Rovatunkban olyan, egykoron a DVSC-ben megforduló játékosokat veszünk górcső alá, akiket nagy reménnyel történő leigazolásukat követően nem igazán láthatott a pályán a közönség. Ergo mindenki csak fantomként emlékszik rá: látta valahol a nevét, talán a fotójával is találkozott, de játszani sose, vagy csak ritkán látta. Annak járunk utána, hogy miért sültek be ezek az igazolások! Harmadik alanyunk Igor Bogdanovics és Kerekes Zsombor pótlására érkezett, neve pedig Franciel Hengemühle.
1, Mit lehetett tudni róla, mielőtt leigazoltuk?
Franciel Rodrigo Hengemühle néven született 1982-ben Brazíliában. A neve nem véletlenül németes csengésű, a brazil mellett német útlevéllel is rendelkezett szülei révén. Brazíliában, a jónevű Gremioban kezdett el futballozni, majd első európai állomása szintén egy jól csengő német együttes, az Eintracht Frankfurt volt 2002-ben. Ottani karrierjéről nem sokat tudni, a Bundesliga II-ben egyetlen meccsen lépett pályára, egyébként a tartalékegyüttesben kapott lehetőséget többnyire. Ezt követően egy Frankfurt melletti városka csapatához, az 1. FC Eschbornhoz került, majd következett egy svájci kitérő a Schaffausennél. Itt már valamelyest letette a névjegyét, 28 svájci elsőosztályú mérkőzésen kapott szerepet, négy gólt szerzett a szezon során, minden sorozatot figyelembe véve pedig 32 mérkőzésen 7 gólig jutott, ez egy 22 éve játékostól nem feltétlenül rossz teljesítmény. Csapatával az utolsó előtti helyen végzett, ám osztályozón kivívták a bennmaradást (a Vaduz elleni odavágót végig is játszotta), ennek ellenére a fiatal támadó nem maradt Svájcban. Itt jött a képbe a DVSC.
2, Mi lehetett a koncepció a leigazolásában?
2005 nyarát írjuk, épp a hetekben elevenítettük fel a Hajduk és a United elleni BL párharcokat. A Manchester elleni hazai meccset követően két gólvágónk, Bogdanovics és Kerekes külföldön folytatta pályafutását, így értelemszerűen őket pótolni kellett. Nem bíztuk a dolgot a véletlenre, ugyanis a nyáron öt támadót is szerződtettünk a ‘valamelyik majd csak beválik’ elvet követve. Érkezett Sidibe (ő eléggé bevált), Brnovics, Ferenczi István, valamint a macedón Hristov is Hengemühle mellett. A klub átigazolási politikája tehát már akkoriban is a jelen állapotait tükrözték: válogattunk a szabadon igazolható játékosok között, és általában minden 4-5. fogásunk bevált. Ez egyébként a fent felsorolt névsorra is tökéletesen igaz.
3, Miért vált fantommá a DVSC-ben?
A játékos meglehetőségen későn, augusztus 23-án érkezett próbajátékra, ő tehát egy last-minute fogás volt a két komoly távozónk után. A szakmai stábot nagyon hamar meggyőzte, mert két nappal később már be is jelentették, hogy négyéves szerződést kötöttek vele, de csak szeptember elején csatlakozott a csapathoz. „Német menedzserem segítségével kerültem Debrecenbe, ahol néhány napig próbajátékon vettem részt. Szerencsére a szakmai stáb elégedett volt velem, így ide igazoltam, ami nagy örömmel tölt el, hiszen kiváló gárdában futballozhatok. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy nem lesz könnyű a kezdőcsapatba kerülnöm, mivel nagyon sok jó játékos van a keretben. Nagy a konkurencia, ezért rengeteget kell még dolgozom, oda kell tennem magam az edzéseken, hogy Supka Attila megbízzon bennem és szerepet szánjon nekem a mérkőzéseken.” Végül nem szánt neki szerepet Supka Attila. Ugyan a szeptember eleji, Honvéd elleni gólgazdag felkészülési mérkőzésen betalált, tétmérkőzésen nem mutathatta meg igazán a tehetségét. Egyetlen bajnokin, egy Újpest elleni hazai 2-2 alkalmával kapott lehetőséget, 17 percet töltött a pályán. A következő fordulóban a DVTK ellen még a padon ült, de se előtte, se utána nem volt még csak a keretbe sem nevezve. Még az év novemberében közös megegyezéssel szerződést bontott vele a klub, tehát összességében három hónapot sem töltött Debrecenben. Alighanem azért, mert az edzéseken hamar kiderült, hogy nagyon kevés az ő tudása a bajnokcsapatba.
4, Mi lett vele utánunk?
Debrecenből Görögországba (Olimpiakosz Volosz, 0 mérkőzés), majd fél év múlva Brazíliába vezetett az útja. Később még megpróbálkozott az európai karrierrel Olaszországban (természetesen a sokadosztályokban), 2007 és 2011 között három talján csapatnál is megfordult (a neves Gela, AS Pescina és L’Aquila együtteseinél), ezt követően viszont végleg hazatért Brazlíziába, ahol 2014 decemberéig csupa ismeretlen csapatokban rúgta a bőrt. Ha tehát igazak a vele kapcsolatban elérhető információk, akkor hat évvel ezelőtt, 32 évesen fejezte be a pályafutását. Azt végülis senki nem veheti el tőle, hogy lehúzott egy teljes szezont a svájci Super League-ben, és pályára lépett 1-1 alkalommal a Bundesliga II-ben és az NB I-ben, de összességében ez nem egy komoly karrier.
