LOKOMOTIVBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

Egy jó lövés, három pont

Rendkívül fontos hetek előtt áll a DVSC. A bennmaradásért folytatott harc szempontjából kiemelkedő mérkőzések várnak ránk, melynek első állomása a Kisvárda elleni hazai csörte volt. Az ilyen mékrőzésekre szokás mondani, hogy mindegy milyen játékkal, csak győzzünk. Ezt az állítást most maximálisan teljesítette a csapat, amely mentálisan nagyot javult az elmúlt hetekben látottakhoz képest, és minimális – de annál fontosabb – győzelmet aratott.

A kezdőcsapatunk jócskán tartogatott meglepetéseket. Az egyik legnagyobb mindenképp az volt, hogy Bódi Ádám betegség miatt nem volt tagja a keretnek. Ami talán ennél is meglepőbb volt, hogy a héten igazolt Szabó Bence helyettesítette őt a kezdőben, ahova ezúttal visszakerült Kosicky és Bényei is, míg Pávkovics az eltiltását letöltve a kispadon ragadt, tehát ezúttal is a Szatmári-Kinyik védőpáros kezdtek. Elöl is maradt a kezdőben Garba, így Adeniji most is csak csere volt. Bényei visszatérésével pedig Kusnyír ismét középpályás lett.

Úgy kezdtük a mérkőzést, minthacsak egy jól sikerült születésnapi buli másnapján rendezték volna a találkozót. Kapkodtunk, szaladgáltunk össze-vissza, eladtuk a labdát a saját térfélen, sőt, saját tizenhatoson belül (!) is. Így utólag szinte hihetetlen, hogy ilyen kezdés után egyrészt nem kerültünk hátrányba, másrészt lehoztuk végül kapott gól nélkül a meccset. A bizonytalansági faktor ezúttal is leginkább Kinyikben volt benne, akinek az elején talán rányomta a bélyegét a teljesítmlnyére a múlt heti bakizása. Mindenesetre valahogy túléltük az első tíz percet, utána pedig szépen lassan át is vettük az irányítást és a kezdeményezést. Próbálkoztunk a letámadásokkal, Szécsi és Garba is rendre zavarta a várdaiakat a labdakihozatalokban, de támadásépítésben már kevésbé jeleskedtünk. Ami ezúttal a legszembetűnőbb volt, hogy mindenki állva várta a labdát, egy-egy jól sikerült passz után elkönyvelték magukban a játékosok, hogy az adott támadást tekintve ők már megtették a magukét, és nem kísérték tovább az akciót. Márpedig úgy nem lehet helyzetbe kerülni, ha senki nem mozog labda nélkül, és csak azt várja, hogy valahogy elékeveredjen a játékszer.

Az első veszélyes lehetőségünk egy szöglet után érkezett, a kapu előtti kavarodásban nem tudtuk bevenni a vendégek kapuját, akiknek nagy nehezen sikerült felszabadítani. A 28. percben az addigi legnagyobb helyzetet láthattuk, Garba szépen készített le sarokkal Vargának, ő pedig az akciót kísérő Bényeihez továbbított, a lapos lövésbe úgy ért bele Dombó lábbal, hogy a felsőlécen is csattant a labda – mostanában nincs szerencsénk az ilyen helyzetekben, nekünk minden kifele, az ellenfélnek minden befelé pattan. Szabó Bence előtt is adódott egy lehetőség, ám lapos lövésében nem volt elég erő, így Dombó könynedén védte. Ezzel nagyjából ki is merült az említésre méltó helyzetek felsorolása az első félidőt tekintve. A Kisvárda alig jutott el a kapunkig, mi pedig többnyire a szélről próbáltuk középre gyömöszkölni a labdát. Jellemző képe volt az első játékrésznek, amikor Garba próbált középre ívelni oda, ahol amúgy neki kellett volna érkeznie… De rajta kívül Varga, Ferenczi és Bényei is próbálkoztak beívelésekkel, fejelni azonban egyszer sem sikerült.

A szünetben cseréltünk, a meglehetősen halovány Szabót Kundrák váltotta. Az már csak utóbb, az edzői nyilatkozatokból derült ki, hogy Kundrák zokon vette, hogy nem ő kezdhetett Bódi helyett, így Vitelki azt kérte tőle, hogy dacból mutassa meg, hogy rossz döntés volt őt kihagyni a kezdőből. A fiatal támadó élt is a lehetőséggel, az 50. percben szépen iramodott meg a jobb szélen, középre gurítását pedig Varga Kevin állítás nélkül bebombázta a felsőbe. A folytatásban is mi domináltunk, helyzetet azonban nem sikerült kidolgozni. Unalmasan csordogáltak a percek, Bódog Tamás cseréi pedig nem tudhat hozzátenni a vendégek játékához.

A 84. percben eldönthettük volna a mérkőzést, ám Ferenczi életerős szabadrúgása után Kundrák a kipattanót gyengén fejelte meg, így a menteni igyekvő védő felszabadított. Idő közben már beállt Baráth Garba helyett, majd az utolsó percekben a biztonságra törekedve még egy Szécsi-Pávkovics cserét is megejtettünk, így a végén gyakrolatilag már 5 védő és 0 csatár volt a pályán. A maradék kevés játékpercet ügyesen lemenedzseltük, a várdaiak igazán a kapunk közelébe sem jutottak, így nem éppen szép játékkal, ám annál fontosabb győzelmet arattunk.

Osztályzatok

Tomas Kosicky – 0 (5.6)
Jóformán nem volt dolga a mérkőzésen, talán nem is volt kaput eltalált lövése a vendégeknek az első pár perces fejetlenségünket leszámítva. Az persze sosem baj, ha a kapus unatkozik, mert akkor a védelem jól végzi a dolgát.

Bényei Balázs – 5 (5.5)
Ezúttal mindenképp a jobbik arcát mutatta, bár néhány esetben hátul bizonytalan volt, most a támadásokból is aktívan kivette a részét, emellett kis híján gólt is szerzett.

Szatmári Csaba – 5 (5.2)
Nem hibázott most gólt érően, sőt, inkább ő adott stabilitást a hátsó alakzatnak, akadtak fontos mentései kulcspillanatoknan.

Kinyik Ákos – 4 (5.2)
Nem éreztem őt magabiztosnak, a mérkőzés elején azt sem tudta, hogy milyen rendezvényen van, többet passzolt ellenfélhez, mint csapattárshoz. Később feljavult a játéka.

Ferenczi János – 5 (5.1)
Bényeihez hasonlóan tudom őt értékelni, hátul keveset bizonytalankodott, elöl viszont aktív volt, neki is volt gólszerzési lehetősége szabadrúgásból.

Szabó Bence – 4 (4.8)
Nem értem, hogy az a srác, akit télen kirúgtak Diósgyőrből és alig 2 hete edz a csapattal, hogy kerülhetett be a kezdőbe rögtön az első adandó alkalommal. Egyetlen megmozdulására emlékszem, egy lövésre, amit Dombó védett.

Haris Attila – 5 (5.3)
Most egy fokkal gyengébbnek éreztem, mint egy hete, többször is rossz megoldást választott, voltak eladott labdái. Viszont összességében hatékony szűrőmunkát végzett a középpályán.

Kusnyír Erik – 6 (6.0)
Aktívan kivette a részét a védekezésből és a támadásból, talán egy kicsit bátrabb játékot várnánk tőle, például ha 18-20 méterre a kaputól lövőhelyzetben van, akkor bátran próbálkozzon.

Varga Kevin – 6 (6.2)
Bódi hiányában rá hárult a feladat, hogy fazont szabjon a játékunknak, lévén, hogy ő volt az egyetlen kreatív, technikás játékosunk a középpályán. Mondhatjuk, hogy most nem volt nagy rá a kabát, összességében jó teljesítményt nyújtott, az pedig a hab a tortán, hogy övé lett a győztes gól, ami szintén szépre sikeredett.

Szécsi Márk – 5 (5.1)
Végigbrusztolta a mérkőzést, szinte egész meccsen “úton volt”. Leginkább ő veszi ki a részt a letámadásokból, kár, hogy helyzetbe ezúttal nem tudott kerülni.

Haruna Garba – 4 (5.0)
Őt nem éreztem ma jónak, mert bár a fizikális erején és gyorsaságát sokszor tudta kamatoztatni, az összjátékban nem volt jó, eladott labdák és rossz passzok jellemezték a játékát.

∼•∼

Kundrák Norbert – 6 (5.8)
Egyértelműen lendületet tudott hozni a játékunkba, ég és föld volt az ő, valamint Szabó teljesítménye. Jegyzett egy gólpasszt is, szóval nem lehetett rá panasz.

Baráth Péter – 0 (5.0)
Ismét lehetőséget kapott, bár azzal nem értettem egyet, hogy a meccs “korai” szakaszában érkezett támadó helyett.

Pávkovics Bence – 0 (0.0)
Az utolsó percekre érkezett, a védelem stabilizálása és az időhúzás volt a fő indok az ő beállítása mellett.

∼•∼

Vitelki Zoltán
Alaposan meglepett a kezdőjével, hiszen visszatette Kosickyt a kezdőbe, ellenben Pávkovicsot a padon hagyta. A legmeglepőbb mégis Szabó kezdetése volt, ez a húzása most nem jött be. Viszont az eredmény tudatában mondhatjuk, hogy ezúttal jól nyúlt bele a meccsbe.


—   A mérkőzés színvonala   –   Csapatunk teljesítménye   –   A bírói ítéletek   —

A mérkőzés a múlt hetihez képest rendben volt, bár voltak unalmas pillanatai, összességében egy átlagos magyar bajnokit láthattunk. A csapatunk teljesítménye is közepes, vagy annál egy picivel jobb. Örömteli, és fontos, hogy győztünk, dicséretes, hogy nem kaptunk gólt, de összességében nem volt tökéletes a játékunk – most nem is ez volt a fontos. A játékvezető volt ezúttal is a gyenge láncszem, jó 60 percig hagyta, hogy a vendégcsapat faragjon minket, semmire nem adott sárgát, pedig legalább 4 alkalommal megtehette volna, mielőtt kiosztotta az első figyelmeztetést. Emellett még az sem kizárt, hogy egy jogos büntető elmaradt a javunkra.

Ilyen nehéz helyzetben az ehhez hasonló győzelmek rendkívül sokat érnek. Nem volt sziporkázó a játékunk, de most tényleg a három pont volt a lényeg. Múlt héten úgy fogalmaztam a Fradi meccs értékelésének végén, hogy a stáb legfontosabb feladata a mentális felkészítés lesz az elkövetkező hetekre. Vitelki meccs utáni szavaiból is kivehető volt, hogy valóban ezzel foglalkoztak leginkább ezen a héten. Összességében óriási értéke van ennek a három pontnak, pláne annak tudatában, hogy mennyire felforgatott kezdővel játszottunk ma. Egy hét múlva egy ennél is nehezebb mérkőzés következik a még mindig kieső helyen álló, ám folyamatosan javuló tendenciát mutató ZTE ellen, akik 8 nap alatt megverték a Mezőkövesdet és a Vidit, illetve ikszeltek a Fradival… Ha sikerülne győzni a Zete ellen, akkor a nyolcpontos előny tudatában egy picit megnyugodhatnánk. A vereség viszont semmi esetre sem fér bele!

(borítókép: Kovács Péter/HAON)