LOKOMOTIVBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

Replay #7 – Láthatatlan győzelem

Visszatekintő-összefoglaló rovatunkban elérkeztünk a DVSC második párharcához a 2009/10-es Bajnokok Ligája harmadik selejtezőkörében. Előbb Észtországban, majd Magyarországon, egészen pontosan Tallinnban majd Debrecenben. Az odavágó időpontja 2009. július 29, szerda este 18 óra. A mérkőzésnek csak a legfontosabb pillanatát lehet megtalálni az interneten (de élőben is csak azok a szerencsések látták, akik kiutaztak Tallinnba), de mielőtt rátérnénk a visszavágó megtekintésére és értékelésére, érdemes végighaladni azon az úton, milyen előjelekkel érkeztünk Észtországba és hogyan alakult ki az odavágó 0-1-es eredménye.

Válság itt, válság ott

Utólag mindig könnyű okosnak lenni. Látjuk, hová vezettek a döntéseink és mit hozott a sors. Most, e vírus okozta gazdasági válságban, a Nemzeti Sport mérkőzésfelvezetőjét olvasgatva olyan izgalmas párhuzamra bukkantam, ami a magyar labdarúgásban és a jelen körülmények között szép példázat lehet. Vajon ez vár ránk is, most, hogy a gazdasági válság már fölöttünk jár?

…A fővárosiak sajtófőnöke, Indrek Petersoo szerint a balti foci kitörési pontjai elmosódtak, talán nem is léteznek. „Az állam korábban több pénzt pumpált a sportágba, ám a gazdasági válság újraírta a terveket, a futball a két-három évvel ezelőtti szubvenciónak csak a felét kapja, de hogy meddig… – fogalmazta meg kételyeit Tarmo Kink. – A válogatott érdekli az embereket, a nemzeti csapat meccse ünnep, de a bajnokság sajnos érdektelen, ha nincs néző, szponzort legfeljebb lasszóval lehet fogni. Kevés a pénz, kevés a, néző, kevés a szponzor, kevés a pénz – ördögi kör ez.”

Kezdőcsapatok és várakozás

A Levadia Tallinnal való összekerülésünk óriási szerencse is volt. Hogy mekkora, jól mutatja a két csapat közti akkori különbség is, ellenfelünknek az éves kiadásokra 700.000 euro, azaz akkori árfolyamon (280 forint volt az euro) 200 millió forintos büdzsé állt a rendelkezésére, a legjobban (!) fizetett labdarúgó pedig 600.000 forintnak megfelelő összeget vihetett haza.

Herczeg András mérkőzés előtti értékelése kapcsán két dolgot emelnék ki. Az első, hogy mennyire jól látta már akkor is, mire számíthatunk az ellenféltől (mindenben igaza lett), a második pedig, hogy nem félt kimondani, hogy a Kalmar elleni visszavágón és a DVTK elleni – ezt megelőző – mérkőzésen nem megfelelő hozzáállást látott a játékosainktól.

Az ellenfelünk névsorából akkor még senki nem volt ismerős. Később aztán nálunk kötött ki Igor Morozov, a belső védőjük, aki talán pont ezzel a párharccal hívta fel magára a figyelmet. Nálunk a kapuban Poleksic kezdett, előtte az akkoriban NB I-es szinten is igen erős Bernáth-Komlósi-Mészáros-Leandro négyes felelt a védelemért. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy ott lehetett volna harmadiknak szintén betonbiztos védőnk, Máté Péter, aki azonban a Kalmar elleni selejtező 87. percében pirosat kapott. De nem csak ő, Varga József sem játszhatott, ő kisárgázta magát, a középpályán így helyét a pár hónappal korábban igazolt Katona Attila vette át – aki aztán szépen gyarapította azon játékosok táborát, akik a Diósgyőrből érkezve nem igazán alkottak maradandót a Lokiban. Katona párja Kiss Zoli lett, a rutin így azért jelen volt a pálya közepén.

A két szélt két nem igazi klasszikus szélső foglalta el, hanem két irányító típusú támadóközéppályás, a két Péter: Szakály és Czvitkovics. Halmosi távozásával és Dombi csereemberré válásával ekkorra már rég elfeledkeztünk a vonalszélsőkről, és átálltunk arra a rendszerre, amit azóta is előszeretettel láttunk Herczeg Andrástól. Egy olyan 4-4-2-re, ahol a szélsők a pálya közepe felé cseleznek, és onnan próbálják betenni a labdát a csatárokhoz, vagy kapura lőni. Az elmúlt évek Lokijában ugyanezt a szerepet igyekezett betöltetni Herczeg András Varga Kevinnel, Bódi Ádámmal, Trujiccsal, vagy éppen Sós Bencével is. De amíg az elfut-bead kombináció jóval egyszerűbb taktika, addig ehhez igazán gyors döntésekre és nagyon jó labdaérzékre, technikás megoldásokra és jó párharcnyerési mutatóra van szükség. Nos, ezekben Szakály és Czvitkovics is kimagasló volt a hazai mezőnyben, játékukban óriási potenciál rejlett.

Azonban nem ők voltak az egyetlenek, akikben bízhattunk, ha a gólszerzésről álmodoztunk. Előttük ott volt Rudolf Gergely, aki pár hét múlva berobbant a köztudatba, mellette pedig ott lehetett volna Oláh, vagy Coulibaly is. Helyettük azonban a két héttel korábban lejátszott, Honvéd elleni Szuperkupa-döntő hőse, Szilágyi Péter kapott lehetőséget. Fiatal csatárunk bár a 2007-es NB I-es debütálásán gólt szerzett a REAC ellen, az utána eltelt 3 év során összesen 10 meccsen kapott bizonyítási lehetőséget. No és most, a Tallinn ellen. De ez is volt az utolsó meccse nálunk 2009-ben, fél évre a Vasashoz került, ahol bár négy meccsen 2 gólt is lőtt, utána lesérült, végül pedig a magyar első osztály örök epizodistája maradt. A róla írt cikkünket még 2016-ból itt találjátok.

Összefoglaló

Mivel a mérkőzést sajnos nem tudom visszanézni, így különösebb meccsleírásra nem is vállalkoznék. A legfontosabb momentumokat a Nemzeti Sport cikke is tartalmazza, a 16. percben kapufát ért el a hazai csapat, és a 23. percben is volt egy szép lövésük. Az első félidőben nem igazán mutatta csapatunk a szebbik arcát, de a második félidőre úgy jöttünk ki, hogy tudjuk, hogyan kell és meg is akarjuk nyerni a mérkőzést. Czvitkovics egyből kihagyott egy nagy helyzetet, majd Szilágyi helyére Coulibaly állt be, ez pedig minőségi csere volt, egyre nagyobb nyomás alá helyeztük az észteket, végül pedig Leandro a 70. percben egy Coulibaly lövés utáni kipattanót helyezett az ellenfél kapujába, megszereztük a vezetést! Katona helyett ekkor már Dombi is a pályán volt, míg az utolsó 10 percre ismét két szűrővel álltunk fel, ekkor Szakály helyére érkezett Szűcs.

A mérkőzés összefoglalója

Értékelés

A mérkőzés felvétele híján pontozni nem tudunk, cserébe álljék itt a meccs másnapján megjelenő Nemzeti Sport meccslapja az osztályzatokkal. Abban alighanem egyetértünk, hogy a mérkőzés legjobbja valóban Leandro lehetett, nem feltétlen csak a győztes gólja miatt.

Lássuk, hogyan értékeltek szurkolótársaink akkor, a különböző fórumokon, a gyűjtést köszönjük a magyarfutball.hu-nak:

“ez nagyon szép eredmény grat! Amúgy marha gyenge meccs volt olyan hibákkal….”

“ilyenkor szokta győztes oldalon néhány játékos elbízni magát, ezért nem árt odafigyelni, mondjuk azt tudom, a Loki-szurkolókon nem fog múlni, hatalmas hangulat lesz náluk. Örülnék, ha egy magyar csapat megélné az őszt, ez sikerülhet a Debrecennek, ha sikerrel veszi az itthoni meccset és kiejti az észteket.”

“Amúgy csodálom, hogy még Leandroért nem jelentkezett be egyetlen csapat sem, nagyon nagy formában játszik eddig a selejtezőkön.”

“Coulibaly-nak ezen a meccsen volt az első épkézláb megmozdulása (de nagyon kellett), Dudu vésztartaléknak elmegy, semmi olyan képességet nem látok benne, amitől húzóember lehetne a csapatban.”

“Összegyűltünk vagy 1000-1500-an a kivetítő előtt. Erre a dagadt Csisztut meg a Kokot mutatták. Utána meg adták a Milan-Chelsea-t. Igényes volt.”

“Plexi nagyon jó volt ma. Bernáth: hozta a szokásos gyenge teljesítményét, a leggyengébb pont a védelemben. Mészáros: volt egy hatalmas hibája majdnem megszerezték belőle a vezetést. Most nagyon bizonytalan volt. Komlósi: amit tud azt megcsinálta, rombolt minden eszközzel. Be kell látni akármennyire is fáj, jobb vele a védelem mint Mátéval. Leo: Hozza az idei remek formáját, a legjobb volt tegnap is, ráadásul gólt lőtt védő létére. Nagy kár lenne ha elmenne, de látni kell ha így játszik akkor biztos külföld lesz. Cicó: ma is gyenge volt. Hiányoztak az elfutásai. Végre magára találhatna már. Katona: pályán volt? Továbbra sem értem mit keres a csapatban. Kiss: amit tud azt megcsinálta semmi több. Igazából extra dolgot nem csinált és ez meg is látszott a középpályánkon. Katonával nagyon gyenge párost alkotnak. Szakály: talány számomra a csapatba kerülése. Semmit nem mutatott, hamarabb lehoztam volna. Rudolf: Nekem tegnap nagy csalódás volt. Túl sokat és feleslegesen vállalt. A szabadrúgást meg ne vegye el Cicó elől. Görcsösen akarja a gólt de ez a játéka rovására megy. Szilágyi: Igazából nem lehetett észre venni hogy a pályán van. Miért nem Lóri játszik vajon? Adamo: továbbra is vicc kategóriába sorolom, pedig lassan már villantani kellene neki valamit. Dombi: Igazából nem volt tere így nem is tudott mutatni semmit. Szűcs: technikailag nulla ezt pár perc alatt lehetett látni.

Közepes teljesítménnyel egy jó eredményt értünk el, és most ez a legfontosabb. nem szabad megnyugodni mert nehéz lesz a visszavágó is. Hamar gólt kell lőni, utána lehet kontrázni.”

“Én már most nyertesnek érzem magam, mert már holnap meg lesz a B-be a jegyem szerdára. Már csak az zavar, hogy múlt hét szerdán ünnepeltem, amit otthon nem vettek annyira jó néven (családom van vazze). Ma, annak ellenére, hogy nem láttam a meccset, szintén ünnepeltem. Jövő szerdán remélhetőleg megint ünnepelni fogok, és akkor még hol vannak a várható csoport ellenfelek? Édes teher, imádom!
Hajrá Loki, hajrá magyarok!”

A nagyon fontos idegenbeli gólt tehát megszereztük, és mivel nem is kaptunk mellé, nagyon kedvező helyzetből várhattuk a visszavágót, azonban a Levadia sokkal keményebb ellenfélnek bizonyult, mint előzetesen vártuk, ekkor pedig még a csapatunk játéka sem volt Bajnokok Ligája főtáblát ígérő. Azonban pontosan elég volt ahhoz, amiért mentünk: a győzelemhez. A hazai visszavágóról szerencsére rendelkezünk a teljes videóanyaggal, így a következő részben már klasszikus összefoglalóval jövünk!

Csibu

Képek forrása: 2009. július 30. – Nemzeti Sport