LOKOMOTIVBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

Megvertük magunkat a Fradi helyett

Két vereség után, ráadásul egy szégyenteljes paksi fiaskót követően kellett a Fradihoz utaznunk. A zöldek hozzánk hasonlóan nagy pofonba szaladtak bele a múlt héten, így arra lehetett számítani, hogy most erőt demonstrálnak. Ez elmaradt, egy fásult, alibifocit játszó Fradival találtuk szembe magunkat, és lett is volna keresnivalónk, ehelyett megvertük saját magunkat, és tálcán kínáltuk a három pontot a győzelemért nem sokat focizó Ferencvárosnak – és ez nagyon fájó a tegnapi meccsben.

Vitelki alaposan belenyúlt a csapatba és hat helyen változtatott a paksi kezdőn ilyen-olyan okokból. Kosicky betegség, Pávkovics eltiltás miatt maradtak ki, ám Habovda, Baráth, Trujic és Adeniji kihagyása már egyértelműen taktikai húzások voltak. Kusnyír ismét jobbhátvéd volt (és akkor visszakanyarodván hétközi cikkemre, már megint variálunk ezen a poszton, az elmúlt négy meccsen hárman is szerepeltek itt), Haris pedig sérülése után visszatért a középpályára, illetve Csősz is visszakerült Baráth helyett. Elöl ezúttal Garba kezdett, ahogy arra számítani lehetett. A hazaiak nem nagyon variáltak, mondhatni a megszokott kezdő futott ki a gyepre.

A Fradi elleni idegenbeli túrát már hetekkel ezelőtt beterveztük Csibuval, de a múlt heti paksi meccs után erőteljesen elgondolkodtunk azon, hogy van-e értelme ismét elcseszni egy fél napunkat a hétvégéből a csapatra. Végül hosszas hezitálás után csütörtökön döntöttünk úgy, hogy akkor menjünk. Megvettük a méregdrága vendégjegyet (~3000 ft), majd szombat délután útnak indultunk – pontosabban csak én, mert szerkesztőtársam a fővárosban csatlakozott, hogy miért, azt majd a holnapi vlogból megtudjátok. Nem reméltünk győzelmet, de még pontszerzést sem. Ha ilyen vágyaink lettek volna, akkor el se megyünk a meccsre. Csupán azt szerettük volna látni, ha a játékosok mindent beleadnak és megnehezítik a Fradi dolgát, játszunk egy szoros meccset, kikapunk 1-2 góllal, és mindenki mehet a dolgára boldogan. Lássuk be, nem nagy elvárások voltak ezek.

A vendégszektorban nagyjából 250-300 Loki-szukoló foglalt helyet, az ultráink egy nagy busszal érkeztek a találkozóra. A rendőri felvezetés profi volt, szépen végigsuhantunk a fővároson a szirénázó autók gyűrűjében, így időben oda is értünk. A SZUD tagjai a kezdés előtt hatalmas molinóval emlékeztek meg három szurkolótársukról, akik négy éve hunytak el egy szerencsétlen autóbalesetben.

Még épp a Facebookra postoltam a képet a kiírásról, amikor már vezetett a Fradi, egy olyan ártalmatlan szituációból, amire én sem számítottam, így le is maradtam a találatról. Egy bal oldalról érkező gyenge középreadás után Kinyik és Nagy nem tudták eldönteni, hogy ki avatkozzon közbe, majd Kinyik érthetetlen módon spiccel bepasszolta a labdát a kapunkba. Kapusunk vélhetően nem szólt, hogy érkezik, vagy nem volt elég határozott, ennek ellenére számomra érthetetlen, hogy senkitől nem zavartatva miért kell beleérni egy labdába az ötösön belül úgy, hogy az a kapunk felé menjen. Nevetséges és szánalmas öngól volt, ami innentől meg is határozta a meccs összképés. Vitelki elmondta a meccs után, hogy világos és határozott tervekkel érkezett a csapat az Üllői útra, ám ezt a tervet hamar áthúzta ez a korai buta találat. Innentől ugyanis futnunk kellett az eredmény után.

Féltem egyébként, hogy a Fradi vérszemet kap és majd jól bedarál minket, mintegy kárpótolván szurkolóikat a múlt heti zakó miatt. De nem ez történt. Lagymatag játékot láttunk a pályán, a Fradi nem erőltette a támadásokat, a részünkről sokat emlegetett letámadásos játékot pedig csak nyomokban véltük felfedezni. Persze mondhatjuk, hogy nem a Fradi volt gyenge, csak mi engedtünk nekik ennyit, de ez borzasztóan naiv gondolat lenne. A hazaiak nem erőltették meg magukat, minimálfocit játszva is kontrollálták a találkozót. Mi elvétve veszélyeztettünk az első félidőben, Garbának volt egy szöglet utáni fejese, ami centikkel ment el a kapu ellett, illetve Ferenczi szép lökete után kellett Dibusznak nagyot védenie. Volt még két büntetőgyanús eset is, de sem Blazic vétlen kezezése, sem Szécsi esése nem ért büntetőt. Közben a zöldek kihasználták egy újabb védelmi megingásunkat, Blazic hosszú indítása után Szatmári mesterien tette oda combbal a labdát Zubkovnak (Szacsa ellenfélhez kerülő felszabadításairól is írtam szerdán), aki szépen készített le Bolinak, a színesbőrű támadó pedig kegyetlenül kilőtte a hosszút. A szünetbeli 2-0-s eredmény azt sejtette, hogy itt már nem sok keresnivalónk van.

A második játékrész meddő Loki mezőnyfölényt hozott. Bár önmagunkhoz képest sokat birtokoltuk a labdát, helyzetbe kevésszer tudtunk kerülni. Általában egy pontatlan passz, vagy egy határozatlan megindulás volt minden támadásunk záró akkordja, vagy ha épp sikerült a hazaiak védelme mögé kerülni, akkor középen nem volt érkező ember, akit meg lehetett volna játszani. Egy-két kósza távoli lövés, vagy egyéni akció után ugyan sikerült lőnünk, de komoly gólhelyezet keveset láttunk. A Fradi megelégedett a kétgólos vezetéssel, és kényelmesen lemendzselte a játékperceket anélkül, hogy igazán veszélyes helyzetet kialakítottak volna. Nem fociztak le minket, nem lett nagy a különbség, és azt is mondhatjuk, hogy helytálltunk a listavezető otthonában. Hogy örülhetünk-e ennek? Én a magam részéről nem. Ez tipikusan egy olyan meccs volt, amikor a jobb játékerőből álló csapat félgőzzel legyőzi a lelkes, ám szerény képességű ellenfelét, aki igazán megnehezíteni sem tudja a dolgát. Igazi kiscsapat voltunk tegnap, persze ezen nem kellene meglepődni, sőt, talán el kellene fogadnunk ezt.

Osztályzatok

Nagy Sándor – 3 (3.3)
Hosszú idő után került vissza a kezdőbe, és talán meg is látszott rajta a kihagyás. Az első gólban vastagon benne volt, a mérkőzésen pedig rendre bizonytalan volt, sokat csúszkált.

Kusnyír Erik – 4 (4.6)
Szegény Eriket ismét visszatették a védelembe, ám ő igyekezett helyt állni. Nem emelkedett ki a csapatból, de nem is lógott ki. Volt néhány szép mentése, ennyi momemntumra emlékszem tőle.

Kinyik Ákos – 2 (2.4)
Érthetetlen számomra, amit az elején csinált. Pávkoviccsal ketten testvériesen osztozkodva már 24 bekapott gólunkban működtek közre közvetlenül, ha lehet hinni az M4 statisztikáinak. Amíg ilyen hibák benne vannak az ő játékában, addig igaz, amit a hétközi cikkemben írtam: ha komolyabb céljaink vannak, kell egy jobb védő az ő helyére.

Szatmári Csaba – 3 (3.3)
Mindenki félt a visszatérésétől, jelezte is, hogy jogosak a félelmek. Bár összességében keveset hibázott, de a második gól előtt ő készítette le a labdát Zubkovnak. Emellett a vendégből jól látható volt, hogy mennyire nem mozog együtt a védelemmel, az egyik pillanatban még 4-5 méterrel előrébb kolbászol, hogy utána ő legyen az a játékos, aki a lesre állítást próbáló védelemben beragad.

Ferenczi János – 4 (3.7)
Sokszor határozatlan volt, főleg védekezésben, de most kevesebb kárt csinált hátul, mint máskor szokott. Ráadásul volt egy szép lövése is, amit bravúrral védett Dibusz.

Bódi Ádám – 3 (4.0)
Ez most nem az ő napja volt, nem igazán tűnt ki a mezőnyből. Néha azért észrevétette magát, például a 43. percben remek labdával szöktette Szécsit a büntetőgyanús eset előtt, de azt például nem értem, hogy miért akar mindenáron gólt szerezni szögletből, sok próbálkozásunk lesz veszélytelen emiatt. 73%-os passzmutató, 2 kulcspassz, 1 kaput nem találó lövés és 1 sikeres csel – ennél azért több kell tőle.

Csősz Richárd – 2 (3.2)
Valódi ámokfutást rendezett tegnap, néha látszott, hogy köd borul az agyára és pusztítani akar. Az első félidő végén akár ki is állíthatták volna. Kevés passz, kevés megnyert párharc, csupán 3 szerelés – ez nagyon kevés egy védekező középpályástól.

Haris Attila – 5 (4.2)
Ő sokkal aktívabban kivette a részét a játékból, 61-szer passzolt (Csősz csak 16-szor!), ezek 79%-ban jó helyre is mentek. A párharcait is jó atányban nyerte, és 8 szerelést mutatott be. Az egyetlen pozitívum talán az ő játéka volt tegnap.

Varga Kevin – 4 (4.1)
Mezőnyben a hasznosabb játékosok közé tartozott, ezt jelzi, hogy 80%-al passzolt, 3 sikeres kulcspasszt kiosztott, és volt 3 lövése is, emellett 4 sikeres csele. Mégis azt lehetett érezni többször is, hogy túlvállalja magát, aminek labdavesztés lett a következménye.

Szécsi Márk – 3 (4.3)
Ezúttal súlytalannak éreztem őt, és ezt a statisztika is alátámasztja: a párharcait nagyon rossz arányban nyerte meg (25%), nem volt sem sikeres kulcsapassza (2/0), sem sikeres csele (2/0), sem kaput talált lövése (1/0). Keveset vállalt, és azokat sem jól.

Haruna Garba – 4 (4.5)
Indokoltnak tűnt, hogy ő kezdjen most Adeniji helyett, mert fizikálisan jobb felépítésű, és alapvetően más stílusú csatár is honfitársánál, az ő képességeit jobban kamatoztathattuk volna a Fradi ellen. Közel is járt a gólszerzéshez, kár, hogy nem ment be a fejese az első félidőben. Összességében viszont nehezen tudott érvényesülni elöl a védők gyűrűjében.

∼•∼

Kundrák Norbert – 0 (3.1)
Biztos örült, hogy pályára lépett a Groupama Arénában, elvégre nagy álma, hogy ismét a Fradiban játszhasson…

Babatunde Adeniji – 0 (3.4)
Túl későn érkezett, nem tudott már hozzátenni a csapat játékához. Talán ha hamarabb érkezik, és nem Garba helyett, hanem mellé, akkor még tudtunk volna veszélyeztetni.

∼•∼

Vitelki Zoltán
Sokat változtatott a kezdőcsapaton, ezek a húzások felemásra sikeredtek. A kapuscsere kényszerszülte volt, mint ahogy Szatmári játszatása is, pech, hogy pont ez a két húzás nem hozott pozitívumot. Nem értetettem, hogy miért cseréltünk későn, és hogy miért hagyott bent egy cserét.


—   A mérkőzés színvonala   –   Csapatunk teljesítménye   –   A bírói ítéletek   —

Unalmas, rossz színvonalú, kevés helyzetet hozó és egyoldalú meccs volt, nem szórakoztam jól, rég láttam ilyen rossz NB I-es mérkőzést. A csapatunk teljesítménye nem nyűgözött le, főleg, hogy az ellenfél félgőzzel is könnyedén nyerni tudott. Pintér Csaba (alias Picsa), eléggé egyoldalúan fújt, a Fradinak mindent, nekünk semmit nem fújt le. Mérkőzés végkimenetlét befolyásolú hibája azonban nem volt.

Annyit értünk el tegnap, hogy megvertük magunkat a Fradi helyett. A listavezetőnek így még azt a minimális erőfeszítést sem kellett megtennie, hogy legalább egyszer áttörje a védelmünket és gólt szerezzen, megadtuk nekik a kezdőlöketet mi magunk, hogy utána egy újabb védelmi hibát kihasználva bebiztosítsák a győzelmet. Jól mutat, hogy csak 2-0, meg hogy nem volt szöglete a Fradinak, de ha egy maximális hőfökon pörgő Ferencvárossal találkoztunk volna tegnap, akkor lehet, hogy az őszi meccshez hasonló végeredmény születik. Ami a fontos, hogy nem sérült meg és pontozódott ki senki, visszatért Haris, jövő héten pedig visszatérhet Pávkovics is. A szezon két legfontosabb mérkőzése következik a Kisvárda és a ZTE ellen, amik alapjában meghatározhatják a sorsunkat a tavasz hátralévő részére. Két győzelemmel talán végleg lerázhatjuk magunkról az Egerszeget, és ezzel együtt a kiesőzónát (jövő héten ZTE-FTC-t rendeznek), két vereséggel viszont rögvest a kiesőhelyen találhatjuk magunkat. Ezt a két hetet szerintem a mentális felkészítésre kellene fordítani, mert nagyon fontos, hogy minden játékosunk ott legyen fejben, és ne kövessünk el olyan nevetséges hibákat, mint tegnap a negyedik percben. A következő két meccsen elvárom, hogy minden játékos tegye oda magát, és akkor nem lehet gond. Hajrá, és kell a hat pont!