les miatt egy tizenegyest is megúsztak. Ebben a szituációban két érthetetlen dologra hívnám fel a figyelmet. Az első Iványi sípja, ami jóval azután érkezett, hogy a szabálytalanság megtörtént, nem pedig a les pillanatában (még a kommentátor is megjegyezte, hogy ezek szerint nem les). Kivárta mi fog történni, és csak utána fújta be a lest – ez a VAR bevezetésével jó bírói felfogás, de a VAR nélkül érthetetlen. A második az M4 közvetítése, ahol egyetlen olyan visszajátszást sem mutatnak, amivel segítenék megállapítani a kérdést, csak hátsó és első kamerából látjuk a jelenetet, oldalsóból nem – pedig más jeleneteknél látjuk, hogy van oldalsó kamera is a tizenhatosnál.

A kérdésben, hogy les volt, vagy sem, az alábbi kép alapján én nem kívánok állást foglalni, döntsétek el ti!

A félidő második fele aztán ismét kicsit a Diósgyőrről szólt, akik több alkalommal is centikre maradtak le beadásokról, de leginkább talán a félidő végén Márkvárt rossz labdaátvétele után foghatták a fejüket a hazaiak. Mi nem támadtunk ki, nagyobb figyelmet szenteltünk a biztosabb védekezésnek, bár Varga Kevintől így is láthattunk egy nagyon jó kis lövést, Bódi pedig két szabadrúgáslehetőség is adódott, de egyikből sem lett emlékezetes megoldás. A három gól ellenére hosszabbítás nélkül, 2-1-es vendég vezetéssel zárult a félidő.

A második játékrész első negyedórája ugyanolyan izgalmasan telt, mint az első félidei. A mi legnagyobb lehetőségünk Adeniji előtt adódott, lövését óriási vetődéssel mentette Danilovic (persze a játékvezető nem látta, a szöglet elmaradt utána). A Diósgyőr pedig láthatóan óriási erőket megmozgatva igyekezett gólt szerezni, de komoly helyzetet nem tudtak kialakítani, valahogy mindig odaért nálunk egy-egy ember, nem egyszer Bódi szerelt a tizenhatosunk előterében.

A hatvanadik perctől a rohamok kezdtek alábbhagyni, a 60-80. perc közötti szakasz már gyenge színvonalat, sok mezőnyfaultot hozott mindkét féltől, félő volt, hogy Iványi kezéből kicsúszik az irányítás, mert bár a szabálytalanságokat jól, a sárgalapokat nem következetesen ítélte oda egy-egy játékosnak. Mindkét féltől voltak láthatóak durva szerelések, megmozdulások, de ezek minden alkalommal a labda megjátszásáról szóltak, még akkor is, amikor Kinyik fejét a 86. percben tiszta erőből találta el a Diósgyőr nem sokkal korábban beállt kolumbiai csatára. Olyan mozdulat volt, ami után számomra nem kérdés, hogy piros lapot kellett volna kapnia a csatárnak. Kinyik még az eszméletét is veszítette, a kedélyeket pedig borzolta, hogy a hordágyat cipelő egyik segítő többször is elcsúszott, ami ilyen helyzetben megengedhetetlen hiba. Azóta tudjuk, hogy Kinyik agyrázkódást szenvedett, de azt nem, vajon mennyit kell majd kihagynia.

A sérülés előtt a korábban beálló Garba előtt adódott több lehetőség is, és meg kell említeni, hogy szintén kicsivel korábban Polgár Kristófot is sérülés miatt kellett lecserélni, bár abban nem volt szerepe DVSC játékosnak. A cserék viszont Kinyik kieséséig már elfogytak, így tíz emberrel kellett befejeznünk a mérkőzést, a DVTK pedig mindent egy lapra feltéve támadott, még Danilovic is felfutott az utolsó szöglethez, de Kosickynek nem kellett nagyot védenie, a védőink állták a sarat (Kinyik helyét Csősz foglalta el!), és óriási büszkeséget okozva a debrecenieknek, megnyerték a találkozót!

Osztályzatok (zárójelben a ti szavazataitok átlaga)

Tomas Kosicky – 0 (6.3)
A gól bár a rövidre jött, nehéz helyzet volt. A hosszabbításban volt egy nagyon rosszul elvégzett kirúgása, de más hibája nem volt. Mivel a védők előtte jól dolgoztak, sok védeni valója nem akadt, de végig kellő magabiztosságot mutatott.

Bényei Balázs – 5 (5.4)
Ugyanazt a Bényei Balászt láttam, mint máskor, minden pozitív és negatív tulajdonságával együtt. Nem lóg ki a csapatból és vannak jó megoldásai, ha kell pedig keményen belemegy egy szerelésbe.

Pávkovics Bence – 6 (6.2)
A beindításokkal meggyűlt a baja, de szép védekezést mutatott be az egész mérkőzésen.

Kinyik Ákos – 7 (6.9)
Amit ma leművelt a pályán, azt öröm volt nézni. Bár az első gólnál csúnyán megverte Ivanovski, de utána gólt szerzett, és nem engedett túl sok lehetőséget az ellenfélnek. Horrorisztikus sérüléséből reméljük hamar felépül, már csak ezért is övé a meccs legjobbja cím: vérét adta a csapatért.

Ferenczi János – 6 (5.3)
A Vidi ellen és most is folyamatosan figyeltem játékát, de most mintha kicserélték volna, óriásit hajtott, belement a szerelésekbe és nem csak kísérte az ellenfeleit, a passzai is sokkal inkább a támadást segítették. A Diósgyőr megállításához az ő feljavult játéka is kellett.

Bódi Ádám – 7 (7.0)
Bódi, Bódi, Bódi, Bódi! Gólpassz, majd gólt érő beadás. A szabadrúgásai ma nem sikerültek jól (pedig négyszer is próbálkozhatott), viszont sokkal többet segített be a védelembe, amire óriási szükség volt.

Kusnyír Erik – 6 (6.7)
Elképesztő a srác, bár ma voltak kemény belépői, de örülök neki, hogy a csapat eredményességéért mindent megtesz. Egyszer elvitte a hév és jó helyzetben lévő társnak nem passzolt, inkább gyengén lőtt, utána viszont majdnem gólt szerzett egy labdaszerzésből.

Csősz Richárd – 6 (5.9)
Vegyes periódusai voltak, egy alkalommal túl sokat cikázott a támadók között és labdavesztéséből könnyen gólt kaphattunk volna. Azonban nem illetődött meg és ugyanúgy küzdött, hajtott tovább becsülettel és én ezt értékelem – az pedig, hogy az utolsó tíz percben egy szokatlan feladatkörben is megállta a helyét, nálam hozzáad a teljesítményéhez.

Varga Kevin – 6 (5.8)
Egy jó lövés, néhány jó passz, viszont számos labdaszerzés. Nagy szükségünk van erre a harcos Kevinre, így tovább!

Szécsi Márk – 5 (5.5)
Ma Szécsi lógott ki lefelé a csapatból, de ez is csak azért, mert a többiek annyival jobbak voltak, míg ő “csak” átlagosat nyújtott. Az első gólunkból kivette a részét, utána viszont sokszor eltűnt, cseréje jogos volt.

Babatunde Adeniji – 6 (6.7)
Egyenlítő gól, majd jó lövés a második félidőben és sok mezőnymunka. Mindent megtett, amit egy csatártól várunk, szép munka volt!

∼•∼

Haruna Garba – 0 (5.5)
Zavarta a védőket, igyekezett kellemetlenkedni, gólhelyzetbe is került, de lövése nem lett túl jó.

Luka Milunovic – 0 (5.1)
Egy megpattanó lövése volt, egyébként igyekezett kockázatmentesen játszani.

Baráth Péter – 0 (5.2)
Nem lógott ki a csapatból, sőt, egyre több jó megoldást látni tőle. Talán egyre többet láthatjuk majd a pályán fiatal kora ellenére, és ennek nagyon örülök!

∼•∼

Vitelki Zoltán
Egyértelművé vált, hogy jól tettük a szerződtetését, jó munkát végez a stábbal és a játékosokkal. Ezen a meccsen a szerencsére is szüksége volt a győzelemhez, de a csapat pont annyit adott ki magából, amennyit kellett, a védelem pedig láthatóan összekapta magát, így a fordítás után meg  tudtuk őrizni az előnyünket – még emberhátrányban is.


—   A mérkőzés színvonala   –   Csapatunk teljesítménye   –   A bírói ítéletek   —

A második félidő közepe felejtős, a többi izgalmas, küzdős támadófocit hozott. A DVSC minden játékosa odatette magát és csapatként győzték le ellenfelüket, erre most jár az ötös. Iványi közepest kap tőlem,  leginkább a lapok kiosztását érheti kritika, Cortest például semmiképp nem lett volna szabad – szerintem – a pályán hagynia, akár szándékos, akár vétlen eset volt. Mérkőzést befolyásoló hibája azonban nem volt.

A lefújás után a játékosok a szurkolókkal pacsiztak, közös kép is készült velük, a tavasz eddigi négy meccsén pedig veretlenek maradtunk és 8 pontot gyűjtöttünk, így igenis elmondhatjuk, kijöttünk a gödörből, az edzőváltás jól sikerült, a téli időszak gondjait-bajait pedig a hátunk mögött hagyhatjuk végre. Szép volt fiúk!

Csibu