LOKOMOTIVBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

Replay #8 – Álomból valóság?!

Visszatekintő-összefoglaló rovatunkban elérkeztünk a DVSC – Levadia visszavágóhoz a 2009/10-es Bajnokok Ligája harmadik selejtezőkörében. 2009. augusztus 5, este 20 óra. Hömpölyög a tömeg az Oláh Gábor utca felé. Nincs olyan személy a városban, aki ne tudná, hogy nem akármilyen estének nézünk elébe. Reális sansza van a klubnak történelmet írni, és kvalifikálnia egy európai csoportkörbe. Nem véletlen a telt ház és nem véletlen a várakozás. De vajon hogyan alakult a találkozó és kik voltak a legjobbjaink, mennyire kellett izgulnunk azon az estén? Összefoglalónkból kiderül!

Hogy végül mégis az Oláh Gábor utcában fogadhattuk az észt együttest, az az UEFA sokadik méltányossági döntésének volt köszönhető: újfent engedélyezték, hogy Debrecenben játszhassunk, de érezhető volt, hogy ez már az utolsó utáni ilyen lehetőségünk. Egyrészt akár a BL, akár az EL play-off körben folytatjuk ezt követően, ott már biztosan albérletbe kellene játszanunk, a jövőre tekintettel pedig elég valószínűtlen, hogy kapunk sokadik lehetőséget az UEFA-tól, hiszen évek óta méltányosságból engedélyezték a pálya használatát, ami nagyon sok ponton nem felelt meg az előírásoknak, miközben az évek során semmilyen látványos fejlesztés nem történt, az új stadion pedig továbbra is csak ötlet szinten létezik a fejekben.

Az 1-0-ás idegenbeli siker nagyon sok jóval kecsegtetett. Ha nem kapunk gólt, továbbjutunk. Ha pedig gólt szerzünk, ez a Levadia masszív csapat, de nem annyira, hogy kettőt is rúgjanak. A képlet tehát egyszerű volt, de a Kalmar elleni visszavágó alapján azért semmiképp nem volt szabad könnyelműen vennünk a párharcot. A kezdőcsapat alapján nem is vettük. Csupán két játékosunk hiányzott, Máté sérülés, Leandro pedig 2. sárgája miatt kényszerült kihagyni ezt a találkozót. Az odavágóhoz képest Szilágyi, Katona és Leandro helyett Coulibaly, Varga és Fodor kapott bizalmat Herczeg Andrástól. Ellenfelünk keretében 9 válogatott játékos is volt, bár kezdőcsapatuk csupán ötöt vonultatott fel közülük – Morozov természetesen köztük volt.

A meccs első percei viszonylag eseménytelenül teltek, egészen a 7. percig kellett várni egy éppen csak a rövid sarok mellé érkező lövésre. Egy percre rá láthattuk az első észt lövést is, 35 méterről mellé. Ezt követően többször is a hazai szurkolókra hozta a szívbajt csapatunk. A 13. percben Bernáth rossz hazafejelésére Poleksic a tizenhatoson kívülre futott a kapujából, az alapvonaltól 7-8 méterre Gussev igyekezett az üresen maradt kapunkba ívelni a labdát, szerencsénk volt, hogy méterekkel célt tévesztett. Nem sokkal később aztán Coulibaly és Czvitkovics nem értették meg egymást, a megszerzett labdával egyből indítottak az észtek, Mészáros lemaradt, Komlósi rosszul csúszott be, Poleksic pedig a tizenhatos vonaláig futott a kapujából, de Andreev lövését éppen hárítani tudta, a kipattanót pedig a földön fekve mentette Komlósi. A felszabadításból aztán Kiss Zoli remekül indított, majd ő kapta vissza a labdát, amit be is tudott adni középre, Szakály Péter középre tartó fejese pedig nem sokkal kerülte el a Levadia kapuját.

A 21. percben kényszerű csere, Marmor helyére Sisov állt be, majd több gólszerzési lehetőségünk is adódik, miután Varga nagyszerű kiugratást kapott Czvitkovicstól. A beívelés éppen elszállt Coulibaly feje felett, a hosszún Szakály fejesét blokkolta egy védő, de a kipattanót Coulibaly szépen tette maga elé, lövése viszont pont a kapust találta telibe 10 méterről. Nagy helyzet volt. Pár másodperccel később a játékvezető vette át a főszerepet, aki a tizenhatos sarkáról nem befelé ítélt szabadrúgást, hanem műesésért Vargának adott lapot. Óriási, a meccs talán legnagyobb hibája volt. 23. perc, hatalmas fölényben játszottunk vége, a Cicó-Coulibaly-Rudolf összjáték után pedig Rudolf lövése már megverte a kapust is, de a labda kapu mellé gurult. Ezt követően utólagos sárgát kap Malov egy elkésett, durva becsúszásért. Csak a tény kedvéért mondom, ő rúgta fel Vargát két perce, ha pedig azt a lapot ő kapja…

25. perc, Levadia szöglet, majd fejes, ami Poleksicen túljutott, de Bernáth ott állt a kapufánál és felszabadított. Nyílt, jó iramú, izgalmas mérkőzést láthattunk eddig, aminek a fő oka az volt, hogy a Levadia nem állhatott be védekezni, nekik mindenképp kellett a gól, az ellentámadásaink így sokkal hatékonyabbak lehettek. 32. perc, Rudolf ugyanott kapott rúgást, mint korábban Varga, ezt azonban nem ellenünk fújta be Skomina, Saarelma be is sárgult. A szabadrúgást Rudolf a sorfalba lőtte, de ott két játékos könyökén is irányt váltott a játékszer. Ha azt nézzük, hogy testre ment a lövés, jogosan nem kaptunk tizenegyest, de ha azt vesszük alapul, hogy a védő kifordult a labda elől, és mintha a labda felé irányult volna a kézmozdulata, akkor viszont tizenegyesnek kellett volna következnie. A 42. percben Coulibaly tartotta meg jól sokadszorra a labdát, majd kipasszolta Fodornak, akinek lapos beadását Rudolf háttal a kapunak pörgette rá, de veszélyes lövése éppen a kapu fölé ment. Ez volt az utolsó jelentős lehetőség az első félidőben, amit így 0-0-ás állással abszolváltunk. Jöhetett a szünet.

Büntető, vagy nem?

Félidőben Zelinski jött be Andreev helyett, aki a 46. percben egyből vállalkozott is, de Poleksic a helyén volt. Amiről mindenképp szót kell itt még ejteni, az a Digi Sport közvetítése, mely hagyott némi kívánnivalót maga után. Nem csak azért, mert a friss megalakulásuk miatt kevés helyen voltak foghatóak és több közvetítésük is elmaradt (lásd az odavágót), hanem azért is, mert a kommentátor kettős – Ambrus Tamás mellett Madar Csaba (!) – nem éppen színvonalasan közvetített. Az első félidőben Ambrus Tamás különösen sokszor tett fanyalgó megjegyzéseket a DVSC játékára és a meccs képére is, pedig az kimondottan jó, izgalmas volt, több helyzettel, nagyon szép Czvitkovics indításokkal, és Coulibaly megmozdulásokkal. Ráadásul félidőben, ahogy arra Madar fel is hívta a figyelmet, a 0-0 a DVSC továbbjutását jelentette, nem mi voltunk lépéskényszerben. Ahhoz képest, hogy a Levadia meccsei mennyire eseménytelenek és többnyire a biztos védekezésről szóltak, ez egy igen élvezetes, utólag is visszanézhető mérkőzés volt.

forrás: szud94.hu

Aztán a 48. percben, tehát miközben zajlott a mérkőzés (!) Csisztu Zsuzsa a lelátón interjúvolta meg Leandrót. Hol látunk ilyet BL-selejtezőben? És miközben Leandrot hallhattuk, Fodor második jó beadása után is centikre voltunk a góltól.Az 50. percben a sokadik jó Rudolf lövésnél Kaalma hatalmasat védett, majd az ellentámadásból Zelinski lőhetett veszélyes helyről, de nem találta el jól a labdát, szerencsénkre. Az ezt követő 15 perc jóval unalmasabban telt, a DVSC láthatóan visszább vett a lendületből és több energiát fektetett a védekezésre, labdatartásra, a Levadia pedig hiába próbálkozott áttörni középpályánkon. Rudolfot faragták több alkalommal is, a közönség pedig Dombi nevét kezdte skandálni, aki pár perccel később be is állt, de érdekes módon nem a középpályáráról hozott le embert Herczeg András, hanem Bernáth Csaba helyére állt be. Ezzel a változtatással Varga Józsi lett a jobbhátvéd.

A 65. percben aztán mintha a játékvezető elégelte volna meg az unalmas időszakot és Rudolf már gólhelyzetben lőtt volna, amikor szólt a sípja, szerinte előtte szabálytalanul csinált helyet magának. A visszajátszások alapján ismét csak tévedett Damir Skomina. Pár perccel később azonban már nem foglalkoztunk ezzel, ugyanis a 70. percben elérkezett a mérkőzés legfontosabb jelenete: Fodor megnyert egy fejpárbajt, a labdát Kiss Zoli Szakályhoz passzolta, aki Rudolffal (sarokkal!) kényszerítőzve megindult az ellenfél kapuja felé, majd az ötös sarkáról középre centerezett, ahol Coulibaly senkitől sem zavartatva a hálóba helyezte a labdát. Hogy Sisov hogyan esett el Szakály mellett, és Coulibaly hogyan maradhatott üresen, legyen csak a Levadia gondja. 1-0, összesítésben 2-0, már csak azt kellett elérni, hogy ne kapjunk két gólt a hátralévő 20 percben. Érdekes módon egyből cseréltünk, Coulibaly helyére Oláh érkezett, valószínűleg már a gólja előtt bejelentettük a cserét, így a legutolsó pillanatban tette le névjegyét, ez volt a Lokiban szerzett második találata.

Pár perc további középpályás játék után a hátralévő 15 percben helyzetek tömkelegét láthattuk, mintha csak be akarták volna pótolni a második félidő lagymatag időszakát. A 75. percben szépen végigvitt labdajáték után Szakály lövésébe léptek bele, három percre rá pedig a Levadia majdnem egyenlített. Kiss nem futott vissza emberével, és Malov elé került a labda, aki 10 méterről a rövid sarkot vette célba, de Poleksic nagy bravúrral leért a labdára és hárított. A kontrából Oláh is a rövid sarkot célozta távolról, de a kapus szögletre mentett. Nem sokkal a szöglet után a fellazuló védelem nem figyelt Oláh Lórántra, aki a tizenhatoson belül felpörgette magának a labdát, majd félollóval, a mérkőzés legszebb megmozdulásával kapura lőtt, de az észt hálóőr ezt is védte.

Oláh percek következtek, a harmadik próbálkozása sem eredményezett gólt, pedig ezúttal Rudolf centerezését 4 méterről fejelhette rá. A legnagyobb kimaradt helyzetünk volt. Két percre rá szintén fejelhetett közelről, ezúttal Czvitkovics beadását, de gyenge fejesét ismét védte a kapus. Ekkor viszont már tíz emberrel küzdött az észt bajnok. Dombi indult meg középen, Malov peidg visszahúzta, így második lapjával végül csak a kiállítás sorsára jutott. Ezzel gyakorlatilag végleg eldőlt a párharc, több említésre méltó esemény már nem történt – hacsak Fodor sárgáját és a Rudolf-Szűcs cserét nem vesszük ide.

A DVSC hazai pályán is 1-0-ra győzött, ezzel biztossá téve, hogy legrosszabb esetben is Európa Liga csoportkörben szerepelhetünk 2009 őszén. Hacsak nem teszünk csodát a harmadik párharcunkban…

Osztályzatok

Vukasin Poleksic – 5
Egy nagyon komoly védése volt a mérkőzés hajrájában, valamint egy jó közbelépés az első félidőben, azonban az első félidőben többször is rosszul jött ki kapujából szögletnél és indításnál.

Bernáth Csaba – 5
Volt egy rossz hazaadása, de a Levadia támadásainál jól állta a sarat, a támadójátékba ezúttal kevésbé kapcsolódott be.

Mészáros Norbert – 5
Átlagos teljesítmény volt az övé, amint lehetett mindig felszabadított, egyszerű játéka most elegendő volt.

Komlósi Ádám – 4 
Bizonytalankodása nyomán az első félidőben majdnem gólt kaptunk, a beíveléseknél viszont szükség volt fejjátékára.

Fodor Marcell – 5
Az első fél órában gyakorlatilag észrevehetetlenül játszott. Leandrot kellett pótolnia, és ezt a feladatát korához és tapasztalatához képest meglepően jól látta el. Jól kísérte a támadásokat, több jó beadása is volt.

Czvitkovics Péter – 5
Az első félidőben a csapat vezére volt. Nagyon jó indításokat és passzokat láttunk tőle, néha azt éreztem, hogy ott van mindenhol. A második félidőben viszont teljesen eltűnt, az erőnléte teljesen elfogyott – ezért is volt meglepő, hogy nem helyette érkezett Dombi. A szabadrúgásai ezen a napon viszont katasztrofálisak voltak. De ez most belefért.

Kiss Zoltán – 6
Végig aktív volt, nem csak a középpálya közepén, de a széleken is rendre feltűnt, jó beadásokkal és szép szűrőmunkával ténykedett. Az egyetlen fekete pont a 80. percért jár, ahol nem követte emberét, aki így kiegyenlíthetett volna, ha nincs jó helyen Poleksic.

Varga József – 6
Győzelmünk kulcsa a középpályás védekezés volt, ebben pedig Varga élen járt, remek játok láttunk tőle ismét, a második félidő második felében pedig jobbhátvédként is helyt állt.

Szakály Péter – 6
Az első félidőben többször is veszélyeztethetett fejjel, de gólt nem szerzett. Gyakran húzódott be középre, de legalább ilyen gyakran el is tűnt és mintha a pályán sem lett volna. Aztán a második félidőben Rudolffal gyönyörűen játszott össze, majd tökéletes labdát adott csapattársának. Ennél most nem is kellett több.

Adamo Coulibaly – 6
Kiváló labdatartás, egy az egy elleni szituációk szinte biztos megnyerése és jól továbbpasszolt labdák. Ezen a mérkőzésen kétszer jutott lövőhelyzetbe, de míg az elsőt védte az észt kapus, a másodiknál már tehetetlen volt. Igaz, ott már nem volt nehéz dolga. Cseréje ettől függetlenül jogos volt. [A stúdióban ülők nem voltak elragadtatva játékától, pedig már itt is felfedezhetőek voltak ugyanazok a tipikus Coulibaly mozdulatok  amiknek révén később gólkirály és az NB I egyik legjobb támadója lett.]

Rudolf Gergely – 6
Óriási melót végzett, néha nehéz volt eldönteni, csatár vagy inkább támadó középpályás a srác. Jó lövések, veszélyes szabadrúgás, szép cselek, remek passzok.

∼•∼

Dombi Tibor – 5
25 perc alatt “csak” kiharcolt egy sárgát, ezzel együtt pedig egy kiállítást. Ezért már megérte becserélni.

Oláh Lóránt – 5
Nem is tudom hogyan osztályozzam. Négy lövés/fejes, egyik veszélyesebb mint a másik, a félollózós gólja ha bemegy, azon nyomban szentté avatják, de végeredményben egyikkel sem szerzett gólt, közeli fejesét pedig mai napig nem tudom elképzelni, hogyan hagyhatta ki.

Szűcs István – 0
Időhúzás volt egykori, NB II-es bajnok kapusunk 24 éves fiát pályára küldeni, de szép gesztus volt Szűcs és a családja felé egyaránt. Ez mégis csak egy BL selejtező volt!

∼•∼

Herczeg András
A lehető legjobb tizenegyet küldte a pályára, és az első negyedóra kivételével uraltuk is a mérkőzést. Oláh beállítása majdnem mesterien sült el, Coulibaly kezdetése nagyon jó döntés volt, ahogy Dombi beállítása is. Egyedül Cicó pályán maradását nem igazán értettem. Nem adtunk ki magunkból 100%-ot elöl, de végig ott voltunk mentálisan a pályán és végül egyetlen gólt sem engedtünk ellenfelünknek. Most pedig ez volt a legfontosabb, nem a sziporkázó, sokgólos győzelem.

Itt nézheted vissza a teljes mérkőzést


—   A mérkőzés színvonala   –   Csapatunk teljesítménye   –   A bírói ítéletek   —

Közepes színvonalú találkozó volt, 15 nagyon unalmas perccel a második félidőben. De láttunk szép megoldásokat, sok lövést, helyzetet, és végig kiélezett, izgalmas mérkőzés volt, az észtek nem adták olcsón a bőrüket. Ha az eredményt és továbbjutást nem nézném, csak hármast, közepest kapna a csapat. Azonban végig kézben tartották a meccset, azt játszották amit ilyenkor kell, ha pedig jó a 0-0, akkor miért rohanjunk előre? A 70. percben nagyon kellett Coulibaly gólja, utána látszott igazán, mennyivel jobb csapat a miénk, hiszen akár 2-3 gólos különbség is lehetett volna a végére. Kivételesen nem kérem számon, hogy “ha tudunk úgy játszani, miért nem játszottunk úgy korábban is”. Ma úgy kellett játszani, hogy keveset kockáztassunk és továbbjussunk. És ez sikerült! Skomina Varga sárgájánál nem tudom, mit látott, még a Tallinn játékosok is meglepődtek az ítéleten, majd Rudolf szabadrúgásánál is inkább tizenegyest kellett volna ítélnie a kezezést követően. Ezen kívül a visszajátszások alapján sem értem, miért fújt bele Rudolf helyzetébe, ellenfele legalább olyan szabálytalan volt ő. Ezen kívül azonban a többi szituációban jól döntött, nem hiányolok, vagy nem érzem túlzónak a többi lapot, a kiállítás is jogos volt.

Ekkor még nem tudtuk, ki lesz majd az ellenfelünk a rájátszásban, de öt csapat ott volt a kalapban, egyik pedig nehezebb feladatnak ígérkezett, mint a másik… Görög, dán, izraeli, svájci, vagy bolgár csapatot kaphattunk: Olympiacos, FC Köbenhavn, Maccabi Haifa, Zürich, Levski Sofia. A többi már történelem, és mi ezt a történelmet fogjuk feleleveníteni következő részünkben is!

Hajrá, Loki!
Csibu