LOKOMOTIVBLOG | A DVSC SZURKOLÓI BLOGJA

Citromdíj #33 – Dudu Omagbemi

A rovat keretén belül besült igazolásokat elevenítünk fel. Azok a korábbi labdarúgóink kapják ezt a díjat, akiknek a leigazolása célszerűnek tűnt, nagy remények fűződtek hozzájuk, ám nem tudták beteljesíteni a küldetésüket, sőt kimondottan leszerepeltek. A 33. epizód szereplője Dudu Omagbemi.

Az 1985-ös születésű MacPherlin Dudu Omagbemi Nigériában, Lagosban látta meg a napvilágot. Érdekes, és egyben keretes szerkezetű karriert járt be a csatár. Már ha lehet hinni az interneten róla fellelhető információknak… Profi pályafutását ugyanis Indiában (!) kezdte, 2002-től 2007-ig az indiai élvonalban szereplő Sportinf Clube de Goa gárdájában futballozott, ez idő alatt 142 meccsen közel 100 gólt szerzett. Itt figyeltek fel rá a lengyen Wisla Krakkónál, akik 2007-ben szerződtették az akkor 22 éves futballistát. A 2007/2008-as szezonban 9 mérkőzésen kapott szerepet és egyszer talált be az ellenfél hálójába. Ez nem egy veretes statisztika, de a lengyel élvonal akkor is bőven jegyzettebb volt a magyarnál, és egy fiatal, ígéretesnek tűnő támadóról beszéltünk.

2008 nyarán csapott le a rá a DVSC, amikor szükség volt a támadósorunk megerősítésére: a megelőző hónapokban hagyta el ugyanis a DVSC-t Sidibe, Zsolnai, Tchana, Kouemaha és Stojkov. A közös bennük az, hogy mindannyian támadók volt, hogy ki milyen, az már nyilván más lapra tartozik. Létszámra viszont nem igazán voltunk meg. Így ezen a nyáron Dudu mellett a kaposvári gólvágó Oláh Lóránt (rovatunk tizedik alanya) és egy Mate Eterovic (róla azért nem készül majd ide cikk, mert nem tudtuk meg, hogy milyen focista) nevezetű fiatal horvát támadó is érkezett. Így mutatkozott be a hivatalos oldalon:

“Öt évig futballoztam Indiában. Egy olyan bajnokságban, amiről keveset tudnak Európában, de én azt mondom, az Ázsia Kupán azért kemény mérkőzéseket játszottunk. Négy hónapig egy malajziai csapatnál is megfordultam, aztán jött a Wisla Krakkó Lengyelországban, ahol bajnok lettem. Most pedig Debrecenben akarom ugyanezt elérni. Az indiai bajnokság elég erősnek számít Ázsiában. A csapatom is jó erőkből állt, mindig az első helyért küzdöttünk, amíg ott játszottam. A legrosszabb eredményem egy negyedik hely volt, a legjobb egy ezüst. A góllövés elég jól ment, hiszen a liga gólkirálya lettem 2005-ben, 2006-ban és 2007-ben pedig a harmadik voltam a góllövőlistán. Ekkor már nem volt olyan jó a csapatunk.”

Főhősünknek tehát nem volt rossz a pedigréje, már csak azért sem, mert kis híján tagja volt a 2008-as nigériai olimpiai csapatnak, amely ezüstérmet szerzett a pekingi tornán:

“Az olimpiai csapatunk nagyon jó. A srácok azóta már Kínában vannak a játékokon. Én is kaptam meghívót, de éppen Chicagóban voltam próbajátékon. Portugáliába kellett volna utaznom edzőtáborba, de csak akkor szóltak, mikor a csapat többi tagja már elutazott, és én úgy döntöttem, nem utazom utánuk, inkább a profi karrieremet igazgatom.”

Mondjuk pár hónappal később a Nemzeti Sportnak már úgy mesélte, hogy azért nem ment, mert épp a nyaralása közben hívták fel, és amúgy sem volt garancia arra, hogy bekerült az olimpiai keretbe. (Fun fact: ha már említettem Eterovicot, akkoriban még egy ilyen mondat megjelenhetett a dvsc.hu-n: “…a horvát Mate Eterovicról eddig csupán annyi derült ki, hogy az NB II-es garnitúra, a DVSC-DEAC kezdőcsapatába is csak elvétve fér be.”).

Ezek annyira jó sztorik és élettörténetek, hogy az ilyenekből szoktak lenni a totális mellényúlások. Valószínűleg a srácnak jó volt az ügynöke, készülhetett róla több fain kis Youtube videó az inidiai góljairól, és még azt is el tudom képzelni, hogy edzéseken jól mozgott. Mindenesetre eladta magát a lengyel, majd a későbbi magyar bajnoknak is… Na de nem úgy indult ám, hogy katasztrófa lesz a leigazolása! Jól mutatkozott be ugyanis a Lokiban, hiszen első meccsét rögtön az UEFA-kupában játszhatta, igaz egy jócskán lefutott mérkőzésen. A Young Boys elleni visszavágón állt be csereként, amikor összesítésben már 7-2 volt a svájciak javára. Mindenesetre a debütálása jól sikerült, beállása után nem sokkal gólt szerzett, emlékszem, hogy a mérkőzés vége felé még a B-közép is rázendített a “Du-du! Du-du!” rigmusra. A támadó augusztus végén az NB I-ben is debütált, második mérkőzésén pedig a Vasas ellen egy góllal és két gólpasszal vette ki a részét a 4-1-es sikerből. Ismét csereként beállva. Mindez tehát ígéretesnek tűnt.

Ugye, az a bizonyos Youtube videó… Még egy Lokis találata is látható rajta!

Alapemberré azonban nem tudott válni, Herczeg András az egész szezonban csupán kétszer nevezte őt a kezdőcsapatba, de csak a ZTE elleni bajnokit játszotta végig (ott gólt is szerzett, igaz így is kikaptunk). Az utolsó kilenc bajnokin azonban már csak egyszer cserélte be őt vezetőedzőnk, a többi mérkőzést a kispadról nézte végig. Azért összességében így sem mutatott olyan rosszul a 11 bajnokin elért 4 találata, ami mellé jegyzett 1-1 találatot a Magyar Kupában és az UEFA-kupában is, a Ligakupában pedig egyenesen ontotta a gólokat, a sorozatban 7 meccsen 9-szer volt eredményes, egy Bőcs elleni csoportmérkőzésen mesternégyest (!) szerzett.

Mindezek miatt nem csoda, hogy nem mondtunk le róla rögtön, viszont tudjátok, hogy melyik szezonunk következettt ezután… Bizony-bizony, a BL csoportkörös év, amikor mindent megnyertünk. Amikor a csatársorunkban Rudolf Gergely mellett Adamo Coulibaly és Feczesin Róbart rohamozta az ellenfelek kapuját. És ahol a szezont még Duduval a kezdőcsapatban kezdte meg a csapat… Nem sikerült ugyanis időben megerősíteni a keretet, Coulibaly későn futott be (Feczesin pedig már a csoportkörbe jutást követően), így a Kalmar elleni selejtező debreceni odavágóján még ott volt a kezdőcsapatunkban Dudu. Mondjuk sok mindent nem is csinált, de az 58. percig fennhagyta őt Herczeg András. Aztán a helyette beálló Oláh kiosztott egy gólpasszt Varga Józsinak.

Ebben a szezonban a többletterhelés miatt papíron nagyobb szerep hárulhatott volna rá a bajnokikon, de csak elvétve láttuk őt a pályán. Az ősszel összesen öt mérkőzésen lépett pályára, gólt nem szerzett. Viszont kupaspecialistának számított ebben az évben is, a Nyírmada elleni MK-meccsen ismét végrehajtotta a négygólos bravúrt, de későnn a Mezőkövesd elleni párharcban is szerzett kettőt. Ennek ellenére nem ragaszkodtunk hozzá, és a télen lepasszoltuk Kecskemétre, méghozzá végleg (a fantasztikus Etogo Essamát igazoltuk le a helyére). A Kecsónál sem váltotta meg a világot, mindössze öt mérkőzésen kapott szerepet, sorrendben 1, 2, 45, 7, majd 60 percet, de gólt nem sikerült szereznie.

Indiában valószínűleg nagy sztárnak számított mindig is

A magyarországi pályafutása ezzel a nyáron véget is ért, két év után búcsút intett az országnak és észak felé vette az irányt, a következő éveket Finnországban haknizta végig. Volt a KuPS, az FC Honka, majd újra a KuPS játékosa. Itt is ugyanaz volt a helyzet, mint nálunk: jó kezdés után erős visszaesés. Első szezonjában 24 bajnokin 9 gólt szerzett, a következő két szezonban viszont összesen hétig jutott 56 találkozón. 2014 telén azonban visszatért Indiába, úgy tűnik, hogy különös fétise van ahhoz az országhoz, bár abból kiindulva, hogy milyen fiatalon odakerült, ez nem meglepő. 2014 és 2016 között összesen 5 inidai csapat között ingázott, volt, hogy augusztus és december között háromszor váltott csapatot. 2016-ban a Mohun Bagantól eljött, útja pedig ismét Finnországba vezetett az FC Hakához. Nem kell azonban megijedni, csak fél évig volt ott, és már ment is vissza Indiába. 2016-2018 között két csapatban focizott, de mielőtt a Chennaiyin-től az East Bengalhoz került volna (immár harmadszor), egy évig nem volt csapata.

Egészen hihetetlen, de még napjainkban is aktív futballista. Bár 2018-ban eljött Indiából, és utána sokáig nem is volt csapata, idén januárban lecsapott rá a svéd harmadik ligában szereplő Oskarshamns AIK. Jelenleg egyébként 34 éves, de amint látható, már közel sem profi szinten űzi a futballt (mondjuk a korábbiakat sem nevezném annak). Hihetetlenül kalandos karriert tudhat maga mögött, bejárta a fél világot, biztos játszott szép helyeken is. A focitudásával már voltak gondok, mint említettem, valószínűleg volt egy jó ügynöke, aki mindig el tudta őt adni egy újabb csapatba. Dudu nem lett tehát legenda sem Debrecenben, sem sehol máshol. De valószínűleg jól megél(t) a fociból.